Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-22 / 273. szám
1993. november 22., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Hátrányban a fejlesztések Nyíregyháza (KM) — Hosszasan vitatta meg, majd kisebb módosításokkal elfogadta a jövő évi költségvetési koncepciót legutóbbi ülésén Nyíregyháza önkormányzata. A tervezetről László Gézától, a gazdasági iroda vezetőjétől érdeklődtünk. Elöljáróban azonban annyit máris mondhatunk — s talán senkit nem lep meg — dúskálni a javakban jövőre sem fogunk. 1994-re 17 százalékos inflációt jósolnak, az állami költségvetés tervezett hiánya pedig meghaladja a 350 milliárd forintot. A költségvetésre háruló teher jelentős, ezért a fejlesztések visszaszorítása várható. Bevételi kiesések A mostani évhez hasonlóan sem dologi, sem bérautomatizmusokra nem számít a város. Az illetékbevételek 50-50 százalékos megoszlása közel 140 millió, míg a normatív állami hozzájárulásnál a településüzemeltetési normatíva csökkenése 21,58 millió forint bevételi kiesést okoz, a közalkalmazotti törvény végrehajtásából adódó kötelezettségek teljesítése miatt — csak a béremelést és annak közterhét figyelembe véve 230,43 millió forint többletteher vállalására kényszerül az önkormányzat. A szociálpolitikai feladatoknál viszont — eddig még nem ismert mértékű — növekedéssel számolnak. A koncepció az, hogy továbbra is alapvető feladatnak a város és a meglévő intézmény- hálózat működési feltételeinek zavartalan megteremtését tartják. Továbbá azt, hogy az intézményekben — amennyiben január elsején életbe lép a közalkalmazotti törvény előmeneteli rendszere — a bérek a törvényben meghatározottaknak megfelelően alakuljanak, s a köztisztviselők és közalkalmazottak béremelését egyidejűleg hajtsák végre. A dologi kiadások csak a mutatószámok növekedésével — új feladatok belépésével — arányosan növekedhetnek. Egy másik fontos alapelv: az adósságállomány rendezése, a fizető- és hitelképesség megőrzése. S az, hogy ne kelljen túlzott kényszerpályán mozognia az elkötelezettségek miatt a választások utáni közgyűlésnek. Fejlesztési elsőbbségek A fejlesztéseknél elsőséget élveznek a már megkezdett, folyamatban lévő beruházások, amelyekhez központi pénzügyi források kapcsolódA Nyíregyházi Köztisztasági Kft. a belvárosi és egyéb kiemelt járdaszakaszok tisztítására új nagy teljesítményű német gépet vásárolt !!%/' ' . ;; . £ Balázs Attila felvétele-Tárcának. Ezen túlmenően prioritást élveznek a lakás-közműhöz kapcsolódó, továbbá az oktatás fejlesztésével összefüggő feladatok, nem utolsósorban pedig a magánerős út- és közműberuházások. Mindezeket figyelembe véve jövőre 6,4 milliárd forint bevételt irányzott elő az ön- kormányzat, ez 15,1 százalékkal haladja meg a tavalyit, s közelítőleg 2 százalékkal kevesebb a várható inflációtól. A bevételeknél csökkent a saját bevételek és az állami hozzájárulás részaránya, s jelentősen megnövekedett —1993- hoz képest 9 százalékkal — a tervezett hitel mértéke, amely azonban arányát tekintve lényegesen kevesebb az ön- kormányzat megalakulásakor fennálló adósságállománynál. Várhatóan 864,6 millió forint hitelt vesz fel a város, ennek körülbelül egyharmada a közalkalmazotti törvény végrehajtásából adódó többletteher, a Szekeres Tibor illusztrációja fejlesztésekhez pedig mintegy 300-350 millió forint kapcsolódik. Kiadások kényszerpályán A kiadások 85 százalékát teszik ki az intézményi és városüzemeltetési feladatok. Működési kiadásoknál a növekedés meghaladja a 30 százalékot, azonban sajnos, a dologi kiadások nem emelkednek, illetve csak a többletfeladatokkal járó költségeket tudja finanszírozni a város. Összességében a rendelkezésre álló forrás az intézményeknél a szintentartáshoz sem elég. Feljesztésekre összesen mintegy 600 millió forint áll rendelkezésre, ez nem-éri el a költségvetés tíz százalékát sem, de ha a többi megyei jogú várost vesszük figyelembe, még ezzel az aránnyal sem áll Nyíregyháza az utolsók között. A tömött autóbuszban tompa egykedvűséggelseny- vednek az utasok. Mozdulatlan a levegő, a megállók között megszorul a tehetetlenség. Némi élénkséget csak a fel- és leszállások jelentenek. A korai tél közelebb hozza egymáshoz az embereket. Üres ülőhelyek esetén sem szabadulnak könnyen a már kitaposott, vagy megszerzett helyzetüktől. Igaz, így reggelente még dermesztőén hidegek a műbőr ülések. Az újságíró ernyedten terpeszkedik a kettős ülés ablak felőli oldalán. Tekintete már élénk, de gondolataira rátelepszik a kényszerű utazás bénító üressége. A főtéri megállóban egy másfél ajtónyi öregember törtet a kocsi belsejébe. Fönott fülű táskáját ékként előrevetve nyomakszik, maga után vonszolva zöldségekkel megrakott szatyrait. A megrémült helyzet reménytelen. Senkinek sem jó. A bácsi ráült a zakója aljára és szatyrainak sem talál megfelelő helyet. Stevanyik András Akit a nyomdafesték elbír álldogálók valószínűtlen vékonyra lapulva próbálják elősegíteni a kíméletlen trónfoglalást. A kövér ember mázsás súlyként puffan le az újságíró mellé: Zuhanás közben a táska kicsúszik zsíros kezéből, megperdül a gömbölyű hason és tehetetlenül csapódik le a szomszéd lábaira. Feljajdulni sincs idő, mert a dagadt test eközben oldalirányban préseli a szegény toliforgatót. A Fészkelődése még lehetetlenebb helyzetbe kényszeríti utastársát. Annak szeme villámokat szór, de szusszanni se tud, nemhogy megszólalni! Pardon, pardon — sziszegi a vénember. Puha ujjaival megpróbálja előhalászni zsebkendőjét. Düh és dac keveredik a másikban és aligha örül annak, hogy a „téma” éppen mellette hever. De nicsak! A zsebkendő helyett egy nyolcrét hajtott újság kerül a kövér kezekbe. Egy újság, méghozzá az a lap, ahol ő is dolgozik. Enyhül a harag, hiszen ez egy Olvasó. Egy kedves Olvasó! Megbocsátható minden könyökdöfése, hisz a mai számot hajtogatja. I’í>" ' Amaz komótosan rendezgeti a papírokat, simít, zilál, egyenesít. Hirtelen pillantása érzékeli a szomszéd ébredező érdeklődését. — Szeretem ezt a lapot — magyarázza lelkesülten. Az újságírót átjárja a belső melegség és megértőén bólintani próbál. Szeretem—.folytatja a kövér ember —, mert puha és széles. És nem fog a festék — motyogja és maga alá gyömöszöli a világ híreit. Hiteles rosszkedv Galambos Béla ettőszázezer forint vál- A lalkozási támogatást, tulajdonképpen 3 év türelmi idő után 4 év alatt visszafizetendő kamatmentes kölcsönt kaphatnak a termőfölddel rendelkező (földtulajdonos illetve a támogatás visszafizetéséig földet bérlő) munkanélküliek a megyei munkaügyi központtól — jött nem régen az információ a kormány alkotta jogszabályról, amellyel lapunk is foglalkozott. Súlyos helyzetben lévő megyénk lakói bizony ezrével kapták fel fejüket e hírre. Némi reménysugárként csillant meg sokak számára, hogy családjuk egyre siralmasabbá váló anyagi helyzetén — a folyamatos vagyonfelélésen — talán javítani tudnak e támogatás segítségével. Csakhogy az örömbe nagyon hamar üröm is vegyült. Az egyik, Szatmárban élő, mostanában munkanélkülivé vált ismerősöm meséli, hogy azonnal elment a körzetben működő illetékesekhez, de akkor még ott sem tudtak többet, mint amit az újság megírt. Jó szándékukat bizonyítandó, azért felírták az ő nevét is a többi érdeklődő mellé, hátha a jelentkezés sorrendje számítani fog a végén. Maradt tehát ismerősömnek is a Kelet-Magyar országban olvasott információ, aminek részletei azonban — mint mondta — meglehetősen elszomorították. Nem elég, hogy garanciára van szükség (a támogatás összegével azonos értékű föld, vagy gazdasági épület ingatlannal kell rendelkeznie), még az is feltétele e kétszázezernek, hogy egy Földművelésügyi Hivatalhoz benyújtott — legalább fél millió forintos beruházásról szóló — pályázattal elnyert másik támogatásról és kamatmentes kölcsönről is „ígérvénye” legyen. Pedig a kisemberek többségénél éppen kétszázezer forint körül van egy önként vállalt eladósodásnak a felső határa. Ennyi aí az összeg — hangzott el a szatmári beszélgetés alkalmával is — amennyivel már meg is lehetne kezdeni a gazdálkodást a néhány holdnyi családi birtokon és ameny- nyinek a visszafizetése felől is még nyugodtan alhatna az elapadó jövedelem- forrásai láttán mostanában egyre kétségbeesettebb szatmári, beregi, vagy nyíri ember. Laboratóriumi vizsgálat Harasztosi Pál felvétele Kommentár A költő háza Balogh Géza M i nem voltunk olyan szerencsés helyzetben, mint a németek, vagy a franciák. A mi nagyjaink, költőink, festőink, íróink vagy olyan szegény házban születtek, hogy az nem bírt ki egy emberöltőnyinél többet, vagy ha módosabb is volt, akkor elpusztították a háborúk. A török szpáhik, a német vértesek, meg az amerikai Liberátorok. Hiába keresnénk sajnos Janus Pannonniusnak, Balassi Bálintnak, Kölcseynek, vagy Petőfinek a szülőházát, rég eggyér váltak azok már a földdel. Am nem pusztult el azért minden, Nagy László szülőháza például még áll Iszkázon. Bár már nem sokáig, legalábbis, ha hinni lehet a híradásoknak, melyek szerint veszélyesen megsüllyedt a lakás, sürgősen fel kéne újítani. Legutóbb már a magyar televízióban is bemondták mindezt, s kérték a nézőt, hogy adományaikkal járuljanak hozzá a költő házának felújítási költségeihez. Az OTP Veszprémi Igazgatósága által vezetett számlára lehet befizetni a pénzeket. Országos szégyen ez! Ha nem Magyarországról, az ember hazájáról lenne szó, azt kéne mondanunk, egy ilyen országban nem szabad élni. Mert mennyibe kerülhet ma egy megroggyant, falusi ház felújítása? Kétszázezer forintba? Vagy ötszázezerbe, egymillióba? Nincs ebben az országban egymillió forint, hogy megmentsék a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának szülőházát? A sajtószabadságért, sajtótisztességért üvöltözőknek nem emiatt, ezért a házért kellene tüntetniük inkább? S hol vannak a vállalkozók, a mecénások, az alapítványt tevők? Akik azzal büszkélkednek, hogy egyetlen év alatt milliárdos hasznot hozott az üzletük. Milyen terhet jelentene nekik az a pár százezer forint? Maradunk hát mi, bolondul naivak, a kultúra szegénylegényei. Majd mi adakozunk. Majd csak ösz- szegyűl a mi adományainkból is egyszer az a szűk mil- liócska. Ha már a havi százezrekből élőknek nincsen ötszázforintja erre. Mire futja jövőre a megyeszékhely önkormányzatának? # Növekvő működési kiadások
