Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-17 / 269. szám

1993. november 17., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 A Távol-Kelet közelében Angol és német nyelvű prospektusokkal ajánlják kiváló minőségű, mutatós termékeiket Nyíregyháza (KM - N. L.) — Japánban és Dél-Koreá- ban nagy sikerük volt a Nyíregyházi Népművészeti és Házipari Szövetkezet kiál­lított termékeinek. A két tá­voli ország üzletemberei rendeltek is ezekből a ter­mékekből. Erről számolt be lapunknak Berencsi Gyula, a szövetkezet elnöke, aki az elmúlt napokban érkezett haza a hosszú üzleti útról. Elmondta, hogy a Külgaz­dasági Kapcsolatok Miniszté­riuma és egy japán cég szer­vezte a két országban a kiál­lítással és vásárral egybekötött üzletember-találkozót. Hazán­kat a szövetkezettel együtt hat magyar cég képviselte. Mutatós mutatók Mind a hat cég könnyűipari termékeket gyárt. S hogy a hazánk könnyűiparát repre­zentáló hat cég közé miért ke­rült be a nyíregyházi szövetke­zet? A minisztérium választá­sa azért esett a nyíregyházi­akra, mert a gazdasági, keres­kedelmi mutatóik igen ked­vezőek. Korábban a szövetke­zet éves árbevételének mind­össze 20 százaléka származott export tevékenységből, az utóbbi években már 60 száza­lékos volt az export árbevétel. Egy osztrák-német kereske­delmi cég az utóbbi években Japánban értékesítette a szö­vetkezet termékeit — siker­rel. A szövetkezet évről évre részt vesz a Budapesti Nem­zetközi Divatnapokon. Angol és német nyelvű prospektu­sokkal ajánlják jó minőségű, mutatós termékeiket a nyír­egyháziak. A jó hímév kiala­kításához az is hozzájárult, A képen nyíregyházi termékek láthatók a közelmúltban megrendezett szöuli kiállí­táson Amatőr felvétel hogy a Német Gazdasági Ka­mara a sajtóban népszerűsíti, rendszeresen ajánlja a szövet­kezet termékeit. Japán híres városában, Oszakában női ruhákat, kézi kötött termékeket, valamint beregi és paszabi térítőkét mu­tatott be a nyíregyházi cég. Öt japán céggel előzetes üzleti megállapodást kötött a szövet­kezet elnöke. A Fuji Enterpri­se INC máris próbagyártást rendelt, a rendelésnek még idén eleget tesznek a nyíregy­háziak. E japán cég képviselői januárban jönnek Nyíregyhá­zára, s várhatóan ekkor kerül sor az üzleti szerződés aláírá­sára. A következő állomás Szöul A dél-koreai Szöulban ma­gyar kereskedelmi és befekte­tési napokat rendeztek. Itt egy koreai kereskedőházzal szer­ződést írt alá a szövetkezet el­nöke. A szerződés értelmében a következő év első negyedé­ben indítják Dél-Koreába a szabolcsi és beregi termékek­ből álló első szállítmányt. A koreai cég igényei alapján máris elkezdték a kollekciók készítését. Kézileg kötött női pulóvereket, női blúzokat, té­rítőkét gyártanak a koreaiak­nak. A dinamikusan fejlődő, hazánkkal egyre jobb gazdasá­gi kapcsolatot kialakító távol­keleti ország néhány szakem­bere hamarosan Nyíregyházá­ra érkezik. A két távoli ország igényes vevőinek azért is tud eleget tenni a szövetkezet, mert meg­vannak hozzá a jó személyi és technikai feltételei. 1990-ben négy évre szóló gazdasági programot dolgozott ki a szö­vetkezet. Eddig minden a program szerint halad. Figyelemre méltó nyereség A nyíregyházi központi üzemben csúcstechnikának számító munkagépeket állítot­tak üzembe. Nyírtéten új üze­met hoztak létre, s még ezen a télen a helyi önkormányzat közreműködésével bővítik a nyírtéti üzemet. A paszabi üzem bővítésére is hamarosan sor kerül, itt már elkezdték 25 új dolgozó betanítását, vagyis ennyivel bővül majd a létszám pár hónap múlva Paszabon. A szövetkezet az idei évet is fi­gyelemre méltó nyereséggel zárja. Erre is alapozva a követ­kező év második felétől még nagyobb mennyiségben ex­portál majd a szövetkezet. Elemes konyha- * és fürdőszobabútorok] szaküzletét nyitották meg hétfőn Nyíregyházán, a Hunyadi utcában Elek Emil felvétele! Tárca nyugati kocsijukkal a szom­szédos megyébe, a tiszaújvá- rosi műjégpályára készülnek. Úri passziójuknak hódolnak. Nincs ebben immár semmi ki­Felsejlik a gyermekkori emlék. Mi hogy örültünk a magunk eszkábálta szánkó­nak és korcsolyának! Bereg- nek aton a fertályán laktunk, G orombán csapott ránk a tél, hosszú, fehér korbá­csával. S bár még nem fagy ott be a szőkének becézett Tisza, a pakurától feketének titulált Szamos, a nyíregyházi Bujto­son is széltől hullámzik a víz, mégis megnőtt a kereslet a korcsolyák iránt. Mert a szü­lők és a nyári kerékpárt sutba dobó dühöngeni, mozogni vá­gyó suhancok tudják, hogy bármikor vastaggá hízhat a jég folyóinkon, tavainkon. Ismerősöm kocsija csomag­tartójából csomagolatlan, dróttal, „davaj módon” ösz- szekötött korcsolyát emelt ki és nyilván a fiára gondolva ezt mondta: „A KGST-pia- con vettem, szinte fillére­kért". Módosabb szomszé­dom a hét végén Kassáról jött haza márkás korcsolyacipő­vel. Fiatal ismerőseimtől tu­dom, hogy a nyíregyházi „mirkós” fiatalemberek szél­sebes, téli gumival ellátott vetnivaló. Csak hagy hódolja­nak, érezzék jól magukat. Hagy táguljon a tüdejük a csípős levegőn. Azokat sem vetem meg, akik a karácsonyt a hólepte Magas Tátrában, vagy a még magasabb osztrák hegyekben töltik. Egyensú­lyozzanak balesetmentesen a síléceken , harapják az ózon­dús levegőt, pihenjék ki ma­gukat, hogy aztán újult erő­vel láthassanak munkához, vagy tanuláshoz. Élvezzék a jólétet, a tél örömeit, az asztal és az ágy örömeit. ahol a Csaronda patak csor­dogált. Persze hogy nem csordogált, ahogy beállt rajta a jég. Mindig volt víz, vagy jég ebben a sással szegélye­zett, keskeny, de itt-ott mély patakban. Mert akkoriban még normális volt az időjá­rás. A négy évszak egymást kö­vette, kiszámíthatóan, menet­rendszerűen. Amikor esni kel­lett esett, amikor sütni kellett sütött, amikor fagyni kellett fagyott. Akkor még jó volt a természet természete. Osz­szel, télen gyakran volt csa­padék. S persze a fagy előtt sár. Mondogattuk is: „Itt Be- regben nem is eső, hanem egyenesen sár esik”. Szóval így tél elején mi, alig tízéves sihederek baltá­val korcsolya alakúvá farag­tunk 2-2 fadarabot. Mindket­tő aljára vastag drótot erősí­tettünk. A magunk fabrikálta korcsolyán önfeledten suhan­tunk a patak jegén. Mintha szárnyunk nőtt volm. Nem tö­rődtünk azzal, hogy lyukas a cipőnk, vagy a nadrágunk. Nem vert ki minket az isten hidege. Olyan volt az arcunk mint az alma, az egészségünk meg olyan, mint a makk. Nem volt akkor még A, B, meg más vírus. S ha volt is, minket nem bírt le. A mai, jó módú fiatalok téli öröme mondatokba önthető, kifejezhető. De a mi akkori, széles, nagy örömünk le nem írható... A fától fázunk Nábrádi Lajos AJ éhány hónappal ezelőtt iV a megyei földművelés- ügyi hivatal közreműkö­désével erdősítési prog­ram kezdődött megyénkben. Ugyanakkor pár nappal ez­előtt országos szinten napi­rendre került az erdők pri­vatizálása. Több megyénk­ben cég barterüzlet formá­jában fát kap keleti szomszé­dunktól. Több faipari cég értékesí­tési gondokkal küzd, a meg­munkált haszonfák egy része korhad, veszendőbe megy. Erdők szélén láthatunk évek óta elszállításra váró fát. Am drága a tűzifa, erdők­ben, fasorokban elég sok a fatolvaj. Megyénk egyre több településére vezetik be a gázt, de a tűzifára a követ­kező évtizedekben is szükség lesz. A fa téma lehet. Fontos téma. A termőföld hasznosítása, privatizálása mellett talán többet kellene foglalkozni az erdőkkel, a fagazdálkodással. Megyénk fában nem éppen gazdag. Annak ellenére, hogy az utóbbi másfél-két évtized­ben az erdőgazdaság terv­szerűen telepített erdőket, pótolta a kitermelt területe­ket. Több tsz — például a szamosszegi — szintén új erdősávokat telepített. A ke­leti szomszédunktól behozott haszonfával és a borsodi er­dőkből a tüzép-telepekre ér­kező tűzifával együtt van elégnek mondható fánk. Ezért és nem csak ezért ta­lán nem ártana kiárusításo­kat rendezni a felhalmozott fából, nemes dolog lenne, ha a fölösleges fakészletét egy- egy cég olcsón, vagy ingyen felajánlaná valamelyik kari­tatív szervezetnek. Sokaknak ugyanis nehéz beszerezni a téli tüzelőt. Csökkent az építkezési kedv, nem épülnek már ta­nácsi lakások. Am a beton­ból készült lapostető helyett ismét divatba jöttek a ma­gastetők, kell a sok gerenda, szarufa, léc. A gázprogram ellenére sok helyen, például tanyai magánházak kazán­jához kell még sokáig fa. Az erdők környezetvédelmi hasznáról sem feledkezhe­tünk meg. A témát fel kelle­ne melegíteni... Kommentár Adócsökkentés Angyal Sándor 5 emmi kétség afelől, hogy a bankkamatok adójának felére csökkentése —- 20 helyett 10 százalék — jócskán fellendíti majd az utóbbi időben visszaesett ta­karékossági kedvet. Ha ne­kem például most egy milli­óm volna a betétkönyvben, vagy valamilyen értékpapír­ban, az éves kamata pedig kb. 180 000 forint (bruttó) 18 százalékot számítva—az eddigi 36 helyett csupán 18 ezer forint forrásadóval súj­tanának — a különbözet az én javamra havi 15 000 fo­rint. Ez már nem semmi. Vannak viszont kétségeim azzal kapcsolatban, hogy ennek következményeként jelentősen mérséklődhetnek a kölcsönök kamatai is. Gyanakszom annak ellené­re, hogy a bankoknál jelent­kező nagyobb betétekből könnyebben teljesíthetőek majd a hiteligények. Igaz ugyan, hogy a pénzintéze­teknek kész ráfizetés, ha „ülnek” a betéten, nem igyekeznek azokat kihelyez­ni (a betétnél magasabb hi­telkamatért, hogy a külön­bözettél saját vagyonukat gyarapítsák), de a tapaszta­lat egészen mást mutat. Az elmúlt időszakban egy­mást előzve csökkentgették a betétek kamatait a bankok, ugyanakkor a vállalkozók a megmondhatói annak, hogy ennek ellenére vajmi keveset esett a kölcsönka­mat, a tengernyi garanciá­ról már nem is beszélve. Fé­lő, hogy ezután is a költség- vetési hiány pótlásának lesz a forrása a betét, („Legjobb adós az állam!.”) s a pénz­ügyminiszter által remélt beruházási szándék nem lódul meg a kívánt mérték­ben. Bár ne lenne igazam, s szavaim csupán egy vészma­dár károgásának tűnne! Nyíregyháza új, tetszetős épülete a MATAV Rt. táv­beszélő központja Elek Emil felvétele Nábrádi Lajos: ,mmm r m m mm •«. ■■ | Teli oromok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom