Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-28 / 252. szám

1993. október 28.» csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Kísérlet a modern megváltásra Sikerült elérni, hogy a megyében mintegy húsz nevelőszülő bevonásával lerakatok nyíljanak A bejárati ajtón egy vevőcsalogató cédula a következő szellemes szöveggel: Akár­milyen hosszasan és körültekintően választasz is ki egy árucikket, ha megveszed, ugyanazt valahol feleáron fogod megpillantani. És ez itt van! Szekeres Tibor felvétele Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Jugendprodukt. A név egy kicsit idegen a magyar fülnek, de igen kifejező. A hely, ahol található, nem túl frekventált, s mi tagadás, az előítéletek miatt nem túl sze­rencsés. Bár attól függ... Ugyanis több szempontból meg telitalálat. Ha a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet évek óta tartó nyitott­ságra törekvését tekintjük, annak szimbóluma is lehetne a kitárt kapuk között köny- nyen megpillantható hátsó épületi traktusban lévő disz­kont. A diszkont kategóriában a város legkultúráltabbjai közé tartozik. A belső térelrende­zést, az áruelhelyezést és egyéb kereskedelmi szakmai szempontokat tekintve profi. (Mert tévedés ne essék, disz­kont nem egyenlő a csatatér­rel.) Hogy egy kft. működteti, az meg manapság természetes, hiszen szervezeti forma, társa­sági keret nélkül a biztonságos üzemeltetés elképzelhetetlen. Pénzben kifejezhetetlen eredmények A történet még 1991 tava­szára nyúlik vissza, amikor egymilliós alaptőkével a Gyivi, a cégénydányádi, a nagydobosi és a nyírbátori társintézet megalakította a gazdasági társaságot. A kezdet kezdetén a tevékenység tulaj­donképpen „beágyazódott” az intézetbe. Az eredeti ötlet, hogy olyan áruház létesüljön, melynek révén a nevelőszülők a rájuk bízott állami gondozott gyerekek olcsó, de színvona­las ruháztatásának gondját megoldhatják, tavaly nyáron lépett az érettség szakaszába. Sikerült elérni, hogy a me­gyében mintegy húsz neve­lőszülő bevonásával lerakatok nyíljanak. Ezekből nem csak közvetett és közvetlen gazda­sági haszon származott, ha­nem olyan pénzben ki nem fe­jezhető eredmény is (talán a forintoknál is fontosabb), hogy idegen családban nevel­kedő gyerekek megtanulhatták a gazdálkodás csínját-bínját. De ha úgy vesszük, felfogha­tók ezek az értékesítési helyek úgy is, mint kereskedelmi, vál­lalkozási gyakorlóterepek. S akkor már nem is vagyunk messze attól, hogy egyik­másik családnak, a jövőben a gyerekeknek kenyérkereseti forrás is lehet. Vagy maga a bolt, vagy az ott megszerzett tudás. S ha csak ennyi lenne a megvalósult cél, már akkor megérné a fáradozást. Elkel a belső dotáció Ám ennél azért pénzügyileg is többről van szó. Ebben az évben egy országos nonprofit szervezet, az Életerő Alapít­vány látta annak értelmét, hogy belépjen a kft. tagjai közé — vitt magával 16 millió forintot is. Az összeillő cé­lokat, feladatokat tehát ilyen formában vállalkozás, jogvi­szony is összeköti. Ha osz­talékosztásra kerül a sor, ak­kor az Életerő-képviselte szfé­rába jelentős pénz áramlik majd. S hogy melyik is ez? Egy olyan terület, melyre igencsak ráfér egy kis „belső dotáció”. Alapító okiratuk tanúsága szerint egyik céljuk azon idős nevelőszülők anyagi támo­gatása, akik önfeláldozó mun­kájukat még akkor végezték, amikor az nem járt együtt öregségi nyugdíj-jogosultság­gal. Sikeres kísérlet Céljaik szerint vagyonuk bővülését többek között a nevelőszülői családból kike­rült nagykorúvá vált fiatalok egzisztencia teremtésének (la­káshoz jutás, átképzés) fi- naszírozására használnák fel. Lévén, hogy ennek csak egyik oldala az erkölcsi felelősség, a másik anyagi természetű. Azaz az alapítvány szempont­jából a Jugendprodukt nem más, mint módszer, eszköz, lehetőség céljaik valóra váltá­sához. A kft. ügyvezetője, Marton Béláné sikernek könyveli el, hogy egyre több a törzsvevő, s mind többen beszoknak áru­házukba. Ma már a Gyivitől szervezetileg teljesen külön­váltak, gazdálkodásuk is füg­getlen, a jelenlegi raktárát, egyben elosztóhelyet bére­lik. Harmincmillió forintos áru­készletük összetételét igye­keznek a divathoz, az igények­hez, a szezonváltozáshoz iga­zítani. Most azt a nem kis fel­adatot kapták, hogy a Nyír­egyházán született ötletet, — melynek létjogosultsága bebi­zonyosodott,— terjesszék ki, s országos hálózattá bővítsék a kereskedelmi profilt. Novem­ber 1-től terveik szerint ked­vezményt adnak az átmeneti otthon lakóinak, és az állami gondozottaknak. Beszerzési forrásaik a gyártók, készítők, így ha a KGST-piac áraival nem is tudnak versenyezni, de az olcsóságot tartják. Teherau­tójuk kapacitása maximálisan kihasznált, hozza-viszi a ru­hát, cipőt, kabátot. A személy­zet java része állami gondozott munkanélküli, s ennek a réteg­nek szeretnének segíteni azzal is, hogy közülük keresik a bedolgozókat. íme, itt a példa arra, hogyan lehet legalább kísérletet tenni egy sem társadalmilag nem megfelelően kezelt, s a pénzü­gyi preferenciák sorában is méltatlanul alulértékelt, alap­jaiban szociális terület „mo­dem megváltására”. Szociális akadémia Nyíregyháza (KM) — Ma még talán „csodaboga­raknak” számítanak a szoci­ális munkások, hiszen Ke­let-Európábán egyedül ha­zánkban folyik ilyen kép­zés. A nyíregyházi Család- segítő Központ Segítőháza az egészségügyi főiskolával karöltve rövidesen előadás- sorozatot indít szociális aka­démia címmel középiskolá­sok részére. Elsősorban azoknak a je­lentkezését várják a megyé­ből, akik érdeklődnek a szo­ciális és védőnői munka iránt. A díjmentes előadás- sorozaton a főiskolán to­vábbtanulni szándékozók a felvételi követelményekkel is megismerkedhetnek, illet­ve ellátogatnak azokba az intézményekbe, amelyek­ben a szociális munkások tevékenységére is számíta­nak. Jelentkezni november 15-ig lehet írásban, a levele­ket Hordós Lászlónak cí­mezzék a Csillag utca 6. szám alá, a Segítőházba. —----------Tárca— Ö téves fiúcska és 74 éves nyugdíjas pedagógus egyaránt megtalálható a vá­rosi fürdő gőzölgő medencéi­ben. A nagy medence rajtkö­vén dús keblű diáklány ug­rásra kész, csobban, majd feljön a felszínre, csinos teste kígyózik az eny­he hullámokon. A meleg meden­ce lejáratának kapaszkodó va­sába görbe lá­bú, fekete klot- gatyás öreg bácsi csimpasz­kodik. Valószínű, valamelyik tirpák tanyabokorból érke­zett, hogy nyavalyáit gyógyít­sa. Mennyi ember, s hogy különböznek egymástól! Ugyanakkor hasonlítanak is. Minden itt lévő szereti a vizet. Bizonyára mindenki testi, leki felüdülést vár a víztől. Ki-ki meg is kapja, ha hisz benne. Jó, hogy van a városnak ez a príma fürdője. Jó ide eljönni pár órára, pláne mostaná­ban, hogy ránk nehezednek az őszi ködök. A szauna is is­teni, a forró köveire hulló gyógycseppek betöltik a leve­gőt, s a dunsztoló melegség nyomán a nátha távozik az emberi testből, sós vízcsep­pek formájában. Érdemes megfigyelni, hogy miként vi­selkednek itt az emberek. Az ötéves kisfiú nem igen tud még írni — olvasni, de úszni már igen. Mokány, izmos kis ember a nyugdíjas tanár úr. Nem látszik 74 évesnek, 4-5 száz métert is úszik egy szusszra. Hetvenkedik. Két 20 év körüli srác kidüllesztett mellel sétál le-fel, a fehér pi­henőszékeken ülő lányok előtt. Mindkét fiú izmosabb­nak, sportosabbnak mutatja magát. Szemmel láthatóan imponálni akarnak a lányok­nak. A lányok pedig elkezde­nek vihogni. Éles hangjukat furcsán veri vissza az akácfá­ból készült mennyezet. A langyos medencében a szülők vigyázó szemei elől szabadult 6-10 éves gyerekek ugrálnak, spriccelik a vizet. Erre a fehér ruhás úr zordá válik, sípjába fúj, csendet pa­rancsol. A medence szélén üddögélő, két, viszeres lábú vénasszony egyike fennhan­gon szidni kezdi a szülőket és a pedagógusokat. A megyeszékhely közis­mert, negyvenhez közeledő, szemüveges szellemi munká­sa a nagy medencében szor­galmasan rója a köröket. Amikor lihegve kijön, üdvö­zöl valakit és kérdés nékül mondja: „ Úszom az in­farktus elől". A langyos me­dence szegle­tében egy öreg úr úszó sakk­táblát tesz a vízre. Kopasz cimborája szembe ül vele és lép. Kettőt is a paraszttal. A meleg medencébe sovány fér­fi lép be, olyan, mint egy bio­lógiai szertár csontváza. A jéghideg medencében kime- nős katonák vagánykodnak, acélozzák izmaikat. Jó, hogy van a városban ez a lány ne- vu fürdő. A nagy medence szélén fi­atal fiú vállát, nyakát karolja át egy szép arcú lány. Szemben állnak, térdelnek egymással. A lányt néha- néha felemeli a fiú. Egymás­ba feledkeztek. Nem is a víz­ben úsznak, hanem a boldog­ságban. Mábrédi Lajos Úsznak a boldogságban Nézőpont) Darusirató Kovács Éva A parlament környzetvé- delmi bizottsága elfo­gadta a tervezetet, így rö­videsen törvény lehet abból a programból, amelyet az Alföld megmentésének szán­dékával fogalmaztak meg az illetékesek. A nemrég Nyír­bátorban megtartott kihe­lyezett ülésen komoly vitát folytattak egymással a kép­viselők és a szakemberek. Mint hozzászólásaikból ki­derült, a környezet- és ter­mészetvédelem ügye koránt­sem egyszerű. Miért is lenne az, mikor köröttünk minden bonyo­lult? A természetvédelemben ugyanis, mint az élet oly sok területén, időnként nagyon is eltér egymástól az elmélet és a gyakorlat. Amíg a szak­emberek megfogalmazzák a külünféle tervezeteket, ja­vaslatokat, amíg kidolgoz­zák azokat a módozatokat, amelyekkel az ország még meglévő természeti kincsei, értékei megőrizhetők és megmenthetők, addig a gya­korlatban ennek sokszor épp az ellenkezője történik: ho­mályos összetételű lobbik lépnek működésbe komoly gazdasági hasznot remélve, szervezetek, közösségek igyekeznek egy-egy terület­ből mind több pénzt kipasz- szírozni, s amíg mondjuk a Hortobágy szépségeit, meg­mentésre méltó értékeit sorolgatjuk és hirdetjük, ad­dig hatalmas libacsapatok teszik tönkre a környezetet, pusztítják el egy életre a füvet, birkanyájak járják a tiltott területeket, s katonai lövészek hadgyakorlata pus­karopogással rémíti halálra a védett darvakat, mada­rakat... A parlament környezetvé­delmi bizottsága, s az ügy­ben illetékes szakemberek nemrég a természetet fenye­gető veszélyekre hívták fel a figyelmet. Mint kiderült, nemcsak a szűkös anyagiak, a gondolkodás módja miatt is veszélyben vannak ter­mészeti kincseink, nemzeti parkjaink. Ezért is lenne fontos, hogy mindenekelőtt az emberek szemlélete vál­tozzon meg: ha megújítani nem is tudjuk, megmentem azért még megpróbálhat­nánk a természetet. Ehhez pedig arra lenne szükség, hogy legalább szándékosan ne rongáljuk azt, ami mára még megmaradt. Mert utób­bira sajnálatos példákat is hozhatunk: nemrég szán­dékosan gyújtottak fel fia­talok Pest környéki fiatal erdőket, s egy kocsiból ki­dobott cigarettavég a Hor­tobágyi Nemzeti Park sok­sok négyzetkilométerét pusz­tította el... Ha kellő időben nem lépünk, ha a természet vé­delme érdekében semmit nem teszünk, nem lesz szük­ség a parlamenti bizottság által jóváhagyott fejlesztési tervre: akkor hiába fejlesz­tenénk, ha nem lesz már mit fejleszteni... Kommentár Átjátszás Balogh József C sak ülök és hallgatok. Mondja a rádió a hí­reket, élén egy év után ismét a múlt év október 23-a. Il­letve nem is az, hanem ami történt, vagy nem történt, amit akkor, vagy később rögzítettek a kamerák, amit azóta hitelesen, vagy nem hitelesen kivizsgáltak. Az első hír szerint a meg­állapítás egyértelmű: a ka­zetta, amelyről az Esti Egyenleg egy éve bemutatta a Parlament előtt történt in­cidenst, nem az eredeti volt, a második hír szerint a ka­zettát nem hamisította meg az Egyenleg, ha azzal valaki manipulált, akkor az már az elnöki hatalommal felruhá­zott elnökhelyettes volt. Aztán jöttek a kiegészítő hírek: a Liga tiltatakozott, az Újságíró Szövetség elítél­te a tévé vezetésének dönté­sét, mely szerint az Egyen­leg négy vezetőjét azonnali hatállyal felmenti a fegyelmi ügy kivizsgálásáig, az Egyenleg munkatársai pe­dig megtagadják az együtt­működést a műsor vezetésé­vel megbízott Murányival. Es természetesen ezzel telik a Híradó, majd az Egyenleg helyetti Híradó műsorideje is. Először azon meditálok: miért is kell ne­kem, nekünk, kívülállóknak két csapat belső harcának minden mozzanatáról tudni, aztán rájövök: korántsem belső ügy ez. Politika. A pártok küzdelme a választá­sok közeledtén a szólás le­hetőségéért, a majdan sza­vazókká váló nézők eszének, szívének, voksának elnyeré­séért. Visszapergetek magam­ban eseményeket, amelyek­ről láttam az Egyenleg és láttam a Híradó által közve­tített perceket. Felidézem első meglepetésemet, ami­kor még szokatlan volt, hogy nem ugyanazt a tényt idézi egyik csapat, amelyiket a másik, amikor egy-egy ese­ményről nem feltétlenül ugyanazt tartotta fontosnak egyik riporter, vagy kom­mentátor, mint a másik, s pillanatok alatt eljutok a fel­ismerésig: miért is kellene mindenkinek egyformán lát­ni, érteni dolgokat? Vajon nem azért lett egy helyett sok párt, mert különböző csoportok másként képzelik el az ország sorsának jobbraforditásához vezető utat? Vajon nem feladata-e egy tömegtájékoztatási eszköz­nek arra törekedni, hogy mindenki megtalálja az ese­ménynek a hozzá, a vélemé­nyéhez közelebb álló, az ő ízlésének megfelelő tolmá­csolását? Vajon nem hason­lít ez nagyon a Hankiss módszeréhez? S vajon több nézője lesz a hírműsorok­nak, ha egyenruhában lesz­nek a tolmácsolói? Bevallom, bennem egy kis félelmet is kelt az eset. Mert ha ez a választási kampány kezdete, nem tudom, milyen lesz majd a vége? De nem nehéz elképzelni...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom