Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-04 / 258. szám

1993. november 4., csütörtök KeIet-Mag.yarorssíág 7 Törődés és állandó felügyelet A klubban gyorsan telik az idő, gyönyörű környezet és meleg étel várja az időseket A mai ifjúság sem rosszabb Élete meghatározó élménye volt a kollégiumi szakfelügyelőként ledolgozott időszak Kovács Éva Kisléta (KM) — Elsősor­ban az idős emberek ve­szik hasznát, de a falu apra- ja-nagyja örülhet annak a korszerű létesítménynek, amelyet október 23-án ünne­pélyes keretek között adtak át rendeltetésének. Amint dr. Vadász Mária fő­orvostól, a falu alpolgármeste­rétől megtudtuk, régi vágya teljesült ezzel a létaiaknak, akik végre méltó módon gon­doskodhatnak öregjeikről. Több funkciót is betölt A községi gondozási köz­pont több funkció betöltésére is vállalkozott: az idősek nap­közi otthonában közel negyve­nen tölthetik a napot azok, akik csak a magánytól akarnak menekülni, társaságra, emberi szóra vágynak. A klubban gyorsabban telik az idő, s nem csak jó szó, de gyönyörű kör­nyezet és meleg étel is várja a tagokat. Az új intézmény ápolási ho- telszámyában tizenketten lak­hatnak, s részesülhetnek átme­neti, vagy akár hosszabb időre is gondos ellátásban, ha kell, szakszerű ápolásban. A település önkormányzata — tudtuk meg a főorvosasz- szonytól — e részleg megnyi­tásával már az egészségügy­ben bevezetendő új finanszíro­zási mód esetleges hátrányait szeremé kiküszöbölni: a kór­A kislétai gondozási központ házak egyre kevésbé tudják benntartani azokat az örege­ket, akik nem annyira orvosi ellátást, sokkal inkább törő­dést, állandó felügyeletet igé­nyelnek. A szociális problé­mák megoldásában ezzel pró­bálnak segíteni a falu lakói­nak. Átmeneti menedék Az öregek mellett természe­tesen a fiatalabbak is komoly hasznát vehetik a frissiben áta­dott létesítménynek: a társal­gót és az ebédlőt úgy alakítot­ták ki, hogy a házi csociális gondozásban részesülők is za­vartalanul elhordhassák az ebédet, s később arra is lehető­séget teremtenek, hogy az itt élő rászoruló családok is az in­tézményben ebédelhessenek. Itt fogyaszthatják el ebédjüket a közmunkások is. A krízisszoba azoknak épült, akik bármilyen ok, bár­milyen probléma miatt válság­ba kerülnek. Feleségek, gyermekek talál­hatnak benne átmenetileg me­nedéket. A létesítmény udvara egybenyílik az óvoda udvará­val, így, ha majd az udvar par­kosítása is elkészül, együtt él­vezhetik a szabad időt, a friss levegőt az unokák és nagy­Amatőr felvétel mamák, gyermekek és az öre­gek. Szociális térkép készül A kislétai gondozási köz­pont költségeihez az épületet és az átalakításhoz, bővítéshez szükséges építőanyagot a tele­pülés adta, a további pénzek­hez különféle pályázatok el­nyerésével jutott a falu. Készül az úgynevezett szo­ciális térkép is, hogy az orszá­gos modellnek is tekinthető új lehetőséget a rászorulók érde­kében mindjobban kihasznál­hassák a községben lakó rá­szorulók... Nyíregyháza (KM - D. B. G.) — Alig néhány hónapja lett nyugdíjas Takács Lász­ló, magyar-történelem sza­kos tanár. Élvezi a szabadsá­got és mindemellett a mun­kát. A tanítást ugyanis nem hagyta abba, jelenleg három iskolában oktat, heti tizenegy órában. S szeretné ezt mindad­dig folytami, amíg energiája és kedve lesz hozzá. Talán nem véletlen, hogy kitartó, szorgalmas munkájáért nyug­díjba vonulásakor — jó né­hány elismerés után — meg­kapta az Oktató-Nevelő Mun­káért Kitüntetést a megyei ön- kormányzattól. A szellemi munkában a feltöltődést, a folyamatos fizi­kai tevékenység nyújtja szá­mára. Két hobbikertje van, az egyik szülőfalujában, Anar- cson. Hűséges maradt hozzá, van egy darab föld, ahova még ma is — hatvanévesen — jó haza járni. A kertek virágai, növényei, fái nem panaszkod­hatnak, hogy ellepi őket a gyom. A tanár úr szeretettel idézi Arany Jánost, aki hason­lóan, mint ő, paraszt szár­mazású volt és idősebb korá­ra visszavágyott a földhöz. „Munkás, vidám öregséget, Hol, mit kezdtem, abban vé­get. Ennyi volt csak; S hogy megint ültessek, oltsak ” Édesanyja varrónő volt, aki mind a négy gyerekét tanítatta. Takács László, tanár Sok ruhát ki kellett szabnia ahhoz, hogy a tandíjra össze- gyűjtsék a szükséges pengőt. Anyja bölcsességének köszön­hetően — az akkor még kis­gyerekben — egy dolog tuda­tosult, hogy érdemes tanulni. Érettségi bizonyítványt Kis­várdán, a Bessenyei György Gimnáziumban szerzett. A család nagyon büszke volt rá, mikor felvették Debrecenbe a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemre. Á magyar szakos tanári diploma mellett levizs­gázott történelemből is. Tanári pályafutását Vásárosnamény- ban, a II. Rákóczi Ferenc Gim­náziumban kezdte, ahol közre­működött a kollégium létreho­zásában. A megyei tanácstól 1972- ben, — az ifjúsági törvény megjelenése után — mint if­júsági előadó megbízást ka­pott, hogy a megyében segítse a fiatalok életét. Ezzel a fel­adattal egyidőben ellátta a kol­légiumok szakfelügyeletét is. A kettős munkaterület azon­ban sok energiát, figyelmet követelt, ezért 1973-tól 1990- ig csak a kollégiumi szakfel­ügyeletét bízták rá. A sok szép emléket adó Vásárosnamény- ból pedagógus feleségével Nyíregyházára költözött. A munkahelyi változást meg­könnyítette, hogy nagyobbik fiúk ekkor ment középisko­lába, a kisebbik általánosba. Élete szép élménye volt a kol­légiumi szakfelügyelőként le­dolgozott időszak, megismer­hette a megye kollégiumait, középiskoláit, a diákokat, ta­nárokat. Mindig arra töreke­dett, hogy az iskolák, kollégiu­mok között jó legyen a kap­csolat. A 17 éves szakfelügyeleti tevékenység idején azonban egyetlen év sem volt, hogy ne oktatott volna. De kevés olyan pedagógus van még a megyé­ben, aki 1954-től a mai napig, folyamatosan tanított volna levelező vagy esti tagozaton. Nyíregyházán tíz iskolában dolgozott. Kicsit aggódva be­szél a mai fiatalokról, akik szerinte egyáltalán nem rosz- szabbak, mint amilyenek ré­gen voltak a fiúk és a lányok. A diákok, sajnos kikerülnek az iskola hatása alól. Ez a zakla­tott világ a kilátástalanságba sodorja őket. Nincs igazi cél, távlat! A pedagógus pedig szinte tehetetlenül áll az új helyzet előtt, melyet — csu­pán nevelő munkával — nem lehet megoldani. Jövőre nőhetnek a nyugdíjak Nyíregyháza (KM) — A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat tervei szerint jövőre az idei nettó bérkiáramlás­nak megfelelő összeggel kel­lene emelni a nyugdíjakat. Ez az előzetesen tervezett ti­zenöt százalék helyett 17-19 százalék lenne. A nyugdíj- emelés időpontja azonban még bizonytalan. Nehezíti a dolgot, hogy az új elvek szerinti emeléshez a társadalombiztosításról szó­ló törvénymódosításra is szükség van. Az idevágó tör­vény ugyanis most évi két­szeri, márciusban és szep­temberben aktuális emelést ír elő, méghozzá az adott évben várható nettó bérki­áramlás arányának megfele­lő mértékben. Az önkor­mányzat elnöksége olyan változtatást javasol, hogy ezentúl egy évben egyszer, várhatóan év közepén emel­jék a nyugdíjakat. Az időpontot azért tartják szerencsésnek az illetékesek, mert ilyenkorra már tisztá­zódnak az emelés mértéké­nek megállapításához szük­séges előző évi béradatok. A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat elnöksége az 1993- as nettó bérkiáramlás várha­tó alakulása alapján 17-19 százalékos nyugdíjemelést tart elképzelhetőnek. Az idei nyugdíjemelés és a jövő évre várható tervek is­meretében az átlagnyugdíj a következőképpen alakul: 1993 szeptemberében négy százalékkal emelték, így el­érte az átlagnyugdíj összege a 10 766 forintot. A novem­beri négyszázalékos, kilenc hónapot felölelő egyszeri juttatás még nem emelte a nyugdíj nagyságát. Ezt a négy százalékot januárban írják először emelésként a nyugdíjakhoz. Januártól az átlagnyugdíj 11 196 forintra emelkedik, ehhez jöhet to­vábbi 13-15 százalékos emelés, amellyel együtt a nyugdíjak átlagosan akár 1500-1800 forinttal is meg­emelkedhetnek. Napfényes délelőtt Jósvai László Nyíregyháza — Napfé­nyes, szép reggelre ébredtek a Mecses nyugdíjasklub tag­jai a minap. Örültek a szép időnek: kirándulásra készül­tek. A nyíregyházi Jókai té­ren két autóbusz várta az időseket, akik igen száp számban, nyolcvanheten jöt­tek el. Tokaj felé indultunk. A Ti- sza-hídra érve lassított bu­szunk, hiszen szép látványt nyújtott a Bodrogköz. Az él­ményt csak a Bodrog szeny- nyezettsége zavarta kicsit... A városi séta somán meg­tekintettük a Rákóczi-Des- sewffy-kastélyt, amely ma diákotthon. Láttuk az emlék­táblát, mely arra figyelmez­tetett: Klapka itt hadakozott Schlikk generális csapataival 1849 januárjában. Vezetőnk felhívta a figyelmünket, hogy 1847-ben Petőfi is itt töltött egy éjszakát. Emlé­keztünk Esze Tamásra és Tokaji Ferencre, a kuruc kor legendás alakjaira. A Bethlen Gábor utcai gö­rögkeleti templomot tataroz­ták, így sajnos, nem tudtuk megtekinteni. Végighaladva a városon megállapítottuk, hogy Tokaj borával, épüle­teivel, tájaival és történelmé­vel kiemelkedő területe ha­zánknak. Ezután Bodrogkeresztúron át Erdőbényére tartottunk, s egy szép kis tisztáson tábo­roztunk le. Voltak, akik tú­rára indultak innen, s voltak, akik letelepedve a fűbe, él­vezték a jó levegőt, a csiripe­lő madárhangokat. Délben szalonnasütés kezdődött. A tűz körül előkerült Tokaj- hegyalja termése, a hegedűn felcsendültek a szép magyar nóták, s bizony, hangos szó­val telt meg a természet. Jó kedvvel, vidáman telt el a délután. Sajnáltuk, amikor búcsúznunk kellett. Mécses Nyugdíjas Pedagógus Klub Enek-zenei vetélkedő A Nyugdíjas Klubok Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Szövetsége november 6-án kilenc órai kezdettel Nyíregyházán, a Váci Mi­hály Művelődési Központ­ban ebben az évben is meg­rendezi klubtagjai számára az ének-zenei vetélkedőt. A selejtezőket az egyes klubokban már megtartották, az ott legjobbnak bizonyulok kerültek a megyei döntőbe. Kilenc népdalkor, tizenhat szólóénekes, két tánccso­port, citerás, fuvolás klubtag méri össze a megyei vetélke­dőn tudását. Tisza* csécsel trécselés . 1 , ., y£? Harasztosi Pál felvételei -;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom