Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-01 / 281. szám

12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. december 1., szerda Gondolatolvasás Számítógéppel a jövőbe Párizs (MTI) — Japán kutatók olyan számítógép kifejlesztésén dolgoznak, amelyet közvetlenül haszná­lójának agyhullámai irányí­tanának — ezt jelentette be most megjelent decemberi számában a „Sciences et avenir” című francia tudo­mányos folyóirat. A lap sze­rint egy kísérleti gépnek már sikerült felismernie a szá­mára gondolati úton továb­bított „a” magánhangzót, s a tudósok szeretnék elérni, hogy másfél éven belül ké­pes legyen megkülönböztet­ni egymástól a kezelője által gondolt „igen” illetve „nem” szavakat. A Fujitsu japán óriásválla­lat, illetve a szapporói Hok­kaido egyetem kutatói abból a közismert tényből indultak ki kísérleteik során, hogy az agytevékenység elektromos hullámokat hoz létre. így amikor a kísérleti alany — tucatnyi elektródával a fején — az „a” hangra gondolt, ennek nyomán olyan hullám jött létre, amely 4,25 mikro- voltos feszültséget indukált. A japán tudósok most arra összpontosítanak, hogy si­kerüljön megkülönböztetni a valamiféle tevékenységre ösztönző gondolatokat a puszta ábrándozástól: hiszen a parancsadásnál értelem­szerűen csak az elsőnek le­het szerepe. Bár a kutatás még messze van a teljes sikertől, a fran­cia lap újságírói már a talál­mány okozta drámai válto­zásokból is ízelítőt adtak, így például ki lehetne fej­leszteni olyan telefont, amely egyszerűen az illető gondolatait továbbítaná a hívott félhez, vagy olyan gé­peket, amelyeket a teljesen béna emberek is használhat­nának. Ugyanakkor a dolog má­sik oldala, hogy lehetségessé válna mások gondolatainak kifürkészése, illetve igen­csak megnőne a különböző hírszerző szervezetek telje­sítménye. Könyvtári mustra Néhány polc megtelt a hangos anyaggal Kisvárda (KM) — Több mint százezer könyv találha­tó a kisvárdai városi könyv­tárban. Hatalmas mennyi­ség. A folyósokat betöltő kötetek között sok ritkaság is található. Bizonyára sok német könyvgyűjtő örülne például a Lipcsében 1881- ben kiadott Handatlasnak, amely hatalmas méretei mi­att is ritkaságnak számít. De szép kiadvány Tasso 1869- ben napvilágot látott La Ge- rusalemme liberata című könyve is. A lexikonok kö­zött is sok külföldi sorozat akad; osztrák kiadásúaktól, angolokig. A magyar kiadványok kö­zött még ma is bizonyára jól hasznosítható Ballagi Mór­tól A magyar nyelv teljes szótára. Közismert, hogy Kisvárdának már száz évvel ezelőtt is volt helyi lapja; sőt előfordult, hogy három is je­lent meg egyidejűleg. Ezek közül is jó néhány fellelhető a könyvtár féltve őrzött pol­cain. A Kisvárda és Vidéke, a Felső-Szabolcs, a Kisvár­dai Munkás számaiból Kis­várda hajdani életébe pil­lanthatnak be ma is az olva­sók. Értékes dokumentu­mok: a hajdani polgári olva­sókönyv jegyzőkönyvei 1900-tól a huszas évekig. Aktuális dokumetum a Sza­bolcs megye és az Új Kis­várda című választási kiad­vány mely vagy hatvan éve jelent meg. A nem mindennapi kortes­hadjáratból az akkori stílus érzékeltetésére egy mondat: a kisvárdai kerület választó­polgársága a vasárnapi pót­választáson egységesen adja le szavazatát Szentpály Lászlóra. A sajtó megtette a magáét: a jelöltet meg is vá­lasztották. A múlt után röviden a je­lenről. Néhány polc már megtelt a hangos könyvtár anyagaival. A vakok és gyengénlátók — vagy más érdeklődők — kitűnő színé­szek tolmácsolásában hall­gathatják Móra Ferenc, Ig- nácz Rózsa. Illyés Gyula, Márai Sándor vagy akár Garda Marquez regényeit, írásait. Gábor Zsazsa pere Ezúttal nem válásról van szó London (MTI) — Elke Sommer, a hatvanas és még korábbi évek híres filmsztár­ja 5 millió dollár kártéríté­sért pereli Gábor Zsázsát, mert az 1936-os magyar szépségkirálynő és „férjhez- menő-művésznő” becsmér- lőleg nyilatkozott róla a né­met Bild magazin egyik 1990-es számában. A hét elején Los Angeles­ben kezdődött perről beszá­molva a Daily Mail című brit lap felidézte, hogy Gá­bor Zsazsa szerint Elke Sommer csődbe ment, Los Angeles-i nyomortelepeken húzza meg magát, rossz hírű bárokba jár, és pulóvereket köt eladásra, különben egy centje sem volna. A pletykasajtóban már „szőkék háborújának” neve­zett ügyben Elke Sommer külön beperelte további 5 millió dollárért Frederick von Anhalt bárót, Gábor Zsazsa jelenlegi férjét is, mert a báró ugyanabban a lapszámban azt állította, hogy a német származású filmszínésznő legalább 68 éves, csaknem kihullott a haja, úgy néz ki, mint egy százéves nagymama, és nem tudja kifizetni a számláit. Elke Sommer a tisztessé­gén és jó hírnevén esett csor­bára hivatkozva perel, és a Santa Monica-i felsőbírósá­gon tett első tanúvallomásá­ban megígérte, hogy bizo­nyítani fogja: valójában mil­liomos, életmódja irigylésre méltó, amint az egy sztárhoz illik, luxuskörülmények kö­zött lakik, megvan a haja, fia- talabbnak látszik a koránál és rendesen fizeti a számláit. Örülnek minden meghívásnak Jövőre jubilál a kassai Thália Színház, melynek tagjai szívesen lépnek fel megyénk városaiban Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Elő­adóestet tartott a kassai Thália Színház néhány mű­vésze a múlt héten Mátészal­kán és Nyíregyházán. A szí­nészek. társaságában volt Kolár Péter is, a színház igazgatója. Őt kértük meg, mondja el, hogy milyen körülmények kö­zött dolgozik a magyar nyelvű intézmény. — A színházat 1969-ben kezdtük alapítani, közadako­zásból. Nem volt könnyű, de bátorítást adott, hogy 35 ezer aláírást tartalmazó listával lát­tunk munkához. Ismét önállóan □ Ha jól tudom, Szlovákiá­ban addig csak Komáromban volt magyar területi színház. — így van. A komáromi színház 1952-ben alakult, és jól is töltötte be a hivatását. Csakhogy Komárom tőlünk 400 kilométerre van, és hoz­zánk elég ritkán jutott el az ot­tani társulat. Mindenesetre a létük számunkra komoly se­gítség volt, a társulatunk ki­sebbik részét tőlük verbuvál­tuk. Ők alkották a magját a színházunknak. Ugyanakkor a legtehetségesebb fiatalokból vettünk fel még néhányat. — Önállóságunk nem tartott sokáig, csupán azért, mert meg Kolár Péter, a kassai szín­ház igazgatója Szekeres Tibor felvétele mertünk alakulni. Az akkori vezetőség egy év múlva szer­vezetileg a komáromi területi színházhoz csatolt bennünket, és közel húsz évig annak rész­legeként működhettünk. 1990- ben lettünk ismét önállóak. □ így, vagy úgy, végered­ményben jövőre ünnepelhetik 25 éves jubileumukat. Mit tud­tak felmutatni a 24 év alatt? — Nyolcvan bemutatót tar­tottunk a legkülönfélébb mű­fajokból. Sajnos sokszor előírták, hogy milyen színmű­vet kell játszani. Ettől függet­lenül elég sok jó darabot is színre vittünk. □ A rendszerváltozás és az önállóság jobb helyzetbe hoz­ta Önöket? — Megindulhatott egy rob­banásszerű javulás. A techni­kai felszerelésünk bővült, mo­dernizálódhatott, azt játszha­tunk, amit mi akarunk. Az anyagi támogatást is közvet­lenül kapjuk, ami ugyan nem éri el egy szlovák színház tá­mogatási szintjét, de minden­képpen nagy lépést jelent. Missziót teljesíteni — A nehézségek minden­esetre megedzettek minket. Mivel többnyire művelődési házakban léptünk fel, ez hoz­zászoktatott ahhoz, hogy mo- bilabbak legyünk, könnyebben tudjunk tájolni. Ezért misz- sziónknak is könnyebben ele­get tudunk tenni, olyan, ma­gyarok által lakott helyekre is eljuthatunk, ahol nemigen van módjuk az embereknek szín­házba menniük. Jó dolog látni, hogy ezeken a helyeken mi­lyen nagy szeretettel várnak minket. □ Szabolcs megyével évek óta jó a kapcsolatuk. A Kis­várdai Nemzetiségi Fesz­tiválon mindig találkozhatunk a társulatukkal... — A fesztiválon kezdettől fogva ott vagyunk. Remélem a közönség talán még emlékszik bemutatóinkra: a Sándor, Jó­zsef, Benedekre, az Esőcsiná­ló című darabra, A vágy villa­mosára, az Egerek és emberek című produkcióra, és az idén bemutatott Bolha a fülbe című vígjátékra. Talán nem is sikertelenül szerepeltünk, minden évben kaptunk valamilyen elisme­rést. Jó kapcsolatok megyénkkel □ Bizonyára sokat is jelent a társulatnak az itteni bemu­tatkozás? — Legelőször is a nyitást je­lentette. 1989-ig hermetikusan el voltunk zárva a külvilágtól. — A kapcsolatok bővítésére rendkívül jó lehetőség nyílott a kisvárdai fesztiválon, hiszen hasonló sorban lévő együtte­sekkel ismerkedhettünk meg; így az erdélyi, a vajdasági tár­sulatokkal. Sok gyakorlati haszna is lett ennek, mert fel­léphettünk már több erdélyi, kárpátaljai és a békésebb idők­ben a vajdasági színházakban is. A kisvárdai fesztivál tehát összehozta, összeismertette a határontúli színházakat, ami­nek nagyon sok haszna lett. □ Megyénkben máskor is megfordulnak? — Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével nagyon is intenzív kapcsolatban vagyunk. Rend­szeresen járunk ősszel és télen is Kisvárdára és Mátészalkára előadásokat tartani. De jó a kapcsolat a nyíregyházi szín­házzal is, ők is el-elhozzák egy-egy produkciójukat hoz­zánk, amit mi viszonozhatunk. A nyíregyháziaknak nagyon nagy sikere volt a Hegedűs a háztetőn című darabbal. Mi is nagyon örülünk minden sza­bolcsi meghívásnak. Oroszok kutatnak Napóleon után Moszkva (MTI) — A kelet­európai rendszerváltással jobb idők köszöntenek a kincskere­sőkre is. Oroszországban pél­dául egy kutatócsoport Napó­leon kincseit szeremé megta­lálni, azokat, amelyeket a csá­szár és katonái 1812 novem­berében a Kremlből raboltak el. A kincsek állítólag Moszk­vától 250 kilométerre nyugat­ra, a Szmolenszkbe vezető or­szágút mentén, egy kis tó mé­lyén fekszenek. Egy orosz történész szerint Napóleon és katonái húsz ko- csinyi, 10-15 tonna zsákmányt hurcoltak magukkal: ez ágyúkból, edényekből, értékes arany- és ezüsttárgyakból, va­lamint szőrmékből állt, de az elrabolt holmik között volt Rettegett Iván keresztje is. Mi­vel a hatalmas konvoj akadá­lyozta a gyors visszavonulást, Berthier francia marsall elren­delte, hogy a zsákmány egy részétől szabaduljanak meg. Számos jel mutat arra, hogy a kincset a Sztojacseje tóba ön­tötték. A lelet kutatására már a hat­vanas években kísérletet tett egy geológuscsoport, amely­Ezüstből készült remekmű egy nyíregyházi ékszerüzletben Szekeres Tibor felvétele nek egy közel negyvenméteres partmenti sávban valóban erős fémelőfordulást sikerült kimu­tatnia. Kémikusok például a normálérték százszorosát is meghaladó ezüst-előfordulási értéket mértek. A kutatóknak azonban akkor nem adatott meg, hogy felszínre hozzák a kincseket. Egy közeli kolhoz, amelyhez a tó tartozott, meg­tagadta a hozzájárulást a víz leengedéséhez és a munkát az is nehezítette volna, hogy hat­méteres mélységben a gépek 15 méter vastag iszaprétegbe ütköztek. Most, harminc évvel ké­sőbb, ugyanazok a kutatók újí­tották fel a kincskeresést: a tó partján máris hatalmas beren­dezést állítottak fel. A kol­hozból időközben magángaz­daság lett —: minden megvál­tozott, csupán az ott élők el­lenállása nem csökkent. Főként az 1500 lakosú Szem- ljovo falu nézi rossz szemmel a betolakodókat. Képviselő­jük, az 50 éves Valentyina Fralova gyermekkorától is­meri a tóba süllyesztett kin­csek legendáját, de félti kör­nyezetét is. A falu lakosai ugyanis attól tartanak, hogy a munkálatok nyomán az er­dőségekben kihal a vargánya és a holtiszap felkavarásával mérgesgázok szabadulnak fel. Sikeres rendezvények a pódiumban A kisebb teremben a hangulat is más, az előadók könnyebben tudnak kontaktust teremteni Mátészalka (KM - B. I.) — Lassan két éve annak, hogy a mátészalkai művelődési köz­pontban megalakult a Kamara Pódium. Az intézmény vezetői felismerték, hogy a nagy szín­házterem nem minden ren­dezvény megtartására alkal­mas, már csak azért sem, mert az előadók és a vendégek szá­mára egyaránt kényelmetlen, ha kevesebben vannak. Ki­használatlan volt viszont a kisebbik terem, ahol többnyire csak kiállításokat rendeztek. Az ötlet magától adódott, ka­marapódiummá alakították a helyiséget. Az elgondolás bevált. A ki­sebb teremben a hangulat is más lett; a művészek, vagy az alkalmi előadók könnyebben tudnak kontaktust teremteni, a nézőtér is könnyebben meg­telt. Azóta számos jól sikerült rendezvény helyszíne volt a kamaraterem. Bessenyei Fe­renc, Kalmár Magda, Hernádi Judit, Csákányi Eszter, Kulka János, Mikó István, Straub Dezső adta már ott elő nagy si­kerrel a műsorát, a napokban pedig a kassai Thália Színház néhány művésze lépett fel. A pódiumnak más funkciója is van. A helyi alkotóknak is lehetőséget kínál bemutatko­zásra. Pályakezdő költők, írók és diákalkotók olykor a meg­hívottak, de fellépnek azok is, akik a zenében kiemelkedők. Mellettük a régió amatőr kép­zőművészek minitárlatát is megrendezik. Máskor helyi fórumoknak ad otthont a pódium, ahol a vá­ros, vagy valamilyen szolgál­tató vállalat vezetőinek teheti fel kérdéseit az érdeklődő la­kosság. A Pódium kamarater­mében legközelebb finn iro­dalmi estet rendeznek a finn függetlenségi ünnep alkalmá­ból valamikor december ele­jén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom