Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-19 / 244. szám
12 Kelet-Magyarország Jubileum a Krúdyban Nyíregyháza (KM - M. É.) — Huszonöt évvel ezelőtt kezdték meg tanulmányaikat az első diákok a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban, a névadó író születésének pedig 115. évfordulójára emlékezünk az idén. A kettős jubileum alkalmából az iskola a polgármesteri hivatal támogatásával az egész tanévet felölelő ünnepségsorozatot rendez, amelyen a volt krú- dys diákok mellett részt vesznek a megye gimnáziumainak tanulói, s várnak vendégeket a határainkon túlról is. A jubileumhoz kapcsolódva az iskola több pályázatot hirdetett meg, melyeknek legjobbjai a májusban megtartandó záróünnepségen vehetik át megérdemelt jutalmukat. Az ország valameny- nyi középfokú oktatási intézményének tanulói elküldhetik azokat a dolgozataikat az irodalmi pályázatra, amelyek Krúdy műveinek jellemző tájait, helyszíneit, prózájának nyelvi gazdagságát elemzik. A kétfordulós Krúdy vers- és prózamondó versenyen megyénk diákjai vehetnek részt egy-egy szabadon választott Krúdy-mű- vel. Az íráshoz kedvet érző nyíregyházi középiskolások saját verssel, prózával is pályázhatnak. A rendezők gondoskodnak a színvonalas írások megjelentetéséről. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar szakos hallgatói állítják össze annak az irodalmi vetélkedőnek a feladatait, amelyen a Krúdy és a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium csapatai mérik össze tudásukat. A decemberi versengésen vendégként jelen lesznek a nagykaposi és nagyváradi magyar nyelvű gimnáziumok tanárai és diákjai. A jubileumi ünnepségsorozatot Katona Béla nyugalmazott főiskolai tanár és Bánszki Ish'án a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium igazgatója nyitja meg azon az ünnepségen, amelyre október 21-én délután fél háromkor kerül sor a Krúdy Gyula Gimnázium zsibongójában. A tanév folyamán az évfordulóhoz kapcsolódva több rendezvény is lesz. A programban többek között szerepel: koszorúzás Krúdy sírjánál a Kerepesi temetőben, a múlt évben alakult Krúdy Kör közgyűlése, iskolatörténeti kiállítás. A záróünnepséget májusban tartják, amelyet megtisztel jelenlétével dr. Czine Mihály egyetemi tanár is. A műsorban közreműködnek a díjazott tanulók, a gimnázium volt diákjai és a kamarakórus Szilágyi Szilárd vezényletével. A pályázatok résztvevői itt vehetik át a Krúdy irodalmi pályadíjakat és a Krúdy-emlékérméket. Tallózó folyóiratokban Gombás Sándor Az irodalomtörténeti Közlemények 3. számában Móricz: Pej paripám, pejkó című elbeszélésének forrásvidékét kutatja Péter László. Meg is találja azt Tömörkény István: Szökés a bitófa alól című művében. Végkövetkeztetésként nem állapít meg plágiumot, hisz poliere óta tudjuk, hogy nem a mi, hanem a hogyan a lényeg”. Érdekes tanulmányt tesz közzé a Kortárs szeptemberi száma négy Krúdy-regényt elemezve. Az alcím már elárulja a tanulmány lényegét: az életélmény korszerűsége Krúdynál. Vadkerty Zoltán írása a Krúdy-értékrend sajátosságaira hívja fel a figyelmet, miszerint: „célértéke a boldogság, ennek eszközértéké az érzelem, s ez alapján a művész magatartása érzel- mességként fogható fel.” A Falu című társadalmi és kulturális folyóirat e havi száma több cikket szentel Tiszadob bemutatására. A mezőgazdaság szervezeti gondjaival, a paraszt-polgári lét sajátosságaival éppúgy foglalkozik, miként településfejlesztés- és településtörténettel. Haveri milliárdok címmel olvashatunk a Privát Profit szeptemberi számában a gá- vavencsellői takarékszövetkezet pénzügyi botrányáról. Számtalan napilap cikkezett már e témában az elmúlt két évben, ezúttal átfogó, mindenre kiterjedő elemzést ad a mértékadó üzleti, vállalkozói folyóirat. A munkanélküliség problémakörét elemzi regionális metszetben a Kereskedelmi Szemle 8. számában Szpiri- lisz Ildikó. Nem foglalkozik általánosságokkal, vizsgálódásának tárgya a regionális különbségek és a válságzónák etnikai összetétele. A problematikus térségek, közöttük megyénk gondjaira keresi a terápiát, figyelmébe ajánlva az önkormányzatoknak. „Görög rítus szerint” címmel két megyei vonatkozású cikket olvashatunk az Új Ember című katolikus hetilap szeptember 5-ei számában. Az idei máriapócsi búcsúról, valamint a nyíregyházi jósavárosi görög katolikus templom építésének történetéről és felszenteléséről ad tudósítást. KULTÚRA 1993. október 19., kedd Párizs meghatározó ihlete A fény városában járt művészek műveiből jelentős kiállítása látható a városi galériában Perlrott Csaba Vilmos: Párizsi részlet a Notre Dame-mal Szekeres Tibor reprodukciója Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Az év egyik legjelentősebb kiállítása látható jelenleg a nyíregyházi Városi Galériában Magyar művészek Párizsban címmel, amelyen a fény városában járt magyar művészek alkotásait mutatják be. A kiállítás rendezőjével, Szatmári Gizella művészet- történésszel a megnyitó alkalmával készítettünk interjút. □ Tudjuk, hogy Párizs élet- reszóló ihletet jelentett számos magyar művésznek. A szakember hogyan látja, milyen hatással volt a magyar képzőművészetre a párizsi művészet? — A XX. század fordulóján tűnt elő Párizs, mint a legfontosabb művészeti és kulturális központ, ami a legjobban hatott az egész európai, így a magyar művészetre is. Korábban München volt ilyen fontos központ és az Akadémia. A tiltakozás jegyében Az akadémizmus, a müncheni előírások, kötöttségek és a hivatalos művészet elleni tiltakozás jegyében született meg az a gondolat, hogy Párizsba kell menni, ott lehet élni, a művészetet tanulmányozni, meg kell ismemi a nagy művészeket, akik mellett tanítványoknak lehet lenni. Magyarországon ez párhuzamos volt a nagybányai művésztelep létrejöttével. Az az érdekes, hogy Hollósy Münchenben volt professzor, de az ő szabadiskolája és Nagybánya művésztelepe elindította a plen air festészetet, és valamilyen sajátos módon az impresszionizmus elé, vagy mellé kanyarodtak. Ugyanakkor sokan elmentek Párizsba, ahol találkozhattak Cezanne-nal, Matisse-szal, mint a két legfontosabb személlyel, akik másképpen látták a világot, más filozófiával rendelkeztek, mást és máshogyan akartak bemutatni valamit, mint ahogy azt odáig tette bármelyik elődjük. □ Kik azok a francia festők, akik a legerősebben hatottak a magyar művészetben? — Cezanne-t és Matisse-t említettem. Cezanne volt az, aki térelemekre bontotta a látványt, s azt újrateremtette, ő volt a kubizmus megteremtője. Egyébként az első kubista szobrász magyar volt, Csáky József, aki Párizsban élt. A másik jelentős személy Matisse volt, aki inkább az érzelmekre hatott, nagyobb lendülettel, lelki ráfordítással dolgozott, mint Cezanne, inkább elemző, szerkesztő, konstruktív alkat volt. Ez a két fontos személyiség volt — ha nagyon sarkítani akarok —, aki a legerősebben hatott a magyar művészekre. Fanyalogva fogadták Most azért kell Nyíregyházán és másutt az országban ezeket a műveket bemutatni, mert hatásuk a mai napig érzékelhető, a mai napig hat az amit ők ott láttak, tanultak, s hazahoztak a művészetükben magukkal. Az úgynevezett posztimpresszionizmus az, amit itt látunk ezen a kiállításon, magyar felhangokkal, magyar egyéniségek sajátosságain átszűrve. Nem arról van szó, hogy az alkotók utánoztak, kopíroztak, hanem megtermékenyítette őket az a gondolat-, és érzelemvilág, az a filozófia, amivel ott találkoztak. Meg kell mondani, egyáltalán nem fogadták fenntartás nélkül Magyarországon ezt az új irányzatot, például amikor Rippl-Rónai bemutatkozott a századfordulón, egy kicsit fanyalogtak — ezért volt nagy szó, hogy például Ady nagyon szerette a festő képeit. □ Milyen szempontok szerint válogatta ki a kiállítás anyagát? — A Nemzeti Galéria anyagából látható itt válogatás, illetve különböző gyűjteményekből választottam ki a képeket, szobrokat, érmeket és grafikákat. Mindegyik olyan mester alkotása, aki járt Párizsban hosszabb-rövidebb ideig, és lehetőleg olyan műveket válogattam össze, melyek akkor keletkeztek, a amelyekben valami közelebbi kapcsolat is van. Rippl-Rónainál maradva: neki személyes jóbarátja volt Maillol, megrajzolta a francia művész feleségének arcképét, ami a kiállításon szerepel. Itt van egy másik francia mester, Bonnard képmása is. Jó néhányat mutatok be Czóbeltől, akinek az első jelentős egyéni kiállítása Párizsban volt 1905- ben. Ő a teljes életével Párizshoz kapcsolódott, egy érdekesség ezzel kapcsolatban: amikor a lakcímét kérték, úgy adta meg a képek hátán, hogy: Párizs-Budapest. Tragikus felhangok □ Számunkra külön kedves a kiállításon szereplő alkotók közül a nagykállói Amos Imre. Miként jelenik meg az ő művészetében a párizsi hatás? — Ámos Imre művészetében a párizsi hatások segítettek nagyon eklatáns módon kifejezni azt az expresszivitást, ami személyében a sajátja is volt, és azokat a tragikus felhangokat, amelyeket az akkori társadalmi és magánéleti események benne felkeltettek a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején. Három szép grafikát mutatok be itt tőle: egy a feleségét, Anna Margitot ábrázolja, kettő pedig a ’30-as évek végéről — a ’40-es évek elejéről datálódik. Történelmi séta a város peremén Koroknay Gyula Nyíregyháza — Olykorolykor az autós városi ember is megáll az országúton. Talán érzi, talán nem, hogy más ízű levegő öleli körül, illata van a földnek, tekintete messze elkalandozhat a széles határban, távolban elvesző fasorokat, felhagyott régi utakat lát, melyek a legtöbbször nem mondanak neki semmit. Elidegenedett nemcsak a földtől, elidegenedett saját gyökereitől is. Talán ez a legnagyobb betegsége, hogy már nem a mítoszbeli Anteusz, ami évezredekig volt. Most Debrecen felé a régi 4- es úton hagyjuk el Nyíregyházát. A Város szélén jobbra lenézve, lemenve szépen látszik, milyen széles volt az a folyó, mely életet adott a településnek, s melynek igazi nevét régen elfeledte. Ha Kisteleknél járunk, pár ezer évvel ezelőtt akár vízben is járnánk. Az út nem is itt ment, hanem fentebb a dombok oldalán. Az újabb út a régebbivel akkor fut össze, mikor már a felüljáró előtt a város üdvözlő táblájánál balra fordultunk. Tovább haladva a nagykállói vasútvonal kereszteződése táján, Nyírjes felé a középkori nyíregyházi határjárásból ismert, de elfelejtett nevű Abajkos-rét húzódik a messzeségbe. Itt már kis darabon a régi Őröshöz tartozó földön járunk. A továbbiakban még nemrégen két oldalt akácsorok kísérték az utat, s a baloldali akácok mögött kétoldalt nyárfák fogták közre a régi, elhagyott földutat. Először az akácokat vágták ki, most pedig legújabban már a nyárfák is eltűntek. (Vajon a tsz földéhsége vagy a faanyagért kapott pénz miatt tűnt el történelmünk egy nem védett darabkája?) A császárszállási állomás következik, melyről nehéz megérteni, miért Császárszállásról nevezték el, mikor olyan településünk tulajdonképpen nincsen, Butyka pedig éppen attól az úttól kezdődik, mely az állomás sínéi miatt maradt csonka, hogy odébb folytatódjon. Az új 4-esen a 267-es km táján találkozhatunk ezzel a keresztúttal, amint jobb oldalt szemünk tovább kísérheti ódon hangulatú, kettős akácsorát. Szép ívben kanyarodva kerüli ki a Szelkó-tó tükrét és tulajdonképpen Simára vinne az a Kálióból kiinduló földút. Ha belegondolunk: Simát 1566-ban pusztították el a törökök, — Kálló vára még nem állott —, Bocskay Korponán a hajdúknak adományozta Simát, de a bizottság nem tudott oda kimenni, mert az oda vezető út annyira elvadult, hogy nem találták meg, és ahová a hajdúk nem telepedtek le, mert nem volt gazdátlan, ha mindezeket szem előtt tartjuk, akkor világosodik meg csak, milyen időknek a tanúja ez az út. Egyébként „via metalis”, határt jelző út is volt, Butykát választotta el az orosi — nem nyíregyházi — földtől. Buty- kán az itt élők sem igen tudják, hogy egy elpusztult középkori falu helyén laknak. Feltehetően akkor pusztult el a szomszédos Félegyházzal együtt, mikor Simát is felégették, s elhurcolták lakóit. Úgy látszik, hogy a falu szíve az a Lászlótanyára vivő letérő utáni s ma már teljesen elhordott korhány volt, melyen valamikor a templom is állhatott. Pár évtizede még a település orsós alakú központja is észlelhető volt, mára ebből se maradt semmi. Egy 1755 évi térkép a templomdombtól nem messze, az orsó déli végén útelágazást tüntet fel „orosi út” jelzéssel. Ebből csak távolabb, Nyírjes alatt maradt meg egy darab. Butyka határa nem volt nagy, inkább hosszan nyúlt el 4-5 kilométernyire a régi 4-es út mentén, ugyanis két víz közé volt szorítva: Lászlótanya felé az Asszony laposa, nyugat felé az Érpatak fogta közre. Délről Butykát különös módon Hugyaj-Érpatak határolja, melynek a területe itt kiszö- gell. Az itt lévő utcasor közigazgatásilag nemrég még Ér- patak-Zsindelyestanyához tartozott, de egyébként csak Butykasomak szokták mondani. A középkor folyamán a hatalmas Butkay család birtoka volt a hely, akárcsak a Zemplén megyei Butka, ahol ez a Gútkeled nembeli család várat is birtokolt. Fénykorát Mátyás és a Jagellók korában élte, mikor országos főméltóságok kerültek ki tagjai közül. A XVI. sz. derekán a család férfiágon kihalt. Mikor az újfehértói vasúti sorompó előtt Butykát elhagyjuk és a régi szegegyházi földre érünk, immár a negyedik középkori falu területére jutunk.
