Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-30 / 305. szám
1993. december 30., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország ' 3 Termőföld — félmilliárdért Ismét lehetővé vált a kárpótlási igények benyújtása # Szünet az ügyfélfogadásban Balogh József Nyíregyháza (KM) — A parlament karácsonyi ajándékként módosította a kárpótlási törvényt. Eszerint azok, akik valamilyen ok miatt elmulasztották a korábban megadott határidőig benyújtani kárpótlás iránti igényüket, 1994. február 15. és március 15. között pótolhatják azt. Minden bizonnyal sokak számára jelent ez örömet, hiszen 1990-91-ben sokan nem is hittek abban, hogy az elvett anyagiakért, az elszenvedett személyes sérelmekért nyújtott kárpótlás a tulajdonosi réteg kialakulásának egyik jelentős intézménye lesz. Még a földárverezések kezdetén is érezhető volt ez az érdektelenség, ritkán fordult elő, hogy valahol az alapárnál, az ötszáz forintnál többért kelt el egy aranykorona, nemrég pedig Tiszavasváriban 30 ezernél is többért vettek aranykoronánként legelőt. A megnőtt érdeklődést jelzik egyébként a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kár- rendezési és Kárpótlási Hivatal legfrissebb adatai is. Mint megtudtuk: december 23-án befejeződött a megyében az 1993-ra tervezett termőföldárverezés. Az elmúlt év augusztus 24-től ez év december 23-ig összesen 704 árverezést tartottak, sehol egyetlen atrocitás sem történt. Az elárverezett terület meghaladja az 50 ezer hektárt, ez kb 700 ezer aranykorona-érték. A termőföldtulajdonhoz jutott családok száma megközelíti a 16 ezret. A legkiemelkedőbb árverés a karácsonyt megelőző hét két napján volt Nyíregyházán, ahol az első napi árverezés másnap reggel négyig tartott. Itt mind aranykorona-értékben, mind létszánban, mind az elárverezett terület nagyságában meghaladta az eddigieket. A két nap alatt közel négyszáz család jutott földhöz. Az árverezések során a kárpótlásra jogosultak megközelítően 500 millió forintért vásároltak termőföldet. Uj gazdának szánt az eke Amint azt dr. Sveda Bélától, a megyei kárrendezési hivatal vezetőjétől megtudtuk: a jövő év egyik legnagyobb feladata az árverezések folytatása és befejezése lesz. Eddig ugyanis a megye településeinek több mint felében befejeződött a harmadik kör is, ám csaknem felében még folytatás következik, hátra van a harmadik kör, amikor is 300 árverezésre számítanak. Ezzel együtt is a megadott határidő előtt egy hónappal, április végére szeretnék befejezni. Ez azért is jó lenne, hogy a mezőgazdasági termelés a jövő év tavaszán zavartalanul indulhasson. Az árverezések kitűzésénél különös tekintettel van a hivatal az almáskertekre, amelyeket lehetőleg már január-február hónapban szeretnének elárverezni, hogy a metszést már az új tulajdonosok végezhessék el. A tulajdonszerzés öröme mellett sok új földtulajdonos gondja, hogy mi a teendője, ha megkapta az árverezési jegyzőkönyvet, a megosztási vázrajzot, mert az még nem a föld. Megtudtuk: néhány napig, hétig semmi. Iratait a kár- rendezési hivatal megküldi az illetékes földhivataloknak, ott Harasztosi Pál felvétele átvizsgálják, mert ezek az okiratok szolgálnak a tulajdoni bejegyzés alapjául. A hivatal leterheltségétől függően végzik a tulajdonjogi bejegyzéseket, úgy, hogy ezzel egy időben megtörténik a tényleges természetbeni földkimérés és birtokbaadás is. Erre azért van szükség, mert a legnagyobb óvatosság ellenére sem lehetetlen, hogy az elárverezett terület a valóságban nem olyan szélességű, nem pontosan ugyanolyan az aranykoronaértéke, ezért a tényleges tulajdonszerzés kint a helyszínen történik. A kimérés időpontjáról a földhivatalok értesítik az új tulajdonosokat. Sajnálatos változatlanul, hogy a megyében még mindig 7 mezőgazdasági nagyüzemben nincs elfogadott termőföldalap. Ez 45 települést érint. Az új kormányrendelet szellemében azonban lehetőség nyílt arra, hogy csak azokon a településeken ne legyen árverés, ahol nincs elfogadott földalap. Ha egy mezőgazdasági termelőszövetkezethez tartozó négy településből csak egy helyen van ilyen gond, akkor a másik három településen megszületett az egyezség, akkor a termőföld 80 százalékát ott elárverezhetik. Sokan tartanak attól, mi lesz, ha elfogy a termelőszövetkezetek földje, hol lehet majd akkor tulajdont szerezni. Mint azt a kárrendezési hivatal vezetője elmondta: a megyében 67 ezer aranykorona-értékű termőföldet ajánlottak fél az állami gazdaságok. Legnagyobb területet a Szamos Menti Állami Tangazdaság, a nyíregyházi tangazdaság és a FEFAG ajánlotta fel, s ezek a területek valószínű, hogy biztosítják a földigény kielégítését azokon a területeken, ahol a szövetkezeti tulajdonú földek az árverezéseken elfogytak, illetve fogyóban van. Ilyen hely a megyében Mérk és Vállaj, Tímár, Rakamaz és Vencsellő. Mi lesz azokkal, akik az új lehetőség, a kárpótlási igények megújítása miatt később kapják meg a kárpótlási jegyet? Hogyan juthatnak ők földhöz? A törvény végrehajtási utasítása majd erről is rendelkezik, de minden bizonnyal szű- kebbek lesznek a lehetőségek mint az eredeti rendelet megjelenésekor voltak. Az igényeket a megyszékhelyi postahivatalokban februártól kapható egységcsomagokban található kérvényeken kell majd benyújtani. A levéltárakból, a földhivataloktól, a mezőgazdasági nagyüzemektől addig célszerű minden iratot beszerezni, mert nem valószínű, hogy még egyszer lehetőség adatik a határidőt elszalasz- tóknak igényeik benyújtására. Arra kérik az érdekelteket, hogy a megadott határidőben postai úton juttassák majd el kérvényeiket a kárrendezési hivatalhoz, így fölösleges fáradtságtól kímélik meg magukat, és a hivatalban is egyszerűbb az ügyintézés. 1991-ben a hatvanezer benyújtott kérelemből egy sem tűnt el, most sem kell ilyesmitől tartani. Az árverezésre készülődés, az egységcsomagok előkészítése miatt a megyei hivatalnál a két ünnep között és január első napjaiban —január 12-ig — az ügyfélfogadás szünetel, s ez idő alatt árverezés sem lesz — kaptuk a hírt a kárrendezési hivataltól. AforizmákEgy nő mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid. Li Táj Po Egy női táska tartalmából következtetni lehet tulajdonosának jellemére. Kenneth Bird A nők nem hazudnak — amint tévesen hirdetik—csak az igazság egy részét hangsúlyozzák. Kosztolányi Dezső Okos nőnek nem a tükör, hanem környezete szemvillogása a tájékoztatója. Kner I. A kíváncsiság a női merészség egyik formája. V. Hugo A nőket ugyanúgy nem lehet logikával megérteni, mint a tüzet. Ha ráfújok egy gyertyalángra elalszik, ha ezzel szemben ráfújok egy izzó farakásra, fellobban. A nőknél hasonló a helyzet. Vittorio de Sica A nők szerelmes levelében két dolog szerepel a leggyakrabban: a csók és a helyesírási hiba. Salamon Ödön Csak kétféle női típus van. Az egyik, akit mi kompromitlyozza, hogy más is szóhoz jusson. Alfre Polgar A nő, aki megelégszik a flörttel a villamosvilágításhoz /rr m nőkről N R HMHRH $ tálunk, a másik, aki minket. Chaplin ...csak a nők tudnak igazán sebezni és simogatni. Milyen nehézkes a mi kezünk az övékhez képest. Flaubert Olyan a nő természete, mint a tenger: a legenyhébb nyomásnak is enged, mégis a legsúlyosabb terheket hordozza. Remus Nielsen Ön nem ismeri a női nemet! — Valóban, én csak a női igent ismerem. Karinthy Frigyes Beszélgetés a nőnek az a művészete, amely megakadáhasonlít: világít, de nem eleget. Leopold Stern A férfiak abból élnek, hogy felejteni tudnak, a nők meg abból, hogy emlékezni. T. J. Eliot Az előkelő nők azt hiszik, hogy amiről nem lehet társaságban beszélni, az nincs is. Nietzsche A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenhetetlenül áll szembe. Diderot A nőnek az fáj a legjobban, ha olyan dolgot kell elhallgatnia, amit még a barátnője sem tud. Karádi Emil A nők jellemében mindig van valami, amit egy férfi sem tud megérteni. G. Moore Azt nem állítom, hogy a nők jellemtelenek, de az kétségtelen, hogy jellemük mindennap más. Heine Vannak nők, akiknek sem távollétüket, sem jelenlétüket nem lehet elviselni. Rey A nők olyanok, mint a nagy hadvezérek: nem kérdezik, hogy egy győzelem mennyi vereségbe kerül. Móra F. A nők minden dologban a rövidebbet húzzák. Boccaccio Dr. Borsy Zoltán gyűjtéséből Piac- és hitelhiány Györke László A minap egy január elsejével jogutód nélkül megszűnő szövetkezeti elnökkel hozott össze a sors. Más téma miatt kerestem fel, ám mint ilyenkor lenni szokott, az életünket alapvetően befolyásoló „nagypolitikát” sem tudtuk megkerülni. Természetesen a magyar mezőgazdaságról, annak jövőjéről volt szó. Mi tagadás, nem „dobott fel" a beszélgetés, mert a szakember, aki kenyere javát az agrárszférában ette meg, nem látja mezőgazdaságunkban azt a csírát, amely a gyors felemelkedéshez vezetne. Hiszen ma két alapvető dolog hiányzik: a gazdálkodók, a gazdálkodni akarók tőkéje és a piac. E kettő közül egy is elég ahhoz, hogy a gazdaság ne működjön. „Evek óta beszélnek a vidék bankjáról, de tessék mutatni egyetlen pénzintézetet is, amely hitelt ad a földművesnek!” A piac — ha lehet — még elkeserítőbb képet mutat, hiszen ahol lenne igény a magyar mezőgazdaság termékeire, ott nincsenek meg az ellentételezés lehetőségei. Ahol pedig van fizetőképes kereslet, ott védik a piacot. Mondhatnánk röviden: patthelyzet alakult ki, amelyből elmozdulni—ma legalábbis úgy tűnik — szinte lehetetlen. Nem egészen indulatmentesen ecsetelte az elnök, hogy mekkora baklövéseket követett el a felső vezetés, főként a kormány. E jegyzet terjedelme a tételes felsorolásra is kevés lenne. Csupán egyről, ama bizonyos 200 ezer forintos kamatmentes kölcsönről essék szó. A laikus szemében ez talán jelent némi ragtapaszt a magyar mezőgazdaságon esett sebre, ám akik gazdálkodnak, tudják, hogy ez csak amolyan csiriz a lyukas fazékra. Egykettőre leázik, és fazékból a víz tovább fog csorogni. Elnök ismerősöm szerint legalább húsz év kell ahhoz, hogy mezőgazdaságunk talpra álljon. Remélem, prognózisa túl borúlátó. Számítógépek segítik a mátészalkai kórház központi laboratóriumának munkáját Elek Emil felvétele Kommentár Elégetett karácsonyfa Nyéki Zsolt n Imáit ismét egy kará- mZj csony, a szerencsésebbeknek békésen és boldogan, a kevésbé szerencséseknek csupán kellemesen telt a két nap. Igaz, hogyful- doklik gazdaság, hogy a bizonyos kétéltű testrésze alatt mélypontokat közelít az élet- színvonal, de a szeretet ünnepére ki-ki a maga módján készülhetett. A jelen polarizálódó társadalmáról hű képet kaphatott a szemlélődő egy egyszerű fenyőfapiacon is: míg néhányon egymás kezéből cibálták ki a termetesebb, drágább ezüstfenyőt, addig mások a hagyományos lucfenyő letört, levágott ágaiból tudtak csak egy-egy csokrot vásárolni. A legtöbb helyen azért ajándék is került a fa alá, még ha sok esetben torokszorítóan szerény és szegényes is volt az. Az egyszerűen feldíszített fenyőfa, a néhány szaloncukor, a pislákoló gyertya azonban felejthetetlen élményt nyújthat azoknak, akiknek a mindennapi élelmiszer, a tűzifa beszerzése is megoldhatatlan gondot jelent, akiknek az utcára lépés is az életükbe kerülhet. A szomszédos országban dúló háború a maga elképzelhetetlen borzalmaival megtanít a meglévő értékek megbecsülésére. Természetesen ez nem lehet összehasonlítási vagy viszonyítási alap, de a menekülttáborokban élő gyerekek tragikus sorsa önkéntelenül is ilyen gondolatokat ébreszt. A fagyhalál veszélye miatt az ő hazájukban a fenyőfákat már régen tüzelőként égették el. Távolabbi földrészekről érkező hírek pedig arról számolnak be, hogy minden percben éhen hal egy gyerek. Még szerencse — mondhatja a kegyetlen valóságot minden körülmények között mérlegelni képesek tábora. A gyermeket áldásnak tekintő nézettel szemben a pragmatikus szemlélet a nem is olyan távoli jövő várható, súlyosabb problémáit elemzi: a föld túlnépesedését, az eltérő fejlettségű országok közötti szakadékok mélyülését, az éhhalál küszöbén élők végső lehetőségeit. Amíg ez csak jövőkép, a kis családok összebújhatnak, s bízhatnak abban, hogy a szörnyűségek csak a képernyőn történhetnek meg.
