Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-24 / 301. szám
1993. december 24., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Szabolcsi alma a világpiacon Kimerülőben az aranybánya, tudatos változtatásra van szükség • A terméktanács Nyíregyháza (KM - GB) — Miután kül-, és belpiacot még a vártnál is kevesebbet sikerült találni a hajdani csengését elvesztett „Szabolcs aranyának”, idén szinte a teljes almatermés átvétele a feldolgozóüzemekre várt volna. A túlkínálat következtében kialakuló önköltség alatti árakat ellensúlyozandó, a parlamenti képviselőink által a termelői kedv fenntartására kiverekedett kormányzati támogatások viszont nem arattak osztatlan tetszést az almaágazat résztvevői körében. A termelésben, értékesítésben egyaránt nagy tapasztalatokkal rendelkező, sőt a szabolcsi almatermesztés gyökeres megújításában is az úttörők közé tartozó 43 éves nyírbátori kertészmérnök Fülep Imrével az ágazat korábbi időszakra visszanyúló gondjairól és a szabolcsi alma jövőjéről beszélgettünk. Különféle kényszerek — Bár nagyon nehéz különválasztani a termesztői társadalmat más rétegektől, de azt mondhatom, hogy inkább a döntéshozói kényszermozgások következménye a kialakult helyzet. Ugyanis a szabolcsi almaágazatban soha nem tudatos változtatások történtek. Ez a kényszer kezdődött azzal, hogy az üzemekben nem volt munkaerő, tehát valahogyan szerezni kellett. így indultak az ilyen-olyan, kézi munkára történő vállalkozások, amelyeket pedig a jövedelemkiegészítés kényszere hajtott. Kényszer volt továbbá, hogy export-, és belföldi piacot kellett menteni. Kényszerítőleg hatott az átmeneti törvény, a kárpótlás, a különböző új tulajdonlási pályákon való elindulás. — Megítélésem szerint az idén tetőző problémák eredendő okait ezekben kell keresni. A problémák a termelők, kereskedők és a fogyasztók között kialakult nagymérvű bizalmatlanságból fakadó feszült viszonyban csúcsosodtak ki. Amit viszont a piac teljes összeomlása élezett ki olyan mértékűvé, hogy itt a termelési után egy teljes értékesítési káosz is kialakult. □ Mi zavarta meg például Fülep Imre az egyre fontosabb szerephez jutó belföldi piacot? — Nagyon sok ember vált — részben a változások hozta kényszerből •— tulajdonossá, vagy vállalkozóvá, viszont nagy részük nem rendelkezett megfelelő piacismerettel. Menteni akarván az ilyenolyan minőségben megtermelt almájukat, egymás alá ígérve, bejáratott belföldi piacokat tettek tönkre. Ez nem használt a termelőknek, de a fogyasztóknak sem, hiszen nem az utóbbiak látták hasznát az olcsó termelői áraknak, hanem a fogyasztói árakat változatlanul magasan tartó kereskedők. Az alacsony, önköltség körüli kínálati ár tehát, a folyamatban részt vevők döntő többségnek nem jó. Ezen nincs mit meditálni, mivel, ha ilyen árakon termelünk, akkor mi a csudából lesz a későbbiekben beruházásra, új telepítésre, öntözésre, hűtőtárolóra pénze az almatermelőnek. Csak egy nagyon rövid ideig tartó vegetálásra lehet elég, ami egyértelműen a véghez vezet. □ Mennyiben játszott be az almakrachba a megye idei termésének mennyisége és minősége? Elavult ültetvénytípus — Megítélésem szerint, úgy 500 ezer tonna alma termett. Ennyit, egy átgondolt előkészület után le kell tudni vezetni Szabolcsban. Úgy vélem, hogy a meglévő fajtaösszetétellel, s zömében elavult ültetvénytípusban megtermelhető minőséggel nem nagyon van több lehetőségünk, mint az ipari feldolgozás. A jelenlegi ültetvényekben folyó termelés csak néhány évig tartható fenn a kényszervállalkozók által, de eközben folyamatos felületcsökkenéssel kell számolnunk. Amikor én az 500 ezer tonna értékesíthetőségéről beszélek, akkor természetesen nem a meglévő állapot konzerválásával kalkulálok. Alapvető változások ugyanis elengedhetetlenek. A jelenlegi 15 tonnás termésátlagokkal és áruminőséggel pillanatokon belül eltűnhet az almatermesztés a megye kertészetének palettájáról, mert egyszerűen nem lehet rentábilis. □ És ha ezek a bizonyos kényszervállalkozók csupán néhány permetezéssel kivitelezett s így egy 8 forintos ár mellett is kifizetődő léalma- előállításban gondolkodnak? Hiányzó piacpolitika — Erre sajnos lehet számítani, de így sem változik a felületcsökkenési tendencia, mivel ez esetben az ültetvények két-három éven belül tönkremennek, s törvényszerűen kipusztul. Az ugyanis egy dolog, hogy idén az agrárpiaci rendtartás pénzeiből a léalma árát más alapokra helyeztük (ha helyeztük egyáltalán, mivel még most sem lefutott!). A belföldi étkezési almáét megközelítő 8 forintos árral csak konzerválni látok egy túlhaladott, megreformálásra érett állapotot. Abban a hitben ringatja ugyanis a termelőt, hogy jövőre ugyanígy néhány permetezéssel megoldja és jövedelmre tehet szert az almából. Igen- ám, de ez nem piacpolitika. Ez nem vezethet csak nagyfokú szakmai igénytelenséghez, s ebből adódóan az almafelület, illetve az almatermelés idő előtti, drasztikus visszafejlődéséhez, aminek következtében még a léüzemeinknek sem lesz elegendő alapanyaga. □ Milyen lépésekre volna szükség? — Olyanokra amelyekben a kényszer helyett végre a tudatosság vezérel. A legfontosabb tennivalónk a korszerű, intenzív, a belföldi piacon is jól értékesíthető új fajták meghonosításával, jó területekre, megfelelő alanyfajtaösszetételben és művelési módban történő telepítések felgyorsítása. Tulajdonképpen a holland, német, osztrák, olasz ültetvényekhez igen hasonló formák adaptálására van szükség. Ezek jelenthetik a kiutat. Persze mindig problémánk volt a kevés pénz, ami olcsó megoldások felé csábított. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ezután is úgy gondolkodjon egy családot eltartó farmer, vagy egy másféle vállalkozói csoportosulás, mert kizárt dolog, hogy egy ilyen beruházásnál, ne legyen már meg a telepítéssel egy időben az öntözés. Elképzelhetetlen az is, hogy legkésőbb a harmadik évre, amikor ezen ültetvények már teljes hozamot, 30-40 tonnát produkálnak, ne legyen hűtőtároló. Ezek tervbevétele nélkül hozzá sem szabad kezdeni. □ Ilyen vállalkozókat nagyítóval kell keresni! — Valóban nagyon kevés van, aki ilyen tőkével rendelkezik. Éppen ezért megdöbbentő, hogy nem használjuk ki még az adott lehetőségeket sem: a telepítésekhez elnyerhető 40 százalékos visszatérítendő és az infrastrukturális beruházásokhoz, öntözéshez, gépesítéshez, hűtőházhoz kapható 50 százalékos vissza nem térítendő támogatásokat. Alig érkezett pályázat a megyei földművelésügyi hivatalhoz, amelyben ezeket a lehetőségeket igénylik. Nagyon fontos továbbá, az agrárrendtartás törvényi kereteit tartalommal megtölteni. Ennek egyik első állomása a terméktanács létrejötte, ugyanis sok évre telepített almában kiemelten szükséges a termelők, feldolgozók s az értékesítők érdekeinek folyamatos egyeztetése. Harasztosi Pál felvételei-------------Tárca— G ondolkodtál már rajta miért van, hogy a régi karácsonyokra jobban emlékezel, mint azokra, amik közelebb vannak hozzád az időben? Még hogy jobban, de az évek múlásával valósággal felerősödnek benned képek, hangok, érzések, illatok. Ha akarod, világosan látod magad előtt a kis színes katonákat, amiket a betegágyadhoz hozott a Jézuska, sőt, érzed a festett ólom szagát is, ha nagyon visszaidézős hangulatban vagy éppen. Vagy ujjaid között a diavetítő csavarógombját, amin elsőre a Budapesti Műkorcsolyázó Európa Bajnokság filmjét vetítetted Alain Gilettivel meg a Nagy testvérpárral. Hallod, ahogy apa lefogja a zongorán a Mennyből az angyal első akkordjait, majd közeledvén az időben hallod régi csengettyűk hangját, és a csillagszórók mind ott szikráznak szerető szeretteid könnyeiben, mosolyaiban a visszatükröződő ajándékcsomagocskák színes halmocskái mellett. Mintha tegnap lett volna. És mindezen át, felerősödik benned egy ének, a hatalmas, az egész színpadot és a nézőtér oldalsó járatait is betöltő egyesített kórus éneke, amint ott szárnyal ellenál- hatatlanul a mátészalkai régi kultúrház falai között, felülmúlhatatlan pillanatokat izzítva a zsúfolásig telt teremben. Igen, az a bizonyos „Csendes éj", abban az egyszeri és megismételhetetlen előadásban. Igaz, a pártbizottságról nem jöttek el meghallgatni, de nem is tiltották be a rendezvényt, és előzőleg sem cenzúrázták a műsort. Hallottál olyat is, hogy ez más városok más pártbizottságain nem így játszódott volna le, de az legyen ok az ő emlékezésükre. Ám ebből is látszik, hogy miként az emberek, úgy az általuk okozott jelenségek sem egyformák. Persze azért bátorság mégiscsak kellett az ének oly nagyszerű feldolgozásához, betanításához és előadásához az omladozó vakolatú falak között, annak ellenére, hogy akkorra már maga a rendszer is omladozott, csak lényegesen kevesebben vették észre, mint ahányan ezt ma visszamenőleg bizonygatni igyekeznek. Ezért vagy másért, de semmi baja nem lett a nagyszerű műsor utóéleteként sem az igazgatónak, sem a szervezőknek, sem annak, aki a felejthetetlen élményt oly sokadmagával akkor előidézte. A fiatal, mára bezzeg jócskán ősz hajszálakat fésülő karvezetőnek, a karnagynak, aki csak fellépett az emelvényre és vezényelt. Intései nyomán szárnyalni kezdett a kórus egészen az egek kárpitjáig, és mi arcunkon éreztük a betlehemi csillag ragyogását, hallottuk a háromkirályok lépteit, és tudtuk, újra világrajött a Megváltó. Csak haza kell vinnünk a kiismerhetetlen lélek jászolába, otthoni karácsonyfáink alá. j j állód, most petárdák Ll robbantják a csendes éjt, és a közelben felvijjog &gy riasztó. Aztán egy másik is. Hol vezényeled tanár úr a Csendes éjt? És lesz-e olyan felemelő, mennyekig érő hatása, mint akkor volt? Jézuska régi karácsonyokból indul felénk. De mintha félne közelebb jönni. Mintha félne, hogy ezt a körénk vaduló világot már áldozatok árán sem lehet megváltani. Réti János Az énekek éneke A béke szigetén Angyal Sándor M indenkinek másképpen ünnep a karácsony. A közös jegyek — az élet születése, a szeretet és a békesség megnyilvánulása — is változóak aszerint, hogy kinek milyen a társadalmi helyzete. Mert például másként fejezi ki a szeretetet az, aki téli nyaralásra képes befizetni csemetéjének a Bahamákra, s másként, aki boldog, ha a munkanélkülisegélyből el tud szakítani egy meleg csizmára valót. Van sok család, ahol nem kell ahhoz a karácsonynak eljönnie, hogy békesség lengje be az egész házat, és vannak elcsigázott édesanyák, riadt gyermekek, akik legalább a karácsonyestétől remélik az alkoholmentes órákat, s ahol a legolcsóbb szaloncukor is ünnepi gyönyörűség. Megint másféle módon ünnepelnek a mélyen hívők és a csak templomba nem járó hívők; sőt, a különböző felekezetekhez tartozó családi közösségekben is eltérőek a karácsonyi szokások. Viszont az ünnepvárás, a felkészülés a lelki békére minden embert hatása alá von. Az ünnephez fűződő népszokások egyértelműen tanúsítják, hogy az adventi várakozás nem anyagiak függvénye csupán. A legszegényebb ember is lehet boldog a maga módján és a gazdagságban dúskáló is csalódott, megkeseredett. Egykori nincstelenek is úgy idézik hajdanvolt karácsonyaikat, amikorra azért kikerült a meleg étel az asztalra. A tisztes szegénység még nem jelentett—jelent—teljes nélkülözést vagy éhhalált. Szükséges minderről szólni éppen most, amikor jóindulattal sem nevezhető gazdagnak tíz- és százezrek karácsonya. Az egész nemzet birkózik a rendszerváltás ezernyi bajával, a piacgazdaság társadalmat meg- és felosztó (gazdagok-szegé- nyedők!), sokaknak unszim- patikus és igazságtalannak vélt hatásával. Ugyanakkor a nadrágszíjösszehúzás közben, a bosszantó anyagi különbségek láttán is gyakorta elhangzik: még mindig nekünk a legjobb a volt szocialista országok között, s a legfőbb jó, hogy országunk a béke szigete tudott maradni a puskaporos Közép-Ke- let-Európában. Úgy tudott hazánk a társadalmi átalakulás éllovasa maradni ezen a földrészen, hogy közben nem dördült fegyver, nem folyt vér, érvényesültek a legalapvetőbb szabadságjogok, jól — kevésbé jól, de működtek a demokratikus intézmények, falvaink jó része végre kezd felzárkózni az országos szintre. Igenám, de közben ijesztően magasra duzzadt a munkanélküliek serege, leépültek tegnap még virágzó gyárak, hogy a mezőgazdaság keservesen szomorú helyzetéről ne is beszéljünk. Ugyancsak eközben életre kaptak és boldogulnak a szorgalmasak, a tehetségesek, de — sajnos — roskadozhat a fenyőfájuk az ügyeskedőknek, az államot kijátszóknak, a szélhámos élősködőknek. így érkezünk el karácsony vigíliájához: színvonalukat munkájukkal még őrzők, illetve munkanélküliként százezrek, tartalékaikat felélő középrétegbeliek, no meg az újmilliomosok... Lassan reálissá tisztul és enyhül a nemzet gyásza is miniszterelnöke tragikus elvesztése miatt. Az adventi koszorú negyedik gyertyájának fényénél talán észrevesszük egymás arcán a reményt, a bizakodást: hozza a mi fenyőnk alá a sors a holnapok békéjét, szorgos kezünkbe a teremtő munka lehetőségét. Kommentár _________________ Következetesen Kováts Dénes L etette az esküt Boross Péter kormánya, hozzáláthat a feladatok végrehajtásához. Az antalli örökséget vállaló, s azt szavai szerint tovább vivő új miniszterelnök kormányprogramja is ismertté vált, s — természetesen — a viták kereszttüzébe is került. Volt, aki úgy vélte, ez a folyamatosság az üdvözítő út, mások éppen a korábban hibásnak nevezett intézkedések folytatásától óvtak. A kormányprogram — nem véletlenül — a gazdaságra helyezi a hangsúlyt, a külső pénzügyi egyensúly megszilárdítása, a bank- és adósságkonszolidáció, a munkanélküliség csökkentése, a lakásépítés feltételeinek javítása, az ésszerű magánosítás szerepel az elsődleges célok között. Boross Péter kiemelte: számos jó törvény, intézkedés született már, de gyakran a megvalósításban voltak hiányosságok. Érthető tehát az a szándék, hogy a jövőben ezen változtatni akar. A határozottság abban nyilvánul majd meg — fejtette ki — hogy a gondosan meghatározott feladatokat gyorsan és hatékonyan végrehajtják. Erre szükség is van, hiszen több példát lehetne sorolni arra (a lakástörvénytől a közalkalmazottiig), amikor a döntéseket nem követte ésszerű, gyors és pontos végrehajtás. Az egykori belügyminiszter ezt nyilvánvalóan jól tudja, s ő — minden bizonnyal — nem engedheti meg a halogatást. Bár ez a jelek szerint nem is jellemző rá. A dinamizmusáról, határozottságáról is ismert miniszterelnök nyilvánvalóan nem tehet csodát az elkövetkezendő néhány hónapban. Vélhetően az állampolgárok többsége nem is ezt várja tőle. De ha annyit sikerül elérnie, hogy rend, stabilitás és következetes munka jellemzi kormányfői tevékenységét, már nem érheti különösebb vád.
