Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-09 / 288. szám
1993. december 9., csütörtök Kelet-Magyarország 7 Ötlet a fenyőfákért Merő luxus évről évre százezrével pusztítani a fenyőket. Úgy csinálunk, mintha teljes harmóniában volna ünneplőbe öltözött lelkünk és a csicsás, nyafka üveg izékkel teleaggatott, szemünk láttára pusztuló fa. Vannak sokan, akik legalább vízbe állítják a karácsonyfát, mint a vágott virágot; olykor még ki is hajt. A vágott virág szerintem egy kicsit a megajándékozott istenítése, ahogy a múlandó szépséget áldozzuk neki. És a kivágott fenyőfa? Önmagunk istenítése. Az ötletem; ültessünk dézsába egy fenyőcseme- tétí Legyen állandó családi karácsonyfánk! Igaz, eleinte kicsi fával kell beérnünk. Minden évben, amikor eljön a nap, elővonszoljuk fánkat a sarokból, az erkélyről, vagy éppen az udvarról. Amikor aztán kinövi a rendelkezésre álló helyet, kiültetjük. Gondoljanak bele a panellakok is: ha összebeszélnek, egyszerre egy egész kiserdőt tudnak telepíteni. Favágás helyett faültetés. Mondjuk hat évente családonként egy fa. Szinte utópisztikus. Rátkai László Miskolc Igazságosan Az új megyei monográfia ünneplése, illetve méltatása kapcsán kérdezik tőlem; mit szólok hozzá, hogy a szerkesztésről emlékezve a nevemet se említik. Legszívesebben azt válaszolnám, hogy semmit. Miután esetemben ez sem egészen magánügy, a következő nyilatkozatot teszem. Mindenki rájöhet, ha elgondolkodik, hogy egy új, modem igényeknek megfelelő megyei monográfiát csak sokak összefogásával lehet asztalra tenni. Utóbb aztán szerencse dolga is, hogy kit hogyan méltányolnak az „illetékesek”, vagy a nagyközönség. Előfordulhat esetleg, többen vélik, hogy az ő tevékenységük nem részesül megfelelő elismerésben (emberi dolog). Ami engem illet, elmondhatom, hogy dr. Cservenyák László, aki szatmári földim, egykori egyetemista társam, az első perctől komolyan vette a szerkesztésben való közreműködésemet. Mindent megbeszélt velem, előterjesztéseim elfogadta. Hitem szerint felelősségteljes munkát végeztem a kéziratok gondozásával, illetve korrigálásával. Miután Cservenyák László betegsége nem tette lehetővé, hogy a munkában végig részt vegyen, rám maradt a szerkesztés gondja. Az utolsó simításokat így én végeztem el és végeredményben az általam jóváhagyott szöveg jelent meg. Ezek röviden a tények. A továbbiak megítélését az olvasókra bízom. Kávássy Sándor Emléktáblát helyeztek el a Kálvineum falára ' 1943-ban a hadi események miatt reálissá vált Magyarország bombázása. Ezért a tanítás nem kezdődött meg csak november 3-án. Mi délután jártunk iskolába a leánygimnáziumba. Önképzőköri üléseinket vasárnap délelőtt tartottuk meg. Vasárnap délután havonta egy alkalommal a városháza nagytermében részt vettünk a város közönségének és diákjainak megtartott előadásokon. 1943. november 28-án dr. Karácsony Sándor, a debreceni egyetem tanára Ifjúság nevelés, magyarrá nevelés címmel tartott előadást. December 12-én Féja Géza író Népi műveltség, népi nevelés című előadása hangzott el. Ők mindketten Szárszón is részt vettek a konferencián. Az írót Porzsolt István, a Kálvineum A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete az önhibájukon kívül öregségükre nyugdíj és így jövedelem nélkül maradt idős emberek támogatására alapítványt tett. Ezek az idős emberek szinte kizárólag az ötvenes-hatvanas évek édesanyái, akik gyermekeket neveltek, idős szülőket ápoltak önzetlenül, évtizedeken keresztül minden társadalmi segítség nélkül, az akkori erkölcsi normák szerint végezték emberfeletti munkájukat, panasz és zokszó nélkül, a család, a nemzet érdekében. Most sem követelőznek, hallgatnak csendben, „koruknál fogva is” mindinkább a sír szélén. Kenyerük fogytán, mindinkább kisebb, egy jelentős részüknek már tegnap elfogyott, éheznek, de színlelik, hogy még van. Szégyellik tisztes nyomorúságukat, nem értik, föl nem foghatják, hogy kerülhettek igazgatójának társaságában kísértük el a Kálvineum Búza utcai diákotthonába, ahpl az író szállása volt. 1944 elején is folytatódtak az előadások a városházán. Az előadók országosan ismert egyéniségek voltak, mint Juhász Géza tanár, a későbbi debreceni egyetemi tanár, Lüké Gábor múzeumőr és egyetemi tanársegéd, aki gimnáziumunkban „A kultúra fejlődése társaslélektani alapon” címmel tartott előadást. Az utolsó előadást dr. Vajthó László tanár, irodalomtörténész tartotta Adyról 1944. március 4-én. Két hét múlva, 1944. március 19-én az éles politikai fordulat nemcsak az előadás-sorozatnak, hanem az iskolai tanításnak is véget vetett. 1944. április l-jén volt az utolsó tanítási nap. öregségükre jelenlegi helyzetükbe, mikor annyit, de any- nyit dolgoztak. Létfenntartásuk biztosítása sürgős állami feladat De addig is akikhez el tudunk jutni, akik félelmükben, bizalmatlanságukban magukhoz engednek, szeretnénk segíteni. Segítőkéz az Időskorúak Támogatására Alapítvány, melyet a Csongrád Megyei Bíróság Szegeden, 1992. április hó 1. napján kelt végzésével 293 sorszám alatt nyilvántartásba vett, felkéri mindazon jogi és magánszemélyeket, akiknek lehetőségük van, pénzfelajánlásaikkal segítsenek. Címük: 6800 Hódmezővásárhely, Bercsényi u. 21. Telefon: 62/342-387 Pénzforgalmi számlaszám: OTP Hódmezővásárhely, 670- 003394-3. A támogatás összege az adóalapból leírható. Segítőkéz az Időskorúak Támogatására Alapítvány Nyíregyháza 50 évvel ezelőtti kulturális eseményeiről eddig nem emlékeztek meg. Az előadó Karácsony Sándorról azóta utcát neveztek el Budapesten a Vm. kerületben. Lükő Gábort az elmúlt hetekben magas kitüntetésben részesítette a köztársasági elnökünk. A Kálvineumban 65 évvel ezelőtt, 1928-ban indult meg a tanítónőképzés. Ennek emlékére helyeztek el márványtáblát a Bethlen utcai bejáratánál 1993. szeptember 4-én, az 1948-ban végzettek. Igazgatója, Porzsolt István 60 évvel ezelőtt 1933-ban lett az intézet tanára és 55 évvel ezelőtt 1938-ban az igazgatója. Ő volt az ötven évvel ezelőtti előadások szervezője. Dr. Reményi Mihály Almapénz Én, Bégány Tibor nyugdíjas 100 mázsa léalmát leadtam, melynek a fénymásolt átvételi papírját az MDF-irodának megküld- tem október 29-én. Sajnos, még mind a mai napig semmi választ nem kaptam az ún. állami támogatásból lesz-e valami? A 100 mázsa léalmát, sajnos, csak négyforintos egységárban vették át. Azt szeretném megkérdezni, az ígért állami támogatásból lesz-e pénz karácsonyra. Ha az állami támogatást a felvásárlók kapják meg, akkor abból a szerencsétlen termelő nemigen kap. Legyenek szívesek a lapon keresztül édesíteni a termelőket, hogy fizetik-e a különbözetek vagy igyon rá hideg vizet? Bégány Tibor Szamosújlak (A fenti sorokat az ügyben illetékes, és cselekedni köteles szervek, személyek figyelmébe ajánljuk. A szerk.) Segítőkéz az időskorúak támogatására Jótett helyébe jót várj Arra az elhatározásra jutott, hogy nem lett volna boldog a talált pénzzel Ma már nem tudnám megmondani, milyen évszámot írtunk azon a szüreti időszakon. Kislány voltam, a házunk előtti kis téren játszottam valamivel, néztem a fuvaros szekerek forgatagát. Akkoriban a beadott must után szinte azonnal megkapta járandóságát a termelő, kisebb vagyont. Egy asszony közeledett felém, köszöntem neki, jól ismertem. Ő fogadta és tovább haladt. Kis idő múlva a bá- mészkodás közben találtam egy pénztárcát. Nem láttam ki hagyta el, ott feketéllett a porban. Megnéztem, tele volt pénzzel. Annyit még nem láttam együtt, gyermekfejemben medvecukor, színesceruza, játék képe bontakozott ki. Majd látom, hogy az iménti asszony sebbel-lobbal jön vissza. Amikor mellém ért, megkérdeztem, hová siet, akkor már sejtettem, hogy ő hagyta el a pénzét. Mérgében, vagy elkeseredésében cifra választ adott, közben az út szélét vizslatta. Megmutattam a tárcát. Tekintete megenyhült, de nem szólt semmit. Csak megsimogatta a hajamat. Soha nem felejtem el azt a bársonyos meleget, ami azokból a barna szemekből áradt felém. Mintha beszéltek volna a pillantások, de én akkor nem értettem a jelentésüket. A minap Nyíregyháza piacán akartam vásárolni. Az egyik standon egy hölgy főtt kukoricát ámít. Megkívántam, vettem egyet. Miután befejeztem a csemegézést, észrevettem, eltűnt a táskám iratokkal és egy havi fizetésemmel együtt. Egy pillanatra megszédültem, majd megpróbáltam felkutatni holmimat, eredménytelenül. Talán egy hét telt el, amikor kis csomagot hozott a postás. Kibontom — újabb szédülés — benne a táskám, irataim, pénzem, hiánytalanul. A kísérő levél azt bizonyítja, a kukoricát árusító hölgy, Dér Ilona debreceni lakos a jótevőm. Mint írta, rövid gondolkodás után arra az elhatározásra jutott, hogy talán soha nem lett volna boldog azzal a talált pénzzel. Most már tudom, mit mondtak kislány koromban azok a meleg tekintetek, az elhunyt, már nem élő Máté néni szemei: ,Jótett helyébe jót válj!” Köszönöm Dér Ilonának e nemes cselekedetét, egyben kívánom, érezze ő is azt a meleg tekintetet, mert ha ma megköszönünk valamit, az holnap már múlt lesz és a múlt visszaköszön. Tisztelettel: Bucsák Ferencné Tánya Tiszteletben kell tartani a másságot Mélységesen felháborított a november 22-i újságban Keresztessy Attila cikke. Nem tudom honnan vette a bátorságot, hogy megkérdőjelezze azoknak a magyarságtudatát, akik ebben az országban valamelyik nem keresztény vallásban hisznek. A Magyarországon élő buddhista, mohamedán stb. vallású emberek a társadalomnak éppen olyan hasznos tagjai, éppen annyit tesznek országunkért, mint a keresztények. A magyar kultúrát sem utasítják el. Azt sem értem, miből gondolja, hogy ezek az emberek a nomád és kalandozó életformát súják vissza. Talán már találkozott ebben az országban ázsiai körülmények között, netán jurtában élő buddhistával? En még nem, de biztosan más sem. Felbosszantott az a kérdés is, hogy mit akar a kereszt helyén látni a cikkben említett asszony. Nem fordult még meg a cikkíró fejében, hogy esetleg a nem keresztények is ugyanolyan joggal kérhetnek, hogy nekik is legyenek iskoláik, saját újságjaik, esetleg vallási félóráik a rádióban, tv-bén, úgy mint a keresztényeknek? S még egy kérdést engedjen meg. Ha valamelyik barátjáról utólag megtudná, hogy mohamedán, akkor ez változtatna valamit az iránta érzett szimpátiáján? Jó lenne, ha végre megtanulnák az emberek a másságot ezen a téren is elfogadni és tisztelni. Lehet mások hitét bírálni, de csak úgy, hogy ezzel ne sértsük senki vallásos érzelmeit. Úgy gondolom, hogy ha II. János Pál pápa és a dalai láma hajlandóak egymással kezet fogni, és leülni fontos dolgokat megtárgyalni, akkor nekünk, egyszerű embereknek végképp nincs jogunk gyűlölködni. Maradok tisztelettel: Szentesi Lászlóné Nyíregyháza, Bocskai út 17/f. (A szerk. megjegyzése: Olvasónknak — a hozzászólás személyeskedő kitételeit leszámítva — a cikktől függetlenül igazat adunk, de úgy érezzük, sajnálatos egy ösz- szefüggő egészből egy kiragadott rész alapján következtetni. Az idézett cikkben szó sem volt gyűlölködésről — sőt, a szerzője éppenséggel lelkipásztor, aki a békét hirdeti — és nem valami ellen, hanem amellett érvel, hogy Európában nem lehetünk meg az ezeréves európai keresztény értékek nélkül.) Különös kártérítés Tisztelt Szerkesztőség! Mindig elolvasom a Kelet- Magyarországban a „Tüskés sarkot”. Nekem is van egy „tüském!” A NYÍRBAU Útépítő Kft. (Nyíregyháza, Búza tér 20.) több helységben felvállalta a nyáron a gázvezeték lefektetését. Több hónapon át bukdácsoltunk az utakon. A Petőfi utcát (ahol én is lakom) július 18-án ásták fel. Nem álltam le velük veszekedni, így a kapubejárót is felásták, de akkor még nem tudtam, hogy az 2 hónapig úgy marad. Szeptember közepén, mire már idegileg teljesen kiborultam attól, hogy csak gyalogosan tudtam megközelíteni az udvaromat, végre behúzták a gödröt. Előtte egy pár nappal kártérítési igényt nyújtottam be a kft.-nek. Szeptember 21-én válaszoltak, jogtanácsos aláírással. A levélben azt kérik, hogy tételesen soroljam fel, hogy milyen károm származott. Én ezt napokon belül megtettem. Szeptember 29-én elküldtem a levelet. Sajnos azóta sem jött válasz. Már egy sürgető levelet is küldtem november 17-én. Arra sem kaptam választ. Tudom, hogy pl. az idegi károsulást nem méltányolják. Megértem őket, hogy nem akarnak fizetni, de akkor minek ásták fel a kapubejárót, ha tudták, hogy több hónapig nem lesz betemetve a gödör. Volt másik műszaki megoldás is, mint a második szomszédomnál csinálták, átfúrtak a bejáró alatt. Hogyan lehet ezt orvosolni? Orbán Júlia Geszteréd Köszönet a tanároknak Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérem tegye közzé a Kelet- Magyarországban, melynek régi előfizetője vagyok, hogy a nyírszőlősi általános iskola tanári kara hivatástudattól vezérelve tanít, a gyerekek és a szülők legnagyobb örömére. A pedagógusok többnyire bírálják, a fizetésük kevés. Ha közzéteszik a lapban elismerésemet, köszönetnyilvánításomat, talán erkölcsi elismerés lesz ez, a valóban jó tantestületnek. Kisfiam, Károlyi Roland Nyíregyházán, a 4-es iskolában tanult eddig, matematikából és magyarból gyenge jegyeket szerzett, nem volt sikerélménye, a nagy tömegben, a város, pontosabban a belváros zajában talán eleget sem foglalkoztak vele. Most, hogy Nyírszőlősön tanul a hatodik osztályban, minden jegyből javított, jó tanulóvá vált. A gyerekek befogadták, a tanárok lelkiismeretesen foglalkoznak vele. Véleményemmel nem vagyok egyedül, a többi szülő is elismeréssel szól a nyírszőlősi pedagógusokról. Most, karácsony előtt, a szeretet jegyében ezek a pedagógusok megérdemlik a nyilvános köszönetét, az elismerést. Károlyi Andrásné Nyíregyháza A szerkesztőség fenntart ja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.
