Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-22 / 299. szám

12 KeJet-Magyarország KULTÚRA 1993. december 22., szerda Könyvek karácsonyra Gombás Sándor Páratlanul gazdag az idei téli könyvvásár ünnepi aján­lata. A kiadók kitettek ma­gukért. A kínálat óriási, a könyvek szépek, értékesek és valljuk be, rendkívül drá­gák. A bőség zavara elkáp­ráztatja az érdeklődőt. Régi mondás, hogy a legszebb ajándék a könyv. A 85 kiadó 402 könyvféleség­gel lepte meg a könyvbará­tokat. Lássuk, hogy a forgal­mazás zeg-zugos útvesztőin át ebből mi jutott el a me­gyébe. Ajánlatomban csu­pán csipegetek a választék­ból, egy-egy értékes és szép könyvre hívom fel a figyel­met. A többi legyen a vásár­ló-ajándékozó dolga. A kereszténység nagy ün­nepére készülődvén tallóz­zunk elsőként a vallási tár­gyú könyvek között. Sikerre számíthat a Nagy Képes Biblia a tehetősebb vásárlók körében. Az Ó- és az Újszö­vetség teljes szövegét tartal­mazza a legújabb fordítás­ban. (1972) A kötetet 64 csodálatos festmény illuszt­rálja, s olyan mesterek, mint Michelangelo, El Greco, Murillo. Soványabb pénz- tárcájú családok örömére szolgálhat a Képes Biblia válogatott történeteivel. Vé­gül a tudományos igényű olvasóknak szellemi él­ményt kínál Joseph Klaus­ner: Jézus élete című kötete. A versek szerelmeseinek ajánlom a Magyar Költészet Kincsestára című sorozat darabjait, valamint a Homé­rosz kötetet Devecseri Gá­bor avatott tolmácsolásában. A karácsonyi könyvvásár érdekességének ígérkezik Jim Morrison: Amerikai ima című verseskötete, Földes (Hobo) László fordításában. A széppróza kedvelőinak A Magyar próza klassziku­sai sorozat kötetei, valamint a Jókai-sorozat szép kivite­lezésű darabjai jelenthetnek örömet. A külföldi termés­ből melegen ajánlom az Ezeregyéjszaka nyolc kötet­re tervezett sorozatának most megjelent kötetét. Sö­tétkék velurbársony kötés­ben, Szász Endre grafikáival illusztrálva igazi ajándék. Csodaszép kiállítású és nagy információs értéket hordozó történelmi és föld­rajzi témájú könyvek között is válogathatunk. A Föld krónikája ott ér véget, ahol a már korábban megjelent Az emberiség krónikája kezdő­dik. Az Európa népeinek története 424 oldalon, 608 színes reprodukció segít­ségével foglalja össze öreg kontinensünk históriáját. Titkok birodalmába kala­uzolja el az olvasót a Rejté­lyek enciklopédiája, további rejtélyek között segít eliga­zodni az Ufók című kötet segítségével Jenny Randles, az „Év ufológusa”. A művészetek iránt érdek­lődőknek öröméül szolgál­hat a A XX. század művé­szete, mely a Művészet tör­ténet sorozat zárkötete. Bőven van kínálat a hob­bikedvelőknek is. Néhányat ízelítőül. Az apró kertek, melyből a kertépítés meg­annyi titka megismerhető. Reprezentatív, világsikert aratott album a Sakk. A ku­tyakedvelők örömére megje­lent a Képes kutyaenciklo­pédia. A konyhaművészet iránt érdeklődőknek számos szép és hasznos könyvet ajándékozhatunk. Ízelítőül: dr. Oetker szakácskönyvtár, a 99 pecsenye, Édességek... Nagy odafigyeléssel tal­lózzunk a gyermekek olvas­mányaiban. A legkisebbek­nek ajánlom a Kiskará­csony-nagykarácsony és a Süni Balázs című leporel­lókat. Nagy mesemondónk, Benedek Elek: Gyöngyvirág Palkó címmel megjelent, színesen illusztrált könyve harminc leghíresebb meséjét tartalmazza. Leon Baxter: Karácsonyváró játékköny­vét kisiskolásoknak aján­lom. Generációk nőttek fel Öreg néne őzikéje meséjén, most ismét a polcokon talál­ható. A barkácsoló kisisko­lásokra vár az Osbome ját­szókönyv. Rábukkantam még egy különleges össze­állítható könyvecskére; Volt egyszer egy csodapalota. A könyvek várják az aján­dékozni, örömet szerezni kívánó vásárlókat. Kívá­nom, hogy valamennyi talál­ja meg befogadóját a szere­tet ünnepén. soltész István: Tájkép A Nyíregyházi Fotóklubban készült felvétel Jótékonysági koncert Budapest (MTI) — Jóté­konysági koncertet rendez 1994. január 1-jén a Kiszol­gáltatottak Alapítvány a Művészetért a Zeneakadé­mián. A hangverseny bevételét a rászoruló zenészek támo­gatására és ösztöndíjazásra fordítják. A műsorban Hän­del-, Ravel-, Fibich-, Liszt-, Csajkovszkij-, Mendel­ssohn-, Grieg- és Beetho- ven-művek szerepelnek. Közreműködik — többek között — Ránki Dezső, Klu- kon Edit, Failoni Donatella, Szentpéteri Csilla, valamint a Magyar Szimfonikus Ze­nekar, a Sonora Hungarica Kamarazenekar és a Buda­pesti Kórus. Az est karmes­tere Medveczky Adóm. A Ki­szolgáltatottak Alapítvány a Művészetért 1991-ben jött létre elesett művészek meg­segítésére, fiatal tehetségek képzésének támogatására. Emlékezések Vikár Sándorra A megye iskoláiból ezerötszáz dalos állt a pódiumon, s Kodály maga vezényelte az együttest Kodály-hangverseny Nyíregyházán 1942. május 2-án Archív felvétel—Harasztosi Pál reprodukciója Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Vannak a várostól elválaszt­hatatlan személyiségek, akik hozzátartoznak Nyíregyhá­za történetéhez. Ilyen egyé­niség volt a szeretett és tisz­telt Vikár Sándor, sokunk­nak Sándor bácsi,' akinek emlékezetére most kará­csony előtt egy kis könyvecs­két vehetünk a kezünkbe. A kötetet a Váci Mihály Kör adta ki, kötelességének tartva azt, hogy Nyíregyháza ebben a formában is lerója tartozását a rendkívüli elhivatottságú mű­vész és pedagógus iránt, aki időt és fáradságot nem kí­mélve szorgoskodott a város és a megye zenei életének fel­lendítésén. Helye a szellemi pantheonban Amint a kötet előszavában dr. Cselényi István Gábor, „egykori zeneiskolás”, az MTA megyei tudományos testületének titkára megjegyzi: Vikár igazgató úr eleven, pezsgő zenei életet indított útjára, jogos tehát, hogy a város szellemi pantheonjában helyet kapjon az emlékezete. Vikár Sándor, a Kodály-ta- nítvány 1932-ben azzal a cél­lal jött Nyíregyházára, hogy zenei küldetését teljesítse. Mérföldköveket jelentett a város zenei életében az 1937- es, illetve az 1942-es év, a Kodály jelenlétében megtar­tott koncertekkel. Ez utóbbin Kodály maga vezényelte a Vikár Sándor által megszerve­zett hatalmas kórust: a megye iskoláiból ezerötszáz dalos állt egyszerre a pódiumon. A fiatal zenetanár és felesége a város zenei és közéletének megbe­csült tagjai lettek, s több mint 40 évtizeden át dolgoztak sza­kadatlanul, fáradságot nem is­merve. E kivételes emberpár mun­kássága, életútja is kibontako­zik a kötet öt részéből. A könyv anyagát, a relikviákat Margó néni, Sándor bácsi hit­vese bocsátotta a szerkesztők rendelkezésére. Az első rész­ben korabeli publikációkból, közlésekből nyomon követ­hetjük a tanár úr életpályáját, a második fejezet a zeneiskolai igazgatóról szóló visszaemlé­kezéseket tartalmazza a kor­társak vallomásai alapján, a harmadik részben Vikámé asszony személyes gondolatait adja közre memoire formájá­ban, a negyedik szakaszban megismerkedhet az olvasó a zeneszerző Vikár tevékenysé­gével, s végül a kötetet a csupa kuriózumokat tartalmazó kép­anyag zárja. Jól érzékelteti kezdeménye­zéseinek újszerűségét a kora­beli sajtó. Magyar Nép 1946.: „A zeneiskola új tanárai, a nyíregyházi zenei élet új mű­vészei mutatkoztak be a Vá­rosi Zeneiskola házihang­versenyén. Méltató vallomások Vikár Sándor, a zeneiskola igazgatója ...hangoztatta, hogy kicsi nép vagyunk, de művé­szetünk, kultúránk lehet nagy és átformáló erejű. Annak a reményének adott kifejezést, hogy minél gyakrabban ren­dezhetnek majd ilyen házi­hangversenyeket és idővel ezek a szűkkörű házihang­versenyek Nyíregyháza város lakóinak közkincsévé lehet­nek.” Egy másik méltatás 1948- ból: .Jólesett látni, hogy újabb tagokkal bővült a zenekar. Az idősebb, rutinírozott tagok mellett ott láttuk a zeneiskola legkiválóbb növendékeit ta­náraikkal együtt muzsikálni. E zenekarra ma már büszkén tekinthetünk, mert méltókép­pen tudja képviselni városun­kat más városok hasonló ze­nekara mellett... Hogy mindez létrejöhetett és megvan, az Vikár Sándor zeneiskolai igazgató érdeme, aki megsz­ervezte, tanítja és vezényli az együttest. Vezénylése szerény, de határozott.” Igazi csemege belelapozgat­ni a korabeli dokumentumok­ba: lám, így kezdődött. A megtett útról, illetve a Vikár Sándorhoz fűződő kapcsolat­ról, emlékekről találhatók val­lomások. Amint például utód­ja, Babka József visszaem­lékezésében olvashatjuk, a sokoldalúság jellemezte és az áldozatvállalás. Lelkes híve volt a zenei ismeretterjesztés­nek, nevéhez fűződik az ifjúsági bérleü koncertsoroza­tok, továbbá a kisvárdai, a mátészalkai, a tiszavasvári és az ibrányi zeneiskolák meg­szervezése. A folytatást mi is tudjuk: jelenleg ezer gyermek tanulja az értékes muzsikát a megyeszékhelyen, ki tudja hány ezren megyeszerte, s többezren végeztek az elmúlt időszakokban. Az utókor adóssága Az az érzésünk a kötetet for­gatva, hogy részben megkapta az őt megillető elismeréseket élete folyamán is, hiszen a magyar zenetörténetben meg­érdemelt helyet foglal el, a legmagasabb kitünetést, az Állami-díjat vehette át. Rész­ben az utókor is ápolja em­lékét, hiszen fogadott városa a hírességek pantheonjában he­lyezte el. Mégis elszorul a szívünk özvegye érző töpren­gései olvastán, hogy odalett a zeneiskola Széchenyi utcai épülete, még mindig nagy adóssága az utókornak, hogy egy tábla sem emlékeztet a falán: ott tanított évtizedeken át a zenei élet kimagasló alak­ja. Ezért harcol még most is özvegye, 82 évesen és nagy­betegen, és rajta kívül mások is, többen felvetettük már ezt illetékes helyeken, egyelőre eredmény nélkül. Igaz, táblát helyeztek el az egykori Le- ánykálvineum falán. De nem az volna-e a méltó tisztelgés az emlékezetére, ha a létesülő zeneiskola Vikár Sándor nevét viseli majd? Egy hároméves gyerek karácsonya 1953-ban* Részlet egy levélből: Édes Irénként! Lapodat megkaptuk. Köszönjük, hogy gondolsz Ránk. Téged vártunk kará­csonyra. Mert szó volt róla, hogy hazajössz. De sajnos a baj nem jár egyedül. Imádko­zom érted, minél hamarabb egészségesen gyere haza. Ma reggel átmentem kará­csonyi ünnepeket kívánni. Az édes fiad nem tudta, hogy me­lyiket mutassa a sok ajándék közül. És azt mondotta, látod szeret a Jézuska, mert sok mindent hozott. Kapott sok cukrot, csokoládét, két meleg­bugyit, egy puskát, egy cim­balmot, egy fütyülő madarat, egy babakocsit, egy építőkoc­kát. O azt mondotta: Vili né- ném, csinálok neked palotát a kockákból. Tégedet nagyon sokat em­leget. Mindig mondja, édes­anyám jó sokáig van Debre­cenben. Azt mondja nagy fiú lettem amióta édesanyám el­ment. Szépen imádkozik. Szok­ta is mondani: Édesanyu­kámért imádkoztam, hogy jöj­jön haza Debrecenből. Na­gyon okos a gyerek. Szép nagy és kövér. Az arca olyan mint a rózsa. Azt énekli: Rákosi Má­tyás bajtárs vagyok én. De utána csúnyákat is mond. Meg azt mondja, Orosz nagyapám a kolhozban dolgozik. Édes Irénkém, milyen külö­nös az ember érzése, ugyanis, amikor a férjed hazaérkezett, aznap a Kis Béla nálunk volt. Este csordahajtáskor fölkiál­tanak nekem: Burger néni, itt­hon van Orosz Béla. Erre sza­ladtam a gyermekkel és mond­tam neki, Béla itthon van édes­apád. En adtam át neki a gyer­mekét. Ha láttad volna azt a jelenetet. Béla, az apa elhal­mozta a gyermeket örömcsó­kokkal és mondta, ilyen nagy kisfiam van már. A kis csöpp­ség csak nézte. Béla belenyúlt a zsebébe és adott neki egy csomag cukrot és kiságyut is. Kis Béla erre megszólalt, hogy mit hozott nekem édesapám. Tíz percen belül az egész falu odagyűlt. Mindannyian örültek jó fér­jed hazaérkeztekor és sírtak is. Jó férjed szomorúan nézett szét, mert egy hiányzott, az aki után vágyódott, akit ő nagyon szeret. Ez te voltál, édes Irén- kém. Most magamról írok egy keveset. Öregek vagyunk és betegek. Sokat nélkülözünk. Mondhatom Irénkém a hit tart bennünket. Tudjuk, hogy a megpróbáltatás ideje van. Mindenkinek súlyos keresztet adott az Úr, legyen úgy min­den, ahogy a mennyei Atya akarja. Ma Krisztus születés­napja van. Tele van a szívünk örömmel, mert érezzük az Úr szeretetét. Érzem, hogy az Úr szava megszólal és a szívembe cseng, ne félj, veletek vagyok. Nem vagytok elveszve, mert ha Isten veled, ki lehet ellened. Drága jó Irénkém! Kívánunk neked nagyon boldog új évet és jó egészséget és minél hama­rabb itthon lehessél a kis csa­ládoddal. Mindannyian sze­retettel várunk. Imádkozunk érted. Sok csókot küld Vilma néni. Üdvözöl Lajos bácsi. Hete, 1953. dec. 25. *(Orosz Béla 1950-53. kö­zött Kistarcsán és Recsken volt bebörtönözve. A fenti do­kumentumot a családi levél­tárból közreadja Orosz Béláné Szentjóby Irén.) Ünnep előtt Nyíregyháza (M. Z. E.) — Szeretem a decembert, mert úton-útfélen látni le­het, hogy készülődünk az év legszebb ünnepére, a karácsonyra. A szeretet ün­nepére, amelynek jelentését talán nem is tudjuk pon­tosan meghatározni. De a karácsonyi készülődésben felcsendülnek az ünnepi dallamok, majd kigyullad­nak a gyertyák, s gazdára találnak a nagy gondosság­gal kiválasztott ajándékok. Mindenhol nyugalom és békesség honol, kibékülnek egymással a haragosok, nem hangzik el hangos szó. De ne csak addig tartson, amíg a gyertya lángja ki nem alszik, a csillagszóró el nem ég, a lemez karácsonyi dallamai meg nem szűnnek. Most még elválaszt az idő ettől a gyönyörű ünneptől, de röviddel az ünnepnapok után visszazökkenünk a hétköznapok szürkeségébe. Bárcsak megpróbálhatnánk ebből az ünnepi hangulat­ból egy kicsit a hétközna­pokba is magunkkal vinni, hiszen önmagunkkal ten­nénk jót, ha a szívünkben mindig karácsony volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom