Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-16 / 294. szám
1993. december 16., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Nagy viharfelhők Vaja felett Többen bekiabálják: az elnök tételesen számoljon el a 68 millió forintos veszteséggel Amikor még nagyüzem volt a vajai konzervgyárban Harasztosi Pál felvétele Nábrádi Lajos Vaja (KM) — Forró hangulatban gyülekeznek a vajai kultúrház előcsarnokában a valaha messze földön híres helyi tsz tagjai. Félhangosan zúgolódnak, felfokozott idegességüket dohányzással próbálják tompítani, vágni lehet a füstöt. Részközgyűlésre jöttek össze és nyíltan hangoztatják reményüket, amely szerint sorsfordító lesz részükre ez a mai nap. Többnyire kucs- más, kalapos bácsik és fejkendős nénik töltik meg a széksorokat, csak néhány fiatalt láthatunk. Csúszik a kezdési idő, mert a jelenléti ív csak nem akar megtelni. Sorsfordítónak szánt nap és mégis csekély érdeklődés... Ki érti ezt? Ismételt összehívás Gyér taps és néhány bekiabálás: „Kezdjük már!” Némi meglepetésre Maizik István tsz-elnök emelkedik szólásra az asztalsor mögött, aki egyben a levezető elnök is. Megadja a szót saját magának és közli, a tagság létszáma 524, a szavazatképességhez jelen kellene lenni 263 embernek, de csak 209-en jöttek el. A törvény értelmében akár egy óra múlva meg lehet ismételni a közgyűlés összehívását és ekkor már nem számít a létszám. így is történik. Az elnök ismerteti a három napirendi pontot és közli a szabályt, amely szerint a megismételt fórumon új napirend felvételét nem lehet kérni, illetve megszavazni. Erre többen bekiabálják: „Ennek ellenére kérjük, hogy az elnök tételesen számoljon el a 68 millió forintos veszteséggel, mondjon le, a káeftéket pedig oszlassuk fel!” A közelünkben hárman is állítják egybehangzóan: — A tsz káeftéket alakított, oda mentette át a vagyonát, az új kisszövetkezeteknek nem akar adni semmit, pedig a régi Termelők a családokért Nyíregyháza (KM) — Termelők a családokért — családok a termelőkért címmel a Magyar Családok Országos Szövetsége akciót hirdetett, amellyel a családok és a termelők közötti közvetlen kapcsolatot kívánják megszervezni. Októberben a szövetség nagyszabású alma-, burgonya- és hagymavásárlási kampányt szervezett, amelybe főleg megyénkbeli termelőket vontak be. A sikeres szervezés után indított újabb akció célja, hogy karácsony előtt az egyre nehezebb helyzetbe kerülő családok olcsóbban juthassanak alapvető élelmiszerekhez. A termelők ezzel az őket is nyomorga- tó lánckereskedelemtől is megszabadulhatnak. Mindennek bonyolítását a Családi Szövetség térítés- mentesen vállalja magára. A mozgalomhoz való csatlakozást a szövetség címén lehet bejelenteni: Sziget- szentmiklós, Bercsényi út 14. tagság alakította e szövetkezeteket. Az elnök felolvassa a beszámolót, amelyből többek között kiderül, a vajai tsz közös a nyírparasznyaival. A szövetkezet vezetősége az augusztusi igazgatósági ülésen a közgyűlés összehívását és a tsz jogutód nélküli megszüntetését határozta el. Azóta itt 3, Nyír- parasznyán pedig egy kisebb szövetkezet alakult. Az induláshoz mind a négy kapott eszközöket és kellő támogatást — mondja hangsúllyal az elnök. (Nem cáfolja senki.) A beszámolóból az is kiderül, hogy a Vay Ádám kisszövetkezet 138 aláírást gyűjtött nemrég a közgyűlés összehívására. Ugyanakkor e kisszövetkezet vezetői röplapokat terjesztettek, becsületsértő kifejezéseket használtak az elnök ellen. Az elnök kéri e sértegetések nyilvános visszavonását. Oszlassák, csatolják Csend. — Fel fogom jelenteni, be fogom perelni a rágalmazókat — mondja az elnök, majd az érdemi munkával folytatja. Elmondja: megkezdték a földek kiadását, ami kissé vontatottan megy. Az aszálykárok és a kintlévőségek, no at cm emlékszem már rá ÍV pontosan, mondtam-e eddig, hogy én egy író vagyok. Mondhatnám azt is, hogy zeneszerző, vagy hangszeres művész, de maradjunk az első variációnál, azt a legkönnyeb leírni, ahhoz kell a legkevesebb tinta. (A tinta láttán ne tessenek mindjárt rosszra gopndolni.) Vannak írók, akik nem híresztelik ezt magukról, csak megjelenik egy-két kötetük, s mindjárt / tudja is róluk az olvasó. Én viszont azért vagyok kénytelen ezt a szokatlan módját választani a bemutatkozásnak, mert műveimet eddig nem olvashatták, így hát a kutya sem gondolná rólam, mivé lettem. Az a helyzet, hogy mielőtt kézirataim nyomdába kerültek volna, letiltattam őket. Itt állunk ennek a nagy médiaháborúnak a kellős közepén, én nem vállalhatom, hogy a tévé, a rádió visszaélve meg az állami támogatás minimálisra történő csökkentése miatt több mint 67 millió forint a veszteség. A három kft. is nehezen boldogul, ám új munkahelyeket teremtettek. A terveket ismertetve elhangzik, hogy jövőre gyümölcsfeldolgozó üzemet akarnak létrehozni, amely száz embernek adhat munkát. Egy tésztaüzem és egy üdítőitalokat gyártó üzem létrehozásán is fáradoznak. Valaki bekiabálja: „Legyen más a levezető elnök!” (Nem lesz.) Ősz hajú férfi, Sipos György, a felügyelő bizottság tagja szól hozzá. Elmondja, hogy a tagságnak megrendült a bizalma a vezetésben. A vezetők ne halmozzák a másodállásokat, a mellékfoglalkozásokat. Többek nevében kéri, hogy a káeftéket oszlassák fel és csatolják a kisszövetkezetekhez. E kérését viharos taps követi. Demeter János felveti, hogy a kft.-k vezetőinek van ellátmányuk, a kisszövetkezeti vezetőknek nincs. Simon Péter kérdése: „A sívó homokot kik értékelték fel magas aranykoronára?” Kun András mondja: „A birkák kiadása zavaros ügy volt”. Egy fiatalos asszony fennhangon kérdezi: „A Prímafruct káeftétől miért engedték el a jóhiszeműségemmel, felolvasson belőle, meg ami még ennél is nagyobb bűn lenne, kihagyogasson belőle. Megtiltottam! Punktum! Méghogy Pálffy hozzáférjen, Bánó meg, meg ne láthassa akkor se, ha hazajön Koppenhágából, ahol tiltakozik a magyar sajtószabadság lábbal tiprása ellen. Mert ha a saját fegyelmi tárgyalására sem tudott elmenni amiatt a fontos dániai utazás miatt, gondolom az én könyvem miatt sem szakítja meg Európai panaszkör- útját. A mű tehát ilyen megfontolásból és előre kitervelt módon a fiókomban maradt. Elhatározásom óta sem vagyok benne biztos, hogy a tiltakozók listáján nem találnék néhány olyan nevet, akivel az olvasó, a zenehallgató akkor járt volna jobban, ha az övé is a fiókban maradt volna. vajai dolgozókat és miért hoztak helyükre idegeneket?” Kovács Gyula többszöri hozzászólásának lényege így hangzik: „Az elnök úr szolgálati lakást kapott 400 ezer forintért, azt tovább adta 800 ezerért. Két igen drága nyugati autója is van az elnök úrnak, a közös kassza meg veszteséges. Követeljük a káefték megszüntetését!” (Nagy taps.) Az elnök szinte mindenre válaszol, a ház- és kocsiügyre nem. Fel is tesszük neki a kérdést: mi igaz mindebből? Azt mondja, jogszerűen vette és adta el a házat, a nyugati autót a saját pénzén vette. A jogásznő bejelentése mindenkit lehűt: „Ez a fórum nem dönthet a káefték megszüntetéséről, arról csak a tulajdonosok dönthetnek, az alapító okiratokat is figyelembe véve. Itt csak meg lehet szavazni, hogy a tsz küldötte majd kez- deménnyezze a feloszlatásokat”. Tavaszig kell a jó döntés Nem dőlt el semmi, az emberek csalódottan távoznak. Mi is jövünk hazafelé, s látjuk, hogy hó fedi a vajai határt. A természet pihen. Am tavaszig jó döntést kell hozni, olyat, ami a többségnek megfelel. Szavalóverseny Tiszavasvári (KM - K. J.) — A fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő tiszavasvári Váci Mihály Gimnáziumban rendeztek városi szavalóversenyt december 14-én. A magyar líra legszebb alkotásaiból válogatott művek megszólaltatói a helybeli közép- és általános iskolák diákjai közül kerültek ki. A nagy érdeklődést sejtette, hogy a selejtezőkön mintegy hatvan benevezett próbálkozott a továbbjutás reményében. Ez utóbbi végül is tizenkilenc versmondónak sikerült. A vártnál magasabb színvonalú döntőben a pódiumra lépők három kategóriában mérték össze előadói képességeiket. A középiskolások mezőnyében a házigazdák színeiben indult Puskás Krisztináé lett a pálma, a hetedik-nyolcadikosok csoportjából pedig Kádár Zita produkcióját ítélte a zsűri a legszínvonalasabbnak. A hatodikosok kategóriájában Réznek Gergő végzett az első helyen. (E két utóbbi kisdiák a Kabay János Általános Iskola tanulója.) Mindhárom kategóriagyőztes értékes porcelán díjat vehetett át megérdemelt jutalomként.-TárcaBalogh József Mű a fiókomban SzáMOLgatás Balogh József zökik az ár! Az olaj ára. Mégpedig a szokásostól teljesen eltérő irányba. Lefelé. Sajnos nem nálunk, hanem a világpiacon. Es a világpiaci olajárnak az a legközismertebb tulajdonsága, hogy hozzánk az a világ minden kincséért be nem gyűrűzik. Bezzeg a szocializmusban bejött! Hiába volt ott a vasfüggöny, átjött az átkozott és mi csak bámultuk: milyen iramban húz felfelé 2,30-ról hatvanyalahányra. És jött a rendszerváltás, de az sem használt. Pedig abban reménykedtünk, ha lebontják és szabad lesz az út, már nem is lesz olyan érdekes az a begyűrűzés. De hiába. Jön. Helyesebben jött. Míg lefelé szökött az ár. Addig ha hétfőn megemelték, kedden már nálunk is többet mutatott a benzinkút órája, ám amikor csökkent a világpiacon az ár, itt meg nem mozdult lefelé a mutató, egyszer azt válaszolták, most az útadó nő az árban épp annyival, amennyivel egyébként csökkenteni lehetne, máskor az áfa hangulata emelkedett, később ki tudja mi, lényeg, hogy az ár maradt. De az is jól bevált magyarázat volt — sokszor hallottuk —, “ hogy nekünk még a drágából vannak tartalékaink, azt fogyasztjuk, majd akkor kell kevesebbet fizetnünk, ha az olcsót isszuk. Most biztosan ez az eset foroghat fenn. Mert a világpiacon a valamikori húsz dollár helyett most még a 14 dollárt sem éri el egy hordó olaj ára, mert annyi a felhalmozott készlet, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, mi itthon — mintha változatlanul húsz lenne —fizetünk, mint a katonatiszt. Nemrég — amikor piacra dobták a MÓL részvényeit — meglehetősen sok információ látott napvilágot az üzemanyagot forgalmazó cég gazdálkodásáról, s mil- liárdokban mérhető nyereségéről. Az ember azt gondolhatta: jól csinálják, majdnem kizárólagos jogon itatják járműveinket benzinjükkel, hát akár természetes is lehet az a nagy nyereség. Am ha ilyen árcsökkentések híre is eljut hozzánk, itthon pedig mély hallgatás és mozdulatlanság követi, akkor kérdőjelek is odakerülnek a fenenagy tisztesség mellé. Bár az is lehet, hogy a friss részvényesek így többet száMOLgathatnak. A mi zsebünk terhére. Üdülés karácsonykor Nyíregyháza (KM) — A Nemzeti Üdülési és Utazási Iroda Kft. nyíregyházi részlegénél a december 23. és 30. közötti időszakra még kapható üdülőjegy Hévízre (Hotel Panoráma), Bakony- bélre (Hotel Bakony), Siófokra (Ezüstpart Üdülő, Móló Szanatórium) és a parád- fürdői szanatóriumba. A karácsonyi időszak főszezonnak számi!, de az üdülőjegyek árához kapható támogatás mértéke most is elérheti az ötven százalékot. A 310-069-es telefonszámon kapható tájékoztatás. Kommentár ____________________ Nem nyilatkozom Györke László A szó ereje (talán a sok csalafintaság miatt?) az utóbbi időben megkopott, s mondják egyesek: felelősséggel nyilatkozni nem nagyon szeretnek az emberek. Mint mondják, a szónak súlya van. Meg aztán mi van, ha a dolog nem jön össze. Ki tartja majd a hátát? Addig még csak rendben van, ha valaki azzal hárítja el a dolgot, hogy úgymond, ő nem illetékes ebben vagy abban a kérdésben. Bár tökéletesen tisztában van annak minden porcikájával, ám „nincs rá felhatalmazása" . Mármint a nyilatkozat- tételre. Az is megérne egyébként egy misét, hogy ki és miért tiltja meg XY úrnak vagy hölgynek, hogy közvetlenül a munkájáról beszéljen, uram bocsá’, a sajtó „képviselőjének". Most még csak nem is erről szólok, hanem arról a furcsa esetről, mikor azt mondja, hogy nem nyilatkozik, akinek aztán az égvilágon senkitől sem kell „engedélyt kérnie”. Magyarán: ha valaki illetékes is, sőt, a legilletékesebb, tudja is, mit mondjon, mégis azt mondja: „nem”. Vajon mi motiválja ilyen esetben az elzárkózást? Persze, senkit sem lehet semmilyen eszközzel arra kényszeríteni, hogy ha nem akar, akkor is beszéljen. Hiszen a nyilatkozat megtagadása— alanyi joga. (Emlékszünk, az egyik NB 1-es fociedzők sem volt hajlandó hosszú ideig megszólalni sportlapunkban.) Am vannak kérdések, amelyek „elárulása" aligha jár bármiféle következménnyel. Mert például milyen „titkot" árulunk el, ha arról tájékoztatjuk a kedves Olvasót, hogy teszem azt, járdát vagy belterületi utat szeretnének építtetni a pályázaton nyert pénz felhasználásával valamelyik településen? Ha csak ennyi lenne a probléma, nem is igen fogott volna tollat e sorok írója, hiszen a téma önmagában nem ér annyit. Csakhogy az emberi logika nem mindig a dolgok logikája. Mert mi következik ezután? Az ember elkezd kombinálni, és eszébe jut a világirodalom klasszikusa, hogy alighanem „Valami bűzlik Dániában!” Pedig, lehet, hogy nem is bűzlik... Sőt!
