Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-23 / 274. szám
1993. november 23., kedd TÚL A MEGYÉN 'V •• "■ ■ ' ’ MV\, ■ MA WW' VV-AA AA \ »VI VAA AAAA _ _ Kelet-Magyarország 1 Átfogó rendezés a délszláv válságra Luxembourg (MTI) — A délszláv válságban érintett valamennyi felet — valamint megfigyelőként az Egyesült Államok és Oroszország képviselőit is — találkozóra hívják jövő hétfőre Genfbe az Európai Unió külügyminiszterei, hogy megvitassák a humanitárius segélyek biztosításának és a német-francia kezdeményezésen alapuló átfogó politikai rendezésnek a kérdését—jelentette be Willy Claes belga külügyminiszter az EU miniszteri tanácsának hétfői, luxembourgi rendkívüli ülése után. A genfi találkozón a Tizen- kettek mindegyike külügyminiszteri szinten képviseli majd magát és a meghívó a délszláv térségből nem csupán a boszniai vezetőknek szól — tette hozzá az ülésen elnöklő belga politikus, aki David Owen, a jugoszláv-békekonferencia társelnöke társaságában válaszolt a sajtó kérdéseire. Claes ismételten hangsúlyozta, hogy a Tizenkettek nem hajlandók bármiféle felelősséget válalni azért a humanitárius katasztrófáért, amely a tél közeledtével elkerülhetetlenné válhat, ha továbbra sem sikerül szavatolni a segélyek zavartalan eljuttatását. Közölte ugyanakkor, hogy a miniszterek megbízták az EK-bi- zottságot: a hónap végéig dolgozza ki a korábbi terveket meghaladó segélyakció pénzügyi és technikai hátterének részleteit. Ezzel egy időben a miniszterek véglegesítették a délszláv válság átfogó rendezését célzó német-francia javaslat főbb elemeit, és felhatalmazták a féléves — decemberig még belga — EU-el- nökséget annak a közös külpolitika alapján történő képviseletére. A több fázist magában foglaló kezdeményezés — a szer- bek elleni szankciók fokozatos felfüggesztése mellett — az első szakaszban rendezné a boszniai területi vitákat, valamint a horvátországi krajínai szerbek státusát. A rögtön ezt követő második szakasz — a London II. konferencia — megerősítené mindezt, és sorba venné a még nyitott kérdéseket (így többek között a Vajdaság, Koszovó és Szandzsák helyzetének ügyét). Végül a harmadik szakaszban kerülne sor a hosszú távú és végleges rendezést biztosító London III. konferenciára, beleértve az általános leszerelés megoldását is. Claes kitért annak megválaszolása elől, pontosan mikor, milyen fokozatokon keresztül és miként értendő a szankció fokozatos felfüggesztése (amely hírek szerint amerikai nyomásra váltotta fel az eredeti javaslatban kilátásba helyezett megszüntetést). Ennek pontosítása még további egyeztetést igényel — közölte röviden, jelezve egyúttal, hogy a közös külpolitikát képviselő belga elnökség még a hétfői találkozó előtt konzultálni fog a kérdésről Washingtonnal is. Arra a kérdésre, vajon annak — az októberi csúcstalálkozón elfogadott formulának a jegyében, miszerint a segélyek biztosítása érdekében a Tizenkettek készek minden megfelelően bizonyuló eszköz alkalmazására — ez alkalommal felmerült-e a katonai erő fel- használásának lehetősége, a belga külügyminiszter válaszul leszögezte: amennyiben megszületik a megállapodás, de ezt valamelyik helyi milícia nem tartja tiszteletben, ez esetben nem fognak habozni a katonai eszközöket alkalmazni. Ennek mikéntjére azonban nem tért ki. Lord Owen mindehhez még azt tette hozzá: ismerve a térségben uralkodó helyzetet, nem tartja kizártnak, hogy nem minden fél fogadja majd el a Genbe szóló meghívást. A szembenálló erők között akadnak, akik folytatni akarják a harcokat, egészen egy átfogó tavaszi offenzíváig — jegyzete meg. Éppen miattuk és velük szemben is szükséges nyomatékosan tudatosítani, hogy a tél közeledtével a háború folytatása egyenértékű a humanitárius katasztrófa elkerülhetetlenné tételével — szögezte le, és hangsúlyozta, ezért is tartja pozitív lépésnek a segélyek ügyének és a politikai rendezés kérdésének az összekapcsolását. A dallasi gyilkosságról, harminc év után Az elnököt lelőtték! • Az első után két újabb következett O A szálak összekuszálódtak A raktárház, ahonnan a lövéseket leadták Bokor Pál Budapest — Az elnök a First Lady és Johnson alelnök kíséretében érkezett 1963. november 22-én Dallasba. Kampányát volt ez, csaknem egy évvel a következő választások előtt. Kennedy akkori helyzete némiképp hasonlít Bili Clinton mai problémáira: legfontosabb programjainak némelyikét, így mindenekelőtt a radikális adócsökkentő reformot saját pártjának képviselői és szenátorai sem támogatták kellőképpen a kongresszusban. Az elnök arra számított, hogy 1964-ben alapvetően a maga javára fordíthatja a kongresszusi erőviszonyokat. Barry Goldwater texasi republikánus szenátor nem tűnt komoly ellenfélnek. Texasban azonban Connally kormányzó és Yarborough szenátor egymással rivalizált. Kennedy azért ment Dallasba, hogy kibékítse a kakaskodókat és demonstrálja a demokrata egységet. A gépkocsikaraván Dallas főutcáin haladt, a két oldalt tömegesen felsorakozott kíváncsiskodók és rajongók sorfala között. Az első kocsit Jesse Curry dallasi rendőrfőnök vezette. Az elnök kocsijának, egy hosszú, kék, nyitott tetejű Lincoln Continentalnak a volánjánál William Greer, az elnöki titkosszolgálat legidősebb gépkocsivezetője ült, mellette Roy Kellerman, szintén a titkosszolgálattól. Középen — lehajtható zsámolyokon — Connally és felesége ült, hátul pedig az elnök és Jacqueline Kennedy. Mögöttük egy Cadillac haladt ugyancsak a testőrség tagjaival zsúfolva, majd Johnson alelnök Lincolnja következett, benne Ralph Yarborough szenátorral. Őket újabb testőrkocsi követte, majd öt kocsira való helyi notabilitás, három kocsira való riporter és két sajtóbusz következett. Majdnem minden úgy történt, ahogy az elnöki protokollban szokásos. Ám az elnöki gépkocsit általában egy riporterautó követi filmesekkel. Máig tisztázatlan okból ezt a kocsit a konvoj hátsó részébe utasították. Az elnöki gépkocsinak, biztonsági okokból a szabályok szerint tilos 90 foknál élesebb kanyart venni. Most ezt sem sikerült betartani, s többek szerint ez okozta Kennedy halálát. A konvoj az éles kanyar miatt túlságosan lelassult... Tizenkettő harminckor a dallasi rendőrmotorosok által megtisztított úton az elnöki limuzin a Houston Streetről 120 fokos szögben fordult be a háromsávos Elm Streetre, melynek sarkán, a Houston Streetre merőlegesen ott magasodik a texasi iskolák könyvraktárának hatemeletes épülete, tetején a Hertz autókölcsönző reklámtáblájával. Az Elm Stree- ten már kevesebben voltak, mint a Houstonon, de Kennedy még mindig állva integetett az út jobb oldala felé, s Connally kormányzó neje megjegyezte: „Látja elnök úr, nem mondhatja, hogy Dallas nem kedveli Önt.” ’’Hát azt tényleg nem” — válaszolt Kennedy anélkül, hogy fejét visszafordította volna. A következő pillanatban Mrs. Connally felnézett, s azt látta, hogy Kennedy mindkét kezével a nyakához kap. „Te jó isten, rám lőttek!” — mondta volna Kellerman testőr szerint az elnök az első lövés után, amelyet egy vagy két újabb lövés követett. Kennedy kezei felemelkedtek. Kellerman látta, hogy baj van, s rákiáltott a sofőrre, hogy vágjon ki a konvojból, és hajtson a legközelebbi kórházba. Jacqueline az első lövésnél nem fogta fel mi történik. Hozzászokott a konvoj zajához, — a motorkerékpárok recsegéséhez, a szirénázáshoz és a kiabáláshoz is. Csak akkor nézett Kennedyre, amikor Connally kormányzó, Lee Harwey Oswald Archív felvétel akit szintén eltaláltak, kiabálni kezdett. Akkor látta, hogy az elnök a torkához kap, majd feje lehanyatlik. „Istenem, lelőtték a férjemet... Szeretlek Jack” — tört ki belőle, s erőt vett rajta a pánik. Amikor egy Clint Hill nevű testőr felugrott a kocsira, hogy testével védje a bentülőket a további lövésektől, Jacqueline teljes önkívületében (később nem is volt képes számot adni cselekedeteiről) a gépkocsi csomagtartójára vetette magát: egy húsdarab után kapkodott, mely Kennedy fejéből szakadt ki... A kongresszusi vizsgálóbizottság, majd a Warren bizottság sok hónapos nyomozás után is annál a verziónál maradt, hogy Kennedyt egy Lee Harvey Oswald nevű harmincas éveiben lévő fiatalember lőtte le a könyvraktár hatodik emeletéről. Oswald akkor már több mint egy hónapja ott dolgozott, mozgása tehát nem keltett gyanút. Két perccel a merénylet után egy polgári ruhás nyomozó látta meg őt a raktárház első emeleti büféjében, kezében egy automatából vásárolt kólával. Oswald teljesen nyugodt volt, senki nem gondolta volna, hogy az imént rohant le a hatodik emeletről, ahol később a távcsöves puskát megtalálták. Alig néhány perccel őrizetbe vétele után egy Jack Ruby nevű dallasi bártulajdonos, állítólag felháborodásában, egyetlen revolverlövéssel leterítette a még ki sem hallgatott Oswaldot. A szálak e pillanattól kezdve összekuszálódtak. A Warren bizottság 28 kötetből álló vizsgálati anyagából rengeteg adat hiányzik. Mit keresett Oswald pár nappal a merénylet előtt Mexico Cityben, miért nevezte Jack Ruby baráti körben Oswaldot a CIA emberének, adtak-e le további lövéseket az elnökre az Elm Streetet keresztező felüljáróról, mint azt szemtanúk állították, igaz-e, amit az angol televízió egy 1988-as dokumentumfilmje bizonyítani látszik, hogy két további merénylő volt, s egyikük nem más, mint egy Lucien Sarti ne vű korzikai bérgyilkos? Három évtized múltán már alig van remény az évszázad egyik legmakacsabb titkának felfedésére. Valószínű, hogy sosem tudjuk meg, ki ölte meg Kennedyt. Halálát akkor sokan kívánhatták, de harminc év elteltével fontosabbnak tűnik, hogy a gyilkos golyó kivételes életpályát szakított meg. Következik: John Fitzgerald Kennedy Moszkvai levelünk _______________ Szegények és gazdagok M oszkvában az október eleji véres események óta csend honol. Látható jelei vannak annak, hogy a hatalom nem tűr több rendbontást. Az utcákon jóval több katona és rendőr cirkál, mint annak előtte. Megszigorították a nem orosz állampolgárok —mint például a volt szovjet köztársaságokból érkezők — Moszkvában tartózkodását. Aki az igazoltatás során nem rendelkezik megfelelő dokumentumokkal, kiutasítják az országból. A rendkívüli állapot alatt érvényben lévő kijárási tilalom során vonatokat töltöttek meg az orosz fővárosból kitoloncoltakkal. Új fogalmakkal kell megismerkednie az elmúlt rendszer diktatúrájának köszönhetően nyugalomhoz és viszonylagos jóléthez szokott orosz állampolgárnak. A legsúlyosabban mindenkit a piacgazdaság meghonosítása és az állam által már nem befolyásolt szabad árak érintenek. Az öt évvel ezelőtt 140 rubelból normálisan megélő „átlagkereső", ma negyvenezer rubelt kap havonta kézhez, ami éppen hogy elég a megélhetéshez. Egy kiló szép alma 1200 rubel—azaz pont egy dollár —, egy kiló sajt 2500-3000, egy kiló káposzta 500, egy kiló narancs 2000 rubel. Egy női csizma ára 50 000 és 100 000 rubel között mozog. A valamikor átlagszínvonalon élő társadalom ma már széles skálán mozog. Megjelentek a nagyon gazdagok, épülnek a villák, statisztikai adatok szerint tavaly Moszkvában több 600- as Mercedest adtak el, mint Németországban. De ezzel szemben megjelent a na- gyon-nagyon szegények tábora is. Legutóbbi felmérések szerint a népesség egy- harmadának jövedelme nem éri el a havi megélhetéshez elegendő minimumot. A kiskeresetűek kénytelenek a hivatásukon túl még valamivel foglalkozni, hogy mellékjövedelemhez juthassanak. Az egész főváros — de lassan felzárkózóban van a vidék is — egy nagy piachoz hasonlít. Mindenki kereskedik valamivel. Tehetségétől függően van aki egy üveg vodkát, egy üveg pezsgőt és 3 vekni kenyeret próbál néhány rubellel a hivatalos áránál drágábban eladni a Metrómegállóban. Van aki viszont saját olajkutakkal rendelkezik és már multimilliomos orosz Távol-Kelet egy kis falujában, ahonnan egész évben a munka miatt nem tud elutazni, így a felhalmozott pénzét sem tudja élvezni. Egyetlen szórakozása, hogy az általa lebetonozott 300 méteren végighajt időnként vadonatúj BMW-jével a lakóhelyén. A legnagyobb problémát talán mégis — a gazdasági nehézségeken túl — a társadalomban meglévő erkölcsi válság jelenti. Egységes értékrendszerben felnevelkedett generációk hirtelen veszítették el lábuk alól a talajt. Az egykori hősök ma átértékelés alatt, sokukat az orosz nép ellenségeként emlegetik. Bezárták a Lenin mauzóleumot, a Lenin múzeumot és nincs többé őrségváltás a Vörös téren. Nincsenek még új erkölcsi szabályok érvényben, amelyek szerint élni lehetne. Talán ez is az oka annak, hogy növekvőben a narkotikumokat fogyasztók és az alkoholtól függők száma, és megsokszorozódtak az erőszakos bűncselekmények. A sok gond ellenére Oroszország lakossága üstökös gyorsaságával próbál aklimatizálódni az új körülményekhez és kialakítani egy új stílusú életformát és egy nyitott, szabad elvű társadalmat. Moszkva, 1993. november. Kenyeres Zsófia Baloldali győzelem az olasz választásokon Róma (MTI) — A baloldal, a volt kommunisták átütő győzelmét ígérik a vasárnapi olaszországi részleges helyhatósági választások eredményei. Az ország hat legnagyobb városában a baloldal jelöltje szerezte a legtöbb szavazatot, de Palermo kivételével sehol sem kapott abszolút többséget, ezért második fordulóra kerül sor. (Paler- móban a maffiaellenes, baloldali koalíció közös jelöltje, Leoluca Orlando fölényesen győzött.) Rómában és Nápolyban az újfasiszta párt, az Olasz Szociális Mozgalom (MSI) kapta a legtöbb szavazatot a listás választáson, de az újfasiszta jelöltek (Nápolyban Ales- sandra Mussolini, a diktátor unokája, Rómában Gianfranco Fini, az MSI főtitkára) a második helyen végeztek a baloldali polgármester-jelöltek mögött. Északon a Lombard Ligának nem sikerült a remélt áttörés —jelöltjei a 2. vagy 3. helyen végeztek —, de Velencében és Triesztben a legerősebb pártnak bizonyult. A hagyományos kormányzó pártok közül csak a Kereszténydemokrata Párt kapott 10 százalék körüli szavazatot — a felét annak, mint amire számított. A szavazatok összeszám- lálása Szicília kivételével csak hétfőn reggel kezdődött. A becsült eredmények a közvéleménykutató ügynökségek által a szavazóhelyiségeknél a szavazópolgárok megkérdezésével készített felmérésen alapulnak. Az egyes intézetek számszerű adatai eltérést mutatnak, de a fő irányokat egybehangzóan, nagyjából megbízhatóan jelzik. A nagy baloldali szövetség csodálatos győzelmének nevezte a vasárnapi részleges helyhatósági választás (becsült) eredményét Achille Occhetto, a Baloldali Demokrata Párt főtitkára. A hajdani OKP utódpártjának vezetője fontosnak mondta, hogy északon sikerült megállítani a Ligát. Nyugtalanító az újfasiszták előretörése Rómában és Nápolyban, de ezt ellensúlyozta a baloldali jelöltek fényes eredménye — mondta.
