Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-04 / 284. szám
A Háziipari és Népi iparművészeti Szövetkezet nyíregyházi üzemében a régi német és osztrák partnerek mellett az új olasz megrendelőnek készülnek koktélruhák. Az idén hatezret adnak át Balázs Attila felvétele HÁTTÉR Kelet-Magyart A (h)arcmodor etikája Kovács Éva at em tudom, megfigyel- 1V ték-e már, lassan nincs hét, hogy eddig eldugottnak, világvéginék és elmaradottnak tartott megyénkben különféle rendű és rangú politikus meg ne fordulna. Nem minden ok nélküli ez a nagy jövés-menés, s ahhoz sem kell nagy kombinációs képesség, hogy kitaláljuk: javában tart a kampány. Bevallva vagy bevallatlanul, de a választások előszeleként is felfogható ez a dicséretes érdeklődés. A politikusok jönnek, s magyaráznak. Felvázolják az ország helyzetét, ecsetelik gondjait s kilátásba helyezik majdani örömeit. Mint az esetek többségében a hallgatóság megtudhatja, a „majdan” természetesen akkor jön el, ha az adott, az éppen hallgatott politikusra, annak pártjára szavazunk, s végképp elmarad, ha leszünk olyan balgák, hogy a másik tábor képviselőire adjuk voksainkat. A jelöltek, a politikusok természetesen megpróbálnak meggyőzni bennünket arról, akkor jár legjobban az ország, ha rájuk bízza gondjait. Ebben eddig nem is lenne semmi rendkívüli, valahol ilyen, valahol ez a politika. Jómagam személy szerint azokon szoktam legjobban csodálkozni, akik már most azt is kijelentik, kivel lesznek hajlandók, s kivel nem együtt kormányozni. Legutóbb a legnagyobb kormánypárt születésnapi buliján lehetett ilyesmit hallani, s az egykor oly halk szavú, megnyerő modorú lakiteleki tanár tőle szokatlan indulattal azt próbálta velünk elhitetni, egyetlen út létezik, s az véletlenül éppen az, amelyet ő kínál nekünk. Győzelemre készülünk, mondotta, majd arról beszélt, kik azok, akikkel egyáltalán nem óhajtják a kormányzás fáradalmait megosztani. Mivel efféle beszédet nemcsak tőle hallani, talán érthető, ha úgy érzem, még meg sem sült a torta, de máris összeveszni készülnek rajta a gyerekek, ráadásul ok nélkül válogatnak is. Pedig, ha komolyan gondolják, amit nekünk mondanak, a pártok képviselőinek nem szabadna ennyire finnyásnak lenniük. Az ország helyzete közel 'sem olyan rózsás, hogy a társakat illetően túlságosan válogathatnának. A választás úgyis a választók dolga, s a végeredmény dönti el, ki lesz a befutó, ki társulhat s kivel. Az előélet, a múlt meg a jónevelés fontos, de az ország sorsa ennél lényegesen fontosabb. Ülhetnek hát egy asztalnál azok is, akik néha még eltévesztik, melyik kézbe kerül a kés, melyikbe a villa. Pláne, ha ennek tisztázására időnként titkon még ők is az asztalszomszédot lesik... Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — A Tiszahátat hál’ istennek elkerülték a földrengések, mégis megrepedeztek a házfalak. Alattomos volt ez a támadás. Előbb csak hajszálvékony repedések jelentek meg a falakon, a legtöbb gazda ha bosszankodott is miatta, de nemigen gondolt arra, hogy lesz az még vastagabb is. Az első repedéseket úgy három, négy éve fedezték fel Ti- szaszalkán, Tiszaviden, Tisza- adonyban, Mátyuson, meg Ló- nyán, mára azonban úgy kitágultak azok a nyílások, hogy a macska nyugodtan sétálhat ki, s be rajtuk. Az ok nem csak az aszály Mire gondolt kezdetben a gazdák többsége? Ha kézre kerítem azt a kőművest, bizony isten kitekerem a nyakát...! Pedig hát nem azok a szegény kőművesmesterek tehetnek a repedésekről. Az aszály az oka mindennek! A nagy szárazság miatt három, három és fél métert is süllyedt a térségben a talajvíz, s ez olyan láthatatlan talajmozgást idézett elő, amit nem tudott kivédeni a merev házfal. A szárazság oka azonban korántsem csak a régen tapasztalt aszályos időjárás. Az ember legalább annyira ludas benne. A Tisza felső vízgyűjtőjében rengeteg erdőt vágtak ki, az áradások pillanatok alatt leszaladnak. Megtették a magukét a sóderbányászok is, lejjebb csúszott a meder, többek között ezért is vannak a rekordokat döntögeti kisvizek. Mindezt megtetézte a csatornázás, a kivitelezésében elhibázott melioráció, melynek egyebek mellett az lett a következmé-------------Tárca— A rra riadt fel, hogy valami megszúrta az ujját. Az óra mutatói az éjfélhez közeledtek, a televízió képernyőjén fehér és szürke pontok kergették egymást. Az ölében feküdt a maci, annak nyakában a masni, amit most varrt fel, csak hát úgy látszik, közben elbóbiskolt. Tizenegy hónapos kisfia pár napja szakította le a játékról a masnit. Valahányszor ránézett a macira, mindig hiányérzete támadt, így jött a gondolat, felvarrja. A feleségét nem akarta erre megkérni, tudta, mennyire fáradt, hiszen a gyermek szinte egy szusszanásnyi időt sem enged egész nap. A kicsi megérezte az első lépések örömét, most már minden mozdulatát köAz ekkora repedések mindennaposak Beregben Szekeres Tibor felvétele nye, hogy kiszáradtak a már amúgy is kicsi lápok, mocsarak, holtágak, vízállások, s kiszáradtak persze az ásott kutak. Petróczki Lajos, a tiszavi- diek polgármestere konkrét számokkal is bizonyítja ezt, amikor elmondja, hogy az ő falujában mintegy százhatvan ásott kutat tartanak számon, s közülük jó ha tízben találni vizet. Pedig azok a kutak nem három-négy méteresek, hanem derekasan kimélyítettek, tíz-tizenkét betongyűrűsek. Lehangoló eredmény Az érintett hat településen az idén áprilisban végeztek a károk felmérésével. Lehangoló volt az eredmény: Ló- nyán hatvanöt, Mátyuson ötven, Kerecsenyben kilencvenöt, Adonyban hetven, Vi- den nyolcvanöt, Szálkán pedig százötven helyreállításra váró lakást találtak. A kár majdnem százharminc millió forint! S a középületekről még nem is szóltunk. Honnan remélhet segítséget normális körülmények között az egyszerű polgár? Természetesen a biztosítótól. Legalábbis azok a gazdák, akik rendesen fizették a nem is olyan kicsi biztosítási díjat. A biztosító emberei azonban csak a vállukat vonogatták. Mi tehetünk az aszályról? Mi tehetünk arról, hogy megrepedtek azok a fránya falak? Szóval elhajtották a beregi károsultakat. Valószínűleg még azt is mondhatták a biztosítósok, hogy miért nem építették azokat a házakat rendes anyagból. De még csak ez sem állja meg a helyét. Mert Balogh Sándor, az adonyi, Varga Gyula, a má- tyusi, meg Sebestyén Bertalan, a lónyai polgármester azt mondja, hogy az utóbbi időkben, drága anyagból épített új házak még rosszabbul jártak, mint a régiek. S a folyamat nem hogy megállt volna, de még úgyabbra fordult. Mert voltak persze olyanok, akik megpróbálták útját állni a repedéseknek, s szabályosan megvasalták, mintegy abroncsba szorították a házat, ám a repedések fittyet hánytak a vasra. Nőnek és híznak továbbra is. Ha a biztosító be is csapta a beregiek orra előtt az ajtót, azért egy kis segítség úgy tűnik, mégiscsak kinéz nekik. A kormány a pótköltségvetés terhére tízmillió forint előzetes segélyt szavazott meg, s mire e sorok megjelennek, az összeg talán már meg is érkezik a megyei önkormányzathoz. Az érintett falvak polgár- mesterei, meg a belügyminisztérium főosztályvezető helyettese, László László, s a megyei főépítész, Vincze István e hét derekán ültek össze a megyeházán, hogy megbeszéljék, mi legyen ennek a tízmilliónak a sorsa, s hogy rangsorolják a legfontosabb tennivalókat. Az összeg nem nagy — szerencsére ezt csak előzetes támogatásként kapta a terület, tehát még további pénzekre lehet számítani —, a feladat annál inkább. Gondoskodni kell a károsultak kérvényeinek elbírálásáról, a tervezési, helyreállítási munkák segítéséről, az utólagos elszámoláshoz szükséges dokumentumok összeállításáról. A várható viták megelőzése érdekében célszerű egy bizottságot felállítani, mégpedig igen hamar. Igaz, a télen nem lenne okos dolog hozzákezdeni a nagyobb arányú kivitelezési munkákhoz, de a hideg hónapok alatt meg kell szervezni az újjáépítést. Természetesen vállalják Ez minden bizonnyal komolyabb fennakadás nélkül meg is történik majd. Rendkívül nagy szerep vár ebben a helyi önkormányzatokra, de mint a kerecsenyi polgármester, Pécsi László, s a szálkái polgármester, Lapos István megfogalmazta, természetesen vállalják. Am azt is hozzá tették, egyedül nem képesek megbirkózni a tömérdek munkával. Az eddigieknél is nagyobb segítségre lesz szükségük az önhibájukon kívül pórul járt beregieknek. Kommentár Az ünneprontás ellen Nábrádi Lajos Ijött december hava, készülünk az ünnepekre, egyre inkább ünnepibb lesz a hangulatunk, ugyanakkor sok-sok ünneprontó jelenséggel is találkozhatunk. Ezt elmondhatjuk a tavalyi, vagy a tavalyelőtti tapasztalataink alapján is. Éljünk és dolgozzunk úgy, hogy ne rontsuk mások ünnepét, s vigyázzunk arra, hogy mások se ronthassák felfokozott jó hangulatunkat. Tudunk-e, akarunk-e így, ilyen ideálisan élni és dolgozni? Talán igen, ha akarunk, ha merünk. A közelgő ünnep külső jelei közé tartozik, hogy nagyobb a forgalom megyénk áruházaiban, Nyíregyháza belvárosában az árusok felverték sátraikat. (Egyesek félreértelmezve a vásári forgatagot, felverték az áraikat is. Ez is egy ünneprontó, de nem is akármilyen, sőt hangulatrontó tényező.) Nem csak a kereskedelemben tapasztalható az ünnep közelsége. Több hivatalban is. Az ügyintézők egy része természetesen onnan is elment, vagy elmegy szabadságra. Talán a kelleténél többen is elmennek, „csúsztatnak” , ezáltal lassúbb lesz az ügyintézés. Az ünnepre készülő ügyfél ilyenkor még türelmetlenebb, a várakozást, vagy az elutasítást joggal tartja ünneprontásnak. Talán jó volna, ha az illetékes vezetők ésszerűbben, időarányosan adnák ki az „évi rendest”. December derekán egyre több házaló betolakodik a lakásokba degeszre tömött táskával, vagy éppen csil- logó-villogó prospektusokkal, az apró villanyégő homályánál az ünnepre, az ajándékozás szent kötelezettségére hivatkozva ránk sózzák bóvlijukat. Joggal nevezhetjük őket egyeszerű- en csak betolakodóknak. Ha nem vigyázunk, könnyen áldozatokká válhatunk, vagyis megvásároljuk egyszerű, de esetleg méregdrága termékeiket. Utána már futhatunk a pénzünk után. A zsúfolt buszokon, az utcák forgatagában a honi zsebtolvajok mellett megjelentek a két szomszédos keleti országból turistaként idejött zsebesek, tudják, il- lyenkor vastagabb szinte mindegyik pénztárca. És zsebelnek. Ha nem vigyázunk, a betolakodókhoz hasonlóan, ők is kifoszthatnak. Talán jó volna ilyenkor több rendőrt látni útón-útfélen. Ilyenkor több alkohol fogy, megszaporodnak a kocsmai késelések, a családi tragédiák. Ha nem vigyázunk, megint csak áldozatokká válhatunk. Vigyázzunk magunkra és egymásra, hogy valóban felemelő és békés legyen az ünnepünk. A szeretet ünnepe. vetni kell, s ez bizony, elég kimerítő egy örökmozgó esetében. Miközben elvarrta a szálat, arra gondolt, mennyi mindent tett már tönkre az apróság. Az egyik csörgőjét addig rágta, míg az alja és a teteje is leesett. Igaz, megragasztotta a KGST-piacon vett pillanatragasztóval, de úgy látszik, azt a ragasztót azért nevezik így, mert csak addig a pillanatig hat, míg a gyermek a szájába nem veszi a játékot. A minap egy könyvborítót is ragasztania kellett, egy megtört virágszárat pedig kötőfonallal próbált rögzíteni. S akkor még meg sem említette a falilámpát, vagy a kiságy felett lévő balda- chint. Mind a kettőről már csak múlt időben lehet beszélni. Addig izgatták ugyanis a kisbaba fantáziáját, hogy végül leszakította azokat, csakhogy közelebbről megismerkedjen velük. Igaz, egy kicsit ő is, bűnrészes ebben, utólag bevallva nem a legjobban szerelte fel sem a lámpát, sem a baldachint. Talán ezt a masnit sikerült most jobban felerősítenie. Felállt, óvatosan bevitte a macit a kiságy mellé, hogy ébredéskor köszönthesse barátját. Manócska gügyögésére ébredt fel reggel. Odament a kisszobához, mint mindig, most is kopogott az ajtókereten, s regélte a mondókát: „Kipp-kopp kopogok, találd ki, hogy ki vagyok!” Egy röpke pillanatig hatásszünetet tartott, majd széles mosollyal az arcán belépett a kicsihez. / .. .. A m oromé nem tartott sokáig. A gyermek ugyanis állt a kiságyban, két karját előre nyújtotta: az egyikben a macit tartotta, a másikban pedig az ismét letépett masnit fogta... M. Magyar László A masni 1993. december 4., szombat Megrepedt falak a Tiszaháton Mára már úgy kitágultak azok a nyílások, hogy a macska nyugodtan sétálhat ki, s be rajtuk
