Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-24 / 275. szám
12 Kelet-Magyarors KULTÚRA 1993. november 24., szerda Delon alias Casanova Nyíregyháza (G. S.) — íme Delon, aki újra hódítani készül! Nem lesz nehéz dolga, hisz hazájában éppúgy, miként szerte a világon igazi sztár még ma is. Az új ászfilm pedig a Casanova visz- szatér. December 3-án lesz a magyarországi bemutatója. Joggal kérdezhetjük: mi Delon változatlan sikerének a titka? A kirobbanó energia, a lendületesség, a páratlan színészi képesség, a figurák meggyőző megjelenítése, a játékkedv. De valljuk be, hogy a nők nemcsak ezért szeretik. Szabályos arc, finom vonások, csillogó szemek, amitől elolvadnak a hölgyszívek. Tagadhatatlanul az egyik legnagyobb szexszimbólum. A férfiak is csodálják, szeretnének hasonlítani rá. Szemlézzünk egy kicsit: vajon hogyan kamatoztatta külső és belső értékeit az évek során a francia szépfiú. Először 1957-ben lépett színre Yves Allégret rendezésében. A filmet (Quand la femme s en mele) hazánkban nem mutatták be. A sikert számára a Luchino Visconti rendezte Rocco és fivérei című film hozta meg 1960-ban. Ekkor lett igazán világhírű. Hosszú pályafutása során dolgozott ő René Clement-tél, Michelangelo Antonionival és Jacques De- rayval és Volker Schöndorf- fal is. Ismertebb filmjei az említettek mellett az ún. zsarufilmek, melyekben vagány, magányos hősöket alakít. Ezek a következők: Zsaru (1972), Zsarutörténet (1975), Egy zsaru bőréért (1981), A zsaru szava (1985), Ne ébreszd fel az alvó zsarut (1988). Megállapíthatjuk, hogy ez az ember zsaruszerepre született, pedig tud ő mást is. Sőt! No, de ne becsüljük le a rendőrszerepeket, hisz ezekhez is óriási kvalitás kell. A Delon alakította romantikus hősökről még nem is beszéltünk, pedig ezekben a szerepekben hasonlóan közkedvelt. Az évek közben múltak, az idő vonatát neki sem sikerült megállítani. Alain Delon, miként a mellékelt felvétel is bizonyítja, kicsit megöregedett. De szerencsére belül fiatal és tettre- kész. És már itt is van Magyarországon 1992-ben készült filmje — egyelőre még dobozban — a Casanova visszatér. Megint sikerült találkoznia az életkorának megfelelő parádés szereppel. A fiatal nőcsábászból öreg hódító lett. A rövidesen vászonra kerülő film forgatókönyvét Jean Claude Carriere írta, Schnitzler kisregénye alapján. Casanova figurája eddig is sok rendezőt megihletett. (Comencini, Fellini.) Ezúttal Edouard Niermans interpretációjában elevenedik meg a legenda: a szenvedélyes, csalárd és véres ^ történet. Igazi love story. És a siker aligha maradhat el! Delon újbóli diadalmaskodása aligha lehet kétséges, a Casanova győzelme szinte biztosra vehető. Alain Delon Reklámfotó Könyves hírek Mentőakció a bezúzás ellen Tököl (MTI) — Bizonytalan annak a hozzávetőleg 7 millió könyvnek a sorsa, amelyet a megszűnt Könyvterjesztő Vállalattól a zúzdába küldés elől vett át az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság és jelenleg a tököli repülőtér hangárjaiban tárol. A díjmentes raktározási lehetőség azonban december 31-én megszűnik. A könyveket tanyai iskoláknak, falusi könyvtáraknak, erdélyi, ukrajnai, észt, litván és más országbeli magyar kulturális társaságoknak adnák át térítésmentesen. Ám ez is kiadásokkal jár. Az Országgyűlés ugyan e célra már megajánlott 6 és fél millió forintot, s a Pest Megyei Munkaügyi Központ is segíteni kíván, mivel 140 ember alkalmazására nyílik lehetőség. Hiányzik viszont további hatmillió forint, amit adományokból, közadakozásból kívánnak előteremteni: a könyvmentő akcióhoz szponzorokat toboroznak. Békés egykori parasztvilága Újkígyós (MTI) — Egy békési falu — Újkígyós — egykori parasztvilága elevenedik meg Zsótér József most megjelent, A falu közepe című könyvében, amelyet az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola jelentetett meg. A hatvanas éveiben járó kígyósi életrajz-író Zsótér József saját életét, a falu múltját s az elmúlt évtizedekben szétvert gazdatársadalmat mutatja be munkájában. Az újkígyósi katolikus népfőiskolának ez a második kiadványa, az első Harangozó Imre moldvai régies népi imádsággyűjteménye volt. Az idén még egy könyv megjelentetését tervezik, ez a kötet ismeretlen moldvai csángó mondákat és legendákat fog tartalmazni. A tervek között szerepel még Liikő Gábor néprajztudós Békés megyével foglalkozó írásainak kiadása. Önzetlen szponzorálás a kultúráért Méltó helyet szeretnének találni a páratlan óvodamúzeumi gyűjteménynek Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — A napokban adtuk hírül, hogy Nyíregyházán létrehozták a Nemzeti Óvodamúzeum Alapítványt, amely egyedülálló kezdeményezés, és egyelőre ugyanolyan páratlan az országban, mint a nyíregyházi óvodamúzeum. Az alapítvány életre hívásával kapcsolatban számolhatunk be néhány újdonságról. Nem volt meglepő, hogy az alapítvány első kuratóriumi ülésére egy magánlakásba szólt a szíves meghívás, hiszen amint azt az ötfős kuratórium egyik tagja megjegyezte, ennyien nehezen fémének el az óvodamúzeum pici épületében. Talán az alapítvány segítségével, annak gyarapodásával megoldódhat ez a legnagyobb gondjuk. Elsők lehetünk Közép-Európában az első kisdedóvót Brunszwik Teréz nyitotta meg 1828-ban a budai Mikó utcában, Bécsben is csak két évvel később sikerült megszervezni az első osztrák óvodát. Ugyancsak első volt Közép-Európában a magyar óvodapedagógus-képzés a Kisdedóvóképző és Példány Intézetben Tolnában 1837-ben. És most egy elhivatott szakember szívós munkája következményeként mi, nyíregyháziak lehetünk az elsők az országban, akik óvodamúzeumot nyithatunk. Maga az intézmény már létezik, hiszen éppen három éve, 1990. november 23-án a múzeum megnyílt, 1992 közepétől pedig hivatalosan bejegyzett múzeumként az országos katalógusokban is szerepel. Gyűjtőköre a muzeális értékű okiratoktól kezdve a különböző gyermekjátékok és szemléltetőeszközök sorozatáig teljed, beleértve a holland Montessori készletet is, melyet hazánkban az utóbbi évtizedekben nem használhattak ^oktatásügyben. Játéksarok az óvodamúzeumban Kézenfekvőnek látszott az a megoldás, hogy a mai, sokak számára pénztelen világban egy alapítvány létrehozása segíthet az óvodamúzeum további fejlesztésének érdekében. De honnan lehet összeszedni az alapításhoz szükséges 100 ezer forintot? Az egyik forrás a megyeszékhely 26 óvodájából származott: elkezdték ugyanis árusítani az óvodamúzeumi címertábláról és a kiállításról készített képeslapokat. Emberi jóindulat Tíz forintjával gyűlt össze az a 30 ezer, ami a 100 ezer egyik jelentős tételét alkotja. A véletlennek, a szerencsének, s főként az emberi jóindulatnak köszönhetően önzetlenül segítő szponzorok is felkarolták az ügyet: a nyíregyházi KTE-90 Építő, Vállalkozó, Tervező és Beruházó Kft., (vezetője: Ojtozi János) valamint a nyírbátori Monéta Kft., (képviselője: dr. Veress János) adtak 30-30 ezer forintot, amiben az a különös, hogy olyan személyek is önzetlenül vállalták a szponzorálást, akiknek személyesen nincs semmilyen óvodai érdekeltségük. Számos helyről érkezett további felajánlás: a város és a megye óvodáinak dolgozói önként ajánlottak kisebb ösz- szegeket, sok kicsi sokra megy alapon. Támogatja az alapítványt Forrai Katalin, Pécsi Ildikó és Endreffy Ildikó, valamint a Magyar óvodapedagógusok Egyesületének miskolci szervezetével együtt Fábián Károlyné Miskolcról. Természetesen a megyei pedagógiai intézettől sok szakmai segítséget kaptak. Komoly összeggel az alapítvány létrehozói között van dr. Bállá Lászlóné martonvásári vezető óvónő, ami azért érdekes, mert éppen azon a településen is foglalkoznak országos óvodamúzeum nyitásának a gondolatával. Az alkalmas épületük meg is volna rá, viszont az értékes anyag itt van Nyíregyházán, Harcsa Tibor- né, az óvodamúzeum vezetője, a kuratórium titkára több éves gyűjtőmunkája eredményeként. Az alapítvány tehát él, tőkéje kezd szépen gyarapodni. (Csekkszámlaszáma: Nemzeti Ovodamúzeumi Alapítvány 802-36580-0.) Ezáltal megvalósulhat a célja, amely „a magyar kultúrtörténet egy szakaszának máig össze nem gyűjtött, és egységben eddig fel nem mutatott szakanyagának további gyarapítása, mélHarasztosi Pál felvétele tóbb elhelyezésének segítése”. Az önkormányzat eddig is támogatta az ügyet, az erkölcsieket és a lehetséges anyagiakat tekintve egyaránt, de nem született döntés a leendő óvodamúzeum épületének kijelölésére. Alapos szemle szükséges Mire lehet számítani? Kérdésünkre dr. Veréb József, a kuratórium elnöke elmondta: a humán bizottság nem zárkózott el a gond megoldása elől, a téma továbbra is napirenden van, és a legjobb megoldást szeretnék megtalálni, hogy a városlakók és a turisták méltó környezetben találkozhassanak az értékes múzeumi anyaggal. Indokolt immár alapos szemlét tartani a város középületeinél, melyik lenne vajon a legalkalmasabb a gyűjtemény befogadására, hiszen az kinőtte a helyét a Stadion utca 32/A. szám alatti épületben. Közben a híre terjed az országban, jönnek a látogatók mind nagyobb számmal. De gondolhatunk az exporara is: 1996-ra felmutathatunk egy olyan értéket, amiből egy van az országban. Lemondhatnak- e városatyáink valamiről, amire büszkék lehetünk? Napfölkelte Epidauroszban 1. Mi jut eszembe a színházról egy tengerparti pirkadatkor a színház görög bölcsőhelyén? Szabó Tünde Epidaurosz-Nyíregyháza — írj valamit a színházról, mindegy, mit. Ami eszedbe jut — mondja az igazgató úr. Hát íme: A nyáron egyszer Epi- dauruszban végignéztem egy napfölkeltét. Felhúztam az órát, mint akinek fontos dolga van, hogy semmit el ne mulasszak. Kinn még hűvös volt és sötét. Éjszaka. Csönd. Csak a tenger lüktet, mozog, dübög szünet nélkül. Mindig hallom. Akkor is ha nem látom, ha benn vagyok a parti hegylánc mögött, akkor is szünet nélkül érzem ezt a hatalmas erőt, ezt a végtelen, lüktető, élő, tiszta kékséget. Ez a zúgás beissza magát az agyamba, a zsigere- imbe, a bőröm alá. A hullámfodor karéja ritmusosan csapódik a parthoz, felgörgeti a kavicsokat, azok pedig halk, apró koccanásokkal visszagörögnek, fel-le, fel-le, délelőtt és délután, télen és nyáron, ezelőtt és ezután, időtlen folyamatosságban görögnek a kavicsok, így mindegyik gömbölyű lesz, lapos és fényes. Jó megfogni őket, érezni ahogy belesimulnak a tenyeredbe és bámulni a kövek vékony, csillogó erezetét. Színesek. Zöldek! Hányféle zöld, fehérek, rózsaszínek, sárgák, barnák, foltosak, csíkosak, gömbölyűek! A fejem fölött akkora darab ég, amekkorát csak elbír a szemem. Sötétkék. Egészen sötét, mélykék, puha és remeg. Talán a csillagoktól? Ennyi rengeteg csillagot még sohasem láttam együtt, ragyog, pompázik, tündököl a Göncöl, az Esthajnal, a Nagymedve, látszik a Tejút milliárd csillaga is mind külön-külön. És mintha az ég tükörképe lenne, a sötétkék fényes tengeren is csillagok: apró halászhajók lámpái. Lassan, hangtalanul úsznak a part felé, jönnek haza az éjszakai halászatból. Kettő, három, azután megint feltűnik egy. A horizonton halványkék csík. Mindig így van. Nappal is, mint egy örökké vízszintes felkiáltójel ég és föld között. És akkor hirtelen körben a horizonton végigfut egy égővörös csík. Olyan váratlanul történik, hogy amire föleszmélek, már lángban áll a tenger. A fejem fölött még sötétkék az ég, a lábam előtt még sötétkék a tenger —, de ott szemben, valami tűztánc kezdődik. Szélesen, hatalmasan, vörösen, sárgán izzik, lobog, lángol az égbolt. És mindez olyan közel, hogy úgy tűnik pár lépés és elérhetném a kezemmel. A kezemmel, amelyik ugyanolyan vörös, vörösre festődnek a szüntelenül görgő kavicsok, a fehér márványlépcső, amin ülök, a fák, a fűszálak és a fűszálakon rubintok a harmatcseppek. Olyan meleg, olyan boldog, olyan piros érzés tölt el, hogy ujjongani szeretnék! Nem tudom a szót, amit ki kéne mondani, ki kéne sikoltani, hogy benne legyen: élek! Élek! Gyönyörűség! Isten! Mi ez? És akkor ebben a mindent beborító, vörössárga, extatikus ragyogásban, izzó fehéren megjelenik a Nap. Nem lehet odanézni. Be kell csuknom a szemem. De még így is, a lehunyt szemhéjam mögött, ott ég a kicsi, hófehér korong, amit megláttam. Káprázat. így kell maradni, így, lehunyt szemmel. Nem lehet odanézni. Megvakít. És akkor megszólalnak a tücskök. Úgy látszik ez volt a jel. Egyszerre zendítenek rá, mélyebben, magasabban, néha csilingelve és szólnak egész álló nap. Madarak röppennek a fejem fölött, és ahogy lassan újra kinyitom a szemem, megelevenedni látom azt a sikoltást, amit az előbb nem bírtam kimondani. Halak ugrándoznak ki magasan a vízből, sirályok röpdösnek, köröznek hatalmas szárnyú albatroszok, fecskék húznak el, rákocskák cikáznak a víz tetején, kagylók fúrják magukat koráll kövekbe, polipok és áttetsző kék medúzák, hangyák és skorpiók, kékesfekete tengeri sünök indulnak, nyüzsög, árad és ujjong az élet. A narancsileget méregzöldje lassan visszakapja a színét, az olajfák újra ezüstösek lesznek, a ciprusok sötétzölden fúródnak az égbe, súlyos szőlőfürtök terpeszkednek, megfeszülnek a hatalmas kaktuszok és pálmák, nyílnak a lila és hófehér leanderek és illatozni kezdenek a pineák. Lassan mindent betölt ez a kesernyés, bódító fenyőillat. Hang, fény, íz, illat — elindult egy nap. (Folytatjuk) 12 Kelet-Magyarorszag KULTÚRA 1993, november 24., szerda
