Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-31 / 306. szám
1993. december 31., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 A jó menedzser titkai „Futtatja” a szövetkezetét, összetartja a kollektívát a cég vezetője Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Eredményekben gazdag évet hagy maga mögött Berencsi Gyula, a Nyíregyházi Házipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet elnöke. Karácsony előtt beválasztották egy héttagú országos bizottságba, így javaslataival emberek tízezreinek életét, sorsát befolyásolhatja. Az év során jól menedzselte cégét, a figyelemre méltó nyereségből decemberben tisztes osztalékot kaptak munkatársai, a szövetkezet dolgozói Nyíregyházán, Paszabon és Nyírtéten. Virágzik a németországi üzletük, idén járt Ázsiában, pár nappal ezelőtt egy japán cégtől ígéretes ajánlatot kapott... Figyelni a piac rezdüléseit Berencsi Gyula a szó teljes értelmében menedzser típusú vezető. Szaktudása, megjelenése, határozott fellépése, kapcsolatteremtő készsége, a másokért tenniakarása teszi azzá. (Nem kisebbítjük érdemeit, ha megjegyezzük: nem mezőgazdasági, vagy vasipari, hanem a nyugatiak érdeklődésére folyton számot tartó ruhaipari szövetkezetét vezet.) Közgazdász. Korábban a Volán Vállalatnál szerzett gyakorlati tapasztalatokat. Az egyetem után elvégezte a menedzser tanfolyamot és a külkereskedelmi szaktanfolyamot. Magas, tiszteletet kiváltó férfi, az üzleti tárgyalásokon elegáns öltönyben, mindig fehér ingben, diplomatatáskával a kezében jelenik meg. A jó családi háttere is hozzásegítette munkasikereihez. □ Mi kell ahhoz, hogy valaki jó menedzser legyen? — Elengedhetetlen a széles szakmai ismeret, ismerni kell a tágabb gazdasági környezetet. Az európai gazdasági információkat illetően naprakésznek kell lenni. Jó, ha az ember előre lát néhány évre. Talán ez a legnehezebb. Szövetkezetünk legjobban kötődik a német piachoz, így érthető, hogy figyelek a német piac minden rezdülésére. A jó ötletek megvalósításához jó kollektíva is kell. Ami a tanulást illeti. 1990- ben csak azok a magyar cégek kaphatták meg a közvetlen exportjogot, amelyeknél legalább egy dolgozónak megvolt a „külkervizsgája”. Nekem ekkor már éppen megvolt, használtam vele a kollektívának. Mellesleg azóta négy kollégám is elvégezte ezt a tanfolyamot. A német társalgási nyelvet felnőtt fejjel sajátítottam el. Tovább kívánom fejleszteni nyelvtudásomat. Feleségem pedagógus, egyik lányom angolul beszél és a----------------1 Aforizmáid— Egyetlen asszony sem érti meg, miért tetszik egy másik asszony a férfiaknak. A nők szerint a titok vagy túlságosan nagy ahhoz, hogy egyedül hordozzák, vagy túlságosan kicsi ahhoz, hogy érdemes lenne megőrizni. Többet téve többet tévedsz, keveset téve keveset tévedsz, semmit sem téve sohasem tévedsz. Mindenki fölött ott ragyog a saját csillaga, és amit szüBerencsi Gyula Harasztosi Pál felvétele külkereskedelmi főiskolán tanul, a másik lányom a Zrínyi gimnáziumban negyedikes és középfokú német nyelvvizsgára készül. Lányaimtól is tanulom az idegen nyelvet. Nincsenek igazi családi gondjaim, így minden energiámat a cégre tudom fordítani. Adni a cég jó hírére □ Munkahelyén a menedzseri tevékenysége konkrétan mikben nyilvánul meg? — Eredménycentrikus vagyok. Környezetem is megértette, hogy csak a nyereség megléte után lehet bért emelni, a műszaki fejlesztésre, a piac bővítésére is csak ekkor van lehetőség. Persze fontosnak tartom a sorrendiséget, a helyes arányok kialakítását. Az utóbbi témánál kompromisz- szumkészségre is szükség van. A műszakiak például főleg a fejlesztést helyeznék előtérbe, a szalagvezetők, a dolgozók a béremelést tartják legfontosabbnak. Csak korszerű technikával lehet korszerű termékeket előállítani, de fontos az ösztönzés is. Végül, de nem utolsósorban a piacszerzésben és a piacok megtartásában igyekszem használni a kollektívának. letésünk előtt határoztak rólunk, mi már nem változtathatjuk meg. Nincsen olyan férfi, aki hosszú házasélet után is észreveszi a felesége szépségét. A gyerek olyan egyesülést jelent fél fi és nő között, amiAz egyéb menedzselésre is igyekszem gondot fordítani. A jó kollektív szellem, a cég jóhíre is fontos. Szövetkezetünk minden dolgozója idén átlagosan 40 ezer forint béren kívüli juttatást kapott. Évente nálunk csaknem egymillió forint a munkahelyi lakásalap. Egy bizottság ítéli oda az építkezőnek, aki kamat nélkül 5-6 év alatt törleszt. A gyorssegélyalapunkból rendkívüli esetben minimális kamat mellett kap támogatást néhány dolgozónk. Helyi szakmunkásképző tanfolyamokat indítottunk. A nappali szakmunkásképzés terén a ruhás szakmában a legnagyobb bázis vagyunk megyénkben, átlagosan 140 diák gyakorol nálunk. Jött egy hölgy Ausztriából Karácsonyra valamennyi szalagunk kollektívája magnós rádiót kapott ajándékba. A technikusminősítő vizsgán jól szereplő munkatársunknak jutalmat adtam. Külföldi útjaimról néha apró ajándékkal jövök haza. □ A külföldi kapcsolatai bizonyára meghatározhatják a szövetkezet helyzetét. — Bő egy éve kezdtünk el terjeszkedni az osztrák piacon. Egy salzburgi osztrák divattervező hölgy a nyáron három hónapig szövetkezetünk dolgozója volt. Több országban elismert szakember ő, s arra kértük, hogy ruhacsaládokat tervezzen nekünk. Tervezett is, az európai divatnak és igényeknek megfelelőket. Üzleti úton jártam ősszel Japánban és Dél-Koreában. Ennek is köszönhetem, hogy karácsony előtt megkeresett annak a japán kereskedőháznak a képviselője, amely Budán nyitott üzletet novemberben. A japánok cégismertetőt kémek és kapnak is januárban. Ettől is üzletet, megrendelést remélek. lyenhez fogható semmiféle más módon nem jöhet létre közöttük. Az igazságot senki nem ismeri, az igazság örökké változik. Vannak ismeretlen erők, amelyek mindnyájunk életét irányítják. Egy angol és egy német gazdasági lap pár éve hirdetésként pénzért rendszeresen ismertette szövetkezetünk tevékenységét, újabban félévente ingyen ismertető jelenik meg rólunk e két külföldi lapban. □ A sokoldalú menedzser gondol-e a reklámra, a külsőségekre? — Feltétlenül. Szövetkezetünk központjában modem tárgyalótermet alakítottunk ki a közelmúltban. Hallottam, hogy a legtöbb nyugati partner nem szívesen jön le Szabolcsba. Néhányan kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek az egyik szállodában. Azóta magam szerzek szállást, magam intézem az üzletfeleim étkeztetését, természetesen az ő költségükre. Ennek köszönhetően szívesen jönnek le tárgyalni, sőt a két szomszédos megyébe is a nyíregyházi szállásról indulnak el tárgyalni. A prospektusokra, a reklámra folyamatosan gondolnom kell, mivel igaz a mondás, mi szerint a jó bornak is kell cégér. Egy értékes gratuláció □ Az idei élményei közül mire emlékszik legszívesebben, s miket tervez 1994-re? — Karácsony előtt alakult egy héttagú országos bizottság, amely januártól kidolgozza a magyar könnyűipar koncepcióját. Két szakember van a bizottságban a „tűzvonal- ból”, s én vagyok az egyik. Van a mi szakmánknak egy országos hírű, szigorú asszonya, aki ritkán dicsér meg valakit. Nekem gratulált a közelmúltban, és ez felér egy kitüntetéssel. Sofőr nélkül vezetem a szövetkezet öreg Ladáját, amelyben már 150 ezer km van. Jövőre vennünk kell egy korszerű szolgálati autót. S olyan szép eredményt szeretnék elérni 1994-ben, mint amilyet elértünk 1993-ban. A szerelem gyereke rendszerint szép. Esz dolgában az ember a kutya fölött áll, de hűség dolgában a kutya áll az ember fölött. Nincs a féifiszívnél megbízhatatlanabb portéka. Férj és feleség között az egyetlen helyes kapocs a megbecsülés. A rokonok komiszabbak, mint az idegenek. Japán gépeken dolgoznak a nyíregyházi lányok és asszonyok Balázs Attila felvétele Lin Yu tang A tévedés módszertana Fényesített szavak helyett Angyal Sándor Ma éjfélkor ismét fordul a naptár, holnaptól kilencvennégyet írunk. A szokványos évbúcsúztatók szerint az ember ilyenkor számvetést tesz: mi az, amit jól tett, s mi, amit másképp cselekedne, ha az idő megismételhető volna. Megvallom — talán nem vagyok egyedül ebben —, szilveszter napján-estéjén én még egyszer sem végeztem ilyen összesítést. A mind távolabbinak tűnő ifjúság éveiben legfőbb gondunk az volt, hol, kikkel szilveszterezünk, lesz-e zenekar, vagy csak az én gombos harmonikám szolgáltatja a talpalávalót. Később, a férfikor derekán ez úgy változott, hogy asztalokat foglaltunk az újonnan nyitott, elegáns szállodában, ahol státusszin- bólum volt, ki, milyen fő helyen ül a teremben, s ki bont drágább — esetleg francia —pezsgőt az éjféli köszönt- getésekhez... Majd ez is elmúlt s inkább magunkhoz hívtuk a baráti társaságot, vagy éppen mi mentünk vendégségbe, s a középpont a televízió lett, aminek vidám műsorán sokat nevettünk, de másnap elkezdtük csepülni, hogy így, meg úgy csapnivaló volt az egész, hát ezért a semmiért fizetjük mi a havidíjat... Mindebből talán kiderül, hogy az év végi Nagy Számvetés helyett mi mindig a készülődés hétköznapi gondjaival voltunk elfoglalva. Nincs ez másképp most sem: rohanunk kocsonyahúsért, malacért, sort állunk a „meinben" jóféle hidegkészítményekért, akciós sörért; hatszor visszaküldenek a boltba, mert ezt is elfelejtettem, meg azt is. Bár sokan csak magukban szilvesztereznek, de elsején azért megindul a népvándorlás, újévet köszöntve nyitunk be rokonhoz, szomszédhoz, ismerőshöz. Azért el ne felejtsem: az idén már több helyről várható telefoncsörgés éjfél után, sok falubeli rokonunk került be a telefonkönyvbe. (Városon ezrek várnak még többéves igényük kielégítésére!) Mindez magánügy — hallom az ellenvetést, mire jut eszembe, hogy igen, sok kis magánügyből adódik össze az ország, a nemzet kisebb- nagyobb ügye. Például a magánpénztárcák teherbíró képessége meggyőzőbb mindenféle, fényesített szavakból összerakott ünnepi vezércikknél, köszöntőnél. S a családi kasszák az utóbbi piacgazdaságos években nagyon nagy eltéréseket mutatnak. Vannak sikeres emberek, s olyanok, akik képtelenek megállni, ha az állam nem nyúl a hónuk alá. Sajnos, nagyon sokan vannak olyanok is, akik új év első munkanapján nem kelnek hajnalban, pedig szívesen zö- työgnének a füstölő buszon üzemükbe, hivatalukba — ha volna. Hozz rá víg esztendőt — szól az ének, amikor ma este tizenkettőt üt az óra. Hozz! Kommentár ___________________ A legtöbb, mi adható Sipos Béla M i jelent a legtöbbet a világon? Nekem a szeretet, s erre egy héttel ezelőtt jöttem rá végérvényesen. Könnyű lenne azt mondanom, hogy karácsonykor, a szeretet napján, de tényleg karácsonykor világosodott meg bennem. S ha hiszi, ha nem a Kedves Olvasó, egy kilencéves fiúcska jóvoltából. Történt, hogy 24-én kettős keresztelőre voltam hivatalos. Nem vagyok templomba járó, még csak hívő sem, talán éppen ezért készülődtem a szokottnál is nagyobb lelkesedéssel erre az ünnepélyes pillanatra. Lányaimmal együtt meghatottan álltunk a templom félhomályában, hallgattuk az isteni üzenetet és néztük áhítattal az egész ceremóniát. Tanúja voltunk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében történt ke- resztelkedésnek. A két kisfiú közül természetesen a nagy, a kilencesztendős élte bele magát, a pici nem sokat értett meg a körülötte zajló eseményekből. Leginkább a gyertya lángja keltette fel az érdeklődését, s a legnagyobb veszedelemnek, sőt a leginkább fájó pontnak éppen a keresztvíz locsolását tartotta. Akkor tört el a mécses. Persze mit sem változtatott ez az események menetén, valószínű a legtöbb keresztelés így végződik a kicsik esetében. De a nagy, az valóban odaadóan figyelt, itta minden szavát a papnak, le nem vette a szemét a fiatal plébánosról. Az pedig rögtön meglátta az értelmet sugárzó, nemcsak a kíváncsiságtól égő szemekben az érdeklődést, a figyelmet. Mert látszott, a kissrác már most tudatosan készül valamire. Ministrálni szeretne, mondta később a papa, ezért kellett megkeresztelni. Ez az. Kilencévesen, saját elhatározásból, minden szülői ráhatás, netán kényszer nélkül egyszeresük azzal állt elő a fiúcska: ő ministráns szeretne lenni. Otthon csak örültek a döntésnek, sőt a szülők nem kis büszkeséggel egyengették csemetéjük útját. Nagy szó az, ha már ilyen korban önállóan dönt a gyerek, felelősséggel gondol a jövőjére. S én hiszek abban, hogy kilencévesen igenis hozhat érett döntést az ember. Mert úgy nevelték, mert tudja, róla van szó, mert egyenrangúnak tartják a családban. A keresztelő végén, amikor elbúcsúztak, a plébános még megkérdezte az újdonsült keresztedet: na mit kapsz a Jézuskától? A kisfiú gondolkodás nélkül a maga természetességében válaszolt: szeretetet. Azt hiszem a legjobban a pap lepődött meg ezen a válaszon, de bennem azóta kristálytisztán megvilágosodott: a világon a legtöbb, mi adható, az a szeretet.
