Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-15 / 267. szám
1993. november 15., hétfő Elválni vagy együtt élni December 11-én népszavazást tartanak Gergelyiugomyán • Mérlegelni az éveket Cselényi György Gergelyiugornya (KM) — Fellángolt a vita Gergelyi- ugornyán: a település a jövőben is Vásárosnaményhoz tartozzon-e, avagy „válóperre” kerüljön sor. A községben mindkét elképzelésnek vannak támogatói és ellenzői. A kérdésről október 29- én falugyűlést tartottak, ahol a dolgok állítólag odáig fajultak, hogy egy felszólalót — a termen kívül — gáz- sprével lefújtak. A problémáknak igyekeztünk utána járni. A Beregszászi úton egy házba találomra tértem be. A tulajdonos felesége — neve közzététele mellőzését kérte—elmondta: A többség nem támogatja — Megítélésem szerint a falu lakóinak többsége nem támogatja Gergelyiugornya Vá- sárosnaménytól történő különválását. A közelmúltban elkészült a gázvezetékhálózat; épül a szennyvíztisztító rendszer, halottasházat létesítettek, s bővítették az iskolát. Ha Gergelyiugornya Naménytól elválna, a különböző intézményeket nem bírná fenntartani, s szerintem a lakosságra a jelenleginél nagyobb terher hárulna. — Nekem mindegy — válaszolja egy idős, az utcán mellénk érő ember, majd a 8 ezer forint nyugdíjára, s a megélhetési nehézségeire panaszkodott. Más azt kérte, a válási ügyből hagyják ki. Többen mondják, Kokas József kántort keressem meg. Megtettem. Éppen temetésre készült. — Nézze, mivel már 72 éves vagyok, nekem már nagyobb karéj kenyeret nem adnak — szólt. — De Gergelyi- ugomya Naménytól történő külön válása nem lenne előnyös. Eddig is megvoltunk együtt, s a jövőben miért ne lennénk? Főleg a fiatalok hiszik, önóllóan több pénzünk lenne. Szerintem panaszra •Tárca most sincs ok. Itt például végig járdát csináltak. Felvetem a „spréügyet”. Nem láttak, nem hallottak semmit. Az elválás indokai Utam a szövetkezet irodájába vezetett. $ — Én az elválás mellett voksolok —jelenti ki Megy esi Ferenc, a gergelyiugomyai Ti- sza-parti Szövetkezet elnöke. — A rendszerváltás óta a faluban sokan duruzsolják, önállóvá kellene válnunk. Nem feltétlenül most. Előtte pontos számításokat szükséges végezni. Ha rosszabbul járnánk, akkor semmi szín alatt. Igaz ugyan, hogy a községben 1993-ban körülbelül 47 millió forintos beruházást hajtottak végre, s önállóság esetén 35 millió forint bevételünk lenne. Ha így nézzük, az elválás teljes csőd. De a kép csalóka, mert ha az említett beruházási összeget hosszabb időre vetíteném, (például 17 évre, amióta Gergelyiugornya együtt van Naménnyal), akkor láthatnánk, milyen szerény fejlesztés valósult itt meg, továbbá milyen sok pénzt vittek el innen. Nekem a Vásárosna- ményi Polgármesteri Hivatallal semmi gondom, sőt mondhatom, barátok vagyunk. A falu különválása a városon is könnyítene, mert oda is nagy összegeket kell beruházni. — Úgy vélem — folytatta az elnök, az emberek egy részét az hangolja a különválás ellen, hogy amíg 5 falu volt egy téeszben, addig az jobban működött. Igen ám, de az tetemes állami támogatás mellett történt. A szövetkezetek szétválása után a gazdálkodásra nemcsak az állami támogatás megszűnése, hanem az évek óta tartó aszály is rányomta bélyegét. A talpra állásunkban reménykedem. Gergelyiugornya életében pedig a december 11 -ei népszavazás jelentős változást hozhat. Ismét a szabadban vagyok. Az Óvoda utca sarkánál néhány ember beszélget Számukra is felteszem a fogas kérdést... Ugornyai falukép — Gergelyiugomyának önállóan jobb sora volna — vélekedik Varga Sándor traktoros. — Akkor az ide járó pénzt ügyesebben be lehetne osztani. Egy okos polgármester, illetve jegyző erre alkalmas lenne. A közelben vannak olyan falvak, amelyek az önállóságuk révén jobban boldogulnak. — Az emberek egy része attól fél — kapcsolódik a beszélgetésbe Szombathy Gábor téesztag —, hogy ha Gergelyi- ugomya Vásárosnaménytól különválik, akkor a naményi üzemek az itt lakókat elengedik. A polgármester szemszögéből — Hogyan látja mindezeket Hegedűs Antal, Vásárosna- mény polgármestere? — Gergelyiugomyának a leválás szuverén joga — magyarázta. — De kötelességünk az embereket pártatlanul tájékoztatni, hogy a döntésük milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat. Gergelyiugomyán az elmúlt 5 évben olyan beruházások kezdődtek el, illetve fejeződtek be, amelyek terhei Gergelyiugornya várható bevételeit több, mint 10 millió forinttal haladják meg. Különválás esetén a tanácsi rendszerben épült iskola hiteltörlesztését tovább kell vinniük. Elkezdődött a szennyvíztelep építése. A szennyvízvezetékek lefektetéséhez az illetékes tárcától 8,3 millió forint hitelt Elek Emil felvétele kaptunk, amit Gergelyiugor- nyának kell, vagy kellene törlesztenie. A nagy fogyasztású közvilágítási égőket takarékos üzeműekkel váltottuk fel, amire a vásárosnaményi önkormányzat 10 millió forint hitelt vett fel. — Leválás esetén a falunak a rá eső részét szintén állnia kellene és még sorolhatnám. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy a gergelyiugomyai iskolához tartozó konyha létesítéséhez a Népjóléti minisztériumtól — pályázat útján — 4 millió forint ot nyertünk. — Az intézmények fenntartásnak, a különböző segélyek kifizetésének, a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának és az apparátus fenntartásának anyagi kihatásairól nem is szóltam. — A hiányzó 10 millió forint előteremtésére Gergelyiugomyán több intézkedést hozhatnának — beszélte a polgár- mester. — Például a lakosságra adókat vethetnének ki, továbbá a Tisza-parti, illetve a melegstrandi árakat növelhetnék, ami viszont félő, hogy a látogatottságukat csökkentené. — Tehát az infrastruktúra fejlesztésével szeretnénk a vállalkozásokhoz kedvező feltételeket teremteni. Ha Gerge- lyiugomya leválik, az ott lakók kereshetnek más fejlesztési irányt is. Fontos, hogy december 11 -én mindenki menjen el szavazni — fejezte be a polgármester. T~' gyszer csak szembe talál- ta magát a plakáttal egy melankolikusra foncsorozott késő délutánon. Hétköznap. Ez az ősz különben is úgy élt benne, mint egy nagy, parttalan hétköznap, egy örök hétfő, végtelen kedd vagy megfakult szerda, amiben csak a sötét hullámzik egyre jobban előre a reggelek partjára és vissza a késő délután békés öbleibe. A buszmegállóban látta, vagy csak úgy menetben fénylett fel előtte esőverten valamelyik házfalán. —Jó plakát — állapította meg első ránézésre is, amin már eleve elcsodálkozott később, hiszen kevés plakát tűnik fel az embernek ezekben a plakátokkal agyonragasztott időkben. Tényleg hatásosnak tartotta. De miért? Később már ezen gondolkodott, ahányszor csak meglátta. A fotó az énekest ábrázolta, a vele többé- kevésbé egykorú sztárt, a hajdani bálványt ballonszerű kabátban,feltűrt gallérral, kissé lehajtott fejjel, hátat fordítva a láthatatlan lámpáknak. Úgy árnyékban is, meg fényben sem. A plakát a koncertet hirdette. A Nagy Összefoglalást. Amikor a múltból indul a dal, elérkezik a jelenbe, aztán néhány tétova dallam elleng a jövő felé a gitár húrjai közül. Az ének pedig megszólít azon a furcsa, szenvtelen, színtelen, mégis meleg, feszültségeket hordozó hangon, ami háegyoldalúan persze, a szemerkélő esőben, amíg jön a busz. Felidézni a régi klub emlékét, ahol a zenekart az áhíta- tos fehér blúzokban, meg ragyogó fehér ingekben állták körül és — ahogy így rom évtizede kísér egy legendájába vesző generációt. Attól kezdve valósággal kereste a kiragasztmányok között. Találkozni akart a sztárral legalább abban a falra kent változatban. Igen, azon felöltősen, ahogy gallérja sáncai mögé húzódik a rávetülő vagy talán belőle is induló árnyak elől. És nézni a sötét láthatatlanságába merülő jól ismert vonásokat. Már amennyit a lehajtott fej látni enged, ami jelenthet szégyent, de konokságot is. Egy korosztály tehetetlen szégyenét vagy konokságát az esélytelenségben. Túl a fényen és innen az árnyon. Lehetne beszélgetni is. Úgy visszagondol — épp az a kis fekete szalag-nyakkendőcske volt divatban. Vagy kérdezni tőle. A dalok férfias szomorúságáról, ami korosztálya védtelenjeinek szájszélharapós, könnyeket nyelős életérzését idézi az elveszettifjúság okán. — És most jól vagyunk? Most őszinték vagyunk? Vagy az élet képmutatások között az igazi? Akkor ha egyik szerepjátszásunkból áttűnünk a másikba? Vagy csak itt Kö- zép-Európában élnek ilyen népek, vagy csak a huszadik században? — Voltunk mi annyira kommunisták, internacionalisták, mint amennyire játszottuk? De ne álljunk meg: vagyunk mi annyira nemzetiek, annyira liberálisak vagy annyira vallásosak, amennyire mutatni igyekszünk? Válaszolj hát valamit! —És ki mered jelenteni velem, vele, vagy velük együtt, hogy eddig semmi nem volt jó, ellenben ezután már minden csak jó lesz? Hogy eddig, aki valaminek az élére állt vagy került egytől egyig aljas volt és gonosz, ezen túl viszont kivétel nélkül jóságosak, becsületesek és önzetlenek irányítják majd a dolgainkat? — Vagy mindig mindent olyannak hazudunk éppen, amilyennek hallani szeretnék tőlünk a fölöttünk állók? Vagy fölibénk kerekedtek? Az egészen öregek már kezdenek nagy gyakorlatra szert tenni ebben a játékban. F elhajtotta ő is a gallér- . ját, mert egyre jobban rázendített az eső. Különben is rájött, hogy nincsenek válaszok! Csak kérdések vannak. Legalábbis, amíg újabb hirdetmények mem borítják el a volt koncertek plakátjait. Vagy amíg nem jön a busz. Perspektíva nélkül Balogh József M ég mindig, s ki tudja meddig, nem csitulnak el az új földosztás körül a kedélyek. Természetesen elégedetlen, aki nem kapta még meg, az sem biztos, hogy elégedett, aki licitált, mert így sem jutott szülei földjéhez, sőt azok közt is sok az elégedetlen, akiknek nevesítettek, mert nem volt földjük, de megélhetésüket eddig a tsz-ben találták meg. Lehet meditálni rajta, hogy a törvény volt rossz, vagy csupán végrehajtani nem lehet. Néhány hete Pataki László, Pócspetri polgármestere a törvényt hibáztatta. Azt mondta: ha az önkormányzatok kapták volna feladatul, hogy osszák szét a földet igazságosan, tudták volna, mit kell tenni. De jobban jártak volna a honatyák, ha nem bántják a szövetkezeteketi Egy jól kialakult mezőgazdaság volt Magyarországon, amelyet vétek volt szétzilálni. Azóta kipusztult a sertés, most pusztulnak az almafák, mert a léalmatermelés nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb a baj a gyümölccsel, hanem azt is, hogy az ápolatlan fa három év alatt belepusztul. És mindez — szerinte. — Nyugat-Európa érdeke. Pedig Magyarországnak olyan utat kellett volna választani, amelyik a mezőgazdaságot rábízza azokra az agrárszakemberekre, akikbe órisi energiát, pénzt fektetett az ország. Szépen át lehetett volna alakítani a szövetkezeti gazdaság egy részét farmergazdasággá, a másik része — önkéntes alapon — maradhatott volna szövetkezet. A falusi emberek többsége nem volt a szövetkezet ellen. Volt háztáji, ha fuvar kellett, ha az almát, ha a jószágot, a dohányt kellett eladni, ott volt a tsz. Miért foglalkoztatja ez a téma egy falu polgármesterét? Mert szeme előtt történik minden, s a meggondolatlanságnak az önkormányzatok is isszák a levét. Pócs- petriben a lakosság 28-30 százaléka munkanélküli, s ha lejár a munkanélküli segély, mennek a községházára járadékért. Nincs szívük meg nem adni, pedig ennek a pénznek egy része a kocsmába kerül. Mit is tehet az az ember, aki előtt semmilyen perspektíva nincs? Aki eddig eljárt a termelő- szövetkezetbe, elvégezte a munkát, s kapta érte a fizetést. Most? A feleség gyesen, a férj 5200 járadékot kap, megy a segélyért, s ezzel olyan teher nehezedik az önkormányzatokra, amelyet nem sokáig lesznek képesek elviselni. Kommentár Húshitel Máthé Csaba j j úsüzem, kolbászgyár, LL sertéstartó telep, élelmiszerraktár, központi iroda. A felsorolás egy dunántúli cég telephelyeit mutatja be, amely a 20 legnagyobb húsipari vállalkozás között a 100 forint ráfordításra jutó nettó árbevétel alapján az első helyen áll. A cég folyamatosan építkezett és a hús- feldolgozásnál a teljes vertikumot alakította ki. Mi nem tudunk hasonlóval dicsekedni, pedig a sertés- tartáshoz az itteniek is ugyanolyan szakértelemmel rendelkeznek, mint a dunántúliak. Bár az állatállomány a megyében az elmúlt években csökkent, az alapanyag még mindig adott a feldolgozók számára. Az is igaz, hogy a húsfogyasztás statisztikája is jelentős visszaesést mutat a korábbi évekhez viszonyítva, de a hús- és húskészítményeket folyamatosan, jó áron lehet értékesíteni. Ehhez vegyük hozzá, hogy a felszámolás alatt lévő Szabolcs Húsipari Vállalatot bérleti szerződés alapján működtető budapesti cégnek megéri üzemeltetni a gyárat. Megyénkben tehát ugyanúgy rendelkezésre áll az alapanyag, a feldolgozó- és a raktárbázis, a kiskereskedelmi hálózat, valamint a fogyasztó. A láncszem közöttük a tőke. Ennek a vertikumnak a létrehozására közel 150 millió forintra volt szükség, ami a dunántúli cégnek lehetővé teszi, hogy évi 3700 tonna húskészítményt gyártson és 200Ö kis- keresdelmi egységet lásson el és emellett a szomszédos Csehországba és Szlovákiába exportáljon. Nincs pénz, nincs egységes húsvertikum. Honnan legyen hitel? Az egyik megoldás lehet a felszámolási egymilliárdos hitelkeret. Ebből azokat a húsipari cégeket is fel lehetne támasztani, amelyek ellen beindult a felszámolás, de érdekes módon bérleményként nyereséget termelnek. Persze, sokkal érdemesebb tulajdonosként működtetni egy céget, mint bérlőként. HATTER • Kelet-Magyarország o Réti JáinöS .' y ['.'ft.-ft • fiVrPlakátszonáta
