Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-07 / 286. szám
Cseh-osztrák csúcs Dupla bér Moszkva (MTI) — Csaknem a kétszeresére emelte hétfőn Borisz Jelcin államfő Oroszországban a minimálbért, 7740 rubelről 14 620-ra. Az UPI megjegyzi, hogy az elnöki rendelet csak néhány nappal előzi meg a parlamenti választásokat, s bizonyára erősíti a kormányt támogató pártok népszerűségét. Pozsgay Pekingben Peking (MTI) — A magyar Nemzeti Dmokrata Szövetség Pozsgay Imre él- nök által vezetett küldöttsége megbeszéléseket kezdett hétfőn Pekingben a Kínai Kommunista Párt magas rangú tisztségviselőivel: délelőtt a KKP KB külügyi osztályának vezetőjével, Li Su-csenggel tárgyalt. A tárgyalások fő célja a hivatalos kapcsolatfelvétel a két párt között. A magyar párt küldöttsége keddtől a hét végéig vidéki utazást tesz, egyebek között Hszianba és Csengtuba látogat. Levél Clintontól Prága (MTI) — Václav Klaus cseh miniszterelnök megkapta Bili Clinton levelét, amelyben az amerikai elnök elfogadta a meghívást a közép-európai országok állam- és kormányfőivel való prágai találkozóra. Clinton jövő év január 11- én és 12-én tartózkodik majd Prágában, a brüsszeli NATO-csúcstalálkozóról útban Moszkva felé. Azt, hogy a cseh fővárosban a visegrádi csoport vezetőivel is találkozzék, az amerikai fél kezdeményezte. Prága (MTI) — Csehország továbbra is kitart a te- melíni atomerőmű megépítésének — Ausztria által élesen bírált — terve mellett; a második világháború után Csehszlovákiából kitelepített osztrákok ügyét pedig lezártnak tekinti. Erről beszélt hétfőn, Thomas Klestil osztrák államfővel közösen tartott prágai sajtóértekezletén Václav Havel cseh köztársasági elnök. Klestil hétfőn délelőtt érkezett kétnapos hivatalos látogatásra a cseh fővárosba. Ha- vellel már aznap találkozott, de kedden még egyszer tárgyal vele. Ugyancsak a második napra ütemezték be a Václav Klaus cseh kormányfővel folytatandó megbeszélést. Havel az első találkozó után elmondta: a Cseh Köztársaság Brüsszel (MTI) — Rövid interjút közölt Jeszenszky Géza külügyminiszterrel a De Standaard című tekintélyes flamand újság hétvégi számában. A miniszter nyilatkozatában ismételten síkra szállt Magyarország teljes jogú NATO-tagsága mellett. — Ha 1947 után szabadok lettünk volna, akkor jelen lettünk volna a NATO megalakításakor 1949-ben, és 1957-ben az Európai Közösség létrehozásánál is. Senkinek nincs Bécs (MTI) — A bécsi általános kórház baleseti osztályának elzárt és biztonságiakkal őrzött részlegében vasárnap egész éjjel operálták Helmut Zilk polgármester súlyosan sebesült bal kezét, akinek levélbomba robbant az ujjai között. Az első jelentések szerint van remény, hogy a kézsebészek megmentik a hüvelykés a kisujjat, bizonyos azonban, hogy legalább két ujját amputálni kell. A bal alsó karon és kezén kívül más sérülést nem szenvedett a polgáraira törekszik, hogy az ország déli részén (az osztrák határ közelében) épülő temelíni atomerőmű ugyanolyan biztonságos legyen, mint a legkorszerűbb európai erőművek. A cseh államfő átadta Klestil- nek a Vladimír Dlouhy cseh ipari és kereskedelmi minisztertől bekért dokumentációt, amely arról tanúskodik, hogy számos nemzetközi szervezet és szakember véleményét veszik figyelembe az erőmű építése során. A világháború után kitelepített osztrákok ügyével kapcsolatban Václav Havel emlékeztetett arra, hogy az 1965-ös csehszlovák-osztrák jegyzőkönyv, illetve az 1974-es szerződés szellemében a két fél között elintézettnek tekintendők a tulajdonjogi kérdések, és egyik fél sem léphet fel a másikkal szemben ilyen jellejoga bennünket kívül tartani — mutatott rá. A magyar külügyminiszter — a visegrádi országokbeli kollégáihoz hasonlóan — kijelentette: a Partnerség a békéért csupán a tagsághoz vezető út egy lépcsője és nem azt helyettesítő megoldás. A flamand lap emlékeztet arra, hogy a NATO erőteljes orosz nyomásra egyelőre elzárkózik a szervezet keleti irányú kibővítésétől. Jeszenszky Géza a lap munmester, nincs életveszélyben és a vérveszteség ellenére állapota kielégítő—tolmácsolta az újságíróknak a helyszínen Hans Mayr polgármesterhelyettes. Dagmar Koller, Zilk felesége, a bécsiek által kedvelt színésznő szintén kórházban van: ő a szomszéd szobában tartózkodott a robbanás idején, és súlyos sokkot kapott. Vasárnap késő esti hír szerint a hatodik levélbomba címzettje Magdaleine Petrovic, a Zöldek parlamenti frakcióvezetője volt, aki vasárnap gyaPrágában gű igényekkel. A cseh elnök szerint Prágának továbbra is ez az álláspontja, s nem hajlandó azt felülvizsgálni. Az annak idején Ausztriába kitelepítettek ügye lényegében a szudétanémet problémakör osztrák „leágazása”. Havel korábban tett olyan nyilatkozatokat, amelyekben erkölcsileg elítélte, hogy Csehszlovákia német ajkú lakosságát kollektív büntetéssel sújtották a háború után. Az elnöknek ezek a kijelentései megütközést keltettek Csehország- szerte. Az esetleges vagyoni kompenzációval, illetve egyéb jogorvoslati lehetőséggel kapcsolatban azonban Havel álláspontja már semmiben sem tér el a cseh kormányétól: szerinte nem a politikusoknak, hanem a történészeknek kellene megvitatniuk a múlt fájdalmas kérdéseit. Jeszenszky a NATO-tagságról Levél robbant Zilk kezében katársának ismét leszögezte, hogy a kibővítés egyáltalán nem fenyegeti Oroszországot, ellenkezőleg a közép-európai stabilitás fontos eleme lehetne. — Ez Oroszországnak is jó lenne, mert egyetlen ország sem érdekelt abban, hogy a térségében instabil térségek legyenek — szögezte le. Jeszenszky Géza egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarország szorgalmazza a szoros együttműködést a NATO és Oroszország között. núsnak találva az Alsó-Auszt- riában feladott küldeményt, nem bontotta azt ki. A borítékon ugyanaz az ismeretlen név állt feladóként, mint a televíziós műsorvezetőnő kezében két nappal korábban felrobbant levélen. A levélbombát minden bizonnyal a bevándorlás ellenes személy, vagy szervezet adta postára, ezzel is tiltakozva az osztrák bevándorlási törvény ellen. Helmut Zilk azonban azt nyilatkozta, hogy nem hagyják magukat megrettenteni. A dusanbei polgármester menekülése Moszkva (AN) — Mak- szud Ikramov dusanbei polgármesterről az a hír járta, hogy letartóztatták, illetve megölték, ezzel szemben az igazság az, hogy elmenekült Dusanbéból. A Moszkovsz- kije Novosztyi tudósítóinak egy békés orosz városban szokatlan óvintézkedések betartásával sikerült interjút készíteni a dusanbei polgármesterrel. — Miért kellett elmenekülnie és mivel vádolják Önt? — Éppen az a furcsa, hogy semmivel. Jött egy ember a Nemzetbiztonsági Bizottságtól, akiben egyébként teljesen megbízok, és figyelmeztetett, hogy másnap reggel mester- lövész végez velem a saját irodámban. Éjszaka egy másik ember megerősítette az előbbi figyelmeztetést. Reggel a munkahelyem helyett a 201-es orosz hadosztály gamizonjába mentem. A parancsnok, Muhritdin Asurov tábornok őszintén megrémült, amikor segítséget kértem tőle, de az orosz tisztek, akikkel régóta baráti a viszonyunk, megengedték, hogy néhány napot náluk töltsék. A gyűrű közben egyre szorosabbra zárult körülöttem, és úgy éreztem, hogy el kell mennem a városból. Este, melegítőben — mintha sétára mennék — átmásztam a gami- zon kerítésén és egy olyan ismerősömhöz mentem, akitől segítséget remélhettem. Az utca sötét oldalán haladtam, de nem volt szerencsém, mert ismerősbe botlottam. „Ej, Raisz, mit keres maga itt? Kitüntetést ígértek annak, aki feladja” — mondta. Nagy nehezen sikerült leráznom, de a lakás, ahová igyekeztem, zárva volt. Amikor kiléptem az utcára, észrevettem a közeledő rendőrautókat és nyomban megértettem, hogy ismerősöm feladott és a hajsza elkezdődött. Beugrottam az egyik népes, sűrűn beépített utcácskába, beszaladtam az egyik udvarba és kérlelni kezdtem az ott lakó öregembert; „Ikramov vagyok, mentsen meg!” Az öreg a földön egy ócska szőnyeg alá rejtett el. Üldözőim a szó szoros értelmében a fejem fölött álltak, de nem találtak meg és továbbálltak. Megmentőim elláttak ócska rongyokkal, hogy ne ismerjenek fel. Az éjszaka hátralévő részét a temetőben töltöttem. Reggel bementem a városba a barátomhoz. Felismertek és újra kezdetét vette a hajtóvadászat. Amíg elértem a menedéket adó otthont, valóságos vadnyugati üldözés szenvedő alanya voltam: ablakból kellett kimásznom, akrobataként leereszkedni egyik emeletről a másikra, lakásról lakásra futni. A barátom felesége — a barátom nem volt odahaza — kölcsönadta nekem férje tiszti egyenruháját. Átöltöztem, napszemüveget tettem föl, az aszzony karonfogott és így mentünk ki az utcára. A bejárat előtt katonák álltak és ellenőrizték a járókelők okmányait. Szerencsére megúsztam... Termezben, már üzbég területen felszálltam a Dusanbe- Moszkva vonatra. Útközben felfigyeltem útitársaim beszélgetésére: „Ikramovot letartóztatták... Nem, megszökött és 50 ezer dollárt ígértek a kézrekerítőnek... Ha sikerülne nyakon csípni, meggazdagodnánk...” Az egyik kazahsztáni állomáson felszállt a kocsira egy kazah rendőr: , Kérem az okmányait, őrnagy úr!” magunkra zártuk a fülkét és őszintén mindent elmondtam neki, a rendőr pedig figyelmeztetett, hogy a kalauz sejt valamit. Együtt szálltunk le, a saját pénzéből vett nekem egy vasúti jegyet Asztrahányig, aztán felvitt magához. Az ismeretlen emberek megetettek, civil ruhát adtak és vettek nekem egy repülőjegyet. Ez az én menekülésem története. —A törvényes hatalom képviselője, egy fővárosi tanács elnöke orosz tiszti egyenruhában kénytelen menekülni? Miért akarják megölni? — Amikor tiltakoztam az ellen, hogy népfront fegyveresei önhatalmúlag lakásokat foglaltak el és megpróbáltam élelmiszert juttatni az éhező Badahsanba, megfenyegettek és emlékeztettek arra, hogy kapcsolatot tartok fenn a demokratákkal és hozzájárultam a Lenin-emlékmű lebontásához. Végül pedig megparancsolták, hogy mondjak le, mert a gisszariak tartanak igényt beosztásomra. Ma tudtam meg, hogy Dusanbe polgármestere egy gisszari lett, az a tábori parancsnok, aki 40 napig tartotta blokád alatt a várost. Ezt megelőzően hét hónapot töltöttem előzetes letartóztatásban a KGB-börtö- nében. „Bizonyítékok hiányában” felmentettek és visszahelyeztek korábbi hivatalomba Segítettem a város új vezetői nek a gazdasági gondok megoldásában, de amint látja, ők ellenséget látnak bennem. —Mik a további tervei? — Élni szeretnék, ha már sikerült elmenekülnöm a pokolból. HIRDETÉS UJjgy osztrák cég közvéleménykutatást végzett a fővárosban:‘jó dolog-e, hogy Budapesten világ- kiállítást tartanak. A megkérdezettek 77százaléka jónak vagy nagyon jónak mondta, 9 százaléka kifejezetten ellenezte az Expo 96 megrendezését. ^ A fizikai dolgozók 91 százaléka úgy véli, hogy az Expo ösztönzést ad a magyar gazdaságnak. ^ A diákok 87 százalékának véleménye szerint a világkiállítás új munkaalkalmakat teremt. ^ A megkérdezett pincérek, szállodai alkalmazottak és taxisofőrök 98 százaléka úgy véli, hogy a világkiállítás miatt nő majd az idegenforgalom. ^ A nyugdíjasok 40 százaléka attól tart, hogy a kiállítás idején közlekedési dugók lesznek a fővárosban. ^ A budapesti IX. és XI. kerület lakosainak 82 százaléka úgy gondolja, hogy az Expo elősegíti az úthálózat és a tömeg- közlekedés fejlődését. r • • Es On mit gondol az Expóról? Kérjük, írja meg! Világkiállítási Programiroda 1054 Budapest Tűkorvu. 3. £ 1993. december 7., k,ld üümBli■■■■ JÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarország 11 77% I AZ EXPO MELLETT I
