Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-11 / 290. szám
1993. december ÍL, szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Az erdő is jó gazdát kíván Ha időben nem emelünk korlátokat eléjük, pótolhatatlan veszteséget okoznak az országnak Balogh Géza Nyíregyháza — Veszélyben a magyar erdő! — hallani manapság igen sok helyütt. Az aggódók nem az aszályban, a rendkívül mostoha időjárásban látják a fő veszélyt, hanem a privatizációban. Attól lehet tartani ugyanis, hogy olyanok kezébe kerül az erdő, akik előtt csak a pillanatnyi haszon lebeg, s ha időben nem emelünk korlátokat eléjük, pótolhatatlan veszteséget okoznak az országnak. A jelenlegi állapotokat, s a lehetséges következményeket Kovács Gábornak, a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat vállalati biztosának segítségével tekintettük át, aki a téma hatósági oldalát is kiválóan ismeri, hiszen a nyár derekáig a Debreceni Erdőfelügyelőség nyíregyházi vezetője volt. Gondos lesz e az űj gazda A megyében összesen nyolcvanezer hektárnyi erdőt tartanak számon, s abból csak harmincezer van állami kezelésben. A fennmaradó ötvenezer hektárra így a privatizáció vár, ami önmagában természetesen még egyáltalán nem baj. A gondot inkább az okozza, hogy az elaprózott erdőket vajon gondos gazdaként kezelik- e majd az új tulajdonosok. Az ugyanis tévedés, hogy az erdővel az égvilágon semmi dolga a gazdának, azt ugyanúgy gondozni kell, mint a legtöbb növényi kultúrát. Ez pedig speciális szakismereteket igényel. Az erdőket féltők aggodalma sajnos jogos, még ha megyénkben hál’ istennek komolyabb visszaélésekről nem is tud a szakma, s a közvélemény. A történelmi tapasztalatok azt matatják, hogy hazánkban a legjobb erdőgazda mindig is a király, illetve a kincstár volt. Az állami erdők állapota, élőfakészlete, hozadéka, fajösszetétele mindig jobb volt, mint a többi erdőé, az erdőNyíregyháza (KM) — A napokban hozta nyilvánosságra a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége az 1993. évi országos versenyek eredményeit. A különböző kategóriákban hagyományosan jól szerepeltek a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola tanulói. A gépírás verseny egyéni ifjúsági kategóriájában Juhász Krisztina a harmadik, Gazdag Agnes a negyedik, Losonczi Gabriella a tizenkettedik helyet szerezte meg. A részt vevő csapatok közül az iskola a harmadik legjobb eredményt érte el. Ezeknél is jelentősebb azonban az a siker, amelyet az iskola tanulói az első alkalommal megrendezett számítógépes szöveg- szerkesztő versenyen értek el. A versenyzők közül Juhász Krisztina a harmadik, Gazdag Ágnes az ötödik, Tudlik Csilla a kilencedik, Losonczi Gabriella a tizenkettedik helyezést érte el munkájával. Szaktanáruk: Földesi Jánosné A versenyen gyorsírás kategóriában is a legjobbak között volt az iskola. Az iskolai csapat — Garay Ildikó, Ballal Enikő, Niklai Anita — a hatodik helyet szerezte meg. Szaktanáruk: Pázmándi Katalin. Gyorsírók--------Aforizmák— Ismeritek-e a szót szeretet, vagy inkább tudjátok-e, értitek-e, bírjátok-e az értelmet, mit e szóban az anyatermészet öröktől fogva letett és fenntart? (Kölcsey Ferenc) E világon nem a tudomány, hanem a szeretet művel csodákat. (Eötvös József) Jaj annak, ki becsülni nem tudja azt, akit szeret. (Jókai) Az igazi szeretet nem változó, bár teljesítsük vagy megtagadjuk óhajait. (Goethe) Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt,... akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne. (Tolsztoj) Ez életben a szeretet nincs fájdalom nélkül. (Kempis) Nincs kellemesebb, mint szeretni és szerettetni. (Apolló templom felirata Rómában) Miként nem lehet tűz világosság nélkül, úgy nem lehet szeretet, mely tényekben nem nyilatkozik. (Philaletes) A keresztény nem ellensége senkinek. (Tertullian) A szeretet némelyek irányában kedves, mások irányában szigorú, senki irányában sem ellenséges, s mindenki irányában anyai. (Ágoston) Mindaz, amit szerettünk, pótolhatatlan, s ha nélkülözheti gondoljuk, nem szerettük igazán. (Nieritz) Valóban szeretni csak erős szív tud. (Eötvös J.) Ha gyűlölök, megfosztom valamitől önmagamat, ha szeretek, avval gazdagabbá válók, amit szeretek. (Schiller) Szeretni annyi, mint mások boldogságában lelni meg a magunk boldogságát. (Leibnitz) Mikor az élet eleven színei egymás után elhalványulnak, s létezésünk semmivé törpül, sem víg, — sem szomorújáték többé, hanem csak unalmas nézőjáték, — amakkor az embernek még egy mennyország áll nyitva, mely befogadja, — a szeretet. Ha ez is bezáródik az ember örökre el van kárhoztatva. (Jean Paul) Az atyai szigor is jele a szeretetnek. (Kommann) A szív nem ott él ahol van, hanem ott, ahol szeret. (Bemát) A szív csak szeretet és hívő remény által lesz szívvé. (Lavater) Akit nem szeretnek — mindenütt egyedül van. (George Sand) Dr. Borsy Zoltán gyűjtéséből A szeretetről Tölgyes az Erdőháton gazdálkodás színvonala, hatékonysága mindig sokkal magasabb volt az elaprózott birtokokon folyó gazdálkodásnál. A szakemberek szerint megyénkben négy-ötszáz hektár az az optimális terület, amelytől már komoly hasznot várhatnak a különféle közösségekbe tömörülő tulajdonosok. Ez a terület már képes eltartani egy erdészt, aki gondoskodhat a szakszerű fenntartásról, kitermelésről, telepítésről, felújításról, s ez az a terület, mely kielégítheti egy közepes lélekszámú település tűzifa- s építőanyag-szükségletét. Több lesz a birtokos Pontos felmérés még nem készült ugyan, de az tény, hogy a privatizáció során már eddig is igen sokan jutottak erdőhöz. Az eddig tapasztalatok azt mutatják, nagy többségük tisztában van azzal, hogy az erdőtulajdon igen komoly felelősséget is jelent, a tennivalókkal viszont nemigen vannak tisztában. Ez óvatosságra inti őket, s a jó szándékukat jelzi, hogy mind többen keresik fel az erdőfelügyelőség, illetve a FEFAG szakembereit, hogy tanácsot kérjenek tőlük. Már most is nyilvánvaló, hogy például az erdőfelügyelőségnek az eddigieknél sokkal nehezebb lesz a dolga. Eddig legfeljebb száz-száztíz erdőbirtokos munkáját kellett figyelemmel kísérniük, s a termelőszövetkezetek többsége rendes gazdája volt a határában lévő erdőnek, most azonban az új tulajdonosok száma többszöröse lesz a korábbinak, s nem látni előre, közülük hányán tartják majd be az erdő- művelési előírásokat. A hatvanas években kialakított erdőfelügyeleti rendszer biztosította, hogy az erdőfelügyelő évente legalább egyszer kijusson minden erdőbirtok valamennyi munkahelyére. Szakmai berkekben attól tartanak, hogy ez, az erdőbirtok felaprózódása miatt felügyelőségenként differenciálva, tizennyolc-harminc évenként fog mostantól bekövetkezni. Ha valaki például levágja a saját erdejét mondjuk 1994- ben, elképzelhető, hogy a felügyelő ezt csak 2015-ben veszi észre. Éppen ezért halaszthatatlan a felügyeleti rendszer megerőA SZERZŐ FELVÉTELE sítése, s elkerülhetetlen az új erdőközösségek megalakítása. A múltban voltak már erre jó példák, például az erdőbir- tokosság, de szó lehet persze többek között erdőszövetkezetekről is. Igaz, sok gazda eleve tiltakozik az ellen, hogy őket megint valamiféle szövetkezetbe kényszerítsék, pedig az e fajta szövetkezésnek semmi köze a korábbi kolhoz típusú közösködésnek. Szakemberre is szükség van Nem csak társulásra van persze szükség, hanem egy szakemberre is. Az már biztosra vehető, hogy a legtöbb település a kis terület miatt nem lesz képes önálló erdészt eltartani, de e helyeken nem is szükséges. E falvakban az a legcélravezetőbb, ha mellékállásban valamelyik állami szolgálatban álló erdészt fogadják fel, aki rendelkezik az erdőműveléshez kellő szakmai ismeretekkel. A szakmai irányító munka természetesen az érintett gazdák érdeke is, hiszen a tapasztalatok mutatják, a hozzáértésért kifizetett bér busásan megtérül a bőségesebb fahozadékban. Mohóság Máthé Csaba A z Oninvest tulajdonosai külföldről üzengetnek és hirdetések útján közük terveiket a pénzüket náluk elhelyező befektetőkkel, akik hiába rohamozzák meg a cég házát, mert ott egy fillért sem találnak. A befizetett milliók sorsáról csak találgatni lehet, de azt nem nehéz kitalálni, hogy olyan széfek őrzik, amelyekre az egykori tulajdonosok soha nem találnak rá. Rafinálton, okosan szedik ki a gyanús befektető társaságok a százezreket a mohó emberektől, sajnos nem tudom másképpen jellemezni őket. Az igaz, hogy mindenki szeretné az összegyűjtött vagy megszerzett pénzét kamatoztatni, fialtatni, de azt azért ne higgyük, hogy 70- 80 százalékos kamatra el lehet helyezni biztonságosan a pénzt. Ráadásul a befektető cégek olyan körmönfont szerződéseket kötnek az ügyféllel, amelyben egyáltalán nincs leírva a pénzt sorsa, főleg az nem, hogy esetleges bukásnál a cég teljes vagyonával felel. Ezekben az okiratokban két konkrétum van: egyik, hogy mikor kell fizetni az ügyfélnek, a másik, hogy mennyi a havi kamat, ami legtöbbször 6-7 százalék. A visszafizetés már teljesen elsikkad. A körítés nagyszerű, nagy székház szükséges, emblémás levélpapír, jó rábeszélő képességű vezetők és már dől is a pénz. A társaság vagyona sokszor megállapíthatatlan, főleg akkor ha a cég neve mögött csak anynyi áll: GM, és nincs az ilyen tevékenységgel foglalkozó pénzintézetek listáján. Most törölhetik a szemüket azok, akik kellő körültekintés nélkül fizettek. Most jöhet a szokásos procedúra: csőd, felszámolás, a megmaradt vagyon értékesítése —ha van —, és az abból befolyó pénz szétosztása a befektetők között. Utóbbi összegre még csak tippelni sem lehet. Késő bánat, de érdemesebb lett volna, alacsonyabb kamatozású, mégis stabil értékpapírba fektetni a pénzt. Pályázat útján, közérdekű befizetésekből jött össze az a 23 millió forint, melynek köszönhetően egy új osztrák Rosenbauer nagy teljesítményű tűzoltó gépjármű fecskendővel gazdagodott a nyíregyházi tűzoltó-parancsnokság Balázs Attila felvétele Kommentár __________ Eszem-iszom M. Magyar László n a felmérés készülne Lí arról, hogy napjainkban mely magyar szavak hangzanak el a leggyakrabban, akkor valószínűleg a „nincs” és a „pénz" kifejezések vinnék el a képzeletbeli pálmát. Oly sokszor halljuk megyénk kis falvaiban és városaiban: nincs pénz fejlesztésekre, béremelésekre, szociális támogatásokra és juttatásokra. Ha nincs, akkor nincs — összegezné lakonikus tömörséggel a magyar ember, s összébb húzná a nadrágszíjat, megpróbálna takarékosabban élni. Csakhogy aztán elkezdene gondolkodni. Egymást követték megyénkben a gázhálózatot átadó ünnepségek, s bizony, a legtöbb esetben ezek a rendezvények fogadásokkal értek véget. Volt olyan település, ahol a kivitelező Kft. vállalta magára a fogadás költségeit, arra is találunk példát, hogy egy képviselő a saját pénzéből vendégelte meg a meghívottakat, ám a legtöbbször a település pénzéből csippentettek le töb- bet-kevesebbet a szervezők. Talán ott nem érheti szó az önkormányzatokat, ahol a település lakosságát is meghívták az ünnepség utáni ebédre vagy vacsorára, a legtöbb helyen azonban csak a képviselők folytatták néhány vendéggel zárt körben az ünneplést. A falvak lakosainak talán emlékezetesebb lett volna a gázátadó ünnepség, ha az eszem- iszomra fordított pénzt így karácsony előtt valamilyen támogatás formájában megkapták volna. Lehet, hogy ez nem lett volna olyan nagy összeg, de ma már a kevésnek is örülnek az idősek, a nyugdíjasok. Néhány nagyobb városunkban hagyomány kezd lenni, hogy a karácsonyi koncertek után fogadást tart a polgármester. Vajon amíg a pártok képviselői és az önkormányzat tagjai az öncélú fogadáson fogyasztják a sonkatekercset, a kaszinó- tojást, a szendvicset, gondolnak-e arra, hogy az estre fordított pénznek a település életében milyen sok helye lenne?
