Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-13 / 266. szám
1993. november 13. Növekedés — visszaesésből Tallózás a költségvetésben • Rejtélyes tételek a tervezetben • Jövőre még nehezebb lesz Gazdag áruválaszték, vásárló sehol Első föltétele az állami bürokrácia csökkentése, hiszen olyan szervezetek, mint az ÁVÜ, az APEH és társai roppant pénzeket igényelnek. □ Maradjunk e két példánál: mennyit? — Az előbbi működtetése 1,7 milliárd, az utóbbi 7,5 milliárd forintot emészt föl. Homályban a pártvagyon □ Csakhogy e két szupercég hoz is a konyhára! Mígnem a pártok finanszírozása költségvetési pénzekből aligha, de ugyanez elmondható akár az országgyűlésről is, jóllehet itt legföljebb takarékosságról lehetne szó... — Valóban nem célszerű összemosni ezeket a kiadásokat — helyesel beszélgető partnerem. — Régi vessző- paripám, hogy a pártok lehetőleg tagdíjakból, illetve vagyonukkal történő gazdálkodásukból tartsák fenn magukat. Csakhogy a költségvetésből semmi nem derül ki arról, vajon mennyi is a vagyonuk, ellenben szép költségvetési tételek szerepelnek támogatások címén. Nos, eszerint az MDF 255,5 miUiót, az SZDSZ 236.3 milliót, a kisgazdák 144.4 milliót, az MSZP 138,6 milliót, a FIDESZ 107,7 milliót, a KNDP 99,8, az Agrárszövetség 27,1 milliót kap a tervezet alapján. □ Tavaly parlamenten kívüli pártot is említett, az MSZMP-t és a szocdemeket, valamint a Vállalkozók Pártját és a Demokrata Koalíciót... — Most is megvannak, s mind többet kap az előző évi költségvetésben szerepelt összegnél! Csak egy-két példa: az MSZMP a tavalyi 22,9 millióról 28,1 millióra emelte ázsióját, a Demokrata Koalíció 18,4-ről 22,4 millióra. Igaz, választások közelegnek, kell a közpénz nékik is... Megtakarítana 120 milliárdot! □ Es a honatyák-anyák mennyi és miféle juttatást kapnak? — Az országgyűlés, intézményeivel egyetemben, 5,6 milliárd forintba kerül. Ebből a képviselő-testület tiszteletdíja 1,2 milliárd, amihez képest csekély az Országgyűlési Könyvtárnak nyújtott 64 millió forint. □ Tavaly azt mondta, hogy 100 milliárd forintot meg tudna takarítani a költségvetésben. Kupa Mihály akkori pénzügyminiszter ennél is többre, 70 milliárdra látott lehetőséget. Nem intézkedett. Ki tudja, miért? Most mekkora összeget volna képes megspórolni? — Kalkulálgattam, s hozzávetőleg úgy 120 milliárd forintot lehetne megtakarítani, amiből ugyebár eltüntethető volna a deficit zöme. Annak fő oka egyébként az adósság-álElek Emil felvétele lomány szüntelen növekedése. Vonatkozik ez mind kül-, mind belföldi adósságra, hiszen például még 1991-ben felvett MNB-hitelre is fizetni kell 10,5 milliárdnyi kamatot! Hogy a külföldi dolláradósság mennyi, azt — mivel hiányoznak a pontos adatok — csak becsülni tudom, mégpedig 23-25 milliárd dollárra. Fizet a lakosság Cl Mondana egy-két konkrétumot, amit habozás nélkül törölne? — Itt van egy rejtélyes tétel, amelynek szabatos címe: „Államháztartással összefüggő rendszerfejlesztési munkára” potom 400 millió forint! Vagy 4 milliárd forint vegyes kiadás címén. Nem tudhatni, mit takarnak ezek és a hozzájuk hasonló kiadási tételek. □ Azám, milyen az egyenleg? — Kiadások címén 1507 milliárd, bevételek oldalán 1 257 milliárd, a kettő egyenlege a deficit ugyebár. □ Az előbbiekre már vannak példáim; de honnan a bevétel? — Legalább felerészben a lakosság pénzéből — mondja Gidai Erzsébet. — Befizetései ugyanis 983 milliárd forintra rúgnak, beleértve a vállalkozói adót is. Mi tagadás, komor helyzetkép, nem is tudom, megköszönjem-e a tallózónak? Közbeszólás ______________ Tetszik, nem tetszik Nagy István Attila S zépül Nyíregyháza belvárosa. Örüljünk neki! Az már kevésbé tetszik, hogy alig néhány száz méterre tőle meglehetősen gyászos képet mutat a város. A parkok — nyáron — elhanyagoltak voltak. Bár hivatalosan gondozta őket valaki, nem tudom az eredményességet ellenőrizte-e az, akire ez tartozik. Tudom, azok is sokkal többet tehetnének környezetük tisztaságáért, akik ott laknak. De ennek a tulajdonosi szemléletnek a kialakulására még bizonyára sokat kell várni. Most nem is a parkokról szeretnék eszmét cserélni, inkább arról, ami a Kossuth tér korszerűsítése kapcsán az eszembe jutott. Díszburkolatot kap a tér. Szebb lesz, mint volt, kétségtelen. A szakemberek kicserélik vagy inkább pótolják a megsérült facsemetéket, hogy tavasz- szal, amikor kibontják rügyeiket áfák, ne legyen bántó a hiányuk. Szükségünk van rájuk, hogy a napi rohangálásban egy kicsit belefeledkezzünk a zöld lombokba, és azt érezzük: messze van tőlünk a betondzsungel, nem kőmagányban telik az életünk. Szükségünk van a fákra, de nekik is ránk. Vajon ismerjük-e valóban a szükségleteiket? Tudjuk-e, hogy mekkora a térigényük? Biztosítjuk-e a számukra az életbenmaradás feltételeit? Mindez üres filozofálgatás is lehetne, ha nem látnánk naponta: a szakemberek kijelöltek egy hatvanszor hatvanas négyzetet, és azt mondták, ebben a fának meg kell élnie. Ezen túl jöhet a beton, a kő. Tetszik, nem tetszik. Ez van. Biztos ezt mondja ki a szabályzat, a szabvány. Ezek alapján épültek Magyarországon lakótelepeink, lakásaink. Valakik azt mondták, hogy egy állampolgár számára elegendő tízegynéhány négyzetméter lakótér. Ennyi jut, és kész. Tetszik, nem tetszik. Ezért szorultak százezrek, de inkább milliók olyan lakásokba. amelyeket az egy kicsivel több emberszeretettel rendelkezők sorra lebontanak. Attól az önző céltól vezéreltetve, hogy a nagyobb profitot a harmonikusabb környezetben élő ember termeli. Naponként elmegyek az újonnan ültetett fák mellett. Most még alszanak, nem tudják, milyen élet vár rájuk. Eltelik néhány esztendő, s még mindig jó lesz. De a járókelők már tudják, hogy lassan megérnek a halálra, mert nagyok lettek a gyökerek, s felpúposodik tőlük a járda, a gyönyörű díszburkolat. Térre van szükségünk, amelyben kihajt fa és gondolat, szándék és cselekvés. De vajon ismernek-e bennünket azok, akik a nevünkben döntenek, vagy csak könnyedén elbújnak a pillanatnyi lehetőségek mögé, mondván, nem futotta többre. Pedig a városépítés ismer néhány módszert, amelyben nemcsak a fák járnak sokkal jobban, hanem az emberek is. A legjobb világ t~> cce homo! Vagy kevesli< bé ünnepélyesen: ilyen az ember! Ahogy cseperedik, és fokozatosan birtokba veszi a világot, megtelik a szíve szeretettel és örömmel. Mert tudni és megérteni hallatlanul nagy öröm! Ahogy közeledünk a határolt végtelenség gondolati kiteljesítéséhez, úgy válunk egyre bölcsebbekké, derűsebbekké. Ismerjük a határainkat, a lehetőségeinket és a lehetetlenségeinket is. Aztán fokozatosan megváltoznak, átalakulnak a dolgok. Kikopunk azok közül, akiktől a felfedezés új eredményeit várják, és mintha mi sem lennénk már olyan szenvedélyes valóságkutatók. Inkább azt keressük, hol lehetne meghúzódni a viharok, a konfliktusok, a kudarcok elől. Már tudjuk, s némi cinizmussal emlegetjük is, hogy minden harcnak megbékélés a vége. S a legtisztább szándékok kapják a legnagyobb gellert a megvalósulás során. Talán nem véletlen, hogy a politikusok között főképpen a közép- és az idősebb generáció tagjait találjuk. Bennük már több a megfontolás, a taktikázó mérlegelés. Kevesebbet kockáztatnak, mert féltik az egzisztenciájukat, a jólét biztonságát. Ök már tudják, hogyan kell elvenni az élettől, amit az nyújtani képes. Az eszmények pedig azért vannak, hogy mögéjük bújva a naív hittel rendelkezőket lehessen toborozni. A fiatal politikusok néhány évvel ezelőtti beáramlása a közéletbe azért járt relevá- cióval, mert a már elfeledett világot hozták magukkal. A bátor szólás kockázatvállalását, a derűt, amely csak annak az embernek a sajátja, aki választja a dolgokat, s nem azok választják őt. Aztán sok ,minden másként alakult. Lekopott a naivitás, hozzáöregedtek a fiatalok az idősebbek világképéhez, s azt mondták magukban: lehet, hogy nincsenek kövér próféták, de hivatásos politikusok igen. Szabó Lőrirtc- cel szólva: „az ész az érdek rimája”. Ecce homo! Szinte észre se vesszük, hogyan idomul a gondolkodásunk mindennapi életünkhöz és érdekeinkhez. Érvényes ez gazdasági ügyeinkre éppúgy, mint szerelmi életünkre. S ha megelégednénk ennyivel! Úgy nézzük a világot, olvasunk, művelődünk, válogatjuk meg a társaságunkat, hogy az a világkép áradjon az egészből, amelyet mi jónak tartunk. Ki is jelentjük hangosan, harsányan, cinizmussal, lekezelően, magabiztosan, fölényesen: minden észérv amellett szól, amit mi képviselünk. A mi világunk a lehetséges világok legjobbika, csavarunk egyet Leibniz közismert tanításán. S ha így van, miért kellene változtatni rajta? Megteremtettük magunk körül az anyagi biztonságot, ez ugye nem bűn, ésszerűen berendeztük az életünket. Csupán egyet kívánunk, nehogy valaki belerondítson, s egy már elfelejtett világ üzenetét hozza magával. Mert akkor mit kezdünk a kínkeservesen felépített élettel? Talán ezért ragaszkodunk szenvedélyesen mindahhoz, ami elmúlt. , ......... . . 1 ...♦.*«. V.--V-. • - ✓.»- * • í ^ ftóKetet-Magyarország hétvégi mellekiete \ \ I Keresztényi Nándor Budapest (MTI-Press) — Két éve: hajnalba hajló szavazás a költségvetésről az óév utóján, majd a tavalyi viszonylag sima elfogadás után most a mai kormány legnagyobb költségvetési próbatételével birkózik. Három esztendő — háromszorosra duzzadó hiánnyal! „Ez nem semmi”, mondhatjuk pestiesen. Dr. Gidai Erzsébettől, a Társadalomkutató Intézet professzor-igazgatójától kérdeztük: mit mutat az idei tervezet? A jövőkutatási konferencián — ahol ő elnökölt — elhangzott az egyik előadásban, hogy az 1929-33-as gazdasági válságnál is mélyebb a mostani! ÁVÜ, APEH... — Igen. Nagy Pongrác közgazdász adatokkal, termelési és egyéb mutatókkal támasztotta alá megállapítását, amin legalábbis el kell gondolkoznunk — mondja Gidai Erzsébet. — Mert igaz ugyan, hogy a költségvetési tervezet állítása szerint a kormány gazdaságpolitikája az „egészséges” gazdasági növekedés megteremtésére helyezi a hangsúlyt, de nyomban adódik a kérdés: vajon megoldható-e a szerfölött kívánatos törekvés egy „egészségtelen” gazdasági visszaesés állapotából? Ugyanis semmiféle pozitív gazdasági jelenség nem támasztja alá az 1994-re kitűzött célokat. A gazdasági teljesítmény nem javul, a vállalkozások jövedelmi pozíciója jó esetben is csak stagnál, de az agrárvállalkozók kimondottan rossz helyzetben vannak. Az első fél év statisztikai adatai szerint a tényleges munkanélküliség egyre növekszik, míg a lakosság reáljövedelme és megtakarítása apad. □ Miként alakult a költségvetési hiány abszolút számokban? — A 3 év adatai: tavaly 78,8 milliárd, 184,9 az idén és 249,9 a jövőre tervezett forintsumma, milliárdokban mérve. Vagyis a növekedés szinte automatikus, pedig e roppant hiány megállítása mindennél fontosabb volna. Múzsák, ha találkoznak Törő István Átrendeződünk Elfogyunk a cigarettafüstben, csak alakunk hömpölyög vissza a ködből, a távolodás neszei, mint széthulló göröngyök pattognak csak a szíveken, az élet vezet, nincsen mi igazabb útjára csalna, mint a felismerés: együtt több, de külön igazabb a banda... elfogyunk, a gongütésre nem rezdülünk, de erőnk a dal, mely visz és felmagasztal, hogy nem lehetünk hontalanabbak, mint akiket űznek, űznek, s bitangul meghajszolnak, jaj a lemaradottaknak... változunk a cigarettafüstben, átrendeződünk, mint beomlott kutakban az erek, miközben görget útjainkon tovább a hűséget markoló emlékezet. Orbán Judit: Talicskás Elek Emil felvétele
