Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-07 / 286. szám
1993, december 7., kedd HÁTTÉR iflflHflHH Kelet-Magyarország 3 A csúcsot még mindig Ajak tartja Gyakorlatilag befejeződött a vagyoni kárpótlási igények elbírálása Balogh József Nyíregyháza (KM) — Befejeződött a vagyoni kárpótlással összefüggő kérelmek elbírálása a megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalban. Közismert, hogy több mint hatvanezer kérelem érkezett, s már csak néhány kérelem elbírálása nem történt meg, elsősorban azért, mert a kérelmező további bizonyítékokat kíván beszerezni, vagy a hivatal észlelte úgy, meg kell keresni a földhivatalokat és beszerezni a hiányzó okiratokat. □ Mivel foglalkozik akkor most a hivatal? — Például a fellebbezések elbírálásával. A 60 ezer elbírált kérelemből 4-5 ezer körüli fellebbezés érkezett, ez a kérelmeknek 8-10 százaléka. A megfellebbezett határozatok többsége Veszprémben született, onnan nehézkesebb volt egyeztetni az itteni földhivatalokkal. Saját hatáskörben próbálunk intézkedni, tehát ha azt észleljük, hogy mulasztottunk, nem helyesen derítettük fel a tényállást, most a fellebbezés során alaposabban el tudjuk végezni, mint a határozat meghozatalakor. Az állampolgárok szempontjából ez azért lényeges, mert lerövidül a határidő, nincs fölteijesztés Budapestre, nincs várakozási idő, így a kárpótlási jegyet is hamarabb fel tudják venni. □ Hogyan haladnak az árverezésekkel? — December elsejétől öt helyen árverezünk a megyében, egészen december 23-áig. Ha különösebb probléma nem jön közbe, — a Kárrendezési Hivatalnál ilyen nem lehet — és ha a földhivatal is győzi az adatszolgáltatást, akkor 708 árveréssel zárjuk ezt az évet. A mai nappal (hétfőről van szó) 646 árverést bonyolítottunk le, 45 822 hektár terület talált gazdára, ennek az aranykorona értéke megközelíti a 600 ezret és termőföldtulajdonhoz jutott 13 331 család. Úgy gondolom, hogy az év hátralévő időszakában további 12-15 ezer hektár terület talál majd gazdára, ezzel újabb 60 ezer hektár termőföld kerül tulajdonba, az aranykorona-érték pedig megközelíti a 7-800 ezret és termőföldhöz fog jutni 15-16 ezer család. Az árverések egyébként zökkenőmente-------------------Tárca— j j át István bácsi? — il kérdeztem faluról bejáró ismerősömtől, aki egy kosárka elálló szőlővel nyitott be hozzám. A ritka gyümölcsöt István bácsi, ismerősöm nagyapja küldte ajándékba azért, mert egész évben tőlük vásároltam egyet s mást. — Megvan! — válaszolta ismerősöm. —Hány éves is? — Maholnap kilencven lesz. —Egészséges? —Most gyengélkedik, megfázott... Na de bíztattam, hogy viszek neki innen lilemadarat, fantrw —------- * sen folynak. Változatlanul tartja magát az ajaki csúcs, a csütörtöki árverésen 22 ezer forintra módosult egy aranykorona értéke, ennyire tornázták fel az árverésen. □ Mostanában népesebbek az árverezések, mint a nyáron voltak. Mi ennek az oka? — Elsősorban az, hogy a vagyoni kárpótlást befejeztük, gyakorlatilag tehát mindenki megkapta a kárpótlási jegyét. A másik ok, hogy az országos központ is hatékonyabban bírálja most már a személyi kárpótlást az úgynevezett málen- kij robotért, 1956-ért és más események idején elszenvedett esetekért, onnan is óriási mennyiségű kárpótlási jegy érkezik és az emberek nagy százaléka termőföldet kíván vásárolni. □ Önök részt vesznek a személyi kárpótlási igények elbírálásában? — Most már igen, eddig csak az országos hivatal végezte ezt a munkát. Kezdetben lassan haladtunk, mostanra felgyorsultak az események, hetente ezer-ezerötszáz személyi kárpótlási ügyben jár el a hivatal. Az év végéig kb. 6-8 ezer kérelemre számítunk, amit nekünk kell elbírálni. Ezek a kérelmek elsősorban nem magyar vonatkozásúak, hanem ukrán, román és a délvidékről származó igények. — Sokan aggódnak amiatt, hogy a személyi kárpótlásokra kiosztott jegyekért is többen földet szeretnének venni, s így azoknak nem jut, akik vagyoni kárt szenvedtek. — Nincs különbség kárpótlási jegy és kárpótlási jegy között, ugyanúgy jogosult termőföldre az I-es, a ü-es, vagy a Hl-as kárpótlási törvény alapján adott jegy, tehát árverezhet bárki. Nekem az a véleményem, hogy nagyon kevés olyan települése lesz a megyében, ahol valóban kevés a termőföld. Vannak kritikus , pontok, elsősorban a sváb lakta területek, ahonnan rengeteg embert hurcoltak el. Talán Mérk, Vállaj, Tímár, Raka- maz, Gávavencsellő az, ahol szorít a cipő, de úgy gondolom, még ezeken a településeken is ki tudjuk elégíteni az igényeket. Ezeknek az igényeljek a kielégítésén enyhít az, hogy megkezdődött és a végéhez közeledik az állami gazdasági területek kijelölése. □ Hol tartanak az árverezésekkel? — A megye településeinek felében megtartottuk a harmadik árverezést, ami azt jelenti, hogy egyelőre ezekre a településekre már nem térünk vissza. — Hány olyan termelőszövetkezet van, ahol még nem sikerült a földalapokban megegyezni, s emiatt mindeddig el sem kezdődött a kárpótlás? — Kótaj-Kemecse kivételével a korábbi települések sajnos változatlanul megvannak. Tímár esetében is kedvezően alakult a helyzet, mert a természetvédelmi hatóság hozzájárult a földalapok kijelöléséhez, de még mindig 10 olyan településünk van, ahol nincs elfogadott földalap. Ez részben másodfokú elbírálás alatt van, részben földhivatali felkérés van a földalapok elkülönítésére, egy részében pedig bírósági eljárás van folyamatban. Nem jelent még meg, de várható egy olyan kormányrendelet, amely könnyítést jelent majd ezen a területen. Információim szerint arról van szó, ha egy mezőgazdasági nagyüzemhez több település is tartozik és csak mondjuk egy településen van gond a földalapok elkülönítésével, a többi településen — ahol megszületett az egyezség —, bevezetik a részjogerő intézményét, vagyis ezeken a helyeken el lehet kezdeni az árverezést. □ Mikorra fejeződik be a megyében az árverezés? — Közismert, hogy a kormány május 31-ig meghosz- szabbította az árverezések időpontját. Elképzeléseink szerint mi áprilisban be tudjuk fejezni, hogy a gazdasági év ne szenvedjen csorbát. A következő árverezéseket már úgy ütemezzük, hogy minden alkalommal legyen gyümölcsös is meghirdetve, mert az almáskertekben már decemberben elkezdődik a mezőgazdasági munka, azt szeretnénk ezzel segíteni, hogy mindenki saját maga metsze a gyümölcsfáit. Tervezi a kormány a földhivatalok munkájának megkönnyítését is. Ennek lényege, hogy azokon a településeken, ahol a földalapok nagy része nem kél el, ott csak azokat a területeket kell feldolgozni, amelyekre a kárpótoltak igényt jelentenek be. A fel nem mért táblákra pedig csak abban az esetben kerül sor, ha az árverezéskor valaki bejelenti, hogy abból szeretné földjét megkapni. Ekkor közöljük, hogy mikor jöjjön be a megyei hivatalba, ahol az árverezés megtörténik. Ez mindenképpen meggyorsítja az időt és költségkímélést jelent a földhivataloknak. dóm!... De mifelénk ma is emlegetik az öregek, ha betegeskedésről esik szó. Olyankor hallom tőlük: Majd a lilemadár megmutatja, hogy Tóth M. Ildikó Lilemadár megmarad-e vagy elmegy! Kár, de nem kérdeztem meg, milyen is az a madár és hol tanyázik — felelte elbúsulva ezen a mulasztáson. Kerestem, kutattam a ma- ~b i 'c l t olvad a talajba és mint az egér, surranva szalad, alacsonyan repül — sorolta a madár tulajdonságait. — Betegséget felismerő képessége van-e? — kérdeztem óvatosan. A madártan tudósa elmosolyodott. — Az már kívül esik a madártanon — felelte meg- bocsájtón. Nos, ezzel sem jutottam sokkal előbbre, mígnem a kezembe akadt a Mohay András által fordított Physioló- gus című könyv, melyben az időszámításunk előtt élő, ismeretlen nevű szerző az állatok „fizimiskáját” írja le. A liléről ezt: „Van egy állat, amelynek lile a neve... hófehér madár, semmi sötétség nincs rajta. Ürüléke gyógyítja a tompán látó szemeket. A királyi paloták udvarán tanyázik. A beteg emberről a lile megmutatja, hogy életben marad-e vagy elpusztul. Odaviszik az ágyban fekvő beteg elé, s ha a betegség halálos, a lile elfordítja a betegről az arcát, amiből mindenki tudja, hogy az meg fog halni. Ha viszont a betegség nem fenyegeti az ember életét, a lile a betegre függeszti tekintetét, amaz meg őreá. A madár ekkor elnyeli a betegséget, és felszáll vele a napkörüli levegőbe, ahol elégeti és szétszórja. így a lile s a beteg egyaránt megmenekül.” Amikor falusi ismerősöm újra nálam járt, újságoltam neki, mit tudtam meg a szólásbeli madárról. Közlésem gondolkodóba ejtette. — Most, amikor minden olyan drága, érdemes volna fogni ilyen madarat és gyógyító emberként házalni vele — mondta elmenőben. jn nnek már három hete, Hí azóta nem láttam. Lehet, hogy lilemadárra les valahol? Várom vissza, mert hátha én is fogok egyszer betegeskedni. Tények és aggályok Kováts Dénes G yorsan szárnyra kapott a hír a tervezett gyulaházi veszélyes hulladéklerakó ügyében. Az utóbbi időszak hasonló történéseit tekintve nem is alaptalan az aggodalom, hisz számos olyan beruházással találkoztunk napjainkban, amikor környezetvédelmi okok miatt ütköztek érvek és ellenérvek. Nyilvánvalóan más az érdeke annak, akinek el kell tüntetnie, azaz ártalmatlanítania a termelés során keletkezett veszélyes hulladékot, s nem mindig egyezik ezzel az ott élők érdeke. Köztudott: számos veszélyforrás van, melyek az egyént és környezetét, illetve az élővilágot károsítják. Küzdeni ellenük azért is nagyon nehéz, mert jelentős anyagi eszközöket igényel ártalmatlanításuk. Okkal- joggal merül fel egy-egy térség lakóiban a kétség: vajon nem ellenükre, kárukra akarnak-e kivitelezni olyan létesítményt, amely a veszélyes hulladékokat ártalmatlanítja, illetve tárolja. Néhány éve indulatoktól túlfűtött hangulatban került sor arra á falugyűlésre, melyet Morvái Ferenc, a „kazánkirály" részvételével hirdettek meg: hulladékégetőt akart telepíteni a község területén. Az ott élők heves ellenállása meghiúsította tervét. Gyulaházán pénteken tartanak falufórumot egy ott tervezett beruházásról. A kisvárdai Caroflex Fékbetétgyárban felhalmozott, hatalmas mennyiségű azbesztport helyeznék el a település határában. Nem akarok fogadatlan prókátor lenni, — fogadott végképp nem — 5 nem is ismerem teljes mélységében az ügyet. Annyi azonban biztatónak látszik: a környezetvédelem illetékesei alaposan megvizsgálják a lehetőségeket, és a döntés előtt (!!) figyelembe kívánják venni a gyulaháziak véleményét is. Vélhetően az ottani fórumon is ellentétes vélemények ütköznek majd, a lakosság érthető félelme kerülhet szembe az elképzelést pártolókéval. S ilyenkor az érzelmek könnyen előtérbe kerülnek, nem is alaptalanul. Azt gondolom: figyelmesen meg kell hallgatni a szakembereket. Tény: az azbesztpor ott, ahol van, a gyár területén veszélyezteti a környezetet. A tervek szerint a gyulaházi lerakóban nem lenne ilyen gond, mert maximális biztonsággal, több réteggel zárnák le alulfelül a csak por alakban szállva veszélyes azbesztet. Többek szerint „bombabiztosán” . Meg kell ismerkedni a tényekkel, azután dönteni. Az ész és az értelem közös nevezőre hozásával. Az alapos, jogos aggodalmat orvosolni kell. Ha alaptalan, akkor elvetni. Kommentár Tudományos közösségben Kállai János r öbb mint egyéves tevékenységet tudhat már maga mögött a Magyar Tudományos Akadémia megyénkben tudományos testületé. Ha csak az adatokat nézzük, a prosperálás kétségbe vonhatatlan jeleit figyelhetjük meg, mert a taglétszám immár a négyszázhoz közelít. De egy tudós társaság esetében nyilvánvaló, hogy nem a szépen ívelő grafikongörbék a legfontosabbak. Sokkal inkább az a rang és tiszteletet kiváltó tekintély, melyet konkrét cselekedeteikkel vívtak ki maguknak. Nos, a mi testületünk igencsak aktivizálta a benne résztvevőket az utóbbi időkben. A nyár folyamán a TT égisze alatt zajlott le Nyíregyházán az Alkalmazott Informatika Nyári Egyetem, melynek hatvan hallgatója között tizenhét külföldit üdvözölhettünk. S hogy mi ebben az érdekes? Elég, ha annyit válaszolunk: végre szűkebb pátriánk fogadott egy, a műszaki tudományokhoz kapcsolódó rendezvényt, jóllehet ezen a tájon e tudományterület viszonylag kevés reprezentánst tud felmutatni. De volt még más esemény is! Októberben az MTA Agrártudományok Osztálya megyeszékhelyünkön tartotta kihelyezett ülését. Ugyanebben a hónapban a tanárképző főiskola volt a házigazdája a Vili. Környezeti Mikrobiológiai Tudományos Ülésnek. Ez szintén nemzetközi eseménnyé szélesült a számos külföldi szaktekintély jelenléte által. Szabolcs-Szatmár-Bereg sajátos földrajzi helyzetéből logikusan következik, hogy a tudományos testület a határainkon túli magyarság szellemi élvonalával bővíteni, szélesíteni kívánja a kapcsolatait, minél gazdagabb tartalommal megtölteni az együttműködési formákat. Ennek jegyében hozták létre a napokban az MTA megyei tudóskollektívájának kárpátaljai szekcióját, melynek máris közel harminc tagja van. A szekció születésnapján elhangzottak konkrét javaslatok. Többek között a közös kiadványozásról és publikációkról. Akár csattanóként mondhatnánk: ungvári tudós kollégáink nyitott kapukat döngettek ötletükkel, mivel a TT könyvsorozatának szerkesztői — immár a tizenkettedik kötetnél tartanak! — nagyon szívesen látnák a külső tagok monografikus munkáit a szériában. Ügy gondolom, ez a közös szándék-kinyilvánítás első lépésnek nem is kevés. Sveda Béla Szekeres Tibor felvétele
