Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-16 / 294. szám

1993. december 16., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Nagy viharfelhők Vaja felett Többen bekiabálják: az elnök tételesen számoljon el a 68 millió forintos veszteséggel Amikor még nagyüzem volt a vajai konzervgyárban Harasztosi Pál felvétele Nábrádi Lajos Vaja (KM) — Forró han­gulatban gyülekeznek a va­jai kultúrház előcsarnoká­ban a valaha messze földön híres helyi tsz tagjai. Fél­hangosan zúgolódnak, felfo­kozott idegességüket do­hányzással próbálják tompí­tani, vágni lehet a füstöt. Részközgyűlésre jöttek össze és nyíltan hangoztatják re­ményüket, amely szerint sorsfordító lesz részükre ez a mai nap. Többnyire kucs- más, kalapos bácsik és fej­kendős nénik töltik meg a széksorokat, csak néhány fi­atalt láthatunk. Csúszik a kezdési idő, mert a jelenléti ív csak nem akar megtelni. Sorsfordítónak szánt nap és mégis csekély érdek­lődés... Ki érti ezt? Ismételt összehívás Gyér taps és néhány beki­abálás: „Kezdjük már!” Némi meglepetésre Maizik István tsz-elnök emelkedik szólásra az asztalsor mögött, aki egy­ben a levezető elnök is. Meg­adja a szót saját magának és közli, a tagság létszáma 524, a szavazatképességhez jelen kellene lenni 263 embernek, de csak 209-en jöttek el. A törvény értelmében akár egy óra múlva meg lehet ismételni a közgyűlés összehívását és ekkor már nem számít a lét­szám. így is történik. Az elnök is­merteti a három napirendi pontot és közli a szabályt, amely szerint a megismételt fórumon új napirend felvételét nem lehet kérni, illetve meg­szavazni. Erre többen bekia­bálják: „Ennek ellenére kér­jük, hogy az elnök tételesen számoljon el a 68 millió forin­tos veszteséggel, mondjon le, a káeftéket pedig oszlassuk fel!” A közelünkben hárman is állítják egybehangzóan: — A tsz káeftéket alakított, oda mentette át a vagyonát, az új kisszövetkezeteknek nem akar adni semmit, pedig a régi Termelők a családokért Nyíregyháza (KM) — Termelők a családokért — családok a termelőkért cím­mel a Magyar Családok Or­szágos Szövetsége akciót hirdetett, amellyel a csalá­dok és a termelők közötti közvetlen kapcsolatot kí­vánják megszervezni. Októ­berben a szövetség nagysza­bású alma-, burgonya- és hagymavásárlási kampányt szervezett, amelybe főleg megyénkbeli termelőket vontak be. A sikeres szervezés után indított újabb akció célja, hogy karácsony előtt az egyre nehezebb helyzetbe kerülő családok olcsóbban juthassanak alapvető élel­miszerekhez. A termelők ezzel az őket is nyomorga- tó lánckereskedelemtől is megszabadulhatnak. Mindennek bonyolítását a Családi Szövetség térítés- mentesen vállalja magára. A mozgalomhoz való csat­lakozást a szövetség címén lehet bejelenteni: Sziget- szentmiklós, Bercsényi út 14. tagság alakította e szövetkeze­teket. Az elnök felolvassa a beszá­molót, amelyből többek között kiderül, a vajai tsz közös a nyírparasznyaival. A szövetke­zet vezetősége az augusztusi igazgatósági ülésen a közgyű­lés összehívását és a tsz jog­utód nélküli megszüntetését határozta el. Azóta itt 3, Nyír- parasznyán pedig egy kisebb szövetkezet alakult. Az indu­láshoz mind a négy kapott esz­közöket és kellő támogatást — mondja hangsúllyal az elnök. (Nem cáfolja senki.) A beszá­molóból az is kiderül, hogy a Vay Ádám kisszövetkezet 138 aláírást gyűjtött nemrég a köz­gyűlés összehívására. Ugyan­akkor e kisszövetkezet vezetői röplapokat terjesztettek, becsü­letsértő kifejezéseket használ­tak az elnök ellen. Az elnök kéri e sértegetések nyilvános visszavonását. Oszlassák, csatolják Csend. — Fel fogom jelenteni, be fogom perelni a rágalmazókat — mondja az elnök, majd az érdemi munkával folytatja. Elmondja: megkezdték a földek kiadását, ami kissé vontatottan megy. Az aszály­károk és a kintlévőségek, no at cm emlékszem már rá ÍV pontosan, mondtam-e eddig, hogy én egy író vagyok. Mondhatnám azt is, hogy zeneszerző, vagy hang­szeres művész, de maradjunk az első variációnál, azt a legkönnyeb leírni, ahhoz kell a legkevesebb tinta. (A tinta láttán ne tessenek mindjárt rosszra gopndolni.) Vannak írók, akik nem híresztelik ezt magukról, csak megjelenik egy-két kö­tetük, s mindjárt / tudja is róluk az olvasó. Én viszont azért vagyok kénytelen ezt a szokatlan módját választani a bemutatkozásnak, mert műveimet eddig nem olvas­hatták, így hát a kutya sem gondolná rólam, mivé let­tem. Az a helyzet, hogy mielőtt kézirataim nyomdába kerül­tek volna, letiltattam őket. Itt állunk ennek a nagy média­háborúnak a kellős közepén, én nem vállalhatom, hogy a tévé, a rádió visszaélve meg az állami támogatás mini­málisra történő csökkentése miatt több mint 67 millió fo­rint a veszteség. A három kft. is nehezen boldogul, ám új munkahelyeket teremtettek. A terveket ismertetve elhangzik, hogy jövőre gyümölcsfeldol­gozó üzemet akarnak létrehoz­ni, amely száz embernek adhat munkát. Egy tésztaüzem és egy üdítőitalokat gyártó üzem lét­rehozásán is fáradoznak. Valaki bekiabálja: „Legyen más a levezető elnök!” (Nem lesz.) Ősz hajú férfi, Sipos György, a felügyelő bizottság tagja szól hozzá. Elmondja, hogy a tagságnak megrendült a bizalma a vezetésben. A ve­zetők ne halmozzák a má­sodállásokat, a mellékfoglal­kozásokat. Többek nevében kéri, hogy a káeftéket oszlas­sák fel és csatolják a kisszö­vetkezetekhez. E kérését vi­haros taps követi. Demeter Já­nos felveti, hogy a kft.-k veze­tőinek van ellátmányuk, a kis­szövetkezeti vezetőknek nincs. Simon Péter kérdése: „A sívó homokot kik értékel­ték fel magas aranykoronára?” Kun András mondja: „A bir­kák kiadása zavaros ügy volt”. Egy fiatalos asszony fennhan­gon kérdezi: „A Prímafruct káeftétől miért engedték el a jóhiszeműségemmel, felol­vasson belőle, meg ami még ennél is nagyobb bűn lenne, kihagyogasson belőle. Megtiltottam! Punktum! Méghogy Pálffy hozzáférjen, Bánó meg, meg ne láthassa akkor se, ha hazajön Kop­penhágából, ahol tiltakozik a magyar sajtószabadság láb­bal tiprása ellen. Mert ha a saját fegyelmi tárgyalására sem tudott el­menni amiatt a fontos dániai utazás miatt, gondolom az én könyvem miatt sem szakít­ja meg Európai panaszkör- útját. A mű tehát ilyen meg­fontolásból és előre ki­tervelt módon a fiókomban maradt. Elhatározásom óta sem vagyok benne biztos, hogy a tiltakozók listáján nem találnék néhány olyan nevet, akivel az olvasó, a zenehallgató akkor járt vol­na jobban, ha az övé is a fiókban maradt volna. vajai dolgozókat és miért hoz­tak helyükre idegeneket?” Kovács Gyula többszöri hozzászólásának lényege így hangzik: „Az elnök úr szolgá­lati lakást kapott 400 ezer fo­rintért, azt tovább adta 800 ezerért. Két igen drága nyugati autója is van az elnök úrnak, a közös kassza meg veszteséges. Követeljük a káefték meg­szüntetését!” (Nagy taps.) Az elnök szinte mindenre válaszol, a ház- és kocsiügyre nem. Fel is tesszük neki a kérdést: mi igaz mindebből? Azt mondja, jogszerűen vette és adta el a házat, a nyugati autót a saját pénzén vette. A jogásznő bejelentése min­denkit lehűt: „Ez a fórum nem dönthet a káefték megszün­tetéséről, arról csak a tulajdo­nosok dönthetnek, az alapító okiratokat is figyelembe véve. Itt csak meg lehet szavazni, hogy a tsz küldötte majd kez- deménnyezze a feloszlatáso­kat”. Tavaszig kell a jó döntés Nem dőlt el semmi, az em­berek csalódottan távoznak. Mi is jövünk hazafelé, s látjuk, hogy hó fedi a vajai határt. A természet pihen. Am tavaszig jó döntést kell hozni, olyat, ami a többségnek megfelel. Szavalóverseny Tiszavasvári (KM - K. J.) — A fennállásának harminca­dik évfordulóját ünneplő tisza­vasvári Váci Mihály Gimnázi­umban rendeztek városi sza­valóversenyt december 14-én. A magyar líra legszebb alkotá­saiból válogatott művek megszólaltatói a helybeli kö­zép- és általános iskolák diák­jai közül kerültek ki. A nagy érdeklődést sejtette, hogy a se­lejtezőkön mintegy hatvan benevezett próbálkozott a to­vábbjutás reményében. Ez utóbbi végül is tizenkilenc versmondónak sikerült. A vártnál magasabb színvo­nalú döntőben a pódiumra lé­pők három kategóriában mérték össze előadói képessé­geiket. A középiskolások mezőnyé­ben a házigazdák színeiben in­dult Puskás Krisztináé lett a pálma, a hetedik-nyolcadiko­sok csoportjából pedig Kádár Zita produkcióját ítélte a zsűri a legszínvonalasabbnak. A ha­todikosok kategóriájában Réz­nek Gergő végzett az első he­lyen. (E két utóbbi kisdiák a Kabay János Általános Iskola tanulója.) Mindhárom kategó­riagyőztes értékes porcelán dí­jat vehetett át megérdemelt ju­talomként.-Tárca­Balogh József Mű a fiókomban SzáMOLgatás Balogh József zökik az ár! Az olaj ára. Mégpedig a szokásostól teljesen eltérő irányba. Le­felé. Sajnos nem nálunk, ha­nem a világpiacon. Es a világpiaci olajárnak az a legközismertebb tulajdonsá­ga, hogy hozzánk az a világ minden kincséért be nem gyűrűzik. Bezzeg a szocializmusban bejött! Hiába volt ott a vas­függöny, átjött az átkozott és mi csak bámultuk: milyen iramban húz felfelé 2,30-ról hatvanyalahányra. És jött a rendszerváltás, de az sem használt. Pedig abban re­ménykedtünk, ha lebontják és szabad lesz az út, már nem is lesz olyan érdekes az a be­gyűrűzés. De hiába. Jön. Helyesebben jött. Míg le­felé szökött az ár. Addig ha hétfőn megemelték, kedden már nálunk is többet muta­tott a benzinkút órája, ám amikor csökkent a világpia­con az ár, itt meg nem moz­dult lefelé a mutató, egyszer azt válaszolták, most az út­adó nő az árban épp annyi­val, amennyivel egyébként csökkenteni lehetne, máskor az áfa hangulata emelke­dett, később ki tudja mi, lé­nyeg, hogy az ár maradt. De az is jól bevált magyarázat volt — sokszor hallottuk —, “ hogy nekünk még a drágá­ból vannak tartalékaink, azt fogyasztjuk, majd akkor kell kevesebbet fizetnünk, ha az olcsót isszuk. Most biztosan ez az eset foroghat fenn. Mert a világ­piacon a valamikori húsz dollár helyett most még a 14 dollárt sem éri el egy hordó olaj ára, mert annyi a fel­halmozott készlet, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, mi itthon — mintha változat­lanul húsz lenne —fizetünk, mint a katonatiszt. Nemrég — amikor piacra dobták a MÓL részvényeit — meglehetősen sok infor­máció látott napvilágot az üzemanyagot forgalmazó cég gazdálkodásáról, s mil- liárdokban mérhető nyere­ségéről. Az ember azt gon­dolhatta: jól csinálják, majdnem kizárólagos jogon itatják járműveinket benzin­jükkel, hát akár természetes is lehet az a nagy nyereség. Am ha ilyen árcsökkentések híre is eljut hozzánk, itthon pedig mély hallgatás és mozdulatlanság követi, ak­kor kérdőjelek is odakerül­nek a fenenagy tisztesség mellé. Bár az is lehet, hogy a friss részvényesek így többet száMOLgathatnak. A mi zsebünk terhére. Üdülés karácsonykor Nyíregyháza (KM) — A Nemzeti Üdülési és Utazási Iroda Kft. nyíregyházi rész­legénél a december 23. és 30. közötti időszakra még kapható üdülőjegy Hévízre (Hotel Panoráma), Bakony- bélre (Hotel Bakony), Sió­fokra (Ezüstpart Üdülő, Mó­ló Szanatórium) és a parád- fürdői szanatóriumba. A ka­rácsonyi időszak főszezon­nak számi!, de az üdülője­gyek árához kapható támo­gatás mértéke most is elér­heti az ötven százalékot. A 310-069-es telefonszámon kapható tájékoztatás. Kommentár ____________________ Nem nyilatkozom Györke László A szó ereje (talán a sok csalafintaság miatt?) az utóbbi időben megkopott, s mondják egyesek: felelős­séggel nyilatkozni nem na­gyon szeretnek az emberek. Mint mondják, a szónak sú­lya van. Meg aztán mi van, ha a dolog nem jön össze. Ki tartja majd a hátát? Addig még csak rendben van, ha valaki azzal hárítja el a dolgot, hogy úgymond, ő nem illetékes ebben vagy abban a kérdésben. Bár tö­kéletesen tisztában van an­nak minden porcikájával, ám „nincs rá felhatalmazá­sa" . Mármint a nyilatkozat- tételre. Az is megérne egyébként egy misét, hogy ki és miért tiltja meg XY úrnak vagy hölgynek, hogy közvet­lenül a munkájáról beszél­jen, uram bocsá’, a sajtó „képviselőjének". Most még csak nem is erről szólok, hanem arról a furcsa eset­ről, mikor azt mondja, hogy nem nyilatkozik, akinek az­tán az égvilágon senkitől sem kell „engedélyt kérnie”. Magyarán: ha valaki illeté­kes is, sőt, a legilletékesebb, tudja is, mit mondjon, mégis azt mondja: „nem”. Vajon mi motiválja ilyen esetben az elzárkózást? Persze, senkit sem lehet semmilyen eszközzel arra kényszeríteni, hogy ha nem akar, akkor is beszéljen. Hi­szen a nyilatkozat megta­gadása— alanyi joga. (Em­lékszünk, az egyik NB 1-es fociedzők sem volt hajlandó hosszú ideig megszólalni sportlapunkban.) Am van­nak kérdések, amelyek „el­árulása" aligha jár bármi­féle következménnyel. Mert például milyen „tit­kot" árulunk el, ha arról tá­jékoztatjuk a kedves Olva­sót, hogy teszem azt, járdát vagy belterületi utat szeret­nének építtetni a pályázaton nyert pénz felhasználásával valamelyik településen? Ha csak ennyi lenne a probléma, nem is igen fogott volna tollat e sorok írója, hiszen a téma önmagában nem ér annyit. Csakhogy az emberi logika nem mindig a dolgok logikája. Mert mi következik ezután? Az ember elkezd kombinálni, és eszébe jut a világirodalom klasszi­kusa, hogy alighanem „Va­lami bűzlik Dániában!” Pe­dig, lehet, hogy nem is bűz­lik... Sőt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom