Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-01 / 255. szám
12 Kelet-Magyarország KUIJÚRA 1993. novemberi., hétfő Száz éve született a lélek mérnöke Stevanyik András Kíméletlen keménységgel kopognak Fehér Gábor ránk hagyott szavai. Két világháború között egy megcsonkított országban csak komor hidakat kovácsolhatott a ki- látástalanság. A klasszikus és a magyar kultúra kiváló közvetítőjeként elismert nyíregyházi író-tanár kiábrándultán kapaszkodott a valóság hídjára kényszerített képzelet korlátaiba: írt, tanított emlékezetes előadásokat tartott, következetesen szolgálta szűkebb-tágabb közösségét és remélte, hogy elkerülhetők baljós következtetései. A forradalmakba szédített, majd a gazdasági válság idején magára maradt tömegek zúgása, a kisebbségek szívós térnyerése, a közép- és felsőosztályok harsány semmittevése pallónyi helyet is alig hagyott a lélek mérnökének. Most lenne százesztendős Fehér Gábor. A hajdúszo- boszlói Nap utcából indult fényesnek ígérkező pályafutása. A szülői ház szellemi örökségét — édesapja vezető városi tisztviselő, volt pataki diák — a helyi iskolákban, majd a híres debreceni kollégiumban gazdagította. Bölcsészeti tanulmányait az első világégés szakítja félbe. Katonaként éli át a háború kegyetlen hétköznapjait. A túlélés örömét örökre beárnyékolták a golyóként befurakodott lelki sebek. A szellemi magaslatok és a mindennapok lövészárkai között gyakran tátongott áthidalhatatlannak tűnő szakadék. Az a háború azonban számára is véget ért. Nemsokára lezárult az egyetemi évek is. Német-magyar szakos diplomával került városunk evangélikus leánygimnáziumába. Akkortájt a háborúban, majd a forradalmakban fel- bolydult Nyíregyháza mozgalmas városnak mutatkozott. A béke lendülete próbált úrrá lenni a tengernyi nehézségen. A Szamuelyek, a románok távozása utáni szabadabb légkört sötét fel- legként árnyékolta be a vasúton túl vagonokban zsúfolódott menekültáradat, vagy a hazavánszorgó hadifoglyok serege. Mégis, a gondokon akkor még átívelt a remény. A szellemi életre nyomasztóan hatott számos meghatározó személyiség korai, vagy kényszerű távozása. A szabadkőművességéről ismert Popini Albertet az egyházmegyei törvényszék mozdította el hivatásából, Leffler Béla Svédországba költözött és 1918- ban kísérték utolsó útjára Jósa Andrást. A Bessenyei Kör mindezek ellenére 1921-től újra a fénykorára emlékeztető színvonalon irányította a városka kulturális életét (Benczúr szoba létesítése, képzőművészeti szakosztály szervezése, Bessenyei serleg). Az eredményekhez Fehér Gábor is hozzájárult aktív szerepvállalásával. A nagy tekintélyű Vietórisz József vezette irodalmi szakosztály titkári feladatait bízták rá. Ez nem jelentette hivatása elhanyagolását. Az akkor még nagyon szigorú tantervi fegyelmet messze túllépve csempészte be a kortárs magyar irodalmat (Móricz, Zi- lahy, Ady) vagy a világirodalom csodálatos újítóit (Rimbaud, Baudleire). A nyíregyházi két évtizedet a keserűség és a derű váltakozása teszi lüktetővé. Színes egyénisége könnyedén hajlott az élet vidámabb oldalai felé. Már gyerekkora óta őrizgette, majd gyakorló pedagógusként tudatosan gyűjtötte a szellemes diáktörténeteket. Ezekből több kötet is megjelentetett (Ob- sidio Patakiana, Az utolsó nagybotos). Örömet talál családjában, gyermekében és írói próbálkozásai is lassan beérnek. Novellái, elbeszélései a helyi lapokban (Erő, Protestáns Szemle) jelentek meg. Az élet egészére nyitott és érzékeny művész figyelmét azonban nem kerülhették el az ország, a városi közösség megoldatlan gondjai. A béke utáni nagy bizodalom hamar lelohadt, a válság kiteljesedése már bíztatással sem édesgethette a végzetesen elszegényedő tömegeket. A szerencsésebb sorsú városi kispolgárság úrhatnám, dzsentriutánzó életmódja pedig émelygéssel töltötték el. Az újabb világégés szelleme megérintette a várost. Fehér Gábor figyelmeztetésnek is szánt háborús regénye, a Semmibe ívelő hidak természetesen nem állíthatta meg a vészterhes folyamatokat. A humanista ember ismét belekényszerült az előrelátott, értelmetlen és minden addiginál embertelenebb harcba. A fronton szerzett tífuszos fertőzést öregedő szervezete már nem tudta kiheverni, 1941-ben meghalt. A hetvenes években megtört a hallgatás fala, emléktáblát avattak szülővárosában, majd a Zrínyi Gimnáziumban is tiszteletére. Műveit azonban nehezen találja meg az érdeklődő. Most lenne százesztendős a nagy műveltségű, humanista elődünk. Körülöttünk sokasodnak gondok, mellettünk megint háborúk dúlnak. Már nem olyan ferde Pisa (MTI) — Körülbelül öt milliméterrel sikerült javítani a pisai ferdetorony dőlésén. Ezzel csökkent a veszélye annak, hogy a híres torony összeomlik. A helyreállításával foglalkozó szakemberek ezt az eredményt azzal érték el, hogy a torony dőlésirányával ellentétes oldalon 450 tonna súlyú ólomöntvényeket ástak be az alapzatba. Az 56 méter magas torony, amely mintegy öt méterrel dől el a függőleges iránytól már három éve zárva van. Ennek ellenére ma is a világ egyik legvonzóbb idegenforgalmi látványosságaként tartják számon. A 14 ezer tonna súlyúra becsült pisai torony építését 1174- ben kezdték és 1350-re készült el. Szórakoztatás, erőszak nélkül A nézők fele több ismeretterjesztő film műsorra tűzését igényelné a magyar televíziótól Erdősi Károly Budapest — Rövid időn belül immár másodszor fordultunk nézőinkhez, írják meg véleményüket, igényüket, mit várnak a Magyar Televíziótól. A Tv Híradó kezdési időpontja után a mostani kérdés így hangzott: mit tenne, ha az MTV műsorigazgatója lenne? Milyen műsorokat tenne az MTV képernyőjére a napi vagy heti időszakot figyelembe véve 18 és 22 óra között? Mint előző alkalommal, most is sokan vették nagy megtiszteltetésnek, hogy ^ az MTV valóban kíváncsi az Ő, a képernyő előtt ülő véleményére. Igen változatos indítékból fogtak tollat a nézők — ez mind leveleik tartalmából, megfogalmazásából, mind kézírásuk sajátosságaiból kiderül. A válaszolók Csaknem kétszer annyi nő írta meg véleményét, mint férfi. Bár darabszámra a legtöbb levelet vidéki városainkból kaptuk, a fővárosiak — lakosságon belüli arányszámukat messze meghaladó — aktivitást mutattak. Sajnos a nem városon lakók nagymértékben tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. A levélírók csaknem egynegyedények nem ismerjük életkorát. Azt viszont tudjuk, hogy az összes levélírónak több mint az egyharma- da az 55 éven felüli korosztályhoz tartozik. E korosztályból többen írtak nekünk, mint az összes többiből együttvéve. Legkevesebbet levélíróink iskolai végzettségéről tudunk. Viszont akik közölték velünk ezt az információt, azok körül Tévériport készül a Múzeumfaluban a felsőfokú végzettségűek erősen túlreprezentáltak. Ameny- nyire aktívak voltak ők, sajnos épp annyira passzívak maradtak a csupán alapfokú végzettséggel rendelkező nézőtársak. A jelenleg az MTV-ben használatos főbb műsortípusok a következők: szórakoztató műsor, rétegműsor, hírműsor, gyerekműsor, szolgáltató műsor, reklám. A kívánságok A levélírók 81 százaléka a szórakoztató műsorok sugárzását kérte, ugyanakkor a levélírók egyharmada az e műfajhoz tartozó műsorok ellen szólt. A levelek egy része kérést és elutasítást egyaránt tartalmaz. Feltételezhetően több szórakoztató műsort, de más jellegűt igényelnek levélíróink. A támogatások és ellenzések számából legalábbis erre következtethetünk. Levélíróink több mint tizede a műsorokban látható erőszakot utasítja el. A levelek íróinak több mint fele rétegműsorok sugárzását kérte. Ezen belül csaknem 50 százalék ismeretterjesztő filmeket, műsorokat szeretne látni a képernyőn (ez mindkét nemre, a városi lakosokra jellemző, ezen igény az életkor növekedésével egyenes arányban nő). A levélírók valamivel kevesebb mint egy- hatoda a politikai beszélgetős műsorok arányát sokallja, bár jelentős ezen műsorok kedvelőinek számaránya is. A hírműsorokat a vélemény- nyilvánítók egynegyede említette. Ezen belül még mindig jelentős azoknak a száma, akik az előző felhívásunkra reagáltak. Ebben a Híradó kívánatos időpontjára kérdeztünk rá. A reklámok A véleményt nyilvánítók ötödé gyermekműsort kért. Ez az egyik olyan terület, amelyiket legkevésbé érintették a kritikák. Sokan, de a vártnál Elek Emil felvétele kevesebb kéréssel említették a szolgáltató műsorokat. A területet — hasonlóan a gyermek- műsorokhoz — minimális arányú kritika érte. Az összes kritizáló levél valamivel több mint egynegyede a reklámokat szidta, miközben a kategóriát csupán három százaléka dicsérte. Leginkább a budapesti, felsőfokú végzettségű és az idősebb korosztály élt kritikával. Legjobban tűrték a reklámokat a nem városban lakók, fiatalok, alacsony végzettségűek. Válaszadással, leveleikkel azok tiszteltek meg bennünket, akik számára a televízió kiemelkedően fontos, mint szórakozási lehetőség és mint kommunikációs csatorna, akik alkalmasnak érezték magukat és méltónak tartották az MTV-t véleményük megírására, köszönet érte. (A szerző az MTV Közönségkapcsolati és Tájékoztatási Iroda nevében adott információt lapunk olvasóinak.) Harasztosi Pál felvétele Bő gatyában, Párizsban Balogh László Rohod — Derűs perceket szerzett a Kelet-Magyarország egyik közelmúltbeli számában A vadzseni és az erényőr címmel megjelent írás, mely a vándorköltőfi, Hazafi Verái János egyik mulatságos bírói tárgyalását mutatta be az olvasóknak. Hiányoltam azonban, hogy e tárgyaláson túl semmi mást nem közölt a cikk erről a mosolyra derítő rímficamító- ról. Pedig kerül egy és más érdekes dolog róla. Kezdjük azzal, hogy tisztességes eredeti neve Vevera János volt. Azt ugyan nem tudjuk hitelesen, hogy hol és mikor született, de az biztos, hogy szatmári parasztlegényként tűnt fel, aztán hosszú ideig az író Bársony István édesapjának a bélteki tanyáján volt udvaros. Később bakterséget vállalt a vasútnál, aztán meg „csősze” lett valamiféle vallásalapítványnak. Soha nem volt azonban éhkoppon lévő vándorpoéta. Egy társasutazás révén még Franciaországba is eljutott, noha 600 forint volt a részvételi díj, ami akkoriban jelentős összegnek számított. Ezt az utazást két dologgal is nevezetessé tette Hazafi Verái János: Párizst lobogós ujjú ingben, bő gatyában járta be, az Eiffel torony második emeletén pedig terjengős versben úgynevezett megrovási kalandot írt. Versíráshoz nem volt szüksége sem tanítómesterre, sem lapra, folyóiratra. Rigmusait színes papírszalagokra, afféle kutyanyelvekre nyomtatta. Ezeket aztán olyan ügyesen tudta árusítani, hogy a jövedelemből nemcsak kisebb vagyonra tett szert, hanem egy falusi házat is vásárolt. Bár együgyű, gyermeteg verseinek kutyanyelveit senki sem gyűjtötte kötetbe, magáról a vándorköltőről az 1880- as évektől kezdve sokat írtak. 1905-ben bekövetkezett haláláról megemlékezik a Vasárnapi Újság, a Pesti Hírlap, Németh Andor pedig a Literatura 1927-es évfolyamában egész tanulmányt szentel e mulatságos rímfaragónak. Hazafi Verái János nem büszkesége, hanem csodabogara volt a magyar irodalomnak, mintegy szimbolizálta a dilettáns költészetet. Ám a Kelet-Magyarország mégis jó, hogy írt róla. Legalább derűs pillanatainkban az ilyen emberekre is illik emlékezni! Adriai-tengeri korái Ambrus Tamás 13 éves nyíregyházi tanuló gyűjteményéből Erkel alapítvány Budapest (KM) — A magyar nemzeti opera megteremtője, Himnuszunk szerzője száz évvel ezelőtt hunyt el. Hogy muzsikájában mennyire a magyar motívumokból építkezik, s abban mennyi virtuozitás található meg, arról épp a na-' pókban győződhettünk meg az október 23-i ünnepi tv- koncert műsorából. Emlékezetére a napokban alakult meg Budapesten az Erkel Ferenc Opera Alapítvány, melynek célja az er- keli hagyaték megőrzése. Az alapítvány létrehozója, Éliás Tibor operaénekes arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy 1996-ig — Magyarország fennállásának 1100 éves évfordulójáig — szeretnék a zeneszerző nyolc operáját kiadni lemezen, kazettán és CD-n. A megjelentetésekkel egyidő- ben a darabokat színpadon is szeretnék bemutatni. A centenárium alkalmából pályázatot írnak ki új magyar történelmi opera megalkotására. Az alapítvány fővédnöke Palotás János országgyűlési képviselő, a társvédnökök Moldován Stefánia és Simándi József operaénekesek, a díszelnök Erkel Tibor, a zeneszerző unokája. Az alapítvány első tervezett bemutatója a Magyar Állami Operaházzal közösen színre vitt Dózsa György című opera lesz.
