Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-18 / 270. szám
1993. november 18., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Régi tulajdonok, „új földesurak” A törvény szerinti hátrány O Vállalkozók, kisparasztok és... • Nyugalomra van szükség Újfehértó (KM - R. J.) — Szerencsére a csodák negatív értelemben is legfeljebb három napig foglalkoztatják a közvéleményt. így van rendjén, az élet megy tovább a maga útján és ami rossz érzéseket okozott tegnap, az mára feledésbe merül, sőt ha szerencsénk van, akkor helyette jó következik. Legfeljebb — az utóbbi évek tájékoztatási gyakorlata szerint — a bajok elmúltával már alig születik híradás — riport, vagy elemzés még úgy se — a jórafordulás mikéntjéről. Bezzeg, amikor konfliktusoktól zengett a határ... Kilenc napon át tartott a legutóbbi földárverés Újfehértón anélkül, hogy a város szenzációval szolgált volna a sajtó számára. Nem úgy mint 1991-ben, amikor az önkényes földfoglalásokról szóló tudósítások harsogtak az újságok címlapjairól. Helyettük is illendő tehát feltenni a kérdést: hogyan zajlik a földek elosztása két évvel a viharos események után? Aki összefoglalja a tapasztalatokat, Nánási Lajos agrármérnök, a polgármesteri hivatal főelőadója. Fokozott várakozás és türelmetlenség — A rendszerváltás ténye felfokozta a várakozást az emberekben. Gyors változást reméltek talán türelmetlenebbül, mint másutt és ezt csak fokozta egyes politikai pártok közvetett vagy közvetlen hatása az érdekeltek körében. Né- hányan ekkor úgy ítélték meg a helyzetet, hogy volt tulajdonukat termelésbe vehetik, meg sem várva a törvénykezés menetét, elfoglalták valamikori földjeiket, vállalva tettük jogi következményét is. □ Milyen hatása volt ennek a közösségre? — A józan gondolkodású újfehértóiak elítélték a föld- foglalást, annak ellenére, hogy tudták, hozzájárult a munka- nélküliség fokozódása is. Azóta lecsillapodtak a kedélyek, de az emberi kapcsolatokban Valahol a Nyírségben még sokáig nyoma marad az akkori konfliktusoknak. A többség azt a tanulságot vonta le, hogy aki a törvény szerint él, az legtöbbször hátrányosabb helyzetbe kerül. □ Most is árverés folyik. Milyenek az újabb tapasztalatok? — Márciusban volt az első és most, október 26. és november 19. között folyik a második a vonatkozó törvények előírásai alapján. A tapasztalatok kedvezőek, az emberek tudomásul vették, hogy törvényesen így juthatnak termőföldhöz. Semmi zavaró nem történt, pedig kerültek árverésre az önkéntes földfoglalásba esett területekből is. Törvény és ésszerűség □ Azért nyilván mutatkoznak ellentmondások. — A jogszabály szerint az 1993. március 24-ig beadott nevesítési kérelmeket a földkiadó bizottságok csoportosítják, elvégzik á részarány-tulajdonok táblába való besorolását a kérelmeknek megfelelően. Gondot az jelent, hogy először azoknak az igényét kell elbírálni, akik erre a határidőre beadták és nyilván a legjobb minőségű területekre adták be. Akik nem adtak be kérelmet, azok tulajdonrészének nevesítése nyilvános sorsolással történik a megmaradt földterületekből. Az így nevesített rész osztatlan, közös tulajdonba kerül. Ezek a megmaradt részek azonban várhatóan gyengébb minőségűek és a módszer művelési ág szerint sem tesz lehetővé szabad választást. □ Milyen következményektől tart a szakember? — Hogy a törvény nem a földhasználat ésszerűsítése, hanem a tulajdonrészek föl- aprózódásának irányába hat, anélkül, hogy a jogalkotóknak ez lett volna a szándékuk. □ Mi okozza ezt az ellentétes tendenciát? — Ez is összefügg a munka- nélküliséggel. A szövetkezetek egyre kevesebb embert tudnak eltartani, nő a munka- nélküliek aránya, akiknek jelentős része a nevesítéstől várja, hogy megélhetést tud teremteni a családjának. Óriási különbségek lesznek □ Megfigyelhető már valamilyen rétegződés a mezőgazdaságból megélni szándékozók körében? — Megjelent a mezőgazHarasztosi Pál felvétele dasági vállalkozói réteg, amelyik nagyobb birtoktesteket szerez meg és családi alapon gépesíti is a gazdaságát. De lesznek olyanok is, akik nem vesznek gépeket, hanem bérmunkát igényelnek. Hasonlóképpen jelen lesz a kisparaszti réteg is. Térségenként óriási különbségek fognak kialakulni. Emellett nagy szükség mutatkozik az új típusú, a szolgáltató jelleget erősítő szövetkezeti modell érvényesülésére, ahol megbízhatóan, megnyugtató módon megteremtik a beszerzés, az értékesítés hátterét, megszervezik a szak- tanácsadói hálózat működését. □ A kérdés közhelynek számít, végezetül mégis szóba kell hozni: hogy látja az agrár ágazat jövőjét, aki köztisztviselőként két évtizede szívén viseli a sorsát? — Létrejöhet kedvező változás a jelenlegi helyzethez képest, amiben kialakul egy jól koordinált, jól szintetizált, több szektorú magántulajdon. Azok után, hogy a politika is belátja: a mezőgazdaság ne legyen politikai csatározások színtere. A mezőgazdaság jövőjének átgondolt kialakításához mindenekelőtt nyugalomra van szükség.-------------Tárca — szóval pajtás ahogy lapozgatom az újságot csak úgy bele a vakvilágba csak azért hogy elüssem a tévelygő időt de mit játszom meg magam csak a látszat kedvéért kamuból hogy ne horkoljak rögtön nahát amint böngészgetem azt a sok hülyeséget liversing hát ez az ezt vártam már hogy a liversingről is egyszer mert hát ők haver ők aztán akkor már a hatvanas években azt csinálták mint a rolling meg a pretty things jól írom javíts ki ha nem kemények voltak az anyjuk istenit ott a koktélhajón a balcsin amikor csak lestünk ahogy végigdarálták megrágták kiköpték a szatiszfeksönt meg a ájvanabijorment az valami volt egy kurva szót nem értettünk a szövegből de bőgtünk a kőszívünk legmélyéből és rikoltottunk mint a kis vöröskakasok meg vonyítottunk-hö- rögtünk mint a kölyökfarkas aztán meg amikor hazavágtuk magunkat neki a gitárnak tudunk mi is annyit na nem any- nyit meg úgy nem de azért csépeltük rendesen a nájlon- ban el is terjedt a híre hogy micsoda züllés öntik magukba a vodka csiszta viborovát úgy natúr üvegből le se teszik a hangszert meg aztán hogy a csajok is piálnak pofátlanul a miniszoknyás anyjuk szentségit szóval brader ahogy ott éppen durmolás előtt belekaptam abba a kis etvaszba végigszaladt rajtam a didergés az a vasárnap délután az jutott eszembe amikor vártuk zolit a vonatnál hogy aztán bulizzunk egy világit a szerkó már be volt lőve dob meg minden lali ő is a nagyerdőn alszik pár éve másfél méter tengerszint alatt a kurva életbe összesíbolt egy erősítőt volt basszgitár tükör a hátunk mögött én majdnem kimentem rajta emlékszel bejött az abo- nyi deberecen felől őzé nem szállt le akkor már repült nagyon messzire fejében a fél tárral amit benyomott az őrtoronyban elszakadt a madzag biztosan pedig hogy szeretett marhulni mindennel de hát az ilyenek mondtuk napokkal később az ilyenek így szokták egy hanyag mozdulattal bekapni az acélcumit aztán csak egy billentés és szétrobbannak a csillagok előcibáltuk leksit ugorjon be a bőrhöz mert akkor még mindig hittük hogy zotya befut a következővel be a nájlonba egy nyelet rum a bátorság miatt aztán búgattuk a grínfildet bezsongott mindenki előbb csak a slepp aztán már az oldmenek is kevertek rendesen amikor kivágtuk a tvisztendsatot a vokál abban voltunk mindig jók nyomattuk is vadul bele a tömegbe a pálinkás doki odakecmergett a pódiumhoz rámkacsintott pajti én akkor buzinak néztem de aztán a százast micsoda pénz volt az hatvan volt a viborova az almás egy ötvenes bele a zakózsebbe tudod az a zöld bőrjakó volt rajtam amit kétszázért szabottunk az öreg bereckivel aki csak azért na hogy a fiatalurak olyanok legyenek mint a mikdzseger meg a brájendzsonsz akkor még élt ez a fehérszárnyú lepke szóval belegyűrte és odavigyorogta a pofámba öcsém a viaszbabát akkor azt nyávogta minden pisis neki az kellett hát adjad neki tudtam én a nótát csak hát olyan volt mint georgotsz nekünk olyan tudod amit egyszer brahiból csiszinek megkértünk komjáthytól égett a pofája a gimibe amikor bemondták a szénahordás a ruszki slágerlista nambör- vanja az a kedvence hatszor kellett a dokkancs fülébe nye- nyerézni a viaszost nem bírta megunni persze ez csak nyá- lazás volt mert a getnót nem állhatta az a szőrös füle behúzódott a sarokba mi meg vágtuk a témát mintha semmi más nem lenne ezen a rohadt világon de nem volt nem lehetett más izzadtak salapáltak mindenki aki mozdulni tudott tekergette magát elolvadt a szendisós bájolgás bedunmlt őszintén ahogy a nagykönybe benyeste valaki a hiány az akkor a sunyiba kushadt a getnó ezerszer ájkentgetnó mert azt hittük öreg ettől jobb lesz ragad le a szemem mit is akartam mondani ja a liversing ott a hajón vagy te ott se voltál mint ahogyan őzé sem érkezett meg se másnap se azután se máig sohsem azóta biztosan veri a csínt csak a lábdob nem akar visszarúgni rendesen kope a motorjával odari- hel mellé leugrik és a szvítlal- abáj az altatódal na hallod mégis horkolok hogy a franc essen bele odakinn meg rakódik a hó befedi a viaszbabás szendergést a húrokat mindent mindent mindent Kállai János viaszbaba getnó Visszaforgatás Angyal Sándor 5 zabó Iván pénzügyminiszter Nyíregyházán — többek között — azt is hangsúlyozta minapi fórumán: ösztönözni fogják a nyereség visszaforgatását a termelésbe, hogy a magyar gazdaság mielőtt növekedési pályára állhasson. Ha jól értettem, ez másként azt jelenti: a kormányzat felhagy az eddigi szemlélettel — hogy t.i. szinte büntették különböző elvonásokkal a termelés bővítésére törekvőket — ehelyett kedvébe igyekszik járni mindenkinek, aki a termelés további zuhanásának megállítását tűzi célul. A nehéz helyzetbe jutott nemzetgazdaságok legnagyobb félelme a fizetésképtelenség, illetve a deficit ijesztő növekedése. Az első reflex erre csaknem mindenütt az „összeszorított marok" elve, a lehető legnagyobb elvonással útját állni a több számjegyű infláció elszabadulásának. Persze, ez a törekvés is csupán félmunka lehet, hiszen csak ott tudnak különböző adók formájában jelentősebb összegeket elvonni, ahol fehéren- feketén tetten érhető a nyereség, a jövedelem. Viszont nagyon sokan tudják,hogy súlyos milliárdok forognak a fekete gazdaságban, az olyan tevékenységek folytatásában, amelyről nincs „hivatalos” tudomása a hatalomnak, amely után nem adóznak. Ez az összeg növekvő mértékben hiányzik az államkasszából. Ugyanakkor mind nagyobb az igény e kasszával szemben a fővárostól a legkisebb faluig, a pedagógustól a vasutasig. Végre remény mutatkozik rá, hogy — mint a pénzügy- miniszter célzott rá — megfordul a bevételnövelő szemlélet. Az elképzelések szerint a visszaforgatott nyereségtől új munkahelyek teremtődnek (Szabó Iván több- százezres vállalkozói rétegről beszélt, ahol ha *csupán egy-egy munkahely létesülne, máris megcsappanhat a munkanélküliek serege.) A termelés, a szolgáltatás bővülése jobb pénzügyi feltételek között tehát nemcsak több — vélhetően jobb — terméket, hanem egyszersmind egészséges konkurenciát és egy reményt keltő foglalkozáspolitikai elmozdulást is jelent. rt zeretnénk hinni, hogy kJ mindez nem marad csupán a szavak szintjén. A tél hirtelen beálltával kelendő a fűtőolaj Balázs Attila felvétele Kommentár ____________________ Frekvencia féktelenül Szőke Judit M itagadás, már alig várom a frekvenciamoratóriumfeloldását. Ha raj,- tam állna, annyi tévét csinálnék, ahány utca vagy ház van ebben az országban. Százféle szerkesztőségben ezernyi alkotó köthetné le „szabad vegyértékeit", s ha még ráadásul nem is irányítanák őket egy pontból, akkor „a demokrácia állandó veszedelemben van” érzése sem hátráltatná őket az alkotómunkában. Amíg a parlament ül a médiatörvényen, addig szerencsére, akadnak izgalmas kísérletek, s mire megalkotják a paragrafusokat, elszánják magukat a moratórium feloldására, kész csapatok állnak össze. Belegondoltam, micsoda parádé lenne, hogy aki akar, az egyik csatornán mondjuk egész nap „bíbíszízgethet- ne”, aki azonban arra kíváncsi, hogy az éppen uralkodók csodáitatják magukat, az odakapcsolna. Biztosan lenne egy sáv — bár nem biztos, hogy fogható lenne azért mindenütt — alternatívaként azoknak, akik magukat épp akkor ádáz ellenzékinek vallják avagy függetleneknek titu- láltatnak. De nem is az lesz a fontos, hogy mit engednek, hanem a lényeg: a választás lehetősége. Nem tudom igazán, hogy hiszek-e konkrétan most a közszolga tévében. Mintha egy kicsit sok lenne ehhez itt a fényes tekintetű küldetéstudatú, az akarnok közmegváltó. Ezért lenne jó a soksok tévé. Biztosan kicsik lennének és szegények, lehet, hogy egy-kettő korán el is pusztulna. Az a veszély is fennáll, hogy talán gyatra kereskedelmi produkciókat kellene nézegetnünk, ha nem mutatunk hajlandóságot az agyonpártosított központi csatornákra. rv e szerintem százszor JJ jobb a kereskedelmi silányság, mint a politikai. Ennek egy oka van: a reklámpiac szigorúan diktálja az ízlésességet, a fejlődőképességet, a túláradás, az ízléstelenül erőltető reklám olyan, mint a bumeráng, ám ezt egyelőre csak a reklám- szakemberek tudják.
