Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-20 / 245. szám

1993. október 20., szerda KÖZÉLET Kelet-Magyarország 5 Az önkormányzatok jelentősége Záródokumentumot adtak ki a békéscsabai konferenciáról, amelyen megyénk is részt vett Mint korábban beszámol­tunk róla, Békéscsabán Az önkormányzatiság lehetősé­gei és határai Kelet-Európá- ban címmel konferenciát rendezett a Szabad Demok­raták Szövetsége, melynek elnöke Laborczi Géza, me­gyénk országgyűlési képvise­lője volt. A résztvevők megállapítot­ták, hogy a konferencia lehe­tőséget biztosított a térség kü­lönböző önkormányzati törek­véseinek a megismerésére, a kölcsönösen hasznosítható ta­pasztalatok cseréjére. A konferencia a további együttműködés során kama­toztatható tanulságai: 1. A résztvevők meggyőző­désüket fejezik ki, hogy a de­mokrácia működésének elen­gedhetetlen alapintézménye a széles körű autonómián alapu­ló önkormányzatiság. 2. Hisznek abban, hogy az állampolgárok érdekeit azok a döntések szolgálják híven, amelyek az érintettekhez mi­nél közelebb és azok közvet­len ellenőrzésével születnek meg. 3. Az önkormányzatok az állami központi újraelosztás túlsúlyával, pazarlásával szemben a helyi erőforrásokat jóval hatékonyabban működ­tetik. 4. Megállapították, hogy az önkormányzatok megfelelő keretet biztosítanak a civil tár­sadalom intézményeinek ki­alakulásához és megerősödé­séhez, ezzel nagymértékben hozzájárulnak a térség európai felzárkózásához és polgároso­dásához. 5. Megfogalmazták azt a fel­ismerést, hogy az önkormány­zatok jelentik a legértékesebb műhelyét a többség-kisebbség harmonikus együttélésének és együttműködésének. A min­dennapi együttélés alakítja ki egymás kölcsönös megbecsü­lésének normáit. Egyúttal eredményesen járul hozzá a térségünkre jellemző etnikai feszültségek enyhítéséhez, az együttműködés perspektívái­nak kimunkálásához. 6. A résztvevők megvizsgál­ták a térség különböző önkor­mányzati modelljeit, feltárták az együttműködés lehetőségeit és szintjeit a kulturális, gazda­sági, az önkormányzat haté­kony működése, a település- fejlesztési, közösségi infra­struktúra és lakossági szolgál­tatások, környezetvédelmi és katasztrófaelhárítási területe­ken. 7. A konferencia résztvevői vállalják, hogy ezeket az ér­tékes felismeréseket és tanul­ságokat saját kormányaik felé közvetítik, felhívta a figyelmet arra, hogy értékes tartalékok rejlenek a nemzetközi kapcso­latok fejlesztésében. 8. A jelenlévők a további együttműködést a fentiek szel­lemében folytatják és bővítik. Az egyes területeken munka- csoportokat hoznak létre il­letve működtetnek; meghatá­rozott időnként kicserélik az ezeken a területeken szerzett tapasztalataikat; nemzetközi projektekben törekednek a közös egyeztetett fellépésre. A résztvevők köszönetüket fejezik ki a vendéglátó Békés­csaba önkormányzatának és polgármesterének, Pap János­nak, valamint valamennyi szervezőnek és támogatónak, akiknek együttes erőfeszítései a konferencia megrendezését lehetővé tették. Békéscsaba, 1993. október 16. Laborczi Géza országgyűlési képviselő SZDSZ Tóth Mihály Kárpátaljai Területi Tanács Magyar frakciójának vezetője Kolumbán Gábor Hargita megyei Tanács alelnöke Angyal Béla Magyar Polgári Párt Önkormányzati Tanácsának elnöke Dr. Dorde Basic Demokrata Párt Tartományi Bizottságának elnöke Nem a szelet nagy, a torta kicsi Fidesz-vélemény a költségvetésről • Megszüntetni a pazarlást Készülődés Nyíregyháza (KM) — Egyelőre nem hozza nyil­vánosságra országgyűlési képviselőjelöltjeinek név­sorát a Kereszténydemok­rata Néppárt. Egyébként is október 30-án zárul a jelö­lési időszak, a 176 körzet­ből több, mint száz helyen állítottak jelöltet a párt he­lyi szervezetei, a többi kör­zetben egyelőre többes je­lölés van. Eszes Istvántól, a párt kampányfőnökétől — aki a hétvégén elkísérte me­gyénkbe a pártelnököt, hogy a jelöltekkel szemé­lyesen ismerkedjen meg Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben — megtudtuk, komoly felkészítésen vesznek majd részt a jelöltek, hiszen ugyanarra a kérdésre ha­sonló választ kell adniuk majd választóiknak az or­szág minden pontján. Közlemény Alulírottak bejelentjük, hogy kilépünk a Nyíregy­háza Megyei Jogú Város Közgyűlésének Fidesz frak­ciójából és Frakció a váro­sért néven új képviselő- csoportot alapítunk. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy a párt alapszabálya szerint ez a lépésünk kizárásunkat vonhatja maga után a párt­ból. Várospolitikát és nem pártpolitikát kívánunk foly­tatni a jövőben, és ennek érdekében együttműködünk mindenkivel, akinek szív­ügye a város fejlődése, mindemellett irányadónak tartjuk a Fidesznek dr. Or­bán Viktor által képviselt liberális politikáját. Lépé­sünket indokolja az is, hogy nem tudunk együttdolgozni olyan megyei pártvezetővel, aki liberálisnak feltüntetett, de valójában abszolutista és machiavellista eszközöket alkalmazva kívánja megosz­tani a tagságot, hogy saját ambícióinak szolgálatába állíthassa a személyéhez fel­tétel nélkül kötődőket. Karóczkai Ferenc Török Sándor Daragó László önkormányzati képviselők Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Bár a kormány még június elején az Ország- gyűlés elé terjesztette 1994. évi részletes költségvetési tervezetét, annak parlamen­ti vitája csak nemrégiben kezdődött el. A Fidesz hiva­talos álláspontját a Nyír­egyházán megtartott sajtótá­jékoztatón ismertették a meghívottakkal. Mint azt Mádi László or­szággyűlési képviselő kifejtet­te, a szövetség elfogadhatat­lannak tartja azt a költségve­tést, amely a jövő felélésével továbbra is sodródó, halogató politikát tükröz, s amely nél­külözi a gazdasági növekedés­hez, fellendüléshez szükséges eszközrendszert. A fiatal de­mokraták szerint ez a tervezet újabb és újabb adók kivetésé­vel változatlanul a vállalkozó­kat próbálja satuba fogni, ezzel is nehezítve a gazdasági növekedés régen várt megin­dulását. A Fidesz Parlamenti Nyíregyháza (KM) — Még azok sem vesztettek semmit, akik valamilyen ok miatt nem nyújtották be eddig kárpótlási igényüket, de mára meggon­dolták magukat. A koalíció pártjainak javas­latára a kormány előterjeszté­se értelmében ugyanis — ha elfogadja a parlament — min­den jogosultnak jogcímtől függetlenül egy hónapig lehe­tősége lesz eddig be nem nyúj­tott kárpótlási kérelmét bead­ni. Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal vezetői szerint erre a legalkalmasabb időszak 1994. januárja lenne. E határidő véglegesen jog­vesztő, lejárta után kárpótlási igényt semmilyen módon nem vesznek figyelembe. Számítások szerint a három kárpótlási törvény alapján az egy hónap alatt legalább 30-50 ezer igénylő adhatja be kérelmét, amely 2-3 milliárd forint értékű kárpótlási jegy kiadását igényli. Frakciója éppen ezért nem fo­gadja el a kormány költség- vetési törvényjavaslatát. Az elemzésekből kiderült: az 1500 milliárd forintra ter­vezett kiadásokkal szemben az Antall-kabinet a várható bevé­teleket 1257 milliárd forintra becsüli. Az ellenzéki szakér­tők jóslata szerint azonban a fizetési mérleg tényleges hiá­nya akár a 3-400 milliárd fo­rintot is elérheti. Az ország pénzügyi helyzetére jellemző, hogy a belföldi adósság terhei mára elérték az előző rendszer által 40 év alatt felhalmozott külföldi adósságteher mérté­két. Az évről évre csökkenő nemzeti össztermékből eredő hiányt a kormány piaci kama­tozású értékpapírokkal próbál­ja finanszírozni. A jelenlegi csapdahelyzet­ből a FIDESZ egyetlen kiutat lát: a gazdasági fordulat jegyé­ben növelni kell a piacon ha­gyott, adó formájában el nem vont vállalkozói jövedelme­ket. A kiadások csökkentése A kabinet álláspontja szerint méltányosan kell eljárni mind­azokkal szemben, akik akár tévedésből, akár megtévesz- tettként nem jelentették be ko­rábban; de azokkal szemben sem lehet érvényesíteni a tör­vényi szigort, akik nem bíztak a kárpótlás végrehajthatóságá­ban. A póthatáridőben történő benyújtás nem ad lehetőséget további szövetkezeti földek árverési kijelölésére, ehelyett az állami földalapból bocsá­tanak rendelkezésre területe­ket, s ezen árverésein bármely kárpótlásra jogosult részt ve­het. A kérelmek elbírálása csak a jövő esztendő közepe táján várható, először ugyanis az eddig beadott ügyekben dön­tenek. A földárverések kitűzésének december 31-ei határidejét meg fogják hoszszabbítani, mivel az előzetesen jelentke­zőknek mintegy kétszerese akar földet vásárolni. érdekében meg kell szüntetni a pazarlást, s elkerülhetetlen az ország gazdasági teherbíró-ké­pességével aránytalanul nagy­lelkű kötelezettségek — pél­dául a végkielégítések — fe­lülvizsgálata is. A vállalko­zóknak nagyarányú nyeresé­gadó kedvezményt kell nyúj­tani, az ösztönzés érdekében vállalni lehet a költségvetési hiány növekedésének kocká­zatát is. Pusztán a rendelke­zésre álló jövedelmek elosztá­sának változtatásával ugyanis nem érhető el eredmény. A ha­sonlat szerint nem olyan cuk­rászra van szükség, aki képes egyre vékonyabb szeletekre vágni a tortát, hanem olyanra, aki képes nagyobbat sütni. A sajtótájékoztatón bemu­tatkoztak a Fidesz közelmúlt­ban megválasztott városi el­nökei is: Mátészalkán Szabó István, Baktalórántházán Va­dász Mihály, Újfehértón Forró Zoltán, Nyíregyházán Kozák György vezetik ezután a városi szervezeteket. Igazságtétel Budapest (KM) — Az igazságtételi törvény néven közismert jogszabály vitáját tegnap folytatta az ország­gyűlés. E jogszabály első paragrafusát az Alkotmány- bíróság alkotmánysértőnek találta, és ezért a törvényt Göncz Árpád köztársasági elnök viszszaküldte az Or­szággyűlésnek. A részletes vitában Balsai István igaz­ságügyminiszter az eredeti jogszabály előterjesztője- ként elmondta: teljes mér­tékben egyetért a módosító javaslattal, amely kiiktatja a törvényből a kifogásolt pa­ragrafust. Hozzátette, hogy az inkriminált szövegezést nem ez az Országgyűlés al­kotta, hanem az 1945-ös Nemzetgyűlés. A vita egyetlen felszólaló­ja, Dénes János (független) intézményes félrevezetéssel vádolta az Alkotmánybíró­ságot és a T. HázatA részle­tes vitát az elnök lezárta, s a módosító indítvány mielőb­bi megvitatására felkérte az illetékes bizottságokat. Pótkárpótlás Lehetőség lesz újabb igények benyújtására Bal vagy jobb Varsó már „elesett” — mondja a honvédelmi mi­niszter, de riogatnak a libe­rálisok és a centrum poli­tikusai is. A baloldali ve­szélytől óvják a közvéle­ményt, a társadalmat vala­mennyien. Emlegetik a lit­ván „szindrómát”, mint a visszarendeződés perspektí­váját. Barátom az utcán megállít, elmondja, hogy fél, fél a rémtől, a kommuniz­mus kísértetétől. Hiába győzködöm, hogy nem kell félnie, de ha öröklötten is, sejtjeiben még és már újra ott munkál a félelem. Pedig józan gondolkodás­sal könnyen cáfolható a bal­oldali veszéllyel történő po­litikai fenyegetés. Ha bará­tom nem is tudja, de felké­szült politikusoknak, jogá­szoknak, történészeknek ezt tudni kellene. Véleményem szerint tudják is, csak poli­tikai céljaik elérésére esz­közként használják azt fel. Ők ne tudnák, hogy a klasz- szikus bal- és jobb, mint politikai kategóriák igazából már elavultak, megszűntek? Szélsőségként itt-ott megje­lennek ugyan, de igazi ve­szélyt nem jelentenek. Meg aztán hányszor mondták ép­pen ők azt is, hogy a „létező szocializmus” csak a szovjet szuronyok árnyékában mű­ködhetett. Amikor ezek a szuronyok nincsenek már, sőt visszatérésük is lehetet­len, mitől kell félni. S miért kell az emberekbe a félelmet szugerálni, mi lesz ha... S ezen túl ezt is nagyon jól tudják, hogy a sztálinizmus elmélete és gyakorlata igen­csak távol állt a klasszikus baloldaltól. Ezért nem azo­nosak sohasem a szociálde­mokrácia és tömegei a dik­tatúrával, a sztálinizmussal. Ez a baloldal ez a balközép nem az a bal, mint ahogy ez a jobb sem az a jobb már. Több mint egy százada, hogy a szociáldemokrácia fő ismérvei a humanizmus és a politikai demokrácia volt és az is maradt napjainkban is. Ezeket vallják különben utá­nunk más pártok is, amelyek nem találnak benne semmi kivetni valót. Napjainkra viszont egyre inkább jellemzővé válik az, hogy egyesek részéről a régiekhez hasonló módsze­rekkel valamiféle újrate- remtési kísérletet tegyenek. Munkásságuk eredménye­képpen most az a bal, balkö­zép kerül nehéz helyzetbe, amelyik programjában a so­kasodó munkanélküliek puszta megélhetéséért, a nyugdíjasok önfenntartásá­ért és a fiatalok egzisztenciá­lis jövőjéért emel szót. Köny- nyen megkapják, hogy amit mondanak demagógia, ők sem tudják jobban csinálni, mint a jelenlegiek. Igen ám, csak akik a törté­nelemben egy kicsit is jára­tosak, természetesen tudják, hogy ez a kísérlet — a balol­dal lejáratása — nem újkele­tű, háromszor is eredményes volt már. Az igazsághoz ter­mészetesen hozzátartozik az is, hogy a baloldal sem tu­dott mindig, minden esetben politikailag hiteles maradni. A század első évtizedében minden bajért a politikai bal­oldal, a szociáldemokrácia volt kikiáltva bűnösnek. A harmincas években is sikeres volt a jobboldal taktikája, amikor baloldalinak lenni egyet jelentett a megbélyeg­zéssel. Az eredmény a bal­oldal végzetes meggyengü­lése, ami többek között aztán nagyban hozzájárult a má­sodik világháborús kataszt­rófához is. S harmadszor a második világháború után a baloldal, az egyesülésbe be- lekényszerítettt, s a legtöbb üldözésnek kitett szociálde­mokraták sem tudnak még ma sem megszabadulni a ré­gi bélyegtől, hogy felelősek a diktatórikus berendezkedé­sért, az internacionalizmu­sért stb. Van e témában természe­tesen nyitott, tisztázatlan kérdés is jócskán. Ezek a kérdések azonban szerintem csak a mi régiónkban kérdé­sek még, az idő múltával, a demokráciák megvalósulá­sával nem lesznek azok, mert rendeződnek a vonalak. Például ilyenek, hogy kik képviselik ma a baloldalt? Kevesen voltunk, de sokan maradtunk, szoktuk mosta­nában mondani. Hány pólu­sú lehet a baloldal? A cent­rumtól balra hol van a bal­közép, a bal és a szélsőbal? Ez utóbbi ha van, milyen erővel bír? Van-e átjárható­ság ezek között? Milyen a szociáldemokraták viszonya a szocialistákhoz és a külön­böző baloldali szociál-libe- rális áramlatokhoz? Illúzió­nak látszik-e végleg az 1847-48-as Bibói tanács, hogy tudniillik a két törté­nelmi párt (kisgazda-szociál­demokrata) koalíciója kell a demokrácia megmentése ér­dekében. Vagy igaza van a liberálisoknak, akik a leg­újabb litván, lengyel válto­zások ellenére is ezt vallják, hogy az átmenet ideje alatt nincs szükség a hatalomban a baloldalra, az átmenet megteremtése a kompromi- tált baloldal nélkül, a liberá- lis-konzervatív pártok fela­data? Szóval, amikor ilyen né­pes lett a mezőny, a pártok és áramlatok egymáshoz való viszonyát és ennek a vi­szonynak a tisztázását nem lehet megkerülni. A szoci­áldemokratáknak ez különö­sen érdeke, az egybemosá- sok elkerülése végett. Pártok, politikusok ma szövetségekben, paktumok­ban, blokkokban gondolkod­nak. Nagy népi játék lett a „ki-kivel”. Csak egy dolog­ról felejtkeznek el egyenlőre a résztvevők, hogy ez a játék a főszereplő, a nép nélkül megy, s az embereknek más a véleménye a politikáról, vagy nincs is. Egyszerű prózai dolog foglalkoztatja őket: a megélhetés. Rájuk kell hát bízni majd, hogy döntsenek. Ha nekik balol­dal kell, ám legyen. S ha négy év múlva a jobboldalra válaszolnak az is természe­tes kell, hogy legyen. Mert a demokráciákban a politikai váltógazdaság így működik. Bármelyik is hiányzik, nincs meg az egészséges kontroll, s nem működik az egész. A nyugati baloldal — a szoci­áldemokraták — ilyen poli­tikai váltógazdaságban te­remtenek rendet és jólétet, vagy a hatalom, vagy annak hiteles ellenzékeként a kü­lönböző országokban. Zárógondolatként Babits Mihály bölcsességét vala­mennyiünk figyelmébe aján­lom: „Melyben lakott sok százszor ezer ember, s rakta fészkét munkálva türelem­mel: ő sem tudta, és ki vá­lasztja széllyel, mit rakott jobb, s mit balkezével.” Oláh Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom