Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-27 / 251. szám
1993. október 27., szerda Kelet-Magyarország 5 Szűrös Mátyás: A múlttal embernek és nemzetnek számot kell vetnie Őr (KM) — Az elmúlt hét végén megyénkben járt az Országgyűlés alelnöke, Szűrös Mátyás, aki az első és második világháború őri halottainak emlékművét avatta fel. Az 1956-os forradalom és szabadságharc, s a köztársaság kikiáltásának napján elmondott ünnepi beszédében nem csak a múlttal, de a jelen tennivalóival is foglalkozott. Az alábbiakban a továbbgondolkodásra késztető beszéd fontosabb részeiből idézünk. Engedjenek meg ezen az ünnepen egy személyes vonatkozású megjegyzést, kezdte az országgyűlés alelnöke. Az én apám még huszár volt és három testvérével együtt vett részt az első világháborúban, ahonnan két fivére sohasem, egyik betegen, apám pedig több éves fogság után tért haza. Én pedig szegény emberek fiaként, az ő küzdelmes életükre is emlékezve, egy békés élet reményében kiáltottam ki a Magyar Körtársaságot. E században sajnos alig volt békés év a Földön, mégis a legpusztítóbbnak az első, s második világégés bizonyult. A milliók sorában ott volt az a negyvenegy őri áldozat is, akikre ma emlékezünk a kegyelet virágaival. Honfitársainkra, akikről jóformán azt sem tudjuk, hogyan pusztultak el, merre is nyugszanak. Ezért sem hagyhatjuk, hogy bármilyen politikai indíték alapján háborúba lehessen vinni az embereket, hogy emberéletek egyesek politikai ambícióinak essenek áldozatul. Halottakra emlékezünk ma, ez az élők egyik legszentebb kötelessége. Ezt ma már senki sem vitatja el tőlünk. Jól tudjuk, hogy a jóvátehetetlent utólag sem lehet jóvátenni, és annak nagyobb a bűne, aki sohasem tanul elődjei hibájából. Nemzetnek és egyénnek egyaránt élő lelkiismerettel kell élnie, mert ez erkölcsi parancs. E kis település halottainak emlékét mától fogva emlékoszlop is őrzi. A nem is távoli múltban erre nem volt lehetőség. Tudjuk jól, egy bűnös politika e drága halottaknak még az emlékét is száműzni szerette volna a nemzet emlékezetéből. A hozzátartozók sze- retete azonban erősebb volt, és számon tartotta a háborúk áldozatait, mindvégig kegyelettel gondolt rájuk és ápolta, ha csak lélekben is az emléküket. A múltai embernek és nép-. nek minden időben tisztességesen számot kell vetnie, mert csak ez lehet a kiindulópontja a jövő megalapozásának. Ma olyan időket élünk, amikor nem csak lehet, de kell számvetést készítenünk, így sor kerülhet — ha megkésve is — az igazságtételre. Azonban vigyáznunk kell, hogy mindez ne vezessen újabb véráldozatokhoz, hogy ez az erkölcsi ítélkezés együtt járjon a nagylelkű megbocsátással. Reményünk szerint mindez a nemzeti megbékélés és összefogás a megtisztulás, és a közös jövő ügyét szolgálja majd. Közös erővel vigyázzunk bontakozó demokráciánkra, arra, hogy a dolgok ne az utcán dőljenek el. Építsük tovább a demokrácia intézményeit, hiszen ezek adnak garanciát arra is, hogy ne kisérthessen, s főleg ne térjen vissza a múlt. Fejlődésünk és haladásunk most attól függ, hogy tudunk-e közös akarattal, a nemzetet szolgálva cselekedni. Hazánkban egyre több olyan közösség van, ahol szükségét érzik annak, hogy méltó formában eléket állítsanak a háborúk, az ötvenhatos forradalom és szabadságharc során elesett szeretteinknek. Ez jelképezi azt a szándékot, hogy az emlékművek állítása végre oldja fel a rettenetét, és most már igazán nyugodjanak békében az ordas eszmék áldozatai, és a szabadság hősei egyaránt. Az őriek emlékműve is tudatosítja egy kis közösség összetartozását, az ősök tiszteletét és az egymás segítésének fontosságát. Reméljük, a jövőben sohasem kell hasonló emlékművet avatnia az eljövendő nemzedéknek, mert nem lesz több háború, és nem lesz több áldozat sem. Helyzet- és jövőkép az agrárgazdaságról Gazdag programot szervez az SZDSZ október 29-30-án Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Nyíregyháza (KM) — A választások közeledtével minden párt igyekszik minél többet elárulni saját programjából, amelynek természetes része az agrárgazdaság. Mit tett és mit kíván tenni a Szabad Demokraták Szövetsége? Ennek adnak hangot szakértők és országgyűlési képviselők október 29-én és 30-án elsősorban Nyíregyházán, de megyénk több településén is. Az eseményről megtartott sajátótájékoztatón elhangzott, hogy Magyar Bálint, az SZDSZ választási sajtófőnöke október 29-én egy nyíregyházi sajtótékoztatót követően este hat órától Nyírbátorban a polgármesteri hivatal dísztermében tart előadást az agrárgazdaság aktuális kérdéseiről és pártja választási készülődéseiről. Ugyanebben az időben Mátészalkán a művelődési házban Tardos Márton tart gazdaságpolitikai előadást, Tiszalökön pedig — szintén 29-én este hatkor — Juhász Pál, az SZDSZ agrárszakértője lesz az előadó. Másnap, október 30-án, szombaton délelőtt Nyíregyházán, a városi művelődési központban dr. Kecskés Mihály, a biológia tudomány doktora, az MTA megyei tudományos testületének elnöke megnyitója után 13 előadás hangzik el az agrárgazdaság témaköréből. Lesz szó a jelenlegi helyzetről, a jövőről, lesz a szövetkezésről, a külföldi non-profit szervezetek tevékenységéről, a válságból kivezető útról, a kárpótlás végrehajtásáról, a hagyományok és a modernizáció összehangolásáról előadás. A gazdag eseménysorozat legnagyobb érdekessége, hogy noha SZDSZ rendezvényről van szó, más pártok tagjai, közismert képviselői, illetve más pártokhoz közel álló szakértők is ott szerepelnek az előadók között. Ízelítőül ott lesz az előadók között Szénégető László, az FM megyei hivatalának vezetője, Juhász Pál, az SZDSZ országgyűlési képviselője, dr. Nagy Tamás, a MOSZ elnöke, dr. Mészáros Gyula, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatója, Glattfelder Béla, a FIDESZ agrárszakértője, Bálint György, a népszerű Bálint gazda, Tardos Márton, dr. Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára, dr. Kiss Zoltán, a Parlament agrárbizottságának alelnöke, Molnár Gábor, a megyei kár- rendezési hivatal helyettes vezetője, dr. Paulik László, a megyei munkaügyi központ munkatársa és dr. Prof. Otto Reisinger, nancy egyetem professzora Franciaországból. Ez a névsor annaj^ jeleként értékelhető, hogy az agrárkérdés megoldása nem politikai kérdés, hanem szakmai, amelyhez pártállás nélkül mindenkinek hozzá kell járulni. A rendezvény fő szervezője dr. Lenti István, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, az SZDSZ agrárszakértője. A rendezvény védnöke Laborczi Géza országgyűlési képviselő és Felbermann Endre Nyíregyháza alpolgármestere. Fő támogató a Fiedrich Neumann Alapítvány. Tetőzik a kampány a baloldal ellen Tetőzik a baloldal elleni kampány, fél évvel a választások előtt. Sokan úgy vélik, hogy csak most kezdődik igazán a választások propagandahadjárata, van azonban néhány nyilatkozat, melyeket igen nehéz lesz felülmúlni. Legutóbb például a gazdasági kamarákról szóló törvény- javaslat kapcsán nyilatkozott — szakértőkre hivatkozva — az MDF frakciótitkára, hogy a javaslat nem egyéb, mint a jogelőd kamarák átmentése. Majd valami képtelen logikával hozzáfűzte azt is, hogy így a kamarák az MSZP befolyása alá kerülnek, így az MSZOSZ és az Érdekegyeztető Tanács után a vállalkozókat is maguk alá gyűrik a szocialisták. Aminek egyenes következménye egy újabb totális rendszer kialakulása. Nem új a technika, mellyel a kormánypárti politikus élt. A törvényjavaslatokat a kormány terjeszti elő és a koalíciós többség fogadja el. Ebben sem a tíz százalékkal rendelkező MSZP, sem az ellenzék nem akadályozhatja meg. A kisebbség befolyásol tehát többséget, mint ahogy a többségében keresztény és katolikus állampolgárokat gátol a kisebbség az egyházi iskolák működtetésében, és így tovább. Nem elegendő tehát a kamarai törvénnyel kapcsolatos MDF-aggályok formális cáfolata, hiszen egészen másról van-szó. Arról, ami a baloldal elleni hisztériát kiváltotta: a baloldal nem várt és egyes pártok számára elviselhetetlen erősödéséről. Az MSZP kicsi és gettóba szorított pártként szalonképes volt a vetélytársak számára, népszerűségünk erősödése azonban riadalmat keltett. A litván, lengyel, majd a görög baloldal győzelme után az igazságügy-miniszter már a „nem eshet el Budapest” jelszót is célszerűnek látta kiadni. Orbán Viktor pedig egyenesen a baloldal legyőzését tartja legfontosabb választási célnak, mondván, másodlagos, hogy ez után a liberálisok vagy a jelenlegi koalíció kormányoz. Milyen válaszokat kell tehát adnunk a sorozatos támadásokra? Ellenzéki pártként csak programunkat, javaslatainkat és politizálási stílusunkat mutathatjuk be, hiszen nem tudunk konkrét kormányzati tevékenységre hivatkozni. Igen ám, de most és általában nem a programelemek vitája zajlik. Hiszen akkor konkrétumokról kellene beszélni, és ezt riválisaink kerülik. Vagy ha vállalják, akkor olyan kínos szerepbe kényszerülnek, mint a Békési Lászlóval közös fórumon vitázó fiatal demokrata képviselő, aki nem tudott markánsan eltérő álláspontot felmutatni a vitában. Pedig ott és máshol is elhangzott az MSZP álláspontjaként, hogy a mezőgazdaság rendbehozása, a vállalkozások élénkítése, a kelet-európai piacok visszaszerzése, a bank- rendszer rendbetétele és az államháztartás reformja kínál kitörési lehetőségeket, de rövid távon ezek sem vezethetnek gyors növekedéshez. Nem szállt vitába senki az ellenőrzött privatizációt és bevételeinek meghatározott fel- használását célzó kezdeményezésekkel, vagy a munka- nélküliséggel kapcsolatos elképzelésekkel. De említhetem azt is, hogy hónapok óta fekszik szocialista javaslat a parlament előtt, a hátrányos helyzetű-térségekkel kapcsolatban — megtárgyalásra várva. Ha az MSZP állampolgári vélemények alapján összeállított, majd megjelentetett programtéziseit egyetlen tárgyszerű kritika érte volna, már lenne miről beszélni. Például arról, hogy melyik párt mit képvisel adott kérdésekben. Kiket támogat és kiket nem? Mit gondol az ország jövőjéről? Ehelyett marad az ellenségkép felrajzolása. A visszarendeződésről, felelőtlen ígérgetésekről szóló vádak. A szakszervezeteket hol zsebre vágó, hol azok kijárójaként működő MSZP képe. Pedig a választási kampány velejárójaként a programok versenye előbb vagy utóbb elkövetkezik. Ha előbb, akkor a pártok jó példát adhatnak az állampolgároknak a demokrácia működéséről. Ezen kívül pedig bebizonyíthatják, hogy feltételezik azokról, akikre oly gyakran hivatkoznak, hogy tudnak a saját elhatározásukból mérlegelni és dönteni, hogy nincs szükségük előre gyártott igazságokra, kijelölt ellenségekre. Hiszen nem valakik ellen, hanem valamiért kell választaniuk. Tukacs István, az MSZP nyíregyházi ügyvivője Áfák nem nőnek az égig Harasztosi Pál FELVÉTELE Kitekintés Akinek nincs pénze — fázzon Máriás József Irigykedve hallgatom a rádió híreit: beindult a fűtési idény. Október 15-én ez a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik, még akkor is, ha az Úr e napokon is enyhe időjárással áld meg bennünket. Boldog ország, ahol a dolgok a maguk rendjén haladnak, hol a legelemibb szolgáltatás nem képezi vita tárgyát. De mit szóljanak azok, akik e napokban sem hallhatnak, olvashatnak egyebet, minthogy az előkészületekkel nagyjából meg is lennénk, de kazánjaink alatt mégsem gyúl ki a tűz, mert a melegvíz- és hőszolgáltató vállalat nem tud fizetni a gázellátó vállalatnak. De már ez is okozat, mert az ok egy lépéssel odébb van: a lakosság nem tud fizetni a melegvíz- és hőszolgáltatásért. Ennek az állapotnak pedig milliók szenvedik a következményeit. Hisz nem egy tömbház, nem egy városnegyed, nem egy város, hanem Románia majd minden települése — a tömbházne- gyedekbe tömörített milliók tömege — jutott ebbe az áldatlan helyzetbe. Az adósságtételek is ehhez mértek: lejmilliárdokban tartják számon azokat. Akinek nincs pénze — fázzon? Olvastam valahol, hogy át kellene értékelni az emberi jogok fogalmát, csökkenteni annak politika centrikus- ságát, kiterjesztve azt az emberi élet minden alapvető feltételére: az élelmezésre, az életkörülmények biztosítására, arra, hogy senki se legyen fázásra ítélve azért, mert anyagi körülményei rosszabbodtak, mert elavult a hővezetékrendszer, mert valahol valakik elzárják a gázcsapot. E nyáron elzárták. Ezzel eleve lehetetlenné tették a folyamatos, rendszeres tisztálkodást. Vajon nem elemi emberi jog ez is?! Ebben az összefüggésben, ennek ismeretében talán érthető miért a bevezető mondat hálálkodása az Úr áldásáért. Csak neki tehetjük. Mert a mi uraink hónapokon át képtelenek megtalálni a megoldás kulcsát, a pénzügyi okok felszámolási lehetőségét. Visszacseng bennem a régi propaganda: a kapitalizmus elnyomott embere lakbérre költi fizetése felét, harmadát, bezzeg nálunk... Igen ám, de azt nem mondták meg, hogy mit tehet, mire mehet a megmaradt fél vagy kétharmad fizetéssel. Mi akkor valóban keveset adtunk lakbérre, szolgáltatásokra, de a megmaradttal sem mentünk sokra. Most azonban: ott tartunk, hogy a lakásrezsi elviheti a fizetés felét, vagy annál is többet, a most újonnan — 30-40 százalékkal — felemelt élelmiszerárak oda juttatnak, hogy lassan az egér is kiköltözhet a kamrából. Bejutottunk az Európa Házba — harsogja minden média. De vajon mi változott vele? Úgy néz ki, hogy nem sok. A vízumeltörlésről szó sem esik, amiképp arról sem, hogy pénzt váltanának az útra. De egyre több szó van arról, hogy valamiféle kilépti díj lesz, azaz személyenként 5000 lejt fizetünk majd azért, hogy önszántunkból sorban állhatunk a határon, alávetjük magunkat a megalázó vámvizsgálatnak. S hogy mi lesz a pénz sorsa? Állítólag a gazdag turisták kemény obulusaikkal ily módon járulnak hozzá a hazai szociális állapotok javításához. Ez is egy okkal több arra, hogy fázzunk. Bejutottunk Európába! Heuréka, mondtuk magunk is. Pedig talán jobb lenne, ha Európa költözne ide, hozva magával mindazt, ami ott jó: életszínvonalat, az ember megbecsülését, ételt és meleget a szükséget szenvedőnek; hozná magával a toleranciát, a kölcsönös megbecsülést és tiszteletet. Hozná..., hogy ne fázzon itt sem a test, sem a lélek. Szatmárnémeti, 1993. október 3. Új párt... A Konzervatív Párt 1993. szeptember 18-án megalakult. Pártunk — ahogy azt bővített neve is mutatja —, a „gazdák és polgárok szövetsége”. Fő célkitűzésünk egy angolszász mintájú konzervatív párt felépítése, amely biztosíthatja országunkban a tartós megbékélést az állampolgárok és a politikai pártok között. A magyar társadalmi történet pozitív hagyományaira építkezve minél előbb szeretnénk elérni a gazdaság stabilitását. A környező országokkal békésen kívánunk együttműködni, miközben a nemzetiségi érdekek kölcsönös tiszteletben tartása mellett erősítjük a gazdasági érdek- viszonyok összekapcsolását. Dr. Csizmadia László, a konzervatív párt elnöke j KÖZÉLET
