Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-29 / 279. szám

HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 1993. november 29., hétfő En fuvarozom, te szállítod, ő... A célba juttatás különleges módozatai * Ellentétes hatások * A speditőrök tapasztalatai Ég és föld között a címzett felé Balázs Attila felvétele Réti János Budapest (KM) — Me­gyénk útjain és vágányain évente megszámlálhatatlan mennyiségű áru dübörög, csattog keresztül annak elle­nére is, hogy a keleti piac a szakemberek szerint össze­omlott. Szállítani mégis szükségszerű amióta csak árutermelés és kereskedelem létezik. De ha a témában já­ratlan olvasó azt hinné, hogy fuvarozni, szállítani, vagy szállítmányozni ugyanazt a feladatot jelenti az téved. De kezdjük az elején... A fuvarozás az árunak fu­vareszközzel való célba jutta­tását jelenti. A szállítás üzlet­kötési fogalom és az árunak egy szerződésben rögzített időpontra történő célba jutta­tására vonatkozik annak tejes adminisztrációjával együtt. A szállítmányozó pedig a vevő és a fuvarozó közé építi be tevé­kenységét, állandó kapcsolatot tartva valamennyi érdekelttel: kikötőkkel, raktárakkal, hajó­sokkal és megbízóival. Saját fuvareszközzel nem rendelke­zik, fuvarkondíciók vételével és eladásával foglalkozik. Monopol helyzetből piac Magyarországon évtizedek óta a MASPED, a Magyar Ál­talános Szállítmányozási Részvénytársaság a szakma vezető vállalata. Tevékenysé­ge kiterjed a fuvarozás, illetve áruszállítás valamennyi módo­zatára és speciális feladatokra is. Belföldi és külföldi kiren­deltséghálózattal rendelkezik és világviszonylatban is a nagy speditőr cégek közé tar­tozik. Évente átlagosan 1,5-2,5 millió tonrrá forgalmat szervez. A magyar szállítmányozás nemzetközi megítéléséről és az áruszállítás aktuális ered­ményeiről, problémáiról a tár­saság budapesti székházában beszélgettünk László Tibor és Újhelyi Tamás osztályigazga­tókkal. Már első mondataikból ki­tűnt, hogy a rendszerváltás, ezen belül a gazdaság gyöke­res átalakulása a szállítmányo­zásban kedvezőtlen folyama­tokat indított el. Bizonyos, ad­dig meghatározónak számító tevékenységi körök — például a vaskohászat, a vegyipar bi­zonyos ágai, stb. — lassan vagy drasztikus gyorsasággal visszafejlődtek, amiből a MASPED-nek komoly veszte­ségei származtak. Sok száze­zer tonna forgalma kiesett és romlottak azon pozíciói is, amelyeket az addigi tételek mozgatása révén ért el. Elveszett kedvezmények Az árukat, amiktől a ke­reskedők azt remélték, hogy könnyen eladhatók lesznek, plusz fuvarköltség sújtotta és egyszeriben elvesztették ver­senyképességüket a nemzet­közi piacon. Ez az árrárakódás abból adódott, hogy a külföldi fuvarozó társaságok, amelyek korábban a nagy volumenű forgalmunkra jelentős kedvez­ményeket adtak, a megcsap­pant mennyiséget már nem támogatták hasonló engedmé­nyekkel. Ráadásul: ez a megfogyat­kozott forgalom a szakma de­centralizálásától már nem né­hány szállítmányozó, hanem több mint száz speditőr között oszlik még. A nyugati üzletfe­leknek— a szállítmányozás területén legalábbis — sokkal könnyebb, kényelmesebb volt egy nagyvállalattal kapcsola­tot tartani, mint most sok ki­csivel. Az is a teljességhez tartozik — hangsúlyozta a MASPED két szakembere, hogy bár a nagyvállalatok szakmai felké­szültsége nagyobb és talán megbízhatóbb, a jelenleg ver­senyben lévő kis szállítmá­nyozók megpróbálják teljesít­ményüket, illetve szolgáltatá­sukat maximálisra fejleszteni. A határokon innen és túl Megváltozott az üzletköté­sek szerkezete is, ami ugyan­csak érezteti hatását. Az üzle­tek nagy része exportban rö- vidr — a vevő a gyártótól a gyárudvaron veszi át az árut — importban hosszú paritáson köttetik. Ez lényegében azt je­lenti, hogy a magyar speditőr szerepe a magyar fuvardíjra korlátozódik, amiből — ahogy fogalmazták — istenigazából nem lehet megélni. Hasonlóképpen megválto­zott a szállítmányozás keres­kedelmi oldala. A nagy külke­reskedelmi vállalatok ma már nem játszanak olyan meghatá­rozó szerepet, mint eddig. A MASPED megérezve a körül­mények és lehetőségek válto­zását, 1991-től kezdődően kié­pítette a vidéki irodahálózatát Záhonnyal kezdődően Nyír­egyházán át Szombathelyig. Árra a kérdésre, hogy mi­lyennek ítélik a speditőrök a magyar cégek, vállalatok moz­gását a nemzetközi megméret­tetésben, örömmel hallottuk, amint kifejtették, hogy éppen Nyíregyházán, de Kelet-Ma­gyarország más területein is, az előítéletekkel szemben ígé­retes, előre gondolkodó, kap­csolataikat jól építgető vállal­kozásokkal találkoztak. Olya­nokkal, amelyek igyekeznek kihasználni a hátrányosnak ítélt földrajzi fekvés előnyeit, csak még a tapasztalataik nem elegendőek. Ennek megszerzésében is segítségükre lehet egy nagy gyakorlattal, és kapcsolatok­kal rendelkező szállítmányo­zási vállalat. Mielőtt elindul a rakomány. Nagy kerékkel kis kerekekre A vonatviszi kamion útja * Nem olcsó megoldás * A környezet kíméléséért Budapest (KM - R. J.) — A századvég impozáns ször­nyei, a kamionok tízezrével vágtatnak át évente a megye amúgy sem jó minőségű út­jain, miután letöltötték tíz húsz, netán harmincórás vá­rakozási idejüket Záhony­ban vagy más határátkelő­nél. Az úgynevezett kombi­nált fuvarozásról régóta hal­lani már különböző tájékoz­tatókon és aki, mondjuk járt már Bécsben vonattal, az ta­lálkozhatott azokkal a kiske- rekű vasúti szerelvényekkel, amelyek fedélzetén kamio­nok sorakoztak békésen, hogy kötött pályán tegyék meg útjuk egy szakaszát. A Róla, mert így hívják ezt a szállító alkalmatosságot ezek­ben a napokban megjelenik Kelet-Magyarország vágánya­in is. Kérdés: vajon a kami- onosoknak mi a véleményük erről a szállítási, illetve közle­kedési változatról. A válasz­ról, és a közúti fuvarozás egyéb aktualitásáról dr. Pa- polczay Péter marketingveze­tővel beszélgettünk. Az Alpokból vett minta — Önmagában a kombinált fuvarozás nekünk nem jelent konkurenciát. Szerte Európá­ban a vasút szállítási díjtételei olyan magasak, hogy a kami­onfuvarozás olcsóbb. Ha fel- szállunk egy kamionnal és ra­kományával a vasútra, ott már a jármű súlya áruként szere­pel, tehát mindenképpen drá­gább, mintha csak a rakomány utazna a vonaton. így, mivel a vasút eleve is drágább, a kom­binált megoldás értelemszerű­en még többe kerül. □ Azért valami mégiscsak motiválja ezt a megoldást. — Természetesen megvan­nak azok az útvonalak és szál­lítási konstrukciók, amiben a kombinált fuvarozás valóban előnyös lehet. Ez attól is függ, hogy különböző hatósági in­tézkedésekkel hogyan mani­pulálják a versenyfeltételeket. Ismereteim szerint a nyugaton igénybe vett ROLA-szerelvé- nyek nyolcvan százaléka az al­pesi országokon keresztül közlekedik. Ez részben azt je­lenti, hogy Európa többi része osztozik a húsz százalékon, ami nem feltétlenül imponáló adat. Svájcon és Ausztrián ke­resztül viszont azért megy a kombinált fuvarozás, mert olyan akadályokat állítottak a közúti forgalom útjába, hogy nyilvánvaló kénytelen- ségből kell felmenni a vonatra. Mérlegelni a kényszerítést □ Mennyire befolyásolhatja a RÓLA a közút-vasút ver­senyfeltételeinek alakulását? — Ha az így jelentkező ma­gasabb költséget a megbízó ki­fizeti, akkor — ha szabad ezt mondanom — semmi gond! Ez abban az esetben lesz ter­mészetes és elvárható, ha a fu­varoztatónak nem lesz más vá­lasztása. Amíg azonban talál olyan közúti vállalkozót, aki azt mondja: „én nem szállók fel a vonatra, mert nekem van lehetőségem átmenni az adott területen és ehhez minden en­gedélyem megvan, így ol­csóbb is vagyok”, addig nyil­vánvalóan azt fogja választani. Mindemellett a fuvaros is jól jár, mert a korlátozott piac kö­vetkeztében egy kicsivel azért ő is többet tud kérni. □ Van a közúti forgalom korlátozásával kapcsolatban valamiféle intézkedés akár a természetvédők, akár a lakos­ság, akár az önkormányzatok részéről? — Nálunk ilyen kényszerí­tés még nincs, de már alakul, mert azáltal, hogy Csehszlo­vákiából két állam lett, egyre bajosabb ott is az átkelés, ők sem adják számolatlanul az át­haladási engedélyeket. Az éves kontingens számottevő növeléséről pedig hallani sem akarnak. De hasonló jelek mu­tatkoznak a bulgároknál, a ro­mánoknál és a törököknél is. Most már ők is kezdenek úgy gondolkodni, hogy eddig elha­nyagoltuk a környezetünket, most már eljött az ideje, hogy hatékonyan föllépjünk a vé­delmében. Elkerülni a városokat □ Mi a magyar álláspont? — A magyar kormány is — látva, hogy a dél-szláv útvo­nal járhatatlanná vált — fel­mérte a forgalmat. Ebből kide­rült, hogy tavaly itt 800 ezer kamion tranzitált és a kormány úgy döntött, hogy beavatkozik ebbe a veresenybe. Kezdődött az óriási adó kivetésével, ami általános nemzetközi felhábo­rodást váltott ki. Mert addig nincs probléma, amíg az érde­kek nem ütköznek, de amikor bármelyik fél több járművel akar áthaladni a másik orszá­gán, már nehéz mindenki szá­mára elfogadhatóan kiegyenlí­teni a különbségeket. □ A RÓLA azért mégis eny­hít valamit azokon a zavaró hatásokon, amit az országba érkező vagy csak útjainkon át­dübörgő kamionok okoznak. — Ez nem vitás. Ellenben ne felejtsük el, hogy ezek a kömyzeti ártalmak elsősorban azokban a városokban okoz­nak kellemetlenséget, ahol az áthaladási útvonalak vezetnek. Ha ezek elkerülése lehetővé válik, akkor a nyílt autópályán közlekedő kamionokkal már kevesebb gond lesz. Jegyzet Érvek és érdekek Réti János r agadhatatlan ténnyé vált immár az ezredfor­dulóra, hogy az ember ala­posan tönkretette saját kör­nyezetét, amivel nemcsak a védtelen és tehetetlen termé­szetet, hanem önmagát is ve­szélyezteti. Nem is kevéssé. A termelés, a fogyasztás, a ke­reskedés és benne a szállítás, úgy tűnik, a legnagyobb re­cesszió idején sem csökken annyira, hogy mellékhatásai ne okoznának olykor bizony, jóvátehetetlen károkat, ami­ből joggal következtethetünk arra, hogy a folyamat meg­állíthatatlan. Ezért hát az emberiség józanul és felelő­sen gondolkodó részének mára csupán az a választása maradt, hogy amennyire tudja, amennyire csak lehe­tőségei engedik lelassítsa ezt a pusztítva pusztulást. Igen, bárhogy is próbáljuk megközelíteni ezt a súlyos fe­lelősséggel járó témát, csak arra a megállapításra jutha­tunk, hogy közös, az érdeke­ket lehetőség szerint tiszte­letben tartó megoldást, illet­ve megoldásokat kell keres­ni. Ezt leírni, de még kinyi­latkoztatni is könnyű, meg­valósítani azonban szinte re­ménytelenül nehéz. Hosszas, mondhatni or­szágos vita folyt például ar­ról, hogy a megyénk felé tar­tó M3-as mely vidékeken ha­ladjon keresztül, amihez hozzávehető a DAP, a Déli Autópályával hasonló prob­lémája, amennyiben a terve­zők akarata szerint megépül. Minden változatnak voltak és vannak pártfogói és ellen­zői egyaránt. Aztán jött an­nak a kérdésnek a felvetése, hogy hol lépje át az ország­határt? Volt egy záhonyi vál­tozat, majd felülkerekedett a barabási megoldás. Érvelé­sek és ellenérvelések köze­pette. Az egyik hívei azért kar­doskodtak Záhony mellett, mert ott már van egy közle­kedési, fuvarozási csomó­pont, a másik változat hívei­nek, a Barabás-pártiaknak érdekes módon ugyan ez volt a ellenérvük. És ehhez még nyugodtan hozzá lehetne számítani a vasút szempont­jait, a lakosság szempontjait, az önkormányzatok szem­pontjait, sőt ne hagyjuk fi­gyelmen kívül a légiközleke­dés esetleges felvirágzását sem. A fejlődés — ha nem akarunk rossz sorsot ma­gunknak — elkerülhetetlen de minden ígérete mellett ár­talmakat is hoz erre a tájra. Ebbe bele kell nyugodnunk. Megtanulva a döntések meghozatalához az érvek fi­gyelmes meghallgatását hogy az érdekek összehan- golhatókká váljanak. Egtáji szakadék Budapest (KM) — Gaz­daságunk jelenlegi helyzeté­ben a vállalatoknak mindent meg kell tenni a fennmara­dásért. Sőt, olykor a minden­nél még egy kicsit többet is... A MAV-nál, amikor nyil­vánvalóvá vált, hogy az áru- szállítás egészén belül Euró­pa szerte megváltozik a vas­út helye és szerepe, úgy ha­tároztak, megpróbálnak elé menni a problémáknak és létrehoznak egy nemzetközi szállítmányozási szerveze­tet. A tényleges előkészítés 1990-ben kezdődött, nem sokkal később pedig megala­kult az egyszemélyes Kft. a MÁVTRANSSPED élén dr. Bárány István ügyvezető igazgatóval, aki elmondta: az első lépéseket követte a többi, például a TISZA- TRANSZ létrehozása. — Ezt a vegyes vállalatot tavaly alakítottuk az ukrán vasút és a MÁVTRANS­SPED 50-50 százalékos részarányával. Az eltelt egy év alatt bebizonyosodott, hogy szükség van rá, életké­pes vállalkozás. Működésé­nek jelentős szerepet szá­nunk a FÁK tagországai, vagyis a Záhonytól keletre lévő volt szovjet köztársasá­gok és más európai gazdasá­gi körzetek közötti áruforga­lomban. — Kezdetben jelentkeztek nehézségek, de ma már megfelelő szakembergárdá­val rendelkezik a vállalat. Ukrán területről speditőrök, kereskedők, vasutasok közül sikerült munkatársakra szert tennünk. Bár törvényeik, il­letve nem kevés esetben épp a szabályozatlanság miatt a munka kezdeti szakaszán nem kevés nehézséggel ta­lálták magukat szemben. Eb­ben az időszakban jelentős segítséget kellett adnunk ah­hoz, hogy mára nagyjából az igények szerinti felkészült­séggel vehessenek részt a vállalat feladatainak megol­dásában. A munkamegosztás szerint tőlünk elsősorban a nemzetközi díjszabásban jár­tas munkatársak segítik a szolgáltatások teljesítését. — Ebben az évben már az is felvetődött, hogy szélesí­teni kellene a vállalat üzleti kapcsolatainak körét. Az igazgatótanács határozata ér­telmében a jövő évtől tagja lesz a Tiszatransznak a Cal- berson francia szállítmányo­zó, a Ferroviasped svájci, az Express Wien osztrák és a Rábelsped magyar szállítmá­nyozó vállalat. — A nyugati és keleti, vagy úgy pontosabb, hogy a volt Szovjetunióból alakult országok gazdasági, keres­kedelmi gyakorlata — bele­értve a szállítmányozást is — nem egykönnyen össze­hangolható. Ha ennek elle­nére nem kezdjük el a külön­bözőségek közös felszámo­lását, akkor a két égtáj gaz­daságát — és tegyük hozzá életszínvonalát — remény­telen szakadék fogja elvá­lasztani egymástól. Az egyik oldal piacot, a másik a fel­zárkózás lehetőségét veszít­heti el időtlen időkre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom