Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-02 / 256. szám

■smmie-.... • , • m- «•••••* «• *•- ........ ..... ... , •« . .............- .................- O 1993. november 2., kedd HATTER Kelet-Magyaromág 3 Méregkeverés a patika mellett Huzavona a vagyonügynökség és a megyei önkormányzat között • Kié a tulajdon ? Balogh József Nyíregyháza (KM) — Hosszú ideje téma már a gyógyszertárak, a gyógy­szertári központok sorsa, sőt az ország egyes részein már elkezdődött a patikaprivati­záció. Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében úgy látszik, minden mozdulatlan. Vajon itt nem kellenének a gyógy­szerészeknek a patikák? Természetesen nem erről van szó, hanem egy jogi csűr­csavarról, ami ugyan normális ésszel felfoghatatlan, de a jo­gászoknak legalább egy éve van min rágódnia. A gyógyszertári központ az alapítóé Még 1990-ben született meg az a törvény (LXV. törvény), amelynek egyik bekezdése át­fogóan meghatározta azoknak a vagyontárgyaknak a körét, melyeknek az állam tulaj­donából az önkormányzatok tulajdonába kell kerülnie. Ezek között szerepelt, hogy a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célra alapított álla­mi gazdálkodó szervek vagyo­na az önkormányzatok tulaj­donába kerül. Ebben a megyében a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága volt a gyógyszertári központ alapító­ja, felügyeleti szerve, így ter­mészetesnek látszott 1992. június 11-én, hogy a megyei önkormányzat arra kérte a vagyonátadó bizottságot: a gyógyszertári központ kezelé­sében lévő vagyont adja a megyei önkormányzat tulajdo­nába. Annál is inkább helyesnek látszott ez a lépés, mert a megye valamennyi telepü­lésén biztosítani kellett és kell a folyamatos gyógyszerellá­tást és úgy találták célszerű­nek, ha a vállalat a később be­következő privatizációjáig egy kézben marad. Elutasították az önkormányzat fellebbezését A VÁB döntésével a gyógy­szertárakat és azok üzemelte­tésének jogát annak a 61 tele­pülésnek adta, ahol a gyógy­szertárak voltak, míg a vállal­kozói vagyon^ megosztotta az előző évi árbevétel arányában az érintett települések között, az alapítói jogot gyakorlóként pedig a megyei önkormányza­tot jelölték meg. A megyei önkormányzat fellebbezett azoknak a telepü­léseknek az érdekében, ahol addig nem volt gyógyszertár, mondván: a megye valameny- nyi települési önkormányza­tának legyen közös tulajdona, hisz sokszor a véletlenen vagy egyik-másik tanácsi vezető ügyességén múlott, hol lesz gyógyszertár. Gyógyszertári belső A Belügyminisztérium elu­tasította a fellebbezést, és a gyógyszertári központ vagyo­nát ideiglenesen állami tulaj­donban álló, de privatizálandó vagyontárgyként határozta meg. A megyei önkormányzat sem nyugodott bele a döntés­be, pert indított a közigazgatá­si határozat felülvizsgálatára. Három tárgyalás lehetett volna eddig, de a Belügyminisztéri­um képviselője eddig egyszer sem jelent meg, ezért nem is született meg mindeddig a döntés. Tizenhat megyében per folyik Nem vigasz, hogy a tizenki­lenc megye és a főváros közül a gyógyszertári központok va­gyonátadásának ügyében ti­zenhat megyében közigazga­tási per folyik, két megyében még nincs VÁB-határozat, egyedül Bács-Kiskun megye ismerte el törvényesnek a BM és az ÁVÜ elindított kényszer­privatizációs folyamatot. A megyei közgyűlés leg­utóbbi ülésén azért került is­mét terítékre a téma, mert az ÁVÜ nem akarja megvárni a közigazgatási perek befe­jezését, hanem megindította a gyógyszertári központok kényszerprivatizációját. Ma­gához vonta az alapító jo­gokat, felmentette a megyei önkormányzat által kinevezett igazgatókat, és vállalati biztost nevezett ki a privatizáció le­folytatására október 1-jei ha­tállyal. Ezek olyan döntések voltak, amelyek sértették a megyei önkormányzat jogait, ezért először levélben tiltakoztak, majd amikor megkapták az Állami Vagyonügynökség ve­zetőjének kompromisszumos javaslatát, azt sem találták el­fogadhatónak. Felelősségáthárítás Az ÁVÜ elképzelésében ugyanis több pont is kifogásol­ható. Ilyen például, hogy a tu­lajdonváltásnak ma még nincs meg a jogszabályi háttere, hogy a leendő megyei priva­tizációs bizottság döntéseinek legitimációs háttere sincs biz­tosítva, ma még nem sza­bályozza törvény például a gyógyszerészkamara illeté­kességét sem. Kifogásolható az ÁVÜ által javasolt privitizációs bevéte­lek felének megyei alapít­ványba helyezése, melynek céljaként a veszteséges gyógy­szertárak fenntartását határoz­ták meg. Alapítványt ugyanis kifejezetten gazdálkodási cél­zattal nem lehet létrehozni, amennyiben ez csak másodla­gos szerepe lenne az alapít­ványnak, akkor pedig nem oldaná meg a fő célt. Ellátatlan területek alakulnának ki ennek vonzataként a megyében és a felelősség áthárítását látja a megyei önkormányzat abban, hogy az alapítvány kuratóri­umában az ÁVÜ nem kíván részt venni. Ha a megyei közgyűlés elfo­gadná az ÁVÜ álláspontját, azt jelentené, hogy elismerné az ÁVÜ tulajdonosi jogait. Ma még nem látható annak az elképzelésnek az anyagi fede­zete, amely a veszteséges és így a nem, vagy csak nehezen privatizálható gyógyszertárák működtetését szolgálná. Ha ezeket a gyógyszertárakat a gyógyszertári központhoz csa­tolnák, azok egy-két hónapon belül fizetésképtelenné válná­nak, és veszélybe kerülne a la­kosság ellátása. Szekeres Tibor felvétele Lehetne még sorolni hosz- szan az ÁVÜ javaslatának el­utasítását indokoló sorokat, a tény, hogy a megyei önkor­mányzat elutasította azt, más­részt megerősítette korábbi határozatát, amely azt tartal­mazza, hogy a gyógyszertári központ vagyonát önkormány­zati tulajdonnak tekinti és gya­korolni kívánja alapító és felü­gyeleti jogosítványait. Nem is­meri el az ÁVÜ jogát arra vo­natkozóan, hogy a vállalat ve­zetését megváltoztassa, ezért ismét megerősítette beosztásá­ban a közgyűlés által kine­vezett igazgatót. A túlzott időhúzás veszélyei Mindemellett természetesen szükségesnek tartja a gyógy­szertári központ vállalat priva­tizációjának gyors előkészíté­sét, mert a halogatás az ered­ményességét veszélyeztetné. Jelenleg már 24 magángyógy­szertár működik a megyében a 78 korábbi mellett, s az idő­húzás hovatovább azt eredmé­nyezné, hogy a vállalathoz tar­tozó patikák értékesíthetetlen- né válnak. Ezért született az a döntés, hogy elkezdik a patitkák ma­gánosítását, a vállalati közpo- tot pedig gazdasági társasággá alakítják. Ám ehhez az kell, hogy valamennyi települési önkormányzat egyetértsen az­zal, hogy a gyógyszertári köz­pont vagyona önkormányzati várományi tulajdon, s míg a jogvita eldől, elismerik, hogy a tulajdonosi jogokat a megyei önkormányzat gyakorolja. így talán nem kerül veszélybe a megye lakóinak gyógyszerel­látása és azok munkahelye, akik a gyógyszertári hálózat­ban dolgoznak. Szövegelés A nagy gondolkodókat min­dig is foglalkoztatta a házas­ság rejtélye. íme ezek közül egy kis ízelítő: A nagy titok „Minden házasságban, amely túljutott az első héten, számos oka lenne a válásnak. A titok az, hogy folyton keres­ni kell az együttmaradás in­dokait." Sherwood Anderson Mi a feleség? „A feleség az ifjú férj szá­mára szerető, élete derekán A házasságról sorstárs, öregségében ápoló­V ff no. Francis Bacon Gyávaság „A nők fele bizonyára Női szemmel „A bigámia azt jelenti, hogy a házasságban több férj van, mint amennyi kellene. A monogámiában szintén ez a helyzet.” Erica Jong Férfihiba „A férj gyenge pontja — az esetek többségében — a fe­leség.” James Joyce Mérnökdilemma Cselényi György F urcsa dilemma elé ke­rültek a mérnökök. A találmányaik minél jobbak, annál inkább veszélyeztetik a képzetlen munkaerő ke­nyerét. A paradox helyzet­nek a Mérnökakadémia ba­latonfüredi közgyűlésén is hangot adtak. Meglehet, a technikai cso­dák munkahelyeket szüntet­nek meg, mégis a mérnökök és technikusok nagyon rosz- szat tennének, ha a munka- nélküliségre tekintettel le­mondanának szellemi ter­mékeik hasznosításáról. Ok az újításaik kiötlésekor csak a minőség javulására, a ter­melékenység növelésére, a könnyebb munkavégzésre, az önköltség csökkentésére, a környezet védelmére és más, ehhez hasonló elő­nyökre gondoljanak. Az esetleg felszabaduló munka­erő láttán ne érezzenek bűn­tudatot. Gondoljanak arra, ha a világ gazdaságilag és technikailag fejlett részéhez felakarunk zárkózni, nincs más választásunk. Ezt nem belátni álhumánum len­ne. Egyébként a technikai ha­ladás és a munkanélküliség növekedése nem feltétlenül függ össze. Tekithetjük Ja­pánt, ahol a munkanélküli­ség viszonylag nem magas, ugyanakkor a legfinomabb műveleteket is igyekeznek robotokkal végeztetni. Bár már az ő házuk tájáról is hallani a „holtodiglan való foglalkoztatás" megszűné­séről. Reméljük, a korszerű gépek által kiszorult munka­erő máshol értelmesebb fel­adattal bízható meg, de en­nek olajozott működésében még rengeteg az állami, a vállalkozói és a munkavál­lalói teendő. Ugyanakkor az is egyre inkább látszik, szakítani kell a piac mindent megold — szemlélettel is. Tehát az ál­lam nem vonulhat ki min­denhonnan. A lehetséges mértékben segítenie kell a bajba jutott termelési ága­zatokat. Ez érződik a kor­mányzat egyes törekvésein is. A Szerencsi Cukorgyár Rt. nagycserkeszi átvéteti telepén folyamatos a a cukorrépa átvétele Balázs Attila felvétele. Kommentár Egy gálaest margójára Kállai János j T ogy miként is kell 1~1 okos, erőszakmentes és eredményes kultúr- vagy művelődéspolitikát folytat- ni-csinálni, erre a bonyolult és talán megfoghatatlan kérdésre sokan és sokféle­képpen válaszoltak már. Magabiztosan, fölénnyel, hi- vataloskodva, netán kerül- getve-odázgatva a lényegi dolgokat. De mint minden­ben, e tekintetben is a cse­lekedetek adják a legjobb fe­leletet a meditációkra, min­denféle elméletieskedés és álokoskodás helyett. Minderről „élesben” győ­ződhetett meg a napokban a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház egy háznyi (de teltháznyi!) közönsége, lát­ván és hallván az 1993. évi Ki mit tud? megyénkből in­dult sztárjainak parádés gá­laműsorát. A kedvenceink— remélem nem sért senkit a többes szám — újfent bebi­zonyították: nem valamiféle csoda vagy zsűrimachináció juttatta őket az egyes kate­góriák jelképes dobogóinak legmagasabb fokára, vagy „csak” a képernyőig, az or­szágos válogatóig. De most mégsem róluk, sokkal inkább a műsorren­dezésről és -vezetésről kívá­nok szólni. Ha úgy tetszik: akár kuriozitást is emleget­hetnék, hiszen mind a rende­ző, mind pedig a konferan­szié személyében egyként színházunk új igazgatóját tisztelhettük. Sőt! Csodálhattuk, iri­gyelhettük, pátoszmenteseb- ben: megismerhettük. Pro­fizmusát emlegetni fölösle­ges, rutinját dicsérni szint­úgy, fanyarkás humorát, intellektuális ( ön )iróniáját szeretni vagy nem — ízlés dolga. Am azt a becsületes szándékot nem észrevenni, amit számtalanszor kinyil­vánított ezen a hangulatos estén, szóval a közeledni akarást, az okosítani, meg­szerettetni törekvést figyel­men kívül hagyni: stupid- ság. Mert mi volt ez a szándék? Semmi egyéb, minthogy megértetni a nagyrabecsült nyíregyházi és megyebeli polgárral, hogy a színház nemcsak „szentély”, hanem a kultúra, a művelődés érté­keinek a gyűjtőhelye, össze­tartó és formáló műhelye, ahová valamennyi arra ér­demes tehetségnek előbb- utóbb „be kell áramolnia". Verebes igazgató (tanár) úr gálaesti, bölcs programve­zérlése maga volt a sokszor megfutamodni látszó kultúra vélhető jövőjének legmeg­győzőbb, politikamentes po­litizálása. elválna a férjétől, ha elég bá­tor lenne hozzá." Greta Garbo Kötelék „A házasság olyan súlyos lánc, hogy kettesben kell ci­pelni. Sőt, hármasban.” Georges Feydeau

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom