Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-11 / 264. szám
A drog felold, de nem old Ne pusztába kiáltott szó maradjon • Amerikai szakemberek segítenek • Nem kampány Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Igazából senki sem tudja, hány kemény drogfogyasztó él Magyarországon. Abban viszont egyetértenek a szakemberek, hogy nem lehet orvosi kérdésre, a gyógyításra redukálni a súlyos társadalmi problémát. Ezért a megoldás is összetett: e felismerés jegyében tanácskozik hétfőtől Nyíregyházán a kábítószerügyi prevenciós munkacsoport. Az Egyesült Államokban jóval hamarabb felütötte fejét a drogfogyasztás, épp ezért előrébb járnak a megelőzésben. Tapasztalataikat szívesen közreadják a megoldás minden útját-módját kereső hazai orvosoknak, szociális munkásoknak, pedagógusoknak, pszichológusoknak. Más körülmények, másfajta megoldások A csoportterápiában ismert módszerrel, formabontó módon mutatkoznak be a vendégek és a magyarok. Néhány mondatos énképükből nem hiányzik a család, a gyermek, a választott foglalkozás és ezen keresztül az emberek sze- retete. így már könnyebb lesz szót érteni, az azonos elvek és a meggyőződés a világ bármely táján rokonszenvet kelt a kollégában. Az amerikai csoport vezetőjétől, Benjamin E. Sprungertől azt kérdeztük, hoztak-e magukkal nálunk is használható programot a hatékony megelőzés érdekében? — Szó sincs róla, hiszen más körülmények másfajta megoldási mintát igényelnek. Mi is végigjártuk a tiltástól az eredményes propagandához vezető út lépcsőit. Először elijesztettük a veszélyeztetett fiatalokat, de nem ijedtek meg. Stratégiát változtattunk és azt kerestük: egyáltalán miért nyúl valaki a bódulatot okozó szerekhez? Erőnket arra akartuk összpontosítani, hogy az okokat megszűntessük, s akkor nem a kábítószertől váija az illető a problémái megoldását. A tengerentúlon azt tapasztalták, hogy a pozitív személyiségű egyént kiegyensúlyozottsága, önbecsülése, a tár------------TárcaMolnár Tamás Dr. Dévai Margit Benjamin Sprunger Szekeres Tibor felvételei sadalomban, a szűkebb és tá- gabb környezetben elfoglalt helye megelégedéssel tölti el, s így nem szorul a drog keltette lebegésre. — E cél érdekében alapkészségeket igyekszünk elsajátíttatni. Például ha kritikusan gondolkodik, képes döntéseket hozni, célokat megfogalmazni, azt végrehajtani valaki, el tudja fogadni az érzéseit, barátságokat épít ki és képes esetleg azok elvesztését is elviselni a fiatal, akkor stabil, nyitott, egészséges személyiséget alakít ki, s megtalálja az életben azokat az örömöket, amelyeket máskülönben a droggal pótolna. A rendszerváltozás előtt megkongatták a vészharangot drogügyben a szakemberek, de az akkori államszervezet világképébe nem fért bele a kábítószer. A megelőzésért felelősséget érzők úgy vélték, a demokratizálódás útjára lépett Magyar Köztársaságban zöld utat kap a drog visszaszorításáért folytatott kampány. Ki hinné, hogy ennek ugyancsak ellentmond Molnár Tamás, a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság szakértője, a prevenciós munkacsoport elnöke véleménye. Nem fantomszervezet kell, hanem szakmai háttér — Pénz és hatáskör nélkül nem vesznek bennünket komolyan, hiába írtam négy levelet Surján Lászlónak, aki a tárcaközi bizottság elnöke is. Legutóbb nem is válaszolt, noha épp egy éve vázoltam azt az ellentmondásos helyzetet, amelyben eredményt kellene sürgősen felmutatnunk. De ugyanígy Kálmán Attila oktatási államtitkártól sem érkezett válasz. Meggyőződésem, hogy nem hatáskör nélküli fantomszervezetre lenne szükség, hanem a kormány mellett hivatalként kellene működnünk. Ez biztosítaná a szakmai és az anyagi hátteret, az infrastruktúrát. Parlament által szentesített törvényi szabályozás hiányában még azt sem tudjuk, hány drogos él Magyarországon. Számítások szerint évi 24 tonna kábítószer megy át hazánkon, de vajon mennyi marad idehaza belőle? S arra is sürgősen oda kell figyelni, hogy a szerves oldószerek és egyéb mások — a gyógyszerekről nem is szólva — szélesítik a „választékot”. Noha a sóstói tanácskozáson a megelőzésért szállnak síkra a résztvevők, Molnár Tamás azt is fejtegette: intellektuális műfajnak tartja a drogos a kábítószert, s mélységesen lenézi az alkoholistát. Ezért az országban lévő hét drogambulancia mellett bentlakásos terápiás intézetre lenne szükségük. Noha a Büntető Törvénykönyv előírja, ha beteg, gyógyítani kell. De hol, és ki vállaja ezt? Továbbmenve, ha összeütközik a törvénnyel, de az állandó lakóhely szerinti tisztiorvos igazolja, hogy gyógykezelés alatt áll, mentesülhet a büntetés alól. Ám rendszerint nem ott követ el valamit, ahol lakik. Detoxikálással nem lehet hatékonyan küzdeni Az adatszolgáltatás anomáliái miatt jó néhány szakember megkérdőjelezi a Gerevics által jegyzett Nevidrog-prog- ramban szereplő 62 ezer pszi- chotrop szereket fogyasztót, ugyanakkor az egészségügyi nyilvántartás legfrissebb (!) 1991-es adata szerint 3150 betegről tudnak. Az igazság feltehetően a kettő között van. Dr. Dévai Margit pszichológus, az ELTE tanárképző karának docense, a CHEF Hungary Alapítvány titkáraként jött el Nyíregyházára. — Már tudományos kutatóként láthattam: a gyerekek 50 százaléka küszködik önbecsüléshiánnyal, a képessége alatt teljesít, nem találja a helyét, s az ebből fakadó szorongás miatt negatív énképet alakít ki. Néhány évig Olaszországban éltem, s a 80-as években ott a drog igazi kérdés volt. Egyértelművé vált előttem: detoxikálással nem lehet hatékonyan küzdeni a drog ellen. A pszichoterápia csak kiegészítheti azt a személyiségfejlesztő módszert, amelyet az amerikai CHEF, magán alapítvány célul fűzött. Ennek a hazai adaptálása új módszerekkel, személyközelibb megoldást sugall. Jól felkészült tanárokra van szükség, bizonyára a mostani tréning is szolgálja ezt a célt. Az alapítványunk támogatja a hazai egészségnevelést, a szakemberképzést. Nagy örömömre szolgál, hogy ide szakértőként hívtak meg, s az általunk folytatott tevékenységet a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet is elismeri. A kábítószer elleni küzdelem nem lehet kampányfeladat, amire most figyelünk, holnap már nem. Szervezeti keretet, anyagiakat, működési feltételeket szeremének, hogy ne pusztába kiáltott szó maradjon, amire a lelkes szakemberek az életüket tették fel. j j l a pici lány az asztal- LJ nál, turkálja a rakott krumplit. Nem megy a dolog, nő a gombóccá sűrűsödő falat a szájacskában, aztán lassú patakban megered a könny. —Biztosan megint beropiz- tál vacsora előtt — szólal meg először anyuci, amire azonnal rákontráz a nagymama: —Dehogy, már az sem kellett neki, pedig sajtosat kapott. Más baj van itt — teszi hozzá rögtön, hogy hozzsegít- sen a minidráma mielőbbi kifejletéhez. — Az iskola. Csak az lehet —mormog a csöndben villáz- gató papa, miközben erősen koncentrál a burgonyaszeletek közé csúszott tojáskarikák megkeresésére. —Az iskola? Az lehetetlen! Hisz így, év elején is csak ötösei (jobbára dicséretesen, csillagosán feldíszítve) vannak — fortyan fel most már idegesebben a mama, s kézKállai János Kicsike hatalmasosdi Akár hatásszünetnek is minősíthető csönd ereszkedik az ebédlőasztal fölé. De, mint lenni szokott, a tragédia főszereplője nem burkolózhat sokáig a némaság jóságosán óvó-takaró leplébe, meg kell szólalnia. Villa letéve, fejecske felemelve, a gesztenye haj- zuhatag hátralebben. Az aprócska tragika méltósága sértettségének biztos tudatában beszélni kezd. Előbb még pityergősen, később már a hiúságában megbántott nő határozottságával. — Kéhép...zeljéhé...tek! talma van, sok pénze, aranya, drágaköve, azt tesz, amit akar. — Na, és te mit írtál? — noszogatja a kicsit a nagyi. —Hát, nem sokat, meg nem azt, amit a tanító bácsi szeretett olvasni... —De hát akkor mit? — kerekedik el anyuci amúgy sem négyszögletesre formázott két szép szeme. — Azt írtam, hogy mindenkinek adnék pénzt, meg jó ruhát, meg ebédet-vacsorát, a gyerekeknek csokit-cukrot, meg, hogy elintézném, hogy soha ne legyen háború, csak béke a világon. — Nem is lenne rossz — jegyzi meg a nagyapa —, de vedd csak elő az irkát, lássuk a tényeket! És látták. Innentől kezdve már nem érdekes a dolog. A rövidkére sikeredett írásműben alig volt más és több, mint amiről a leányka beszámolt. Nem volt értelme totojázni, másikat kellett írni. Neki is fogtak azon nyomban, véget sem vetve a finom ra- kottasnak, és amíg dolgoztak — közösen, most már igencsak nagy egyetértésben — mindegyre azon töprengtek: ugyan mi is az, ami igazán tetszene a tanító bácsinak. De, mint ahogyan az ilyen rossz, meseszerűnek sem igen nevezhető történetecskében megesik: ezt bizony sohasem tudták meg. Azóta is elmélkednek a hatalomról, a pénzről, d gazdagságról, a jótéteményekről, amiből nekik ezután sem fog több jutni. ’ Csak dönt(öget)ünk M. Magyar László at agyon népszerű lehet a 1V nyíregyházi honatyák körében a 20. Sz. Általános Iskola, ugyanis rövid időn belül immár másodszor akarnak dönteni sorsáról. Még jól emlékezhetünk a tavaszi, indulatokkal teli közgyűlésre, amelyen érvek, ellenérvek csaptak össze, hogy maradjon az általános iskola, vagy megszűnése után a mezőgazdasági szak- középiskolának adjon otthont az épület. Az előterjesztést akkor leszavazták a képviselők, s elhangzott az is, hogy ebben a választási ciklusban már nem foglalkoznak a kérdéssel, a döntést meghagyják a következő önkormányzatnak. Alig kezdték el az idei tanévet az iskola diákjai és pedagógusai, ismét felröppent a hír, hogy a testület napirendre tűzi az iskola jövőjének kérdését. Természetesen az előterjesztők ismét csak azt kérik a képviselőktől, hogy az iskola megszüntetéséről döntsenek. A kérdés csak az, hogy az elmúlt pár hónapban mit változott az intézet helyzete. Tavasz- szal a megszüntetést ellenző képviselők arra hivatkoztak, hogy 140 százalékos a kihasználtság, a városban egyedül itt foglalkoznak légzőszervi betegségben szenvedő gyermekekkel, ide járnak a tanyai gyermekek is. Bármilyen döntés is szülessen ebben a kérdésben, az mindenképpen furcsa lesz. Ha a képviselők a megszüntetés mellett döntenek, akkor jogos az a kérdés, miért nem tavasszal döntöttek így, vajon azóta mitől változott meg a véleményük. Ha pedig úgy szavaznak, hogy maradjon az iskola, akkor az előterjesztők makacs ragaszkodása érthetetlen. S vajon így a tanév elején ebben a bizonytalan helyzetben mennyire tudnak a pedagógusok és a diákok eredményesen dolgozni?! Régen megérett már a felújításra a tlvadari Tisza- híd. Most elvégzik, s hamarosan megindulhat rajta a teljes forgalom Harasztosi Pál felvétele Kommentár Hátránycsökkentés Balogh József at em én vagyok az illy letékes a kérdés megválaszolására — mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke arra a kérdésre: van-e a Fidesznek Szabolcs-Szat- már-Bereg megye, illetve a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatására valamilyen programja—csak any- nyiban, hogy azt mondjam, igen. Mondanivalójának lényege természetesen nem ez volt, mielőtt azonban rátért volna, arra hívta fel a figyelmet, hogy a Fidesz éppen most fejezte be a tisztújítást és ettől a pillanattól kezdve Szabolcs-Szatmár-Bereg minden városában és jelentősebb településén van elnök, van a megyéből parlamenti képviselő és vannak képviselőjelöltek is. így mostantól kezdve az ő dolguk, hogy ennek a megyének a gondjaival-bajaival foglalkozzanak. Igaz. A helybeliek ismerik legjobban a gondokat, ők találkoznak naponta azokkal, akiket ezek a gondok legjobban nyomasztanak, ám a megoldás nem helyben terem. Lehet kis közösségeket értintő gondot a munkahelyen, az önkormányzatnál, a felvásárlónál, Isten tudja hol orvosolni, kis horderejű panaszokra gyógyírt találni, de egy megye, egy régió lakóinak sorsán sokszor kormányok sem képesek enyhíteni. Pláne, ha sok ilyen régió található abban az országban, mint például Magyarországon. Ezért egy párt — ha nem a hatalom részese — legfeljebb arra vállalkozhat, hogy a helyi programokat összehangolja, úgy hogy az szakmailag tartható, alkalmasint megvalósítható elegyet alkosson. Mégis melyek azok a programok, amelyek nélkül nincs felzárkózás, nem csökkenthetők a hátrányok? Mindenekelőtt az infrastruktúra fejlesztése, mert ennek híján nem lehet egy térséget bekapcsolni az ország gazdálkodásának vérkeringésébe, legfeljebb a mostani szinten, ez pedig még a hely- benjáráshoz sem elegendő. Olyan regionális fejlesztési alapoknak a hálózata kell ehhez—mondta a Fidesz elnöke —, amely képes leküzdeni azokat a verseny- hátrányokat, amelyekkel egy ilyen régió küszködik. Ha nem is lehet rövid idő alatt az ország más régióihoz képeset látható hátrányokat eltüntetni, valamelyest enyhíteni mindenképp elodázhatatlan, sőt szükséges feladat. 1993. november II., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarorszag 3 Fogalmazást írtunk. Arra kellett gondolni: mi lenne, ha királyok lennénk. Jó királyok, akik azt teszik, ami az embereknek jó. A királynak hadetét veszi a családi valla- tósdi. — Na, macikám! Mondd meg mi bánt? Tényleg a suliban történt valami?
