Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-20 / 297. szám
12 Kelet-Magyarorszag Krúdy-vetélkedő Tüzes Mária A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban a jubileumi évük egyik legutóbbi rendezvényeként zajlott le december első hetében egy, a század kimagasló prózaírójának nevével fémjelzett vetélkedő. A nemes versengésre az eseménynek helyet adó, házigazda intézmény meghívta Krúdy egykori iskolája, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium diákjait is, így a szellemi erőpróbán két — kossuthos — vendégcsapat és tíz krúdys „együttes” vett részt. A játékos versenyfeladatokat — irodalmi totó az író életéről, műveiből, művészetének jellemzőiről, keresztrejtvény, villámkérdések, képzeletbeli riport az íróval, novellaírás Krúdy stílusában — a Bessenyei György Tanárképző Főiskola harmadéves magyar-mű- velődésszervezés szakos hallgatói állították össze. (Ez a program számukra gyakorlati feladatként jött számításba művelődésszervezésből.) A forgatókönyvet Bajnai Krisztina készítette — ő vezette a játékot is —, segítői pedig Katona Anita és Kelemen Adrienn voltak. A játék egyes fordulóit kitűnő hangulatban, igazi versenyszellemben teljesítették a benevezettek. A gazdag ismeretanyaggal felvértezett tanulók igen szoros küzdelemben versengtek. Külön érdekesség volt, hogy az idősebb középiskolás korosztállyal egy mezőnyben „harcoltak” a pontokért a hatosztályos gimnázium másodikosai, két csapatot küldve a tudást próbáló ringbe. A „nagyokhoz” illő komolysággal, ügyességgel és tudásukkal sem szégyent vallva állták a sarat, aminek köszönhetően a legjobb novellát Krúdy stílusában ők írták. A vetélkedő végeztével valójában csak győztesekről beszélhetünk. Mert győztek a helyezettek, minden résztvevő és a közönség is ezen a rendkívül sok ismeretet szertesugárzó és kellemes hangulatú délutánon. Az élboly a következőképpen alakult. Az első három helyen a krúdysok végeztek, sorrendben: a II. B, a in. A és a IV. A csapatai. Közönségdíjasok lettek — szimpatikus versenystílusukkal és elegáns megjelenésükkel — a vendégcsapatok az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumból. Ők a pontozást tekintve, holtversenyben a negyedik helyezést érték el. Nem maradhat dicsérő szó nékül a tizenhárom éves korosztály egyik „triója” (Krúdy G. 6/II. osztály). Igaz, hogy ők csupán az ötödik helyig jutottak, de azt sem árt tudni: egy érettségi előtt álló csapattal holtversenyben. A TT könyvsorozata Nyíregyháza (KM — K. J.) — A címben szereplő két „t” betű egy sokak számára még kevésbé ismert szervezet terjedelmes elnevezését helyettesíti: a Magyar Tudományos Akadémia Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Tudományos Testületé húzódik meg mögötte. A tevékenységi körét mindinkább kiszélesítő, immár közel négyszázas, tudósi taglétszámmal büszkélkedhető testület egyik fontos munka- területének tekinti a kiadványozást, a publikációkat. Ezt a törekvést szolgálandó dolgozták ki a TT közleményeinek sorozattervét, és hogy nem csupán a „vázlatírás” penzumát tudták le, bizonyítja: az első — tíz kötetben gondolkodó — széria könyvei sorra-rendre napvilágot látnak. A sorszámozott kiadványok első darabja az 1992. évi testületi alakuló ülés és az első tudományos ülésszakon elhangzott előadások összefoglalóját tartalmazza. Az idei — október 1- jén és 2-án lezajlott — közgyűlés és a második tudományos ülésszak referátumainak anyagát a közlemények 11. kötetében adták közre. És már kézbe vehetik az érdeklődők az idő közben elkészült névtárat, azaz a Tudományos Testület szervezetét ismertető és a tagság névsorát közlő különkötetet is. Nemcsak a tudomány apostolai, a szűkebben értelmezett „szakmai elit” érdeklődésére tarthat számot a sorozat 9. és 10. kötete. Mindkettő szerzője a széria megjelentetésén rendkívül sokat fáradozó Cselényi István Gábor. A két izgalmas könyvben — A katolikus filozófia alapfogalmai 1. (A-M) és A katolikus szociológia alapfogalmai — keresendő. Mindkét művet melegen lehet ajánlani a pedagógusoknak, fő- és középiskolásoknak, de haszonnal forgathatja őket az átlagolvasó is. (A kiadványok beszerzését illetően a tudományos testület titkárságán — a Megyeházán — lehet érdeklődni.) A nyíregyházi Művész Pódium estjeinek csatlakozó eseményeként rendeztek a közelmúltban tárlatot a tokaji Tokaji Ferenc Gimnázium képzőművészeti szakköröseinek munkáiból. Képünkön Durst Lívia Kapuk előtt című akvarellje látható Harasztosi Pál reprodukciója Kiskarácsony a mandai iskolában Magyarul és szlovákul szólaltatták meg a karácsonyváró dalokat • Ünnepi hangulat Nyíregyháza — Manda- bokor — Adventi koszorú és gyertya a tanári asztalon, szlovák nyelvű énekszöveg a táblán, ünneplőbe és jelmezekbe öltözött gyerekek. Igazi karácsonyváró sürgés-forgás fogadja a látogatót a Váci Mihály Általános Iskola mandai tagiskolájában. — Fáradjanak beljebb — invitál szíves szóval Simon Jánosáé tagiskola-vezető —, mindjárt kezdődik a kiskará- csonyi műsorunk főpróbája. Helyszűkében vagyunk, ezért rendeztük így a dolgokat — teszi hozzá. Bemutató az ovisoknak Most eljöttek az óvodásaink és néhány kedves vendég — köztük Endreffy Ildikó, a megyeszékhely alpolgármestere —, a téli szünet előtti utolsó tanítási napon pedig a szülőket várjuk szeretettel, immár a Nagykarácsony jegyében. Amíg beszélgetünk, az iskola szlovák lektora — mert ilyen is van Mandán! —Elena Pieckova fakasztja dalocskákra az apróbb-nagyobb gyerekeket, vele együtt fújják az ovisok, mivelhogy a foglalkozásokon ők is tanulják a szlovákot, azaz — kissé hivatalosabban fogalmazva — etnikai kisebbségi nyelvüket. Körjá- ték, újabb dalok, versikék, majd megkezdődik a főpróbának titulált előadás. Továbbviszik a hagyományokat A keretjáték nagyon életszerű: miként fogadja egy család a betlehemeseket. A hagyományokhoz ragaszkodás jelei keverednek a modernizációval (a paraszti öltözék mellett nem tűnik harsánynak a csokornyakkendős elegancia), de az egész mímeskedés erősen átcsúszik a folklórba, amikor betoppannak a főszereplők: hozzák a Betlehemet! Innentől kezdve aztán minden úgy zajlik, mint hajdanán, amikor még a karácsonyvárás legtermészetesebb velejárója volt a pásztorok tréfás-kérege- tős ünnepköszöntője. Ma persze ez már inkább ápolandó és továbbadásra érdemes hagyomány, aminek aktív részesei lettek a mandai tanulók. — A műsorban az én gyerekeim szerepeltek — mondja pirulva Bódi Miklósné tanítónéni —, az összevont második-negyedik osztály , .főnöke”. Magam szereztem és állítottam össze a forgatókönyv anyagát, nagyobbrészt hiteles, népi szövegek alapján. Hát, le a kalappal! — állapítom meg félhangosan, mert nem akarom szemébe dicsérni a kirobbanó agilitását szerénységével palástoló pedagógust. A gyerekek szövegtudása, játékkedve, a mondandójukat fűszerező humor, az ügyes mozgások — minden a helyén volt. Aztán, amikor a játéknak vége lett, mintegy ráadásként kaptunk egy szépdallamú szlovák éneket. Dalolt a harminckilenc mandai iskolás, az óvodások, a vendégek, s akinek netán gondja lett volna az „idegen szöveggel”, annak segített a falitábla, melyen a díszbetűk mindenki számára jól olvashatóan adták tudtuk „Slava Bohu prespevujú, po- koj ludom ohlasujú”, ami magyarul így hangzik: Isten dicsőségét éneklem, és az embereknek hirdetem a békességet. Mi tagadás: szép és tiszta üzenet ez így, a szent ünnep előtti napokban. Életképes a tagiskola Mielőtt aztán végbúcsút vettünk volna „házigazdáinktól”, a finom sütemények falatozása közben szó esett a jövőről is. — Tizennégy elsősünk, nyolc másodikosunk, kilenc harmadikos és nyolc negyedikes nebulónk van — vette számba népét a tagozatvezető. De már készülődik az utánpótlás. Láthatja — int az ovisok csoportja felé —, ideszoktatjuk őket. Összesen huszonheten járnak óvodába, közülük kikerül majd egy „mini első osztály”. Már éppen elköszönünk, amikor egy suta kérdésemmel — Életképesnek érzik-e magukat? — majdnem megsértem Ilona tanító nénit. Hogy életképesek-e? Nézzen ránk? Hát kell ezt bizonygatni? — mondja picinyke háborgással a hangjában. Belátom, erre tényleg nincs szükség. Csupán többször, és hosszabb időre kell kilátogatni Mandára, és akkor egyszeriben minden érthetővé és természetessé válik. Miként kellene, hogy legyen a „nagy” életben is! Az angol kapcsolatokról N. Szabó József Nyíregyháza — A vesztes háború folytán keletkezett helyzet új kulturális és diplomáciai kapcsolatok kiépítését, valamint a korábban létesített, ám a n. világháború során elmaradt nyugati, elsősorban angol kapcsolatok újraélesztését követelte az új Magyarországtól. A magyar értelmiség java és a politikai elit angolszász orientáltsága révén a háborús években is megmaradtak a brit kultúrkörhöz fűződő szálak. Az új magyar kultúrpolitika már 1945 elején a Nagy-Bri- tanniával valaha létezett kapcsolatok felvételét tervezte, de erre a választásokig államközi szinten nem volt lehetőség. A hazai tudományos és kulturális élet nagyon is érezte a hiányát annak, hogy megszakadt a közvetlen összeköttetés Angliával. Ezért természetes, hogy már 1945-ben a tudósok sürgették az együttműködést. Kosáry Domokos 1945-ben elsőrendű nemzeti feladatnak ítélte az angol-magyar relációk továbbfejlesztését. A tudományos kapcsolatfelvételben fontos szerepet játszottak az ösztöndíjak. Számos szellemi kiválóság angliai tanul- mányútjára nyílott lehetőség, többek között Moholy Elemérnek, Szladits Károlynak. Angol részről a British Council vezetője is az együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Keresztúry Dezső kultusz- miniszter ezért reménykedett egy angol-magyar kulturális szerződés aláírásában. Az angolszász kultúrával való kapcsolatfelvétel szempontjából döntő jelentőségű volt, hogy 1946 januárjában megalakult a Pen Club magyarországi csoportja. Sokat tett a magyar-angol kapcsolatok kiszélesítéséért a Magyar- Angol Társaság, melynek elnökévé Kodály Zoltánt választották. A kapcsolatok teremtésében igen jelentős szerepet töltöttek be az emigránsok, akiknek segítségére nagyban számított a hazai kultúrpolitika. E program keretében magyarországi előadásra hívták a világhírű, Londonban élő tudóst Polányi Károlyt. Számos kutató a repatriálás kérdésével foglalkozott. Szent-Györgyi Albert személyes kérésére, huszonhét évi távoliét után hazajött Pétetfi Tibor, a hímeves anatónus, folyamatban volt Hatvány Lajos repatriálása is. Az MKP Hl. Kongresszusát követően, a politikai pluralizmussal való szakítás ellenére, 1946 őszén az angol-magyar kulturális kapcsolatok fennmaradtak, sőt számos fontos kezdeményezés is megvalósult. A British Council 2-3 hetes angliai ösztöndíjas tanfolyamokat nyújtott magyar- országi angoltanároknak. A magyar kultuszkormányzat 1946 végén fontosnak tartotta a londoni egyetem magyar tanszékének fejlesztését. A zenei kapcsolatok is sokrétűek voltak. A BBC műsorában Bartók és Kodály központi szerepet kaptak, de bőven jutott alkalom ifjú magyar muzsikusok angliai látogatására, valamint angol zeneművészek magyarországi bemutatkozására. Mindebből az látszik bizonyíthatónak, hogy az angol kulturális és politikai körök rokonszenvvel kísérték a demokratikus Magyarország új kultúrpolitikáját, s a régóta igényelt egyezmény megkötését időszerűnek tartották. 1947 decemberében már elkészült a Magyar Köztársaság és az Egyesült Királyság között kötendő kulturális egyezmény tervezete. Ennek fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szerződést magyar részről a köztársasági elnök, angol részről pedig V7. György király írta volna alá. 1948 tavaszán azonban módosulás történt, mert a keleteurópai politikai köröket zavarták a magyar-angol kulturális egyezményhez kötődő megbeszélések. E tárgyalások és a magyar-angol kapcsolatok közötti összefüggés negatív megítélése már az alakulóban levő népi demokráciák egyeztetett, imperialistaellenes külpolitikájának volt a része. Az új magyar'elképzelések a totalitárius rendszer ideológiájára épült kultúrdiplomá- cia, az egyre fokozódó hideg- háborús hisztéria árnyékában már nem lehetett együttműködési szerződést kötni. 1948 nyarától kezdve minimális szintre szűkültek a korábbi angol-magyar kultúrkapcsola- tok, majd a hidegháború kiteljesedése után soha nem látott mélypontra zuhantak. A Magyarországra nézve rendkívül káros folyamatok csak a hidegháború megszűnésétől, az 1960-as évektől módosultak. (Részletek a szerző készülő tanulmányából.) .............................. . Versmondóknak Tatabánya — Nyíregyháza (KM — K. J.) — A tatabányai Közművelődés Háza — együttműködve a rendező társszervekkel — meghirdette a József Attiláról elnevezett országos vers-, énekelt vers- és prózamondó versenyt. A felmenő rendszerű vetélkedőre jelentkezhetnek azok az amatőr versmondók, gitáros énekesek, akik betöltötték a tizennegyedik életévüket. A benevezetteknek hat verssel vagy prózai művel kell készülniük, válogatva József Attila költészetéből, illetve olyan lírikusok és prózaírók művei közül, amelyek József Attila életművének gondolatvilágához közel állnak, vele rokonvonásokat mutatnak. A versenyre jelentkezést illetően a nyíregyháziak a Városi Művelődési Központban, a vidékiek pedig a megyei önkormányzati hivatal közművelődési irodájában jelezhetik szándékukat, illetve kaphatnak nevezési lapot. Határidő: 1994. február 1. A szervezők — a jelentkezők számától függően — területi válogatókat tartanak, a megyei döntő időpontjáról később döntenek. Az országos döntőt 1994. április 7-től 10-ig rendezik meg Tatabányán, a Közművelődés Házában. .......----....................................................................................... KULTÚRA 1993. december 20,, hétfő---------------------------------------------»»immfmaiwm, i,,, ,,i,.aumnira» iwi ■ i .........................moh« ... ..i.iaa Megjöttek Mandára a betlehemi pásztorok Harasztosi Pál felvétele
