Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-28 / 303. szám
1993. december 28., kedd HAZAI HOL-MI Tévhitek és tények egy alapítványról A Hét Törzs a szociális háló részének is felfogható — állítják sokan a résztvevők közül Nyíregyháza-Nagykálló (KM - Sz. J.) — Ha valami jó, annak nálunk úgyis el kell romolnia. Kicsit nya- katekert ugyan így a bölcselet, de igaznak igaz. Egy kicsit általános emberi tulajdonság, de mi aztán igencsak a magunkénak érezzük, hogy nehezen tudjuk elviselni a sikert, az eredményességet — mármint ha az a másé. Tűrhetetlennek találjuk, ha valaki hamarabb kitalált valamit, avagy nálunk jobban csinálja. S minden ellenséges szándékunkat, intrikánkat a kímélet legkisebb jele nélkül azonnal harcba is vetjük. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok merültek fel bennem rögvest, amikor október 20-án a tv-híradóban a Hét Törzs Alapítvánnyal a középpontjában szerkesztett változatában alaposan félreérthető vil- lámzagyvaság „ütötte fel a fejét”, s amikor magával az alapítvánnyal közelebbről megismerkedni volt szerencsém. Nyilvánvaló, hogy nincs az a profi helyreigazítás, pontosítás, mely hatástalanítaná a dezinformációt. Most is ez volt az alapeset. Megnyugtatásul nyílt levél Az alapítvány kuratóriuma megkísérelte ugyan öt nap múlva a Magyar Hírlapban nyílt levél formájában megnyugtatni támogatórendszerének tagjait, a közreműködőket, ám ha nem is rengette meg alapjaiban a rendszert, arra kitűnő volt, hogy hullámokat kavarjon. Ez mindmáig érezhető. A közvélemény egy része, azok is, akik életükben először hallottak róla, hét- törzsellenes. De maradjunk a tényéknél. Az alapítványt 1992. május 5- én jegyezték be. Legfőbb célja a határokon túli magyarság képzése, kulturális támogatása, az anyanyelv ápolása. Ezért táborokat működtetnek, pályázatokat írnak ki. Az ötlet Tiszaföldváron született meg, a központ is ott található. Az azonban, ami minden más hazánkbéli hasonló nonprofit szervezettől megkülönbözteti, azt a nálunk elsőként megvalósított támogatói szisztémát, mely az alapítvány pénzügyi támogatására ösztönöz, nyugat-európai minta alapján adaptálták (arrafelé ez olyan természetes, mint nálunk a takarékbélyeg). Ez a bizonyos támogatási vonal 1992. június 7-től működik. Sikerrel. Jelenleg 130 ezer a résztvevők száma. Az alaptőke 260 millió forint. Nyíregyházán 1992 őszén kezdték el a munkát, ez év februárjától zajlanak rendszeresen az előadások a Kö- lyökvárban. A megyénkben nyilvántartott közreműködők száma 8- 10 ezer. Ezeket az adatokat Fehér László területi központvezetőtől tudtam meg, aki bár nem titkolta, hogy negatív jelenségek is tapadtak tevékenységükhöz (akadtak üzletszerű szervezők), biztosított a tisztességességről, az alapítvány szellemének teljes tiszteletben tartásáról. Nem fegyverkereskedelem Kósza hírek terjedtek el bizonyos ingatlanspekulációról. Fehér László tájékoztatott, hogy az ingatlanvásárlás stimmel, a spekuláció nem: négyéves bentlakásos nyelvművelő főiskolát fognak alapítani. Nagykállóban lelkes szervezők fogadtak, láttam komoly pénzösszegek megérkezéséről tanúskodó átutalásokat. Ők úgy fogják fel, ez a kispénzű emberek becsületes pénzhez jutási lehetősége. Ahogy egyikőjük fogalmazott: nem csempészés, nem leány- és még csak nem is kábítószer- kereskedelem, nem hazárdjáték, szinte a szociális háló része. Komoly állami intézmények hozták létre az alapítványt, melynek egy része a kétezer forintos befektetéssel, két személy bevonásával nem kis tőkéhez jutás. Egy nyugdíjas néni, mikor látta a híradót, felkereste őket riadalmával: ugye, nem veszik el tőlem a pénzt? Szerintük nagyon sok nemes alapítvány van az országban, ám a Hét Törzs-nek az az erőssége, hogy nem kéregét, nincs rászorulva senkire, csak a támogatás-támogatottság kölcsönösségéből, tagjaiból építkezik. B-né sorolja, hány középiskolai osztály lépett be, a ballagásra gyűjtenek, de vannak a tagok között apácák, lelkészek is, s munkahelyi közösségek. Kéregetés helyett együttműködés Ők, hogy jobban tudják követni a saját területi működésüket, külön adminisztrációt vezetnek, nem sajnálva az időt erre, s vállalva a felelősséget, ahogy mondják: a becsület nem egy napra szól. Cáfolták, s rajzzal, halmazokkal illusztrálták, hogy csak akkor lesz vége a sornak, ha a tagok hagyják, hogy véget érjen. De ez senkinek nem érdeke. F-né, aki pedagógus, nyáron lépett be, s ebből a pénzből vesz karácsonyi ajándékot a családnak, volt, aki a kocsiját cserélte le, s akadt, aki már nyugdíjaskorára gondolva gyűjtögeti számláján a pénzt. Nekik különösen azóta nőtt meg a bizalmuk, mióta a megadott telefonszámot felhívták, a vonal túlsó felén s nem tagadtatták le magukat, sőt készséges tájékoztatást kaptak, a számítógépes nyilvántartás pedig igen precíz. A Hét Törzs tehát él, s működik a személyes bizalom jegyében — az ellenszélben is. Óvatosan a negatív jóslatokkal! Budapest (MTI-Press) — Azt hihetnénk, boszorkányság (vagy a most divatos hiedelmek szerint „tisztánlátás”, jövőbelátás eredménye), ha egy „rossz” kisfiúról kijelentik, hogy „ez a gyerek még akasztófán fogja végezni”, és felnövekedve az ifjú valóban börtönbe kerül. Kellemesebb jóslatokat is hallhatunk szerencsére, például „ebből a fiúból még egy nagy ember válik egyszer”, és ez is teljesülhet. Az un. önmegvalósító jóslatot a szociálpszichológus R. K. Merton nevezte el, és írta le tudományos igénnyel az ötvenes években (fordítják önteljesítő próféciának is). Ha egy gyermeket korai tulajdonságai következtében „beskatulyáznak”, abból nehezen szabadulhat. A gyermek végül olyanná válik, ahogy fogadják őt, ahogy „elvárják” tőle. A gyermek énképe ugyanis nemcsak a saját önmegfigyelése és tapasztalatai, hanem a mások véleménye alapján is csiszolódik. Ha sokszor hallja azt, hogy „te rossz gyerek vagy”, akkor fokozatosan megszilárdul benne a rosszaságnak megfelelő azonosságtudat, és lassanként egyre inkább annak a sémának megfelelő magatartásformákat választ. Nemcsak a szóbeli „ítélet”, hanem a feléje áradó érzelmek is alakítják a gyermek személyiségét. Példánknál maradva, ha a rossznak tartott gyermeket szülei elhanyagolják, ha érdeklődésük másfelé (például a kistestvér vagy a pénzkeresés, stb. felé) irányul, akkor a gyermek még „rosszabb” lesz. Ugyanis már a kezdeti csínytevései is feltehetően azért voltak, hogy felhívja magára a figyelmet: foglalkozzanak már ővele is. (Sikerült, csak nem jó értelemben). Ez már az ördögi kör kezdete, amit később nehéz lesz megszakítani. A csúfnak, butának stb. minősítés és lenézés hasonló mechanizmus alapján ártalmas. A pozitív tulajdonságokkal jellemzett gyermek énképe, önértékelése, önbizalma kellő talaj lesz ahhoz, hogy meglevő jó tulajdonságait továbbfejlessze. A szeretet és elfogadás, mely szüleiből és más emberekből feléje sugárzik, arra ösztönzi, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és erőt ad neki, ha nehéz is olykor, jónak lenni”. Tehát a szülők nemcsak a szándékos intelmeikkel és töb- bé-kevésbé szándékos saját példájukkal nevelik gyermekeiket, hanem jóslásaikkal is irányítják őket. Elment az öreg halász Sonkádon Balogh Géza Szombat délután volt, otthon, a dolgozószobámban ültem. Kint hideg, apró szemű eső szitált, súlyos, komor felhők úsztak az égen. Az imént mondta a rádió, hogy áradnak a folyók, a Tiszán, a Túron hamarosan készültségre lesz szükség. A legjobb hír, amit csak egy halász hallhat, néztem ki az ablakon. Kár, hogy nem májusban jött, amikor meg lehet fogni a halat a sonkádi Kis- bukón. Ámbár, a vén sonkádi halászok közül egy-kettő talán még most, e nyirkos hidegben is lent szűri a vizet. Az öreg Oláh Jóska bátyánk is köztük van vajon? — tűnődtem, s ekkor megszólalt a telefon. A messzi, szatmári barátom volt, s ahogy meghallottam a hangját, tudtam, valami nagyon jó, vagy valami nagyon rossz hír következik. Mert ő nem szokott csak úgy, semmiségekért telefonálgatni. — Baj van! — hallottam a távoli hangját. — Meghalt Jóska bátyánk..., Oláh Jóska bátyánk. Hallgattam, később is csak annyit kérdeztem halkan, hogy mikor temetik. — Holnapután — mondta, s megszakadt a vonal. □ Sűrű havas eső csapkodott a temetés napján. A Sonkádig tartó másfél órás útból jószerivel csak ennyire emlékszem. Valami természetfeletti erő óvhatott, mert szinte egyáltalán nem figyeltem az útra. Jóska bátyánk járt végig a fejemben... Tizenöt évnél is több már talán, hogy megismerkedtünk. Egy szép, szeptemberi délutánon, mikor darazsak dongnék a földre hullt körtén, mikor az izabella kékülni kezd már a vén szőlőtőkéken, kopogtunk be hozzá. Halálának hírét hozó barátunk szervezte meg a kavarót, a ránk váró lekvárfőző estét. Még tanyai tanító korából származott az ismeretségük, amikor ő még csak kóborolni, füvet szedni, virágot gyűjteni szeretett, amikor még nem érte el őt is a halászszenvedély. Akkor éppen egyedül volt a tanyán, felesége a debreceni klinikán feküdt, bánatában a Túr partján kószált. A csendesen áradó vizen egy idősebb ember halászott. Kijött már idejekorán, de a zsákmány csekélyke volt. Néhány keszeg, egy nagyobbacska telény, de mikor megtudta, hogy a tanító úr vasárnap beteghez készül... Odaadta a halat az utolsó szálig. Mert ilyen ember volt Oláh József. Sohasem volt gazdag, de a nála elesettebbet mindig megsegítette. Kezdetben az ínség, később már a szenvedély hajtotta le nap mint nap a Túrra. Mint Sonkádon oly sokan, ő is a semmire nősült, de a jó kedély sosem hagyta el. Érhette bármilyen csapás, tragédia, ő mindig feltápászkodott. Az elmúlt másfél évtizedben nem múlt el úgy hónap, hogy legalább egyszer be ne kopogtunk volna hozzá, s nagyon sokáig hittük, a mi Jóska bátyánk elpusztíthatatlan. Három éve, mikor nagybetegség után elment a felesége, láttuk rajta először, hogy megkopott a fürgesége, de a mesélő kedve semmit sem szürkült. Ismert minden gödröt, minden kanyart, minden halfogó helyet a Túron, s talán nálunk is jobban örült, mikor visszavivén a hálóját, megmutattuk neki a zsákmányt. Mert ő, nyolcvan felé közeledvén már nemigen halászott, de a hálója..., az a cimboráknak, a tanítványoknak mindig a rendelkezésére állt. □ Mire Sonkádra értünk, már sötétedett. A temetőben nem volt senki, csak egy friss sír koszorúit borzolta a szél. A falu másik végén áradt a Túr, holnap reggel megjelennek majd a Kisbukón a halászok. Egy helyet azonban biztos, hogy üresen hagynak..., az Oláh Jóska bátyánkét. Jegyzet Jancsika születésnapja D. Bojté Gizella edves kis barátnőmmel iY a naptárt nézegettük. Decemberben kinek lesz a névnapja, akit fel kell köszöntenünk. Nem szeretnénk megfeledkezni senkiről. A tekintete megáll egy szón: advent. —Nahát, milyen furcsa egy név — csodálkozik. — Ilyen ismerősünk nincs is. Kételkedve néztem rá, nem nagyon tudtam elhinni, fogalma sincs arról, mit jelent advent. Próbáltam rávezetni a megoldásra. Mit ünnepiünk karácsonykor? A képeslapokon — ha máshol nem láthatta, — ki fekszik a jászolban? Kinek van ilyenkor a születésnapja? Jancsikának, a 7/C osztályból — vágta rá gyorsan és elégedetten a választ. A felelet igen logikusan hangzott. Tudniillik az osztálytársak karácsony körül szokták tartani Jancsika születésnapi buliját, ahol egyben a finomságokkal, üdítőkkel teli asztal mellett, a János-napot is megünneplik. Sajnos, jó néhány embernek a karácsony nem jelent mást, mint egy díszes fát, alatta az ajándékokat, egy ünnepi vacsorát. A gyerekek, kívánság szerint megkapják az óhajtott Barbyt... A felnőttek is egyezkednek,t kinek, mire van szüksége? így még az ajándékozás igazi öröme sincs meg. A meglepetés kedves varázsa: vajon mi van a csomagban? Még ezt a jó érzést is elvesszük egymástól. Vannak jó néhányon, akiknek az a véleményük, hogy átestünk a ló másik oldalára. A televízióból, a rádióból szinte zúdulnak ránk az egyházi adások, tanítások. Mindig van valami vallásos jellegű téma a tv-híradóban is. Lehet, hogy az arányokat eltévesztettük. Az is lehet, nem a legjobban szerkesztik ezeket a műsorokat, azonban, ha egy tizenhárom éves gyereknek a karácsonyról Jancsika születése jut eszébe, még komoly behozni valónk van a hitoktatásban. A karácsonyi ünneplésben, valójában megfeledkezünk a lényegről: ezelőtt kétezer évvel az emberek nagy-nagy bűnben éltek, vártak egy csodát, egy embert, aki megmenti őket. Az advent valami mély, őszinte vágyat jelent a jóság, a tisztaság, a szeretet után. Ezt hozta el Jézus. Mikor azt mondjuk gyermekünknek: mit hozott a Jézuska, meséljünk neki erről is. Kedves Nagyapa, Nagymama, Apuka, Anyuka— hívő vagy nem hívő—ennyivel tartozik gyermekének. A pusztadobos! templom Györke László FELVÉTELE Vegyen gyárat szeretteinek Megjelent az Otthon decemberi száma Budapest-Nyíregyháza (MTI-Press - KM) — Meglepheti önmagát és családját egy gyárral. Erre biztat ugyanis a Vegyen gyárat! című írás, amelyben a külföldön egyre népszerűbb loft-divatot ismerteti. A gyárakban, üzemcsarnokokban kialakított lakások tágasságukkal, szokatlan térkapcsolataikkal ma már nemcsak a műremeket vonzzák, hanem mindazokat, akik fantáziájukkal képesek újjáteremteni a mások számára értéktelen épületeket. Azok viszont, akik ennél szerényebb beruházást terveztek, a laptól ötleteket meríthetnek például a Csábító csomagok elkészítéséhez. Évbúcsúztatóra készül a Kerti kalendárium: az alvó kerttel kapcsolatos teendőket veszi számba. A hazai színestévé-vá- laszték legjellemzőbb típusai mérik össze tudásukat a tesztrovatban, amelynek jó tanácsait érdemes a vásárlás előtt megfogadni. Ma már nem szükséges méretre készíttetni, elemes rendszerű bútorokkal is be lehet rendezni a legkülönlegesebb alaprajzú konyhákat. Ezekre mutat példákat az egyik tanácsadással, tervezéssel is foglalkozó bútorbolt vezetőjeA hagyományos és modem vonalú kandallókat ajánlja az olvasók figyelmébe az elkészítésüket is vállaló szakember. A nyitott és zárt tűzterű kandallók széles választékából külföldi és hazai érdekességeket mutat be az Otthon. Természetesen folytatódik Az év otthona az Otthonban pályázat, öt karakterében különböző lakást felvonultatva. Vendégségben Sik Ferencnél járt az Otthon. Kelet-Magyarország 5
