Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-25 / 276. szám

Kelet-Magyarország 5 1993. november 25., csütörtök HAZAI HOL-MI Vélemények az emelésről A nyugdíjasok szükségesnek tartják, bár a mértékét keveslik # Sok az új nyugdíjas Vajon ő hogy vélekedik a nyugdíjemelésről? Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - T. K., K. É.) — Mint arról la­punkban is beszámoltunk: az Országgyűlés a Nyugdíj- biztosítási Önkormányzat javaslatára döntött arról, hogy az 1993. január elseje előtti időponttól megállapí­tott nyugellátásban részesü­lők egy összegű kiegészítést kapnak. Ez természetesen nem érinti az idén már kézhez vett emelést. Konkrét példákon mutattuk be no­vember 23-24-i lapszáma­inkban, hogy ez mennyi pénzt hoz a konyhára az időseknek. Összeállításunkban megkér­deztük a legilletékesebbeket, mit tartanak a szeretet ünnepe előtti egy összegű juttatásról? Az értelmiség „megbecsülése” Homoródi Pálné pedagó­gus, 35 éven át tanította, ne­velte a kállósemjéni, majd a nyíregyházi kisegítő iskolában a gyerekeket. — Három és félévtized ne­velőmunkáját az állam 12 ezer 500 forint körüli nyugellátás­sal díjazza. Ehhez képest a várható 4 ezer forint feletti összeg jelentős. Ám, ha azt nézzük, hogy egy fűtésszámla már elviszi a pluszpénzt, ke­serűbb lesz a karácsonyi ké­szülődés. Férje, aki szintén pedagó­gus, egyetemi, főiskolai dip­lomákkal a zsebében és 40 esztendei tanítás után alig több mint 18 ezer forintról írhatja alá az átvételi elismervényt. Lassan beletörődött az értel­miség „megbecsülésébe”, de még az ország mai teherbíró képessége láttán is méltányta­lannak tartja a különböző idő­közökben nyugdíjba vonultak ellátása közti aránytalanságot. Horváth János, fogtechni­kus: — Emelik a nyugdíjakat? Kérdés, hogy mennyivel eme­lik. Ha kevéssel, akkor csak porhintés az egész, s mind­össze arra jó, hogy felzaklassa az öregeket. Akinek ugyanis eddig is magas volt a nyugdí­ja, annak ez az összeg semmit nem jelent. A többiek meg, akik a minimumon, vagy az alatt élnek, azok ennyi pénzzel nem jutnak semmire, legfel­jebb egy hónapban három literrel több tejet vesznek. Kinek mire elég A nyugdíjak emelése, saj­nos, igencsak indokolt, hiszen fiatalemberként is úgy érzem, tarthatalan, hogy becsületben megőszült emberek, akik egy egész életet keményen végig­dolgoztak, idős napjaikra megélhetési gondokkal küz­denek, s kukákban keresgél­nek. Az emelés, bármennyi le­gyen is, a semmitől több, csak kérdés tehát, kinek mire elég... Makara Sándorné, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság csoportvezetője: — Örülök a hímek. Bár mi pusztán végrehajtók vagyunk, a nyugdíjak emelése, a nyug­díjak megállapítása nem a mi feladatunk, nekünk sem mind­egy, mennyi pénzt kapnak havonta az emberek. A nyug­díjakkal kapcsolatos hírekről sokszor mi is az újságból érte­sülünk először. Az emelést, a kiegészítést szükségesnek tar­tom, hiszen a panaszok hoz­zánk érkeznek be, így van fo­galmunk arról, milyen gon­dokkal küzdenek a szabolcsi öregek. Sajnos, a mi me­gyénkben országosan is a legalacsonyabbak a nyugdí­jak. Ez részben a múlt örök­sége, de meg kell mondjam azt is, olykor az új rendelkezések sem javítanak a helyzeten. Rokkantsági résznyugdíj A legutóbbiak egyike, az úgynevezett rokkantsági rész­nyugdíj például igen hátrá­nyos az emberekre, nehéz helyzetbe hozza őket anyagi­lag. Az a dolgozó jogosult erre a támogatási formára, aki a 45. életévét július 1 -je előtt betöl­tötte, s legalább tíz év szol­gálati ideje van. A rokkantsági résznyugdíj összege a havi át­lagkeresettől és a szolgálati időtől függ. Ha valaki mond­juk 7400 forint keresett, ennek a 48,5 százalékát kapja rokkantsági résznyugdíj cí­mén. Hogyan lehet ennyi pénzből megélni?! A helyzet, sajnos belátható időn belül nemigen fog javulni. Főleg, ha tudjuk, az idén csak a megyé­ben 24 700 új nyugdíjigényt nyújtottak be. Vikidéi Gyula Erikáért énekel Az égre emelte tekintetét, majd munkába kezdett # Meggyógyulsz és kész! Hamarosan visszasimogathatok Szekeres Tibor felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Ta­valy azon a decemberi na­pon, abban az órában és ab­ban a percben, annak a percnek a másodperc-töre­dékében valami végleg meg­változott. Az eddigi, ha nem is gondtalan, de csodálato­san boldog idő kizökkent egy család életében. Amikor ki tudja már miért, kinek a hi­bájából — nem is számít — az autó a vidám társasággal nagyot borult. Egy valaki maradt mozdulatlan: a hu­szonnégy éves nyíregyházi fiatalasszony, a négyéves Bogi imádott anyukája. Az autót a férj vezette. S sorol­juk tovább a száraz ténye­ket, de vajon lehetnek-e szárazak a tények? Eltörött két nyakcsigolyája, öt hónapig életveszélyes ál­lapotban volt, szinte kizárólag a családtagok hitték a re­ményt, hogy az élet csak meg­kapaszkodik a fiatal testben. Öt hónapig a lélegeztető gép lehelt Erika helyett. Elvé­gezték a szükséges műtéteket, de csak a bájos arc mozog. Sőt már felszabadultan nevet, ked­vesen cseveg. Lehet is biza­kodó, mert annyi mindenki megmozdult, hogy segítsen. Van még jóság bőséggel Vannak még jó emberek... Mit tehet ilyenkor az, aki legfőbb társa szenvedését lát­ja? Földre borul fájdalmában vagy az égnek fordítja tekin­tetét. Vagy... Miklós bizonyá­ra, miután ezeken túljutott, az életét, minden lendületét, energiáját tette fel arra, hogy Erika meggyógyuljon. A csa­lád, a rokonság gondoskodásá­val azon van, hogy könnyít­senek, részt vegyenek szinte minden szervezhető teendő­ben. Szeptembertől legalább már végre otthon lehet, szólhat kislányához, aki a maga mód­ján megérti, bár nyilván elfo­gadni nem tudja, nem tudhatja a megváltozott helyzetet. A kicsi lakás nagyszoba ajtaját leszerelték, így a térben kevés­bé korlátozott a speciális kere­kes ágy mozgathatósága, melynek állítható háttámlája naponta többször jó szolgála­tot tesz. Ezt az immár nélkü­lözhetetlen eszközt munkahe­lyétől kapta Erika — ugye, micsoda fintor —-, a megyei kórház rehabilitációs osztá­lyán volt ápolónő. A férj tehát a motor, s bár erejét jócskán elvette az eltelt keserves idő­szak, melynek történéseit fen­tebb természetesen csak né­hány szenvtelen, dokumenta­lista mondattal tudtuk össze­foglalni, ám nem tett le vég­leges szándékáról. Meggyógyulsz és kész! Eldöntötte ugyanis, hogy a felesége meg fog gyógyulni. S ahelyett, hogy megadta volna magát a kínzó tehetetlenség­nek, újságokkal, hasonló sorsú emberekkel vette fel a kapcso­latot, szakembereket kutatott fel, ha kellett, Dél-Afrikába telefonált. A külföldi orvosok vélemé­nye szerint ugyanis megfelelő gyógykezelés után a fiatalasz- szony állapotában feltétlen ja­vulás várható. De ahogy az már lenni szokott, ehhez a sze­mélyi és technikai feltételek, a sikeres tapasztalat csak kül­földön adott. Levél- és üzenet- váltások, beszélgetések, aján­lások... Németországban egy intézet neves sebésze vállalja a gyógyítást, de a korántsem egyszerű és korántsem rövid ideig tartó gyógykezelés több mint tízmillió forintba kerül. A család, a rokonság képte­len előteremteni a szükséges anyagiak töredékét is. így a legcélravezetőbbnek látszott egy alapítvány létrehozása Kodácsiné Bakó Erika sorsá­nak jobbra fordulásáért. A hi­vatalos elnevezés: Alapítvány Erika gyógyíttatásáért és élet- körülményeinek megsegítésé­ért. (OTP-Bank Rt. 802- 37159-5, a devizaszámla szá­ma: OTP-Bank Rt. 69-655) Háromórás koncert Ezúton is kérik azokat az együttérző magánszemélye­ket, vállalatokat, intézménye­ket, akiknek módjában áll, anyagi támogatásával segítsen (az alapítványra befizetett adomány összege az éves adóalapból levonható)! De en­nél is továbbmentek. November 23-án a muzsikát hívták segítségül, zenetanárok adtak jótékonysági koncertet. E hónap 29-én, hétfőn este 19 órától pedig a Bujtosi Szabad­idő Csarnokban Vikidál Gyu­la, Dinnyés József énekelnek Erikáért. De a szereplők fel­sorolása nem ér ám véget. A háromórás koncerten'fellép a Mandala a musicalvarázzsal, a * Lókötők, a Psyche, a Nyírség táncegyüttes, és szerepelnek a Móricz Zsigmond Színház művészei. A belépőjegy ára mindezért az attrakcióért 350 forint. A gázsit valamennyien felajánlották az alapítvány javára. * * * Lehet, hogy a szeretet nem más, mint szelíd, ám lever- hetetlen fölkelés — a falak, a lehetetlen, a végességek ellen? Jegyzet ________________________ Töprengés sokadikén D. Bojté Gizella r zakemberek — hosszú u elemzések és statisztikai számítások után—állapítják meg, mennyi legyen a mini­málbér. Az adott témában nem azt vizsgálják, meny­nyiből lehet megélni, hanem, hogy az állam bukszájából mennyire futja! Hiába mu­tatjuk ki fehéren-feketén, hogy több a kiadásunk, mint a bevételünk. Nincs több pénz! A lakásfenntartási költségek, a különböző hitel- törlesztések, az élelmezés, a ruházkodás szinte teljesen elviszi a bérünket. A minimálbér megállapí­tásánál már azt is bekalku­lálják, hogy egy családnak egy hónapban hányszor kell paprikáskrumplit enni, füs­tölt helyett az olcsóbb lecsó- kolbászt venni. Szomorúan mesélte egy háziasszony: va­sárnap nem tudott rántott húst készíteni, mert nem fu­totta rá. Pedig -ők az anya­giakat tekintve jó közepes családnak számítanak és ed­dig nem érezték a sze­génységet. Ha már mi is itt tartunk, — jegyezte meg — mások tűrőképessége vajon meddig bírja? Illyés Gyuláról — nem sokkal halála előtt — egy portréfilm készült. Egy mon­datára különösen emlék­szem. Összességében elége­dett volt az életével, egy do­log keserítette meg hétköz­napjait: a mindennapi bete­vő falatért való munkálko­dás. Sokszor csupán csak azért kellett dolgoznia, hogy éhen ne haljanak. Nem a munka ellen volt kifogása, hanem ennek a jellege és szükséges­sége miatt, hiszen olyan fe­ladatokat kellett elvállalnia, amely pénzt esetleg hozott, de igazi, alkotói élményt nem nyújtott és értéket sem te­remtett. Ma sincs ez másképp, a legtöbben kemény harcot vívnak családjuk fenntartá­sáért. Sőt, munkát is nehéz találni, nemhogy olyat, amely jól fizet és amelyet szí­vesen is csinálunk. „Artes omnes perdocet paupertas", ahogyan a latin bölcsesség tartja: nagy mester a nyo­morúság! Mindemellett, sze­rencsére, a magyar ember elég találékony. Középpontban a gyermek Tiszaeszlár (KM - T. K.) — Keresztény Családsegítő Egyesületet alakítottak Ti- szaeszláron a közelmúltban. Egy fiatalember halála kel­lett ahhoz, hogy a jövőben sok falubeli gyermeknek se­gítsenek a köz forintjaival. A falubeliek még jól em­lékeznek arra, hogy a sú­lyosan beteg Gulyás Péter gyógykezelésére igyekeztek előteremteni a nem kevés összeget, ám a sors felesle­gessé tette a nemes kezde­ményezést: hiába gyűlt a pénz, a segítő szándékra már nem volt szükség. Az Édes­anya, dr. Gulyás Jánosné a mély gyászban arra gondolt: ha már az ő fiának nem hasz­nálhat ez pénz, hozzanak létre belőle egy alapítványt és nyújtsanak támogatást a falu gyermekeinek. Az elhatározást tett követ­te és nyár végén balatoni nyaralásra vitték a pénzből a nyolcadikosokat. Ezt az ak­ciót szeretnék hagyomá­nyossá tenni. Meghívták a csonkapapi református ének­kart, segítettek az ellátásuk megszervezésében. Most a nagycsaládosok­nak gyűjtenek ruhaneműt. Karácsonyhoz közeledve ajándékot készítenek, Betle­hem ünnepi műsort állítanak össze, s megörvendeztetik vele az idősek klubjának lá­togatóit. Idejében szólnak Nyíregyháza (KM) — Nem volt hiábavaló létre­hozni a Családvédelmi Szol­gálatot január elsején — tud­tuk meg Babosi Györgyné megyei vezető védőnőtől —, ugyanis rendkívül biztatóak az eddigi eredmények. Jelen­leg megyénkben öt ilyen szolgálat működik az Állami Népegészségügyi és Tiszti- orvosi Szolgálat keretén be­lül. Tanácsadásaikon több mint háromezren jelentek meg. A számadatok azt bizo­nyítják, hogy kevesebben kértek terhességmegszakí­tást, s közülük is sokan meg­változtatták eredeti dönté­süket az elbeszélgetést kö­vetően. Örvendetesnek és az erő­södő bizalom jelének tartják, hogy minden tizedik kliens családtervezéssel összefüg­gő gonddal kereste meg a szakembereket — még ide­jében. Jégverem Mélyhűtött áruk, mélyhű­tött eladók, mélyhűtött vá­sárlók! Ez a helyzetkép no­vember második felében a rohodi boltban. Mert nincs fűtés. A tavalyról maradt po­ros szén nem ég, fával pedig nem lehet felfűteni a hatal­mas helyiséget. No, meg fűtő sincs. Ha a női alkalma­zottak valamelyike, esetleg a férje, kényszerű magánszor­galomból megpróbál begyúj­tani, nem sok köszönet van belőle, hisz poros szénnel legfeljebb csak elfojtani le­het a tüzet, nem fellobban- tani. Hogy miért van mindez? Azért, mert október végén Rohodon is fellobbant a gáz­láng és az Áfész gázfűtést akar a boltban. Ez szép, he­lyénvaló dolog. Tiszta, ké­nyelmes, modem, s talán ol­csóbb is, mint a szénfűtés volt. De mi lesz addig, amíg ez a gyönyörű terv megvalósul? „Most tél van, fagy, hó és halál” — írja a költő. A fagy­halál, remélem, elmarad a rohodi Áfész-boltban, de hogy cidrizés még sokáig lesz, az biztos. A gázfűtésig tovább marad a mélyhűtött áru, mélyhűtött eladó, mélyhűtött vásárló, meg a lelkek mélyére fa­gyasztott hallgatás. Balogh László Rohod

Next

/
Oldalképek
Tartalom