Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-15 / 293. szám
1993. december 15., szerda közélet 5 Középpontban a gazdaság áll Kuncze Gábor válaszai a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei látogatás alkalmával tartott fórumon Nyíregyháza (KM - B. G.) — A választások eredményeként az SZDSZ jövőre meghatározó ereje lehet a kormány- koalíciónak — jelentette ki Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének frakcióvezetője, miniszterelnökjelöltje péntek este Nyíregyházán, ahol egész napos szabolcsi programja végén a városi művelődési központban találkozott a polgárokkal. Az SZDSZ miniszterelnökjelöltje a kérdésekre válaszolva leszögezte: pártja a választások idején, s után is a gazdaságot állítja a középpontba, már csak azért is, mert ez foglalkoztatja leginkább az embereket. Szerinte — ellentétben például a fiatal demokratákkal, akik a gazdasági növekedés azonnali beindítását tekintik a legelső teendőnek — előbb stabilizálni kell a magyar gazdaságot, mert ez a feltétele a gazdasági növekedés elindulásának. Ha fordítva történne, igen nagy veszélyekre kellene felkészülni, többek között a felgyorsuló inflációra. Kilencvennégyben az új kormánynak minden bizonnyal új pótköltségvetést is készítenie kell. A szabad demokraták választási győzelmük esetén adócsökkentést ígérnek, ám annak végrehajthatóságát sokan kétlik. Kuncze azonban azt állítja, hogy ennek lehetőKuncze Gábor Harasztosi Pál felvétele sége benne van a költségvetésben. A központi apparátus leépítése, a költségvetés szigorú kontrollja megteremtheti az adócsökkentés lehetőségét, a minimál adó eltörlését. Manapság sok vállalkozó panaszolja, hogy kiszámíthatatlan a szabályozó rendszer, évente változik. A jövő kormányának ki kell mondania, szögezte le a vendég, hogy nem változtat- gatja pillanatnyi érdekeinek megfelelően a szabályozókat, s ösztönöznie kell majd a vállalkozókat arra, hogy a jövedelmüket forgassák vissza a cégükbe. A mezőgazdaságról szólva a szabaddemokrata frakcióvezető elmondta, a magyar mezőgazdaság valóban reformra szorult, de azt nem úgy kellett volna véghezvinni, ahogy megtörtént. A téeszeket lebontani sikerült, holott az átalakításukra lett volna szükség. 0 különben egészen jól ismeri a szabolcsi, szatmári eseményeket is, hiszen választó- körzetében van egy település, Szigethalom, ahol igen nagy számban élnek a mi megyénkből elszármazottak. Ők rendszeresen felkeresik a fogadóóráján, s elmondják az itthoni híreket. A legtöbbször természetesen a kárpótlás kerül szóba. Ennek során egyébként mintegy két és fél millió új tulajdonos születik, s az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a kárpótlás során az elszármazottak útján rengeteg pénz a városokba fog irányulni, pedig annak a mezőgazdaságban is helye lenne. Az SZDSZ azt mondja, a föld használója legyen a föld tulajdonosa. Sajnos, a licitek során rengeteg nadrágszíjpar- cella keletkezett, a gazdaságosság azonban azt követeli, hogy egy tagba csoportosítsák e földdarabokat. Éppen ezért megkerülhetetlen a földcsere. Sürgősen terméktanácsok felállítására is szükség van, hogy a piaci információk időben eljuthassanak a parasztokhoz. Sajnos, amíg a tulajdonviszonyok nem rendeződnek, hiába várjuk a külföldi tőkét. A mezőgazdaság a gazdasági növekedés hordozója lehet, ám amíg a jelenlegi hitelkonstrukciót meg nem változtatják, csak lehetőség marad. Sokakkal ellentétben a hitelgarancialapok a költségvetésből előteremthetők, vélte az SZDSZ frakcióvezetője, aki igyekezett megcáfolni azt a nézetet, miszerint ők hatalomra kerülésük esetén kiszolgáltatnák az országot a külföldi tőkének. Ez egyszerűen nem igaz, mondta, de azt tudomásul kell venni, hogy a külföldi tőke nélkülözhetetlen injekciója a magyar fellendülésnek. Az SZDSZ programja többek között ebben különbözik a szocialisták elgondolásától, akik, Kuncze Gábor szerint előszeretettel ígérgetnek, csak éppen azt nem mondják meg, honnan teremtenék elő az ahhoz szükséges forintokat. Az SZDSZ miniszterelnökjelöltje beszélt a szabolcsi tapasztalatairól is. Meglepve látta, hogy az itteni emberek jóval optimistábbak az előnyösebb körzetekben élőknél is, számtalan élelmes vállalkozóval, életrevaló ötlettel találkozott, s ez, reménye szerint biztosítéka lehet a szabolcsiak felzárkózásának. A működtetéshez eszközök kellenek Mádi László felszólalása az agrárvitanapon a munkanélküliség, a foglalkoztatás gondjairól Budapest (KM) — A Parlamentben megtartott agrár- vitanapon a Fidesz nevében Mádi László, megyénk országgyűlési képviselője kért szót. Azzal kezdte beszédét, hogy három és fél év állt rendelkezésére ennek a koalíciónak arra, hogy az agrárelképzeléseit érvényesítse, a megfelelő törvényi kereteket biztosítsa, az agrárpolitikáját pedig megfelelően érvényesítse. Ez utóbbi három és fél év, azt hiszem, nem ad túlzott büszkeségre okot és alapot. Azt gondolom, három olyan feltétel van, amit együtt kell tekinteni akkor, amikor agrár- politikát alakítunk ki, akkor, amikor a mezőgazdaságból élők problémáit szeretnénk orvosolni vagy legalábbis csökkenteni. Először is a tulajdonviszonyok kialakulását, annak stabil voltát és lehetőség szerint hatékony szerkezetét kell célul kitűzni. Másodsorban magának a termelésnek a finanszírozását, a működését, működési feltételeit biztosítani. Harmadsorban pedig az értékesítést, mind a belföldi, mind a külföldi értékesítés feltételeit, annak lehetőség szerinti kiterjesztését, bővítését garantálni. Úgy érezzük, hogy mind a három feltétel kapcsán a kormánykoalíció mulasztásai rendkívül súlyosak, hisz mind a három feltétel kapcsán folytatott kormányzati politika hozzájárult ahhoz, hogy mára ide jutottunk. A tulajdonviszonyok ugyanis nem stabilak, hosszú évek telnek el addig, amíg a tulajdonviszonyok nagyjából megszilárdulhatnak. Ráadásul nem jó irányban kezdtük el az építkezést, meggyőződésem szerint. A termelés, működés feltételeiről lassan most már évek óta hallunk vidéki bankrendszerről, a mezőgazdaságnak megfelelő hitelfeltételek biztosításáról, és vajmi kevés történt ezen a téren. Az értékesítés esetében pedig megfelelő gazdaságdiplomáciai eszközökkel történtek ugyan előrelépések, de azt hiszem, lényegesen többet kellene tenni, hogy a mezőgazdaság termelési potenciálját ne korlátozzák időlegesen is értékesítési lehetőségek. Nagyon fontos, hogy e hármas működtetési célnak az eszközöket biztosítsuk. Elsősorban a törvények révén, amelyek szabályozzák ezen területeket, és megteremtik a feltételeket ezen működés biztosítására. A gazdaságpolitika egészét, elsősorban gondolok például az infláció leszorítására, amely a mezőgazdaság működtetésének egyik nagyon fontos záloga. Harmadsorban pedig a gazdasági diplomácia, amely az Európai Közösségbeli csatlakozásunk kapcsán is, de a volt szocialista országokhoz fűződő kereskedelmünk kapcsán is rendkívül fontos kormányzati eszköz a mezőgazdaság fellendítésére. Az a közel kétéves késés, ami a mezőgazdasági törvénykezés kapcsán a Parlamentben történt, ugyanis 1992-ben kezdtünk el valójában agrár- törvényekkel foglalkozni — az végzetes volt a mezőgazdaság szempontjából. Ahelyett, hogy a mezőgazdaságban egy kvázi stabil állapotból viszonylag tartalékokkal felvértezve tudott volna egy átalakításnak nekivágni, a mezőgazdaság az átalakítás küszöbére érkezve már rendkívül legyengült, kivérzett állapotba került, és ez rendkívüli mértékben megnehezítette a mezőgazdaság átalakítását. A foglalkoztatáspolitikáról szólva a fideszes képviselő elmondta: álláspontja szerint két véglet van. Az egyik véglet azt mondja, hogy a mezőgazdaságban a foglalkoztatáspolitika prioritását meg kell őrizni és meg kell hagyni. Tehát tisztán kell látni azt, hogy a mezőgazdaságban a foglalkoztatás biztosítása rendkívül fontos az ipar leépülése közepette. A másik véglet ezzel szemben egy hatékony mezőgazdaságot képzel el nyugat-európai birtokszerkezettel és nyugat-európai foglalkoztatással, ami drasztikus leépítést vonna maga után. Azt gondolom, ezen két véglet között egy okos kompromisszuniot kellett volna kötni. Ám ezen kompromisszumot én nem látom világosan megfogalmazódni a Torgyán doktor által felvezetett, kicsit naiv és hiú elképzelésekben, miszerint a falu nemhogy munkanélkülieket fog kibocsátani, hanem egyenesen foglalkoztatni fogja a városi dolgozókat. Ennek világos kormányzati megcáfolását és egy világos kompromisszum megkötését én nem észleltem. Ehelyett egy sodródás történt, és a spontán folyamatok alakították ki végül is azt a kompromisszumos játékteret, ami manapság van. A Figyelő egyik számában egy nagyon tartalmas cikk jelent meg, amely adatokkal is szolgál. A cikk azt mondja, hogy 1989 és 1992 között a mezőgazdasági nagyüzemek munkaerő állománya 320-340 ezer fővel csökkent, vagyis a 80-as évtized végének felére esett vissza — mondta a képviselő, majd a Munkaügyi Kutató Intézet jelentését idézte, amely szerint a mezőgazdaság — több mrnt 1 millió keresője közül — 1989 óta több mint 380 ezer foglalkoztatottat veszített. Az így mért létszám- veszteség azonban nem ad valós képet, mert nem számol az eredetileg sem mezőgazda- sági foglalkozásúak kiválásával, más ágazatba kerülésével, holott a mezőgazdaságban az 1980. év óta 60-40 százalékos volt az alap- és melléktevékenységben foglalkoztatottak aránya. Ha nem tisztázódnak rövid időn belül a tulajdonviszonyok, ez néhány év múlva drasztikus munkanélküliséget fog újólag gerjeszteni. Hiszen töredékparcellákon, nagyon kicsi földeken nem lehet nyereségesen, hatékonyan termelni, ez előbb-utóbb a munka- nélküliek számában fog majd megnyilvánulni. Az elmaradott térségek problémájáról is beszélt Mádi László. Az elmaradottság okául a tönkrement nehézipart, az elszegényedő agrártérségek gondjait, és a határ menti elszigetelt területek problémáját említette, s utalt arra, hogy különösen nagy gond van ott, ahol két feltétel egybeesik, például Szatmárban, Bereg- ben, Biharban, Békés megyében és Borsod-Abaúj-Zemp- lén bizonyos régióiban, és itt az agrárszférának rendkívüli fontosságú szerepe van. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például a lakosok 90 százaléka kötődik valamilyen szinten az élelmiszergazdasághoz. Ugyanakkor 75 százaléka a földeknek pedig kedvezőtlen adottságú termőterület, tehát ennek megfelelően kell a megye agrárprogramját kialakítani, segíteni. En ezért nem észleltem barátságos döntésként azt, hogy a rozs támogatása megszűnt, hiszen gyenge termőhelyi adottságú részen, mint a szabolcs-szatmár- beregi rész, a rozs termelésének igenis meglennének a feltételei. Nagyon sokat foglalkozunk mezőgazdasági kérdésekkel a megyében is, ez egy új szükséglet, ezért is kezdtük el a megyei agrárprogramunk kialakítását A határon túl is Kisvárda — Jelenleg a Magyarországtól elcsatolt magyar lakta területeken elszenvedett vagyoni károkra nincs kárpótlási lehetőség, még akkor sem, ha a sérelmet szenvedett a mai Magyarország területén lakik. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal már kidolgozta a törvényjavaslatot ezekre a sérelmekre. E törvény megszavazása a mostani országgyűléstől még várható. A lényeg az, hogy a magyar állam okozta a kárt. Méltánytalan és igazságtalan lenne, ha néhány 10 ezer ember kirekedne a vagyoni kárpótlásból. A mostani kárpótlási törvények csak a mai Magyarországon belül elvett földekért adnak kárpótlást. Annak idején a magyar állam vállalta, hogy kárpótlást ad, de nem adott. Ezek az emberek ugyanolyan kárpótlásra jogosultak, mint azok, akiktől itt vették el a földet és a vagyont. Dr. Budai Gábor ügyvéd Egy emiékkép Antall József megyebeli látogatásáról Elek Emil felvételi Dokumentumok a diktatúráról Nyíregyhaza — A Ra- kosi-korszakról készült korabeli sajtótermékek és propagandafilmek munkasikerekről, az ipar és a mezőgazdaság felvirágzásáról, az életszínvonal folyamatos javulásáról tudósítottak. Elég volt egy indulatos mondat, egy félreérthető mozdulat és a széles körű besúgóhálózat révén máris a rendőrségen találta magát az ember. Az alábbiakban az 1950-es évek rendőri jelentéseiből idézek. Kin, Az erőszakos kollektivizálás, a termelőszövetkezetesítés sajátos eszköze volt a tagosítás. A tsz-ek táblás gazdálkodása miatt az egyéni gazdálkodók földjét a határ különböző részén, több darabban jelölték ki. Ezzel is igyekeztek rákényszeríteni arra, hogy belépjen a szövetkezetbe. Az így kijelölt földterület művelésének megtagadása bűnnek számított. 1952-ben D. J. Nyírszőlősön negyvened magával a tanácsháza elé vonult. A tömeg megakadályozta a tago- sítási bizottság munkáját. D. nagy hangon kijelentette, hogy az Isten nem izéit olyat, hogy az ő földjét elvegyék. A tömeget is arra biztatta, hogy ne engedjenek a tagosításnak! K. S. vencsellői gazda a tagosítási bizottság előtt kijelentette, hogy aki a földjére lép, azt rögtön agyonüti, és inkább meghal, de akkor sem adja át a földjét! Újfehértón a tagosító bizottság kijelölte az állami gazdaság földterületét. A kijelölt földterületbe esett S. A. egyéni gazda földje is. S. azonban a feleségével együtt a traktor alá feküdt és azt mondta, hogy nem engedi a földjét felszántani. Vagy ő hal meg, vagy agyonüti a traktoristát. L. J. tiszaberceli gazda gúnyosan azt mondta a tagosító bizottságnak, hogy méricskéljenek csak úgy, ahogy akarnak. Ő úgysem fog belépni soha a csoportba, mert Rákosi elvtárs azt mondta, hogy a juttatott földet mindenki ásóval, kapával védje meg! Ő ehhez tartja magát és aki a földjére lép, agyonüti! K. F-né Vasmegyeren megtagadta a részére kijelölt föld megművelését. A tanácsházára ment és ott kijelentette, hogy csak akkor fog szántani, ha visszaadják neki a sajátját. 1954-ben Nyírtelek község húsz dolgozója megtagadta az általános tagosításkor részükre juttatott föld megművelését. P. A., M. M., J. J. és K. A. vezetésével a tanácsházára mentek, ott bejelentették az elnöknek, hogy visszafoglalják a földjüket. Ibrányban K. E. is megtagadta a tagosított föld művelését. Amikor a tsz-elnöke kérdőre vonta, azt válaszolta, hogy bármi történjen is, ő csak a saját földjét hajlandó művelni. A tagosított föld nem az övé, ahhoz neki nincsen semmi köze, ne is várják, hogy felszántsa! A nyírpazonyi gazdák ellenállásának híre eljutott a belügyminiszterig is! 1952 tavaszán az egyéni gazdák közös lucematábláját tagosí- tották. A tagosítás hírére 130-150 ember gyűlt össze a tanácsháza előtt és követelték a tagosítás leállítását vagy legalább azt, hogy a lucernájukat lekaszálhassák. A járási párt és tanácsi vezetők azzal nyugtatták a lá- zongókat, hogy a lucernáért kártérítést fizetnek. A tömeg így megoszlott, de egy részük továbbra is a tagosítás beszüntetését követelt. Dr. Nagy Ferenc levéltáros
