Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-11 / 8. szám
A NATO ajtaja már nyitva áll Clinton és Major a NATO-csúcson AP-felvétel Brüsszel (MTI) — A NATO kiszélesítése kapcsán az állam- és kormányfők úgy értékelték a békepartnerség intézményét, mint amely hatékony mód lehet a taggá válás előkészítésére a jövőben, s egyúttal kellően hozzájárulhat a térség stabilizálásához a jelenben. Különösen feltűnést keltett ennek kapcsán John Major brit kormányfő felszólalása, aki beszédében konkrétan is megemlítette Csehországot, Lengyelországot és Magyar- országot, mint — szavai szerint — a térség határozott tagsági fellépő igénnyel legfejlettebb demokráciáit. Brit kormányforrások utóbb újságírókkal találkozva — arra a kérdésre, vajon szándékosan maradt-e ki a brit kormányfő felsorolásából a negyedik visegrádi ország, Szlovákia, kitérően annyit válaszolt, hogy ha a brit diplomácia esetleg lát is különbségeket Csehszlovákia két utódállama között, ez nem jelenti azt, hogy ennek így is kell maradnia, csupán a jelen helyzetre történő pillanatnyi reagálásról van szó. Major egyébként beszédében egyfelől hangsúlyozta, hogy az alapvető cél a keleti új demokráciák konszolidálása kell, hogy legyen, s ennek fontos eszköze lehet a békepartnerség, másfelől viszont utalt arra is: ezek az országok nem egyformák, s ennyiből a NATO kapcsolatai is a békepartnerség keretében országonként eltérőek lesznek. Mindenesetre e folyamat új tagok befogadásához vezethet — jegyezte meg a brit kormányfő, külön is leszögezve, hogy az ajtó nyitva áll. Mitterrand francia elnök beszédében ésszerű válasznak minősítette a békepartnerséget arra az ellentmondó helyzetre, amelyben egyfelől olyan, egyértelműen demokratikusnak és szuverénnek tekinthető országok, mint például a Cseh Köztársaság vagy Lengyelország lényegében megalapozottan fejezik ki a Nyugathoz való csatlakozás igényét; másfelől viszont egy más helyzetben lévő Oroszország aggasztó jeleket vél a NATO formális ki- szélesítéséből kiolvasni. Bosznia kapcsán a francia elnök elismerte, hogy a válság kezelésében a nemzetek közössége bizonyos értelemben erőtlennek bizonyult, még ha szerinte ennek mértéke helyenként eltúlzottan is jelent meg a sajó értékeléseiben. Úgy vélte, haladéktalanul meg kell találni a hatékony választ arra a dilemmára, amelyben a Nyugat egyfelől nem hagyhatja teljes bizonytalanságban a térségbe telepített katonáit, másfelől viszont nem hagyhatja veszni a béke megteremtésének esélyét, illetve nem engedheti meg a konfliktus kibővülését sem. Megtalálták Olasz Rita tetemét Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Tegnap sajtótájékoztatón számoltak be a megyei rendőrfőkapitányságon arról, hogy megtalálták a nyár elején eltűnt nyíregyházi leány, Olasz Rita holttestét, s elfogták a gyilkosságot bevalló Mocsár János nagycserkeszi lakost. A nagy erőkkel indított nyomozás több szálon fűtött, ezek egyike volt, hogy talán bűn- cselekmény áldozata lett a leány. Hátráltatta a megoldást az információszegénység éppúgy, mint a Sóstói-erdő nagy kiterjedése. Bár többször, és sok ember vett részt a kutatásban, speciális rendőrkutyákat is bevetettek, akkor — talán a bozót sűrűsége, és a természet törvényei miatt — mégsem sikerült megtalálni. A tájékoztatón a megyei rendőrfőkapitány elmondta: vallomása szerint az elkövető aznap, 1993. június 9-én kapott fizetést, s elhatározta: a megyeszékhelyre megy szórakozni. A Tölgyes csárdánál szállt le a buszról azzal a szándékkal: gyalog megy ki Sóstóra. Észrevette a futás közben megpihenő Ritát, aki egy fatönkön ült, ekkor vetődött fel benne a nemi erőszak gondolata. A leány menekülni próbált, de ő utolérte, bántalmazta, majd megölte. Mindez a sóstói kórháztól mintegy 500 méterre, a gyalogösvény közelében történt, k helyszínre tettének elkc után visszatért, s a'-' \ természetes nv ösvér- liiiaerre, s földdel, avarral, gallyakkal takarta le, majd eltávozott a tetthelyről. Az addig büntetlen előéletű férfi másfél hónappal később újabb bűncselekményt követett el, s nemi erőszak miatt el is ítélték, az ekkor adott orvosszakértői vélemény szerint gyengébb értelmi képességű, infantilis személyiség, aki azonban gyengeelméjűségben nem szenved, tehát nem volt korlátozva tette súlyának felismerésében. Az eljárás befejezése után szabadlábra került, s várta a büntetés végrehajtásának kezdetét Most január végén vonult volna be a börtönbe letölteni a 2 év 6 hónapos büntetését. Az erőszakos közösülés miatt került a rendőrség látókörébe, s most, Rita holttestének megtalálása után, az újbóli kihallgatás során bevallotta a leány meggyilkolását. Tegnap sor került a bűncselekmény rekonstruálására is. — Nehéz a tanulságokat két nappal a holttest előkerülése után érzelemmentesen levonni — fejtette ki dr. Hajzer László rendőrfőkapitány. — Sajnos a Sóstói — mint minden erdő — rejt magában veszélyeket. Elkerülni a bajt csak úgy lehet, ha a sportolni akarók nem egyedül futnak ott, mert rendőri eszközökkel nem lehet elkerülni az üyen bűncselekményeket. — A rendőri munkához szerencse is kell — tette hozzá a főkapitány. — Hiába kutattuk át többször is az erdőt, a szinte átjárhatatlan bozótosban jól elrejtett tetemre mégsem sikerült rábukkanni. Tulajdonképpen meg lehet találni egy tűt is a szénakazalban, de... A kitartó rendőri munka (némiképp a szerencse segítségével) tehát eredménnyel zárult. Sajnos az áldozaton segíteni már nem lehet. A továbbiak már az igazságszolgáltatásra tartoznak. Mentés légből kapott kommentárokkal A Kelet-Magyarország január 6-ai számában dr. No- viczky Miklós reagált Tóth Kornéliának a lap december 23-ai számában megjelent írására. Szükségesnek tartom, hogy néhány mondatban válaszoljak Noviczky főorvos cikkében leírtakra, mivel azok több részletben pontatlanok, nem felelnek meg a valóságnak, és pre- koncepcionáltak. Nem tudni, hogy a szerző korábban miért „nem tárta a nyilvánosság elé”, aggályait ahogyan ő írja. így utólag persze már sokan mondhatják, hogy „bezzeg én megmondtam...”. Vegyük számba ahogyan a cikk írója teszi, milyen körülmények indokolják egy mentőhelikopter üzemeltetését egy adott környéken. Az ausztrál sivatagról kiterjedt autópályahálózatról példálózik. Sivatagunk hála istennek nincs, kiterjedt autópálya-hálózatunk sajnos nincs, viszont van elhanyagolt úthálózatunk, mesz- sze vagyunk a fővárostól, illetőleg annak gyógyintézeteitől, van két olyan baleset- illetőleg katasztrófafrekventált településünk, mint Záhony és Tiszavasvári. Mindezek indokolttá teszik egy mentőhelikopter üzemeltetését. Az az érve, hogy a mentőket a baleset után sokszor csak 6-8 órával lehet riasztani teljes képtelenség, hiszen megyénkből ennyi idő alatt a fővárosba és vissza lehet érni gépkocsival, és ha útközben sem talál telefont a bejelentő, Budapestről biztosan fel tud hívni bennünket és már akkor is felére rövidül a 6-8 óra. Az írás szerzőjének bizonyára elkerülte figyelmét, hogy az a tény, miszerint a műtősnő éppen egy másik műtőben van leterhelve, vagy hogy a beszállított betegnek mennyit kell a kórházba érkezés után a definitiv ellátásra várnia, nem a mentőszervezet felelőssége és hatásköre, hanem a kórházé. A mentőszervezet nem halogathatja egy beteg beszállítását, abból kiindulva, hogy a definitiv ellátás esetleg késni fog, mert a műtős személyzet talán máshol van lekötve. Ami a helikopter felszereltségét illeti, nagyon „helyes”, ha valaki úgy ír valamiről, hogy fogalma sincsen az illető dologról, mert így a tények nem zavarják meg a tisztánlátását. Mégis jó lett volna ha Noviczky főorvos legalább egyszer bepillant a helikopter belsejébe, mert akkor azt látta volna, hogy nem kell az ápolónak vagy a mentőtisztnek tartani az infúziós palackot, hanem a helikopter belseje a modem mentőautók belsejének megfelelően van kialakítva. Kétségtelen tény, hogy a helikoptert eredetileg nem mentőhelikopternek gyártották, hanem utólag szereltük fel. A gép betegtere és felszereltsége megegyezett egy Toyota mentőével a szállítható betegek száma is azonos a Toyotáéval bizonyítván ezzel, hogy légi mentésre és szállításra alkalmas. A mentőhelikopter teljes tankolással és terheléssel 3,5 órát tud a levegőben tartózkodni. A Nyíregyháza-Győr távolság alig több mint 2 óra, tehát leszállás nélkül meg tudja tenni ezt a távolságot. Az Országos Mentőszolgálat, a For-life és az Aerocaritas is ilyen típusú gépeket üzemeltet mentés céljára. A költségeket a megyei önkormányzat, a megye önkormányzatai valamint vállalatai adták össze éppen azért, mert ők nem tartották elfecsérelt pénznek ezeket az összegeket. Egy dologban egyetértek Noviczky főorvos úrral, nevezetesen abban, hogy a helikopter üzemeltetését nem a megyének, hanem a biztosítónak kellett volna vállalni. Meggyőződésem, hogy ez előbb- utóbb bekövetkezett volna. A helikopter csaknem egyéves üzemeltetése a cikkben írt több tízmillióval ellentétben nyolcmillió forintba került. A kiadásokat valóban lehetne csökkenteni, ahogyan az írás szerzője is javasolja: „a beteg- és sérültellátás tényleges szűk keresztmetszetének feltárásával, ésszerű, okos beruházásokkal.” A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mentőszervezet gépkocsijai az elmúlt évben 3 767 732 kilométert futottak, és szerény számítások szerint is a feladatoknak egyharmada indokolatlan. A feladatok túlnyomó többsége gyógyintézetekbe és onnan lakásra irányul és ezek között nagyon sok az olyan szállítás, amikor a beteg zárójelentésében az áll, hogy „gyógyultan otthonába bocsátjuk”. Ezeknek az indokolatlan szállításoknak a kiiktatásával takaríthatnánk meg azokat az „elszállt” milliókat, amelyekről némelyek több szót tartanak szükségesnek szólni, mint az öt tragikusan elveszett emberéletről. Pedig az elhunytak hozzátartozóinak, barátainak és kollégáinak néhány csak úgy mellékesen papírra vetett együttérző szó is jobban esett volna. Dr. Vraukó Tamás (Lapunk ezennel a nyílt vitát a maga részéről lezártnak tekinti). Békepartnerek Pásztor Zoltán A múlt év végén meghirdetett amerikai Partnerség a békéért program egy olyan pragmatikus megközelítést kínál a NA- TO-tagságra vágyó középeurópai államok számára, amely a kért biztonsági garanciák nélkül nyújt együttműködést a résztvevőknek. Az étlapon konzultációs mechanizmusok kiépítése, a katonai kapcsolatok fejlesztése, közös gyakorlatok, közös tervezés, a békefenntartásban és a béketeremtésben együttmunkál kodás szerepel. Az Észak- atlanti Együttműködési Tanácsba jelentkezők csalódottsága érthető. A program fő hiányossága, hogy nem tartalmaz időrendet és feltételrendszert a NATO-tagság elnyerésére, nem foglalja magába: ki csatlakozhat és ki nem. A legnagyobb baj azonban mégsem ez. Nem az a legégetőbb kérdés: a Nyugat miért nem siet megragadni a kedvező alkalmat, hogy az egykori két szuperhatalom közötti térség országait a maga oldalán minél előbb lehorgonyozza, hogy valamiféle stabilizáló szerepet próbáljon játszani a térségben. Ettől sokkal tartalmasabb üzenete az elmúlt napok krónikájának, hogy mára egyértelműen bebizonyosodott: a nyugati külpolitikát meghatározó amerikai vezetésnek semmilyen elképzelése nincs a rendszerváltozás után magára maradt kelet-európai térséggel kapcsolatban. Vészesen nincs programja a Nyugatnak nemcsak a visegrádi országok jövőjéről, hanem a bizonytalan sorsú volt szovjet köztársaságok kezeléséről sem. Es ez biztonságpolitikai szempontból sokkal aggasztóbb helyzet, mint a hidegháború egyes időszakai. Mi sem tükrözi jobban a tanácstalanságot (vagy az érdektelenséget), mint az, hogy a NATO-t a közép-európai államokkal szinte azonnal bővíteni akaró német, a bővítést kategorikusan elutasító francia, valamint a kettő sajátos keverékét alkotó angol álláspontot eddig csak ímmel- ámmal sikerült közös nevezőre hozni Brüsszelben. Döntés csak később várható, mint ahogy a szövetség reformjáról, esetleges megújulásáról is csak később lehet bármit is mondani. Ami azonban még az előbbitől is aggasztóbb, hogy nem csak a Nyugatnak nincs határozott koncepciója a térség stabilizálására, de az elmúlt években az érintett közép-európai államok sem tudtak a nyugati integráció felfokozott óhaján kívül elfogadható programot alkotni maguk számára. A nyugati csatlakozás pedig — mint tudjuk — elsősorban nem a mi szándékunkon múlik. A visegrádiak kényes helyzetbe kerültek: egyrészt üdvözölhetik a túl sokat nem ígérő, ám mégis együttműködést jelentő programot, másrészt pedig újfent érzékelniük kell, hogy a vita lényegében a fejük fölött zajlik, s egy újabb amerikai-orosz alku következtében Moszkva továbbra is érdekszférájának tekintheti a térséget. A hitel kockázata Budapest (ISB - R. S.) — A bank- és hitelkonszolidáció jelentőségét mutatja, hogy a kormány durván öt-hatszorását költi e programjának megvalósítására, mint amekkora összeggel tavaly a központi költség- vetés a gazdálkodó szervezeteket támogatta. Az ösz- szesen több mint 300 milliárd forintba kerülő konszolidáció során eddig 190 milliárdot költött el a kormány. A pénzügyi tárca szakértői úgy vélik, a pénzintézetek rendbetétele, kockázati tartalékuk feltöltése jótékony hatással lesz a hitelkamatokra is, s mivel az adóskonszolidáció után csökken a hitelezési kockázat, a bankok mérséklik a hitelkamatokat is. Nagy kérdés azonban, valóban így lesz-e? A kétkedők ezzel összefüggésben megemlítik: amikor egy évvel ezelőtt a jegybank és a kormány ösztönzésére jelentős mértékben csökkenni kezdtek a betéti kamatok, a hitelkamatok továbbra sem mérséklődtek, s a két kamatláb közötti különbözet jó részét a pénzintézetek tették zsebre. Ettől persze nem nőtt meg a bankok nyeresége, a pénzintézetek igyekezete ugyanis arra irányult, hogy a kamatmarzsból megpróbálják emelni a hitelzés kockázatának elviselését megkönnyítő céltartalékuk összegét. Az adós- és hitelkonszolidáció mutatja, nem sok sikerrel. A hitelkamatok csökkenése ellen hat az is, hogy a konszolidáció eddigi összegei még nem voltak elegendőek ahhoz, hogy a nemzetközi szabványoknak megfelelő mértékig — a 8 százalékos tőkemegfelelési mutatóig — töltsék fel a bankok kockázati tartalék- alapját. A bankok kockázatviselő képessége így továbbra is korlátozott. Nem beszélve arról, hogy a gazdasági növekedés máig nem indult meg, a bruttó hazai termék (GDP) aránya még tavaly is csökkent A pénzintézetek szakértőinek általános vélekedése szerint ’94-ben is magas hitelkamatokkal kell számolniuk a gazdálkodóknak. S ha nagyságuk nem is éri el a két évvel ezelőtti 38-40 százalékos szintet, azért bizonyosan 30 százalék körüli lesz. A Budapest Bank szakértője péládul úgy véli, az árszínvonal emelkedését követő betéti kamatok felhajtják a hitelkamatokat is. Az OTP szakértője ezzel egyetértve megállapítja: álláspontjuk szerint a hitelkamatok 25-33 százalék körül alakulnak, s a gazdaság helyzete sem változik érdemlegesen. 1994. Január 11.. kedd MEGYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL^.IÖBEEHiEZFQ
