Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-30 / 305. szám

1993. december 3Ö., csütörtök Nyugdíj, s ami mögötte van... A rendszer átalakításának eredményeire még várni kell — mondják az illetékesek Nyíregyháza (KM) — Mi­lyen tendenciák érvényesül­nek a nyugdíjas-társadalom­ban, s hogyan alakulnak a tb- alap terhei a jövőben, lesznek- e finanszírozási gondok? Ezekről a kérdésekről szólt az az elemzés, amely a közel­múltban került a nyugdíjön­kormányzat elé. A legfontosabb állítása úgy szól, hogy az új, nyugdíjazás előtt álló korosztályok várha­tóan alacsonyabb jövedelem­mel mennek majd nyugdíjba, mint a korábbiak, illetve vár­ható ellátásuk összege elma­rad a megélhetéshez szüksé­ges minimumoktól. Az 1989— 1990-ben nyugdíjazottak in­duló átlaga még 13 200 forint volt, 1991-1992-ben már csak 11 160, 1993-ban pedig 11 600 volt. A rokkantaknál siralmasabb a helyzet. Ott az előbbivel azonos időszakok­ban 11 200, 9600, illetve 9300 volt a járandóságok átlaga. Amikor a dolog magyaráza­tát keressük, két dolog szúr szemet: az egyik, hogy itt már 1989 utáni nyugdíjszámítási szabályok érvényesülnek. Vagyis azok, amelyek a meglóduló inflációnak próbál­tak az 1988-tól beszámított évek valorizációjával, tehát a felszorzásával ellensúlyt adni. De ezekben az években lépett erőteljesen működésbe az úgynevezett degresszió is. Vagyis a magasabb jövedel­mek — ez a legutóbbi időkig 12 ezer forinttól indult — nyugdíjba számításának foko­zatos csökkentése. Mint látha­tó, túl jól működött. Ezért kell és lehet javítani az induló nyugdíjakon, s javítani a valo­rizáción, fokozatosan eltörölni a jövedelmek degresszióját. Mindez azonban a nyugdí­jak finanszírozásának egyik eleme csupán. A nyugdíjalap költségvetésének legalább ilyen fontos, hogy alakul majd a nyugdíjaslétszám, s főleg an­nak korosztályi összetétele. Vagyis mennyi ideig kell nyugdíjat fizetni egy-egy ge­nerációnak, illetve mely kor­osztályok hogyan és milyen létszámmal mennek majd nyugdíjba? Nos, a statisztikai adatok ebben az ügyben nem túl biztatóak. Ha a tendenciák változatlanok maradnak, ak­kor a biztosító finanszírozási terhei nem fognak nőni. Azt már bemutattuk, hogy alacso­nyak az induló nyugdíjak, de ugyanebbe az irányba mutat a korosztályok halandósága is. Annak valószínűsége például, hogy egy 60 éves férfi egy éven belül meghal, 1978-ban még csak 2,5 százalékos volt, 1992-ben viszont már 3,0 szá­zalék. A 65 éveseknél ugyan­ennek esélye 1978-ban 3,3 százalék volt, tavaly viszont már 4,3 százalék. A hatvan­éves férfiak halandósági gya­korisága más szempontból is aggasztó. Annak esélye, hogy egy nyugdíjaskorát elért férfi tíz éven belül meghaljon, 1978-ban még csak 26,7 százalék volt. Ugyanez tavaly már 34 százalékra volt tehető. A 15 éven belüli elhalálozási esély is romlott. 1978-ban 47,3 százalékos gyakoriságot számítottak, tavaly azonban már 53,4 százalékot. Más szemszögből vizsgálva ugyanezeket az adatokat, azt látjuk, hogy egyre csökken a nyugdíjasévek száma. Amíg 1978-ban még átlagban 16 évet töltöttek nyugdíjban az emberek halálukig, 1992-re ez az adat lecsökkent 15 évre. De jelentősen fogy a nyugdíjas­kort megért aktív állampolgá­rok száma is, különösen a fér­fiaké. 100 ezer élve született fiúból 1978-ban 73 500-nak volt esélye arra, hogy megélje a 60. évét, 1987-ben erre még 70 000, 1992-ben viszont már csak 66 000 számíthatott. Mindez azt mutatja, hogy a férfiak egyre nagyobb százalé­ka esik el a korai halandóság miatt attól, hogy hosszú ideig élvezze a társadalmi ellátáso­kat, amelyekre 35-40 évig egyre növekvő mértékben fi­zették be járulékaikat. És egy­re többen meg sem érik azt a kort, amikor befizetéseik el­lenszolgáltatását élvezhetnék. A biztosító nézőpontjából ugyanez arra utal, hogy a nyugdíjkiadások mind reálér­tékben, mind abszolút számo­kat tekintve nem fognak elvi­selhetetlenül nőni. Mert sajnos a nyugdíjak tőkeértéke is fo­kozatosan csökken. Ha az 1978-as nyugdíjakat tekintjük száznak, altkor egy hatvanéves férfi járandóságából minden száz forint 1987-ben már csak 99,15, 1992-ben csupán 98,84-et ér. A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat ennek tudatában kezdte meg a nyugdíjrendszer, a nyugdíjszámítás átalakítását. Kézzelfogható eredményeire azonban persze még várni kell. De van remény a haté­kony átalakításra, s arra, hogy a biztosító felkészülhet a de­mográfia hullámzásából eredő válságokra is. „Rugalmas” emelési tervek A jövő évtől kezdődően az előző évi nettókereset-növekedéshez mérik a növelés mértékét Nyíregyháza (KM) — A Nyugdíjbiztosítási Önkor­mányzat legutóbbi közgyűlé­sén szó volt többek között az 1994. évi nyugdíjak emelésé­ről és a vagyongazdálkodás egyes kérdéseiről is. A közgyűlés a jövő évre mintegy 18 százalékos nyug­díjemelést javasolt. A január­ban esedékes 4 százalékos emelés már biztos, hiszen azt a parlament jóváhagyta. A ter­vek szerint az év során még két alkalommal emelik a nyugdíjakat. Várhatóan már­ciusban mintegy 10 száza­lékkal, s az év második felé­ben — amikor már a KSH adatai is ismertek — kerülne sor a harmadik emelésre. A közgyűlésen részt vevők javasolták, hogy a jövőben a parlament csak a nyugdíj­emelés alapelveiről határoz­zon, a százalékokról és az idő­pontokról a Nyugdíjbiztosítási Ónkormányzat döntsön. Mint Szeremi Lászlóné el­nökhelyettes elmondta, a tör­vényes nyugdíjemeléseket ak­kor is végre kell hajtani, ha nincs rá fedezet. Ha a nyugdíj­alap veszteséges, akkor a kinnlevőségek behajtásával kell megteremteni a fedezetet. Ha erre sincs lehetőség, akkor igénybe kell venni az állami költségvetés garanciáját, il­letve pótköltségvetést kell be­nyújtaniuk. A jövő évtől kez­dődően már nem az adott év, hanem az előző évi nettókere­set-növekedéshez mérik az emelés mértékét. Mint már is­meretes, 1995 januárjától emelkedik a nők nyugdíjkor­határa. Ám azoknak, akik a hi­vatalosnál korábban szeretnék igénybe venni a nyugdíjazás lehetőségét, rugalmas korhatár bevezetését tervezik. Ennek teljes kidolgozására 1994. ok­tóber 31-ig kerül majd sor. A tervek szerint mintegy 10-12 éven belül emelkedne a nők nyugdíjkorhatára 60-62 évre. Amennyiben ez nem történik meg, a Nyugdíjbiztosítási Ön- kormányzat kérni fogja a kor­határemelés elhalasztását. A közgyűlés résztvevői az elő- és korengedményes nyug­díjak esetében javasolják, hogy a nyugdíjak fedezetét a munkáltatók egy összegben fizessék be a pénztárnak. Dön­tött arról is a közgyűlés, hogy mi tekinthető nyugdíjalapnak és csökkenjen a degresszió. Eszerint: 20 ezer forintig a ke­reset 90 százaléka, 20-30 ezer között a 80 százaléka, 30-40 ezer forint között pedig a kere­set 70 százaléka képezi majd a nyugdíjkiszámítás alapját. A nyugdíjak kiszámításánál — az elnökség javaslata szerint — az 1988-tól elért keresete­ket fel kell hozni az 1992-es év szintjére. Ezért az 1988-as béreket 118,5, az 1989-eseket 86,9, az 1990-eseket 50,2, és az 1991-eseket pedig 21,3 százalékkal kell felszorozni. Ha az 1975. évi II. törvény módosítása életbe lép, a be nem fizetett tb-járulék utáni késedelmi pótlékot nem havi, hanem napi kamattal szá­molják majd el. Eddig a havi elszámolásnál 4 százalék volt a késedelmi pótlék. A törvény életbe lépése után napi 0,13 százalék lenne a befizetendő késedelmi pótlék összege. Adóznak a kárpótlási jegyek Nyíregyháza (KM) — Bár a kárpótlási jegyet a privatizá­ciós folyamatban több esetben készpénzért kell elfogadni, az adótörvények szerint egyértel­mű, hogy a kárpótlási jegy nem készpénz. Ily módon pél­dául azok, akik kárpótlási jegyért közvetlenül vásárolnak befektetési jegyet, nem vehe­tik igénybe az erre jutó befek- tetésiadó-kedvezményt, csakis akkor, ha kárpótlási jegyüket előbb készpénzre cserélik. Az áthidaló megoldás már meg is született: több befektetési alap vezetője először készpénzért megveszi ügyfele kárpótlási jegyét, majd ezért a pénzért befektetési jegyet ad, s erről ügyfelének igazolást is kiállít. Á polgároknak a személyi- jövedelemadó-bevallás be­nyújtásának az időpontjáig, te­hát legkésőbb a következő év március 20-ig kell befizetniük a kárpótlásijegy-értékesítési akciók során keletkezett sze- mélyijövedelemadó-kötele- zettségüket. Noha a szak­emberek véleménye sokáig el­tért attól, kell-e adóelőleget fi­zetni ezen jövedelemre, a Pénzügyminisztérium munka­társai jelenleg úgy tartják: nem. Hasonló a szabály a társasá­gi adó esetében is, ennél sem kell külön adóelőleget fizetni a kárpótlásijegy-akciókra. Az azonban tudnivaló, hogy a cégeknek december 20-ig úgy kell korrigálniuk a társasá- giadóelőleg-fizetésüket, hogy adójuk ne legyen kevesebb, mint a későbbi beszámolóban majdan megállapított társasági adó 90 százaléka, különben kemény bírság sújtja őket. Eb­be az értékbe pedig már beszámítanak a kárpótlási- jegy-akciók jövedelmei is. • Noha a hivatalos szervekben él a gyanú, hogy a kárpótlási jegyek után az elmúlt évben nemigen adóztak Magyaror­szágon, az APEH-tól kapott információink szerint emiatt külön ellenőrzésekre nem kell számítani: a kárpótlási jegyek hasznosítása miatt keletkezett adófizetési kötelezettség el­lenőrzése az általános rend ke­retében fog történni. A családok éve Nyíregyháza (KM) — Az ENSZ Közgyűlése 1994-et a Családok Nemzetközi Évé­nek nyilvánította. Felkérte a tagállamok kormányait, hoz­zanak létre megfelelő szer­vezeteket, és tegyék meg a szükséges lépéseket saját nemzeti programjuk kidol­gozásához és végrehajtásá­hoz. A családév mottója ki­fejezi a szükséglet, szerep és emberi kapcsolatok újraépí­tését. A magyar koncepció kidolgozására dr. Surján László népjóléti miniszter felkérte a Nemzetközi Csa­ládév Szakértői Bizottságát, és operatív bizottságot ho­zott létre. A programok meg­szervezésére a kormány 73 millió forint költségkeretet biztosított. Első helyet a tudományos konferenciák foglalják el. Család a mai magyar társa­dalomban, Családterápiás világkonferencia, Pszicho- dráma a családi problémák kezelésében. A kulturális programok mellett a fő att­rakció a Nemzetközi Nagy- családos Találkozó lesz. Hangsúlyozzák, hogy a csa­lád értékteremtő, formáló és megőrző képességeinek ki­bontakoztatása az egyén és a társadalom alapszükséglete. A családév felhívja a fi­gyelmet arra, hogy az emberi összetartozás különböző le­gitim formái hogyan válhat­nak az egész társadalom ja­vára, és ebben az összefüg­gésrendszerben mindenki­nek helye és szerepe van. A párkapcsolatok, a generáci­ók közötti gondoskodás, a különböző kulturális szoká­sok megélése mind olyan té­ma, amelynek a családév programjain keresztül törté­nő pozitív bemutatása a tár­sadalom egészében új érték­meghatározó időszak kezde­tét jelentheti. Dr. Surján László népjólé­ti miniszter sajtótájékoztatón foglalta össze a családév fel­adatait. Mint mondta, fontos, hogy egy családot szerető és tisztelő társadalomban él­hessünk. Gyermekszerető társadalmat — családszerető társadalom nélkül — nem le­het felépíteni. Sajnos, a mai magyar társadalom nem eléggé család- és gyermek­szerető — hangzottak a mi­niszter zárószavai a jelenlé­vőkhöz, és egyben az egész magyar társadalomhoz. Számadás és jubileum Nyíregyháza (KM) — Szép és nevezetes időpont­hoz érkezett a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Klubszövetség. Ötödik szü­letésnapját ünnepelte. Olyan öt évet éltek át, amelyben a társadalom változásai, átme­netei, mai élete hatása alól sem vonhatták ki magukat. Vállalva a közösséget, ma már több mint 50 klub tartozik e nyugdíjasszövet­ségbe, végzik sikeres, ered­ményes munkájukat. December 13-ai közgyűlés csak a jubileum kezdete volt, mert a következő évek érde­mi munkája bizonyítja majd be, hogy mennyire jó és hasznos a megyei szövetség koordináló munkája, meny­nyire eredményes a klubok élete. A közgyűlésen Vajda Al­bert vezetőségi tag, a szövet­ség alapító tagja köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Jósvai László, a szövetség elnöke összegezte a száma­dást. Öt év folyamán elérte a szövetség, hogy a legtöbb te­lepülésen működik nyugdí­jasklub, vagy az idősekkel foglalkozó szervezet. A me­gyei szövetség által összeál­lított program sokszínű és vonzó volt. Külön szólt a minden év­ben megrendezett Ki mit tud? nyugdíjas megyei vetél­kedőről, amelyekben ének, zene, tánc, irodalom, dalszó­lók, és népművészet egy­aránt helyet kapott. A me­gyei találkozón eredményes szereplők sikeresen mutatták be számaikat lakóhelyükön, a szomszédos településeken, valamint az országos szövet­ség vetélkedőjén is. Nagyon sikeresek a megyei nyugdí­jas-találkozók, hol 1200- 1500 klubtag tölt együtt egy egész napot. Eddig Máté­szalka, Fehérgyarmat, Nyír­egyháza, Nagykálló, Nyírte­lek és Záhony volt házigaz­dája e találkozóknak. Látogatott volt a farsangi és szüreti bál is, hol 300-400 nyugdíjas szórakozott, éne­kelt, táncolt. Ezt követően az állásfoglalást ismertette a vezetés. Sok hozzászólás alapján alakult ki a. végső tervezet. A résztvevők a be­számolót és az állásfoglalást egyhangú szavazással fogad­ták el. Ezután oklevelek kiosztá­sára került sor. A megyei ve­zetés ezzel köszönte meg a klubvezetők eredményes, ki­tartást kívánó munkát. A találkozó harmadik na­pirendjeként a vezetőség új- jáválasztására került sor. A klub elnökévé dr. Jósvai Lászlót, elnökhelyettesévé Szabó Zsigmondot válasz­tották. Elnökségi tagok let­tek: Takács János, Varga Já- nosné, Haluza Lászlóné, Vajda Albert, Parrag Gézá- né, Gaál Zoltán, Joó Tibor, Végh László és Gégény Bé- láné. A „sorsdöntő” lap. Harasztosi Pál felvétele Az oldalt összeállította: Kovács Éva Keiet-Magyarorszag /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom