Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-30 / 305. szám

1993. december 30., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország ' 3 Termőföld — félmilliárdért Ismét lehetővé vált a kárpótlási igények benyújtása # Szünet az ügyfélfogadásban Balogh József Nyíregyháza (KM) — A parlament karácsonyi aján­dékként módosította a kár­pótlási törvényt. Eszerint azok, akik valamilyen ok mi­att elmulasztották a koráb­ban megadott határidőig be­nyújtani kárpótlás iránti igényüket, 1994. február 15. és március 15. között pótol­hatják azt. Minden bizonnyal sokak számára jelent ez örömet, hi­szen 1990-91-ben sokan nem is hittek abban, hogy az elvett anyagiakért, az elszenvedett személyes sérelmekért nyúj­tott kárpótlás a tulajdonosi ré­teg kialakulásának egyik je­lentős intézménye lesz. Még a földárverezések kezdetén is érezhető volt ez az érdektelen­ség, ritkán fordult elő, hogy valahol az alapárnál, az ötszáz forintnál többért kelt el egy aranykorona, nemrég pedig Tiszavasváriban 30 ezernél is többért vettek aranykoronán­ként legelőt. A megnőtt érdeklődést jel­zik egyébként a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kár- rendezési és Kárpótlási Hi­vatal legfrissebb adatai is. Mint megtudtuk: december 23-án befejeződött a megyé­ben az 1993-ra tervezett ter­mőföldárverezés. Az elmúlt év augusztus 24-től ez év decem­ber 23-ig összesen 704 árvere­zést tartottak, sehol egyetlen atrocitás sem történt. Az elár­verezett terület meghaladja az 50 ezer hektárt, ez kb 700 ezer aranykorona-érték. A termő­földtulajdonhoz jutott csalá­dok száma megközelíti a 16 ezret. A legkiemelkedőbb árverés a karácsonyt megelőző hét két napján volt Nyíregyházán, ahol az első napi árverezés másnap reggel négyig tartott. Itt mind aranykorona-értékben, mind létszánban, mind az elárverezett terület nagyságá­ban meghaladta az eddigieket. A két nap alatt közel négyszáz család jutott földhöz. Az árve­rezések során a kárpótlásra jo­gosultak megközelítően 500 millió forintért vásároltak ter­mőföldet. Uj gazdának szánt az eke Amint azt dr. Sveda Bélától, a megyei kárrendezési hivatal vezetőjétől megtudtuk: a jövő év egyik legnagyobb feladata az árverezések folytatása és befejezése lesz. Eddig ugyanis a megye településeinek több mint felében befejeződött a harmadik kör is, ám csaknem felében még folytatás követ­kezik, hátra van a harmadik kör, amikor is 300 árverezésre számítanak. Ezzel együtt is a megadott határidő előtt egy hónappal, április végére sze­retnék befejezni. Ez azért is jó lenne, hogy a mezőgazdasági termelés a jövő év tavaszán zavartalanul indulhasson. Az árverezések kitűzésénél különös tekintettel van a hiva­tal az almáskertekre, amelye­ket lehetőleg már január-feb­ruár hónapban szeretnének elárverezni, hogy a metszést már az új tulajdonosok végez­hessék el. A tulajdonszerzés öröme mellett sok új földtulajdonos gondja, hogy mi a teendője, ha megkapta az árverezési jegy­zőkönyvet, a megosztási váz­rajzot, mert az még nem a föld. Megtudtuk: néhány na­pig, hétig semmi. Iratait a kár- rendezési hivatal megküldi az illetékes földhivataloknak, ott Harasztosi Pál felvétele átvizsgálják, mert ezek az oki­ratok szolgálnak a tulajdoni bejegyzés alapjául. A hivatal leterheltségétől függően vég­zik a tulajdonjogi bejegyzé­seket, úgy, hogy ezzel egy idő­ben megtörténik a tényleges természetbeni földkimérés és birtokbaadás is. Erre azért van szükség, mert a legnagyobb óvatosság ellenére sem lehe­tetlen, hogy az elárverezett te­rület a valóságban nem olyan szélességű, nem pontosan ugyanolyan az aranykorona­értéke, ezért a tényleges tulaj­donszerzés kint a helyszínen történik. A kimérés időpontjá­ról a földhivatalok értesítik az új tulajdonosokat. Sajnálatos változatlanul, hogy a megyében még mindig 7 mezőgazdasági nagyüzem­ben nincs elfogadott termő­földalap. Ez 45 települést érint. Az új kormányrendelet szellemében azonban lehető­ség nyílt arra, hogy csak azo­kon a településeken ne legyen árverés, ahol nincs elfogadott földalap. Ha egy mezőgazdasági ter­melőszövetkezethez tartozó négy településből csak egy helyen van ilyen gond, akkor a másik három településen meg­született az egyezség, akkor a termőföld 80 százalékát ott elárverezhetik. Sokan tartanak attól, mi lesz, ha elfogy a termelőszö­vetkezetek földje, hol lehet majd akkor tulajdont szerezni. Mint azt a kárrendezési hivatal vezetője elmondta: a megyé­ben 67 ezer aranykorona-érté­kű termőföldet ajánlottak fél az állami gazdaságok. Legna­gyobb területet a Szamos Menti Állami Tangazdaság, a nyíregyházi tangazdaság és a FEFAG ajánlotta fel, s ezek a területek valószínű, hogy biz­tosítják a földigény kielégíté­sét azokon a területeken, ahol a szövetkezeti tulajdonú föl­dek az árverezéseken elfogy­tak, illetve fogyóban van. Ilyen hely a megyében Mérk és Vállaj, Tímár, Rakamaz és Vencsellő. Mi lesz azokkal, akik az új lehetőség, a kárpótlási igények megújítása miatt később kap­ják meg a kárpótlási jegyet? Hogyan juthatnak ők földhöz? A törvény végrehajtási uta­sítása majd erről is rendelke­zik, de minden bizonnyal szű- kebbek lesznek a lehetőségek mint az eredeti rendelet meg­jelenésekor voltak. Az igénye­ket a megyszékhelyi postahi­vatalokban februártól kapható egységcsomagokban található kérvényeken kell majd be­nyújtani. A levéltárakból, a földhivataloktól, a mezőgaz­dasági nagyüzemektől addig célszerű minden iratot besze­rezni, mert nem valószínű, hogy még egyszer lehetőség adatik a határidőt elszalasz- tóknak igényeik benyújtására. Arra kérik az érdekelteket, hogy a megadott határidőben postai úton juttassák majd el kérvényeiket a kárrendezési hivatalhoz, így fölösleges fá­radtságtól kímélik meg magu­kat, és a hivatalban is egysze­rűbb az ügyintézés. 1991-ben a hatvanezer benyújtott kére­lemből egy sem tűnt el, most sem kell ilyesmitől tartani. Az árverezésre készülődés, az egységcsomagok előkészí­tése miatt a megyei hivatalnál a két ünnep között és január első napjaiban —január 12-ig — az ügyfélfogadás szünetel, s ez idő alatt árverezés sem lesz — kaptuk a hírt a kárren­dezési hivataltól. Aforizmák­Egy nő mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid. Li Táj Po Egy női táska tartalmából következtetni lehet tulajdono­sának jellemére. Kenneth Bird A nők nem hazudnak — amint tévesen hirdetik—csak az igazság egy részét hangsú­lyozzák. Kosztolányi Dezső Okos nőnek nem a tükör, hanem környezete szemvillo­gása a tájékoztatója. Kner I. A kíváncsiság a női merész­ség egyik formája. V. Hugo A nőket ugyanúgy nem le­het logikával megérteni, mint a tüzet. Ha ráfújok egy gyer­tyalángra elalszik, ha ezzel szemben ráfújok egy izzó fa­rakásra, fellobban. A nőknél hasonló a helyzet. Vittorio de Sica A nők szerelmes levelében két dolog szerepel a leggyak­rabban: a csók és a helyesírá­si hiba. Salamon Ödön Csak kétféle női típus van. Az egyik, akit mi kompromit­lyozza, hogy más is szóhoz jusson. Alfre Polgar A nő, aki megelégszik a flörttel a villamosvilágításhoz /rr m nőkről N R HMHRH $ tálunk, a másik, aki minket. Chaplin ...csak a nők tudnak igazán sebezni és simogatni. Milyen nehézkes a mi kezünk az övék­hez képest. Flaubert Olyan a nő természete, mint a tenger: a legenyhébb nyo­másnak is enged, mégis a leg­súlyosabb terheket hordozza. Remus Nielsen Ön nem ismeri a női nemet! — Valóban, én csak a női igent ismerem. Karinthy Frigyes Beszélgetés a nőnek az a művészete, amely megakadá­hasonlít: világít, de nem ele­get. Leopold Stern A férfiak abból élnek, hogy felejteni tudnak, a nők meg abból, hogy emlékezni. T. J. Eliot Az előkelő nők azt hiszik, hogy amiről nem lehet társa­ságban beszélni, az nincs is. Nietzsche A nő az a lény, amely vég­letes erejében és gyengeségé­ben: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületei­vel sokszor rettenhetetlenül áll szembe. Diderot A nőnek az fáj a legjobban, ha olyan dolgot kell elhall­gatnia, amit még a barátnője sem tud. Karádi Emil A nők jellemében mindig van valami, amit egy férfi sem tud megérteni. G. Moore Azt nem állítom, hogy a nők jellemtelenek, de az kétségte­len, hogy jellemük minden­nap más. Heine Vannak nők, akiknek sem távollétüket, sem jelenlétüket nem lehet elviselni. Rey A nők olyanok, mint a nagy hadvezérek: nem kérdezik, hogy egy győzelem mennyi vereségbe kerül. Móra F. A nők minden dologban a rövidebbet húzzák. Boccaccio Dr. Borsy Zoltán gyűjtéséből Piac- és hitelhiány Györke László A minap egy január else­jével jogutód nélkül megszűnő szövetkezeti el­nökkel hozott össze a sors. Más téma miatt kerestem fel, ám mint ilyenkor lenni szokott, az életünket alapve­tően befolyásoló „nagypoli­tikát” sem tudtuk megkerül­ni. Természetesen a magyar mezőgazdaságról, annak jö­vőjéről volt szó. Mi tagadás, nem „dobott fel" a beszélgetés, mert a szakember, aki kenyere ja­vát az agrárszférában ette meg, nem látja mezőgazda­ságunkban azt a csírát, amely a gyors felemelkedés­hez vezetne. Hiszen ma két alapvető dolog hiányzik: a gazdálkodók, a gazdálkodni akarók tőkéje és a piac. E kettő közül egy is elég ah­hoz, hogy a gazdaság ne működjön. „Evek óta be­szélnek a vidék bankjáról, de tessék mutatni egyetlen pénzintézetet is, amely hitelt ad a földművesnek!” A piac — ha lehet — még elkeserítőbb képet mutat, hi­szen ahol lenne igény a ma­gyar mezőgazdaság termé­keire, ott nincsenek meg az ellentételezés lehetőségei. Ahol pedig van fizetőképes kereslet, ott védik a piacot. Mondhatnánk röviden: patt­helyzet alakult ki, amelyből elmozdulni—ma legalábbis úgy tűnik — szinte lehetet­len. Nem egészen indulatmen­tesen ecsetelte az elnök, hogy mekkora baklövéseket követett el a felső vezetés, főként a kormány. E jegyzet terjedelme a tételes felsoro­lásra is kevés lenne. Csupán egyről, ama bizonyos 200 ezer forintos kamatmentes kölcsönről essék szó. A lai­kus szemében ez talán jelent némi ragtapaszt a magyar mezőgazdaságon esett seb­re, ám akik gazdálkodnak, tudják, hogy ez csak amo­lyan csiriz a lyukas fazékra. Egykettőre leázik, és fazék­ból a víz tovább fog csorog­ni. Elnök ismerősöm szerint legalább húsz év kell ah­hoz, hogy mezőgazdaságunk talpra álljon. Remélem, prognózisa túl borúlátó. Számítógépek segítik a mátészalkai kórház közpon­ti laboratóriumának munkáját Elek Emil felvétele Kommentár Elégetett karácsonyfa Nyéki Zsolt n Imáit ismét egy kará- mZj csony, a szerencséseb­beknek békésen és boldo­gan, a kevésbé szerencsé­seknek csupán kellemesen telt a két nap. Igaz, hogyful- doklik gazdaság, hogy a bi­zonyos kétéltű testrésze alatt mélypontokat közelít az élet- színvonal, de a szeretet ün­nepére ki-ki a maga módján készülhetett. A jelen polari­zálódó társadalmáról hű ké­pet kaphatott a szemlélődő egy egyszerű fenyőfapiacon is: míg néhányon egymás kezéből cibálták ki a ter­metesebb, drágább ezüstfe­nyőt, addig mások a hagyo­mányos lucfenyő letört, le­vágott ágaiból tudtak csak egy-egy csokrot vásárolni. A legtöbb helyen azért aján­dék is került a fa alá, még ha sok esetben torokszorítóan szerény és szegényes is volt az. Az egyszerűen feldíszített fenyőfa, a néhány szalon­cukor, a pislákoló gyertya azonban felejthetetlen él­ményt nyújthat azoknak, akiknek a mindennapi élel­miszer, a tűzifa beszerzése is megoldhatatlan gondot je­lent, akiknek az utcára lépés is az életükbe kerülhet. A szomszédos országban dúló háború a maga elképzelhe­tetlen borzalmaival meg­tanít a meglévő értékek megbecsülésére. Természe­tesen ez nem lehet összeha­sonlítási vagy viszonyítási alap, de a menekülttábo­rokban élő gyerekek tragi­kus sorsa önkéntelenül is ilyen gondolatokat ébreszt. A fagyhalál veszélye miatt az ő hazájukban a fenyőfá­kat már régen tüzelőként égették el. Távolabbi földré­szekről érkező hírek pedig arról számolnak be, hogy minden percben éhen hal egy gyerek. Még szerencse — mond­hatja a kegyetlen valóságot minden körülmények között mérlegelni képesek tábora. A gyermeket áldásnak tekin­tő nézettel szemben a prag­matikus szemlélet a nem is olyan távoli jövő várható, súlyosabb problémáit elem­zi: a föld túlnépesedését, az eltérő fejlettségű országok közötti szakadékok mélyü­lését, az éhhalál küszöbén élők végső lehetőségeit. Amíg ez csak jövőkép, a kis családok összebújhatnak, s bízhatnak abban, hogy a szörnyűségek csak a képer­nyőn történhetnek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom