Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-01 / 255. szám
1993. november 1., hétfő Relet-Magyarország 3 A Volán jól forgatja a volánt Csúcsidőben az utazás éppen elviselhető zsúfoltsággal jár, napközben visszaesett a forgalom Balázs Attila felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Szerencsésnek érezhette magát az az utas, aki az elmúlt héten legalább egyszer felülhetett a német gyártmányú Neoplanra, amely menetrend szerint közlekedett az 5-ös, 6-os és 7-es vonalán. Sajnos, csak egy hétig élvezhettük a csupa ablak, csendes járású, környezetkímélő eszköz előnyeit, hiszen kölcsön kapta a Szabolcs Volán Közlekedési Rt. Ignácz Lászlótól, a Szabolcs Volán Rt. vezérigazgatójától arról érdeklődtünk: milyen helyzetben van a megye tömegközlekedése. Emelkedtek az árak — Alapvető gond — mondta —, hogy a megye tömeg- közlekedése nem függetlenedhet a megye gazdasági helyzetétől, településszerkezetétől, foglalkoztatási gondjaitól. Emellett még a tavalyihoz képest 5 százalékkal esett vissza a helyi, 6-6,5 százalékkal a helyközi járatokon az utasforgalom. Külön gondot okoz a megye településszerkezete: 51 falu betéréssel szolgálható ki, 58 pedig már 1990- ben is kedvezőtlen adottságúnak minősült. Vasútállomás 82 településen van, megálló 46-on, a köztes közlekedést a Volánnak kell megoldania. A menetrendi szűkítés azonban nem követheti ugyanakkora mértékben az utasszám visszaesést, hiszen az alapellátást biztosítani kell. — Az áremelések irritálják a lakosságot — folytatta a vezérigazgató —, az utóbbi években az inflációs rátához, az állami támogatás hiányához kellett igazítani az árakat. Viszont több tényező még mindig nem érvényesülhet az árban: például az új járműveké. Kiderült, elképesztő mértékben emelkedtek az Ikarusok Tömeg a közlekedésben árai. Míg 1990-ben 1,8 millióba, addig idén már 8,7 millióba kerül egy szóló busz. Több, mint négyszeres az emelkedés, s ugyanez vonatkozik a csuklósokra is. A modernebb kivitelű — ugyancsak hazai gyártmányú — buszok 11,5, illetve 18 millióba kerülnek. Még nagyobb arányú a drágulás az alkatrészpiacon: meghaladja az 500 százalékot. A helyközi járatok forgalmának visszaesése miatt (ennek oka a második műszakok megszüntetésében keresendő) 57 települési önkormányzattal (főként a beregi részen) kényszerültek megállapodni arról, hogy csökkentik a járatok sűrűségét. November végén a megyei közgyűlést szeretné tájékoztatni a vezérigazgató Szabolcs-Szatmár-Bereg tömegközlekedéséről, azzal a szándékkal, hogy az tovább már ne romoljon. Dönteni kell A részvénytársasággá alakult vállalat jármű állománya az országos középmezőnyben helyezkedik el, a buszok átlag életkora megközelíti a nyolc évet. Új autóbuszt évek óta nem tudtak venni, viszont a saját felújításoknak köszönhetően műszakilag megbízható, biztonságos járművek róják megyénk útjait, amelyek tisztességesen ellátják a tömeg- közlekedést. Helyi viszonylatban a menetrend jóváhagyása, a tarifa megállapítása a helyi önkormányzat feladata, ezért tárgyalásokat kezdeményezett a Volán vezetése a nyíregyházi képviselőkkel. Kötetlen beszélgetésre hívták a frakcióvezetőket, a hivatal illetékeseit és a problémás körzetek képviselőit, s megegyeztek abban, hogy a helyi tömegközlekedés ellátására szerződést kötnek. Az önkormányzat meghatározza, milyen menetrendet kíván, milyen minőségi követelményekkel, a Volán pedig kalkulál: mennyiért tudja mindezt biztosítani. Rövidesen dönteni kell ugyanis az új menetrendről. A tapasztalat: csúcsidőben az utazás még éppen elviselhető zsúfoltsággal jár, napközben viszont erőteljesen visszaesett a forgalom. Tervezik kifejezetten nyári menetrend életbe léptetését, ami — bizonyos járatokon — követési idő rövidítést, illetve szóló-csuklós cserét is jelent. A 94-es várható költségek ismeretében az ön- kormányzat feladata lesz majd eldönteni, mi az, amit a tarifában érvényesít, s mi az, amit finanszírozási hozzájárulásként nyújt. Pályázat korszerűsítésre A részvénytársaság nem nyereséges gazdálkodásra törekszik, fogalmazott a vezér- igazgató, hanem null szaldósra, vagyis nem veszteséges gazdálkodásra. Ami azt jelenti: biztosítani kell az egyszeri újratermelés költségeit. Nemrég pályázatot nyújtott be a részvénytársaság: ötven autóbuszba beépíthető korszerűsített motor felújítási költségeihez a környezetvédelmi alapból igényeltek támogatást, s az előzetes információk alapján kedvező elbírálásra számíthatnak. Tisztelgés az utóvédek emlékeinek Nyíregyháza — A haditudósításokból tudjuk, ismerjük, hogy Nyíregyháza polgárainak életében 1945. október 21. és október 31. közötti tíz nap — a fronti napok — lehettek a legnehezebbek. Október 21-én a német és magyar seregek feladják a várost a meglepetésszerű szovjet-román támadásokat követően. Október 26-án tulajdonképpen a Nagykálló birtoklásáért vívott harcok során visszakerül a város a védőkhöz. Igen fontos részgyőzelem volt ez akkor. Erről így ír az emlékező Ölvedi Ignác: „A nyíregyházi hadműveleti hídfőn keresztül a Dél hadseregcsoportnak (német) sikerült a nyolcadik hadsereget és a II. magyar hadsereg maradványait is, közel 150 ezer embert visszahozni a Tisza mögé, és itt újra ütközetbe verni.” Október 31-én a várost támadó 40. és 27. szovjet hadseregek további más egységeivel együtt visszafoglalják a német IV. hegyi, a nyolcadik SS lovas és a magyar VII., 9., 25., 27. gyaloghadosztályok, továbbá az első és második magyar póthegyi dandár útó- véd csapataitól Nyíregyházát. „A harcok Nyíregyháza és vidékén viszonylag rövid ideig mindössze tíz napig tartottak, de az összecsapások mindvégig heves, elkeseredett jellege« öltöttek”. (Idézett Ö. I-tól.) A harcok nyomát — a soksok rommal teli várost — megörököltük. Díszes sírokat kaptak a szovjet, román elesettek, sírjaikat mindmáig gondozza a város és lakossága. De nem sok szó esett az elesett és városunkban eltemetett magyar és német halottakról. Pedig sokan tudják, vagy tudni vélhetik, hogy ők is városunk homokjában pihenik örök álmukat. Ők az elkeseredett harcok utóvédek utóvédjei. Névről nem ismerjük (egyelőre) őket, s ha szerényebb méretű is díszsírhelyük, de van, mégpedig az orosi temetőben. A közös sírban 53 magyar és két német katona nyugszik. Alig három hete koszorúztunk és gyertyát gyújtottunk az I. világháborús hősök temetőjében. Nem kellene elfeledkezni a II. világháború magyar és német elesettéiről, a saját halottainkról sem. Aki tud, hozzon egy mécsest, egy szál virágot sírjukra az orosi temetőbe. Dr. Fodor József a Városvédő Egyesület titkára-------------Tárca— A legnagyobb gurmandé- riák közzé tartozott valamikor, ha valaki férfiember létére maga járt a piacra bevásárolni. Nagy élvezet volt az: kofákkal, húsvágókkal alkudni, megdicsérni a fiatalabb, csinosabb kofákat, kiválogatni a mészárosnál azt a darab húst, amelyet az a világért sem adott volna oda asz- szonyfélének. Rákot, halat, gulyásnak való húst igazában csak férfiember tudott venni. A rákjai felett őrködő kofakisasszony nem is szeretett a kicsinyes asszonynéppel alkudni, mert hiszen az úgysem érti a rák minőségét, csak az árát sokallja. De felderült az arca a halászmesternek is, ha úriember közeledett véres asztalához, mert előre érezte, hogy most igazi szakértője jön a fogasoknak, kecsegéknek, harcsáknak. Az apróbb fajta halat az ilyen vevőnek nem is mutatta meg a halász, hiszen a szálkás, sovány hal az ol- csóbbsága miatt csak az asz- szonyjélének tetszik. Mostanában, mikor a vásárcsarnok és a piac oly nagy szerepet játszik mindennapi életünkben: ismét feltünedeznek a szatyros, kosaras úriemberek a kofaasszonyok környékén. A régi gurmandok maradékai ők, akik hében- korban szeretnének valamely jobb falathoz is jutni a hétköz- napos főzelék helyett. Látni őket a halárusok asztalai környékén, amint műértőleg vizsgálják a kecsegéket, ügyesen kapják el a kapálódzó ráknak a hátát, nyitott szemmel állnak a húsvágó mérlegénél... De már nincs többé részük ama örömteljes fogadtatásban, amelyben egykor részesültek. Ezek a mai férfivevők azért mennek az asszonyok helyett vásárolni, mert jobban tudnak alkudni, mint az asszonyok, így aztán csak megmérgesednek a kofák, ha úriember kezd el cigányoskodni a portéka felett. így változott a piacokon is a világ. A „csarnok hölgye” már nem tud szép szemével hatni a mai urakra. Krúdy Gyula Férfiak a piacon Balogh Géza A múlt héten hétfőről keddre virradóra elloptak négy akkumulátort a Füzes-bokori sorompóról. Lefeszítették a lakatot, s elvitték mindet. Akár legyint- hetnénk is, hogy nem nagy ügy, hiszen mindössze tizenötezer forint a kár. Miért kell pontosan ezt felfújni, hiszen történnek itt összehasonlíthatatlanul nagyobb lopások, az ember lassan már csak a negyven-ötven milliós tételekre kapja fel a fejét, de ebben az esetben is legfeljebb akkor, ha közben lelőttek, leszúrtak, megbecs- telenítettek valakit. Miért ezt a piti ügyet tűzzük hát toll- végre, hiszen annyi pénzből még egy rendes biciklit sem igen lehet venni a gyermeknek? Nem az összeg nagysága miatt tesszük természetesen szóvá. A csalódottság, a tehetetlen düh készteti az embert az írásra. Lehet, naivak vagyunk, de sokan voltunk ebben az országban, akik azt hitték a rettenetes pör- bölyi tragédia után, még egyszer ilyen dráma nem fordulhat elő. Legalábbis a vasúti átjárókban, a sorompóval felszerelt kereszteződésekben. Mert elhittük, hogy ezek után már senki sem mer akkumulátorokat lopni. Hogy mindenkit, még a legelvetemültebb útonállót is megrázta a tizenegy gyermek halála. Nem vártuk persze azt, hogy egycsapásra megjavul az ország, ezentúl nem lesznek betörések, rablások, nem ölnek meg senkit, de azt sokan hittük, legalább a sorompókat békén hagyják. Másokkal együtt mi sem tudjuk, miképpen kéne védekezni az akkumulátor tolvajok ellen. Vezessük be a középkori ítélkezést, s ha elfogjuk, vágjuk le a tolvajok kezét, lábát? Vagy kötözzük őket a sínekhez, s várjuk a vonatot? Vagy szereljünk fel olyan akkumulátorokat, melyek sehol másutt, csak itt használhatók? Tartok tőle, egyik sem érné el a célját. Aligha marad más, mint az, hogy a gyermekeknél kezdjük. Rajtuk talán még fog a nevelés, ők talán majd megszívlelik a tanácsokat. Addig pedig, amíg ők felnőnek, fohászkodjunk, s bízzunk az autóbuszok vezetőiben. Úgy tűnik, még jó ideig semmi másban nem reménykedhetünk. Ismét akkumulátorok Gázlánggyújtó ünnepséget tartottak szombaton Nyírmihálydlban, s átadták a szociális otthont és a fogorvosi rendelőt Is. A beruházás összértéke 43 millió forint Balázs Attila felvétele Kommentár________________ Neoplan-álom Karádi Zsolt rí ejtettem én, hogy itt ő valami prücök van. Először nem akartam hinni a szememnek. Azt hittem, álmodom. De nem: semmi vízió, semmi hallucináció. Megállt az orrom előtt, miközben halkan kinyitotta az ajtókat. Igen, a Neoplan. Nem létezik — gondoltam —, ez már (a sokat emlegetett) Európa!? A jármű oldalán viszont ott díszelgett a tábla: „Jósaváros 7 Vasútállomás,, . Fölszállván azt sem tudtam melyik lábamra álljak. A tágas utastérben tartózkodók arcán is volt valami furcsa sejtelem: mintha a többiek számára is valószínűtlen lenne a dolog. A panoráma ablakokon, a formatervezett üléseken, a kellemes klímán kívül az lepett meg igazán, hogy amikor begördülünk egy megállóba, a kocsi jobb oldala lágyan megereszkedett, így küszöbe egy szintbe került a járdaszigettel: a föl- és leszállóknak ne kelljen nagyot lépniük... A végállomáson búcsúzóul körbejártam. Jólesett érezni, hogy néha mégiscsak történik valami. Később vettem egy újságot, amelyben azt olvasom, hogy mindössze egy hétig tart az egész, a Neoplan csak kölcsönben rója a megyeszékhely útjait. Aztán sorjáznak a számok: a hiányzó milliók, szegénységünk jól ismert adatai, a végén a közeljövőben ismét bevezetendő jegyáremelés. Igen, igen, így van ez: álom és ébredés, Európa és Kelet, képzelet és valóság. A csoda eltűnik, maradnak a nyolc-tíz éves Ikarusok, a pöfögés, a bűz, a vánszor- gás, az infláció. De legalább lesz mire emlékezni. Jó utat, Neoplan! Általad — egy hétig — emberibbnek érezhettük magunkat. ... .«W"- + + ~íia(y!r<Mrr—'-'í HATTER 1
