Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-30 / 280. szám
12 Kelet-Magyairország KULTÚRA Kincskereső folyóirat Szeged (KM) — A Kincskereső című folyóirat szülővárosa Szeged, így nem meglepő, hogy a szülőföld sorozat keretében elsőül egy szegedi irodalmi sétára invitálják a gyerekeket. Juhász Gyula Szeged című gyönyörű verse nyitja a sort, hogy aztán a város történelmébe is, irodalmába is bepillanthasson az ifjú olvasó. Péter László avatott kalauzolásával időutazásra indulhatunk a török világba (Szeged török kézen). A fura nevű Kákay Aranyos pedig Szeged legborzasztóbb éjszakáját eleveníti meg; „éjszakáját a Nagy Víznek, az 1879. március 12-inek.” Ezért került a novemberi címlapra Vágó Pál híres árvízképe. Mellesleg: a lábjegyzetből az is kiderül, hogy a Kákay Aranyos álnév mögött nem kisebb személyiség rejtőzködött, mint az akkor Szegeden újságírós- kodó Mikszáth Kálmán. Bizonyára sokan elolvassák majd Tömörkény: Talpas úri módban című megkapó kutyatörténetét egy puli életének nagy fordulatairól. Móra Ferenc: Tet- rakontaoktaéderek című kis remekműve nyilván minden diákban rokonérzelmeket ébreszt. Érdekes és szipor- kázóan szellemes a Kis magyarok vizsgáznak című Juhász Gyula-írás 1924-ből. József Attila és Juhász kapcsolatáról, barátságáról többek között az az előszó tanúskodik, amit az idős költő írt az ifjú pályatárs első kötetéhez: „íme a költő, szeressétek!” A lángeszű mókamesterek rovat ezúttal József Attila mókázásával szórakoztat. Kínálgató című tréfás (lebeszélő!) étlapja ekképp kezdődik: „Hej, vendégek a begyetek! Nehogy mindent megegyetek!” A szegedi irodalom újabb vonulatából Annus József, Baka István, Szepesi Attila, Veress Miklós, Tóth Béla, Zalán Tibor, Janikovszky Éva, Simái Mihály egy-egy írásával találkozhatnak a Kincskereső olvasói. A Mi újság suliújság?-ban Horváth Dezső ad tanácsokat az ifjú toliforgatóknak Kismacskákat keresünk címmel. A folytatásos regényben Eldorádó csodái teszik próbára nevetőizmainkat, s a Kincses teátrum új darabját (Karinthy: Nagyzási hóbort) akár ma is írhatták volna, any- nyira időszerűen telibe talál. Szájjal és lábbal festők Fekete József: Téli tájkép Nyíregyháza (KM - B. E.) — Megdöbbentő fényképeket bemutató prospektust kézbesített a posta: egy súlyosan mozgássérült csoport tagjai — akik nem tudják használni a kezüket — megtanultak szájjal, illetve lábbal festeni. Hasonlóan megható a szájba vett tollal írott szöveg: „Az Ön vásárlása segítene minket abban, hogy saját erőből tartsuk el magunkat, és kevésbé terheljük családunkat és a társadalmat. Kiadónk nem karitatív intézmény, ajánlatunk nem kötelezi Önt a csekk befizetésére, vásárlásra, de ha képeink elnyerik a tetszését és vásárol tőlünk, akkor ezzel életünk fenntartását is segíti.” A képeket látva már nem a szánalom fogalmazódik meg bennünk a szerencsétlen sorsú embertársainkkal együtt- érezve, hanem a nehézségein felülkerekedő alkotó ember iránti nagyrabecsülés. A mozgássérültek ecsetei alól ugyanis valóban szebbnél szebb képek kerültek ki, ezekből küld el néhányat a címzetteknek a Szájjal és lábbal festő művészek kiadója. Ha megtetszenek a képek, azokat megvásárolhatjuk 225 forintért, a kiadó címére feladott csekken. Hat művészi kivitelű, szép képeslap van a csomagban borítékostul, ennyiért az utcai árusok talán még többet is elkérnének, és a képek valóban olyan művészi színvonalúak, hogy bátran megvásárolhatjuk, és elküldhet- jük szeretteinknek. így cselekedtünk többen, akik ilyen küldeményt kaptunk, van, aki a dupláját adta azonnal postára. S most karácsony közeledtével arra gondolunk: az emberekben a segíteni akarás és a szeretet érzése felW. Vrbica: Telihold Szájjal festett reprodukciók erősödik, hátha vannak, akik nem kaptak ilyen képeslapokat, de szeretnék önzetlenül támogatni a rászorulókat. Ezért itt közöljük a Szájjal és lábbal festő művészeknek a Postabanknál vezetett számlaszámát: 219-98-636- 021-30811, hogy aki segíteni akar rajtuk, megtehesse. Ősbemutató nyíregyházi zenekarral Kortárs szerző művével gazdagodott a Piccoli Archi repertoárja • Angol út, CD-lemez A Piccoli Archi zenekar, vezényel Tóth Nándor Elek Emil felvétele Baraksó Erzsébet Nyíregyháza — Izgalmas zenei esemény részesei lehettünk a nyíregyházi városi művelődési központban: itt volt az ősbemutatója Borgulya András: Lamentatio e capriccio című művének, amelyet a szerző Tóth Nándor, a Nyíregyházi Zeneiskola művész-tanára, illetve a vezetésével működő Piccoli Archi ifjúsági zenekar számára írt. A zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lapunk munkatársának kérdéseire igen szívélyesen adott válaszokat. Imponáló igyekezet □ Tanár úr, miként értékeli azt, hogy itt az ország szélén rendezik meg az egyik művének ősbemutatóját? — Ha az áll a kérdés hátterében, hogy általában minden jelentősebb kulturális esemény a fővárosban történik, akkor meg kell jegyeznem: volt a történelemnek olyan korszaka, amikor ez a táj volt az ország közepe, itt történt minden, ami fontos volt. Most úgy látszik, nagy örömünkre kezd önmagára ismemi és önmaga értékére ébredni ez a vidék. □ Azelőtt milyen zenei kapcsolata volt városunkkal? — Néhány, innen elszármazott tehetséges fiatallal volt kapcsolatom, például Nagy Róbert zongoristával a főiskolán, azután az operaénekes Budai Líviával, aki az általam befejezett Légy jó mindhalálig című operában szerepelt. És sok jót hallottam a Piccoli Arcúiról. Különféle alkalmakkor találkoztam Tóth Nándorral, aki felkért egy mű megkomponá- lására. □ Milyennek találta a közönséget és a zenekart? — Imponáló számomra a nyíregyházi közönség a koncerten megjelentek nagy számával. Egy ilyen modem mű ősbemutatóját még a fővárosban is csak kamarateremben szokták megszervezni, mert kis létszámra számítanak. Itt közel négyszázan jelentek meg, ami nagy szakmai örömet adott. Imponáló a zenekar igyekezete is, amivel az együttes életre keltette a művet. Nagyon kellemes volt a produkciójuk, olyan zenei megoldásokat adtak most ajándékba a múltkori próba óta, ami nagyon jólesett. □ A műve még a komoly zene rajongóinak is elég nehezen megközelíthető. Kiknek szánja, a közönség milyen rétegének? A fiataloknak? — Abban nem hiszek, hogy bizonyos dolgok megértéséhez egy bizonyos életkort kell elérni, inkább attól félek; a felnőttek már sok mindent nem mernek megérteni. Ezért úgy gondolom, minél fiatalabb korban kell találkozni az ilyen zenével. Nagyon kemény munka Tóth Nándor zenekarvezetőnél arról érdeklődtünk, milyen kérdéseket vet fel az együttes számára egy kortárs szerző művét először előadni? — Óriási feladatot jelent, hiszen mai szerzőtől egy ilyen művet már csak azért sem könnyű dolog eljátszani, mert nem pedagógiai célból íródott, hanem koncertpódiumra szánt műalkotás született. Ennek előadása nagyon kemény munka, de megéri, mert amit a gyerekek például ritmikai szempontból tanultak ennek a műnek az elsajátítása során, azt tudják hasznosítani a klasszikus zenében, az előző korok zenéjében. □ Mennyire számít egy zenekar szakmai presztízsében egy ilyen ősbemutató, ha direkt a számukra komponál a szerző? — Rendkívüli jelentőségű a mi életünkben, hiszen nem minden nap születik meg egy ilyen mű. Hálistennek, a Piccoli Archinak már volt egy 'ilyen eseménye, hiszen korábban Gárdonyi Zsolt írt számunkra egy művet, amit két éve mutattunk be. Egy ilyen alkalom szolgálja a zenekar fejlődését, emeli a presztízsét, s amellett nagyon hasznos, mert más stíluskört játszanak a gyerekek, ami hatással van más produkciók előadására is. Van benne lélek Babka József zeneiskolai igazgató hogyan értékeli ennek az ősbemutatónak a jelentőségét? — Több szempontból is örömteli ez az esemény, egyrészt azért, mert nagyon kevés zeneszerző komponál gyerekeknek. Másrészt az úgynevezett modem zenében nagyon sok a mesterkélt, szívtelen rész, vagy csak azért diszharmonikus, mert az a divat. Azért szerencsés, hogy a mi gyermekeink számára egy ilyen mű született, mert van benne lélek. Borgulya András műve a jövőben rendszeresen elhangzik majd a Piccoli Archi koncertjein. A zenekarnak egyébként a jövőt illetően komoly tervei vannak: már készülnek a karácsonyi koncertre és más fellépésekre, a jövő évi angliai útra, és ha minden jól megy, egy CD-lemez megjelentetésére. Ritka áldás, hogy mindez a gyermekekben az öröm érzésével társul. Kívánunk hozzá sikereket! Csorba Ilona, a színházalapító Mindenütt visszatapsolták a színésznőt, akit a kisvárosi életforma harmóniája marasztalt itt Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Jubileumi év ez az évad a Móricz Zsigmond Színházban: fennállásának 100. évfordulójáról emlékeznek meg. Ebből az alkalomból mutatjuk be azokat a művészeinket, akik 1981-ben alapítótagjai voltak színházunknak, és azóta is a társulat tagjai. Öten vannak. Jó néhány évvel ezelőtt történt. Csorba Ilona az egyik szabolcsi községben lépett fel. Szép énekhangjával olyannyira magával ragadta a közönséget, hogy a műsor végén az egyik idős asszony odament hozzá, és megkérte, ugyan nyissa már ki a száját, mert nem hiszi, hogy ő énekelt, és nem gramofon szólt. Amikor a művésznő trillázott neki egyet, szabadkozva elnézést kért, de eddig ő csak a rádióban hallott ilyen szép hangot. Csorba Ilona a színház legképzettebb hangú színészei közé tartozik. Három oktávnyi hanggal dicsekedhetett, s ebből még ma is végigénekel két és fél oktávnyit. Zenésznek, énekesnőnek készült. Érettségi után évekig tanult énekelni. (Ma is mindennap órákat skálázik). Aki csak hallotta, mindenki az énekespályát javasolta neki. A különböző verseElek Emil felvétele nyékén is több első díjat szerzett. A hatvanas évek elején még sok operett szerepelt a színpadok műsorain, és hoztak is szép közönségsikert. Csorba Ilonát az egri színház társulatába vették fel, aztán Eger után Miskolc következett, majd Kaposvár, és 10 évig újból Miskolc. Ott találta meg magának azt a színházat, amelyik a leginkább tudta foglalkoztatni; a miskolci színháznak operett tagozata is volt. Jöttek a jó szerepek. Leányvásár, Víg özvegy, Sybill, Cigánybáró, Szép Heléna, Du- barry; amelyekben fő- vagy fontos szerepet játszott. A szabolcsi közönség is megismerhette, gyakran lépett fel a társulattal a nyíregyházi kőszínházban vagy a szabadtéri színpadon. — A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház alapításakor Bozóky azt mondta: ne félj, anyaszereplőkre mindig szükség lesz. így lettem a színház alapítótagja. Kaptam tőle jó karakter-, sőt ziccerszerepeket is. Ezek voltak Nyíregyházán a legboldogabb évek. Néhány az emlékezetesebb szerepekből: Bolond vasárnap, Ma éjjel megnősülök, A mi kis városunk, A kaktusz virága, Gyöngéd barbár, a Hegedűs a háztetőn. Eközben is jöttek a meghívások: a szegedi opera csalta, aztán a frankfurti zenészszínházból keresték meg. A művésznő nem ment. Fontosabbnak tartotta anyai kötelességét, hogy szeretettel, törődéssel nevelje a fiát. Pedig sok szakember úgy vélekedett róla, hogy ezzel a hanggal világhírű is lehetett volna. Sok felkérés érkezett számára ünnepségekre, rendezvényekre, színésztalálkozókra. Operetteket, sanzonokat, népdalokat énekelt; mindig sikerrel. Minden alkalommal visz- szatapsolták. Talán ezért is maradt szívesen Nyíregyházán, no meg a kisvárosi életforma harmóniája miatt. Ahol mindenki ismeri egymást, és a nézők az utcán is megszólítják, gratulálnak. Az utóbbi évek azonban nem a legszerencsésebbek Csorba Ilona számára. Az idén csak egy szerepet kapott eddig, az is csak néhány szavas. Pedig mint mondja, nincs sok idő hátra a színpadon, legalábbis a nyugdíjas korig. „Lelkileg ez a legérzékenyebb idő”. — Egész életemben aszkéta életet éltem — mondja a pályára emlékezve — Vigyáztam arra, hogy a színpadra mindig kipihenve lépjek fel. Ma, amikor a megélhetési gondok nyomasztják az embereket, hisz abban, hogy mégis szükség van a művészetekre. És bár vannak a pályán, akik kenyérkeresetnek tekintik munkájukat, és nem hivatásnak, ő azt vallja: ha egy jó ügyet szolgálunk, a tett a tisztesség fokmérője. S akinek hite van, mindig van reménye, hogy szeretetben éljen a nyíregyházi társulattal. Szabad idejében olvas, vagy zenét hallgat: nagyon szereti Mozart, Csajkovszkij, Puccini, Vangelis muzsikáját és a country-zenét. Pályája összegzéseképpen stílusosan Fényes Szabolcsot idézi: A legtöbb ember ott hibázza el / Hogy néha-néha álmodozni mer, / ezt tettem én is, / vesztettem én is / de bármi volt / nekem megérte mégis. Csorba Ilonát legközelebb a Nyitott ablak című darabban láthatja majd a közönség. 1993 november 30., kedd Csorba Ilona
