Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-19 / 244. szám
1993. október 19., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3 A megye mezőgazdasági szövetkezeteinek nagy részében már a vége felé jár a kukorica betakarítása. Az aszály a kukoricának sem tett jót, az elmúlt évekhez képest átlagosan csökkent a tápanyag-ellátottság, romlott a műszaki háttér. A képek a Tiszavasvári Munka Mezőgazdasági Szövetkezetben készültek, ahol 450 hektárró! 5,5 tonnás hektáronkénti átlagtermést arattak az elmúlt évek 9-10 tonnás hekiáronkénti termésével szemben Balázs Attila felvetele Kérdés van, válasz nincs A földtulajdonosokat küldte padlóra Pócspetriben a kárpótlási törvény végrehajtása Pócspetri (KM - B. J.) — Százötven hold föld eltűnt Pócspetri határából. Még a tsz-szervezéskor történt, hogy néhány család nem lépett be, földjüket táblásítás miatt elcserélték, természetesen rosszabbra és kevesebbre. Néhány évi használat után újra elvették, megint másikat, még rosszabbat és kevesebbet adtak helyette. A tsz nem jegyezte be saját tulajdonának, így a volt tulajdonosok nem kapták vissza, de kárpótlást sem kapták érte. — Az én szüleimnek 17 holdja volt. Sosem voltak tsz- tagok, de kétszer is kicserélte velük a tsz, a végén már csak három hold maradt — panaszkodik Herczku Gyula —. A többire ígéretet kaptak, ami azóta sem teljesült. Bár ne jött volna ez a földreform, mert 15-20 család földje emiatt maradt bent a tsz tulajdonában. Azt a tanácsot kaptuk, foglaljuk vissza. De közben azt a részt kijelölték kárpótlásra és ellicitálták. Feszültségforrás Pataki László polgármesterrel ezzel a gonddal kezdjük a beszélgetést. — Régóta nagy feszültség forrása Pócspetriben a föld. Egyik oka, hogy a határ egyik része nyírségi viszonylatban közepesnek mondható, viszont sok a rossz adottságú terület is. Eddig két licitálás történt, ahol a kárpótoltak jelentős része földhöz jutott, és a részarány-tulajdonosok kijelölésének is a vége felé tartunk. A probléma az, hogy mindenkinek jó minőségű föld kellene, ezt pedig úgy megoldani, hogy kisebb-nagyobb csoportok érdekei ne sérüljenek, nem lehet. A gondok tetézése az, ami a földrendezés feltételeinek megteremtéséből hiányzik. Szolnoki József jegyző erről így beszél: — A törvény nem mondja ki, hogy a jegyzőknek milyen jogosítványai és feladatai vannak a földrendezésben, inkább valamilyen erkölcsi elvárásként fogalmazták meg velünk szemben az eddigi továbbképzéseken. Csak a feltételrendszer hiányzik hozzá. A bizottságokban dolgozó emberek a szabad idejüket áldozták és áldozzák fel, és természetesen nem szívesen teszik, mert a megélhetéshez szükséges kereseti lehetőségeket szalaszta- nak el miatta. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire nem hálás feladat. A törvényben nagyon sok tisztázatlan dolog van, időben is megkésett és a feltételek is hiányoznak a végrehajtáshoz. Tízszeres túljelentkezés A földre visszatérve elmondja: arra törekedtünk, hogy az is, aki a közösben akarja hagyni a földjét, olyan táblában jelölje meg, hogy ha később ő vagy az örököse ki akarja kérni, legalább jó táblában legyen. Ez az elképzelés most visszaüt, mert a jó táblában van olyan terület, ahol tízszeres a túljelentkezés, és ha az egyezség nem jön létre, marad a sorsolás, ami csak a nyerteseknek kedvező. Most arra törekszünk, hogy akik művelni akarják a földet, a második körben olyan területből kapjanak, ami elfogadható minőségű. A baj, hogy aki akarata ellenére tulajdonossá válik, annak is művelési kötelezettsége lesz, adót fizet, tehát szankcionálni fogják amiért ráerőszakolták a földet. Herczku Gyula a törvényt is, a végrehajtást is hibáztatja. Mert sokan vásárolhattak aranykoronát, föld meg nincs elegendő. A szülők földjét kikérik, a tsz-től kapott aranykoronát meg eladják, így aztán nem lehet a 3000 hektáros határból négyezret kiszakítani. Ezelőtt négy évvel is történt már, hogy valaki kivette az édesapja földjét, a nagybátyja földjét, mert volt a Németh- kormány idején már ilyen törvény. Pócspetriben ezt senki nem tudta, ott a tsz nem tette közzé, hogy ezt is lehet. Mikola István a földkiadó bizottság elnöke végighallgatja, majd kiegészíti: — Elsősorban a falu határát kellett volna rendezni, akkor Pócspetriben nem lenne gond, akkor válogatni lehetne, és sokkal elégedettebbek lennének az emberek. Elég nagy határa volt a falunak, de elcseréltek egy jó minőségű földet Kállósemjénnel. Aztán 1953- ban felbomlott a tsz. Az embereknek nem volt szerszáma, nem volt gépe, nagy területtel, 80 hektárral csatlakoztak a kislétai szövetkezethez. Később a pócspetri szövetkezet kivált a közös tsz-ből, de a terület azóta is a pócsiak tulajdonlapján szerepel. Egybehangzóan mondja Pataki László polgármester és Szolnoki József jegyző: a részarány-kijelölésnél a törvény úgy rendelkezik, hogy abban a táblában először annak kell kijelölni a részarányát, aki bevitte. Ha ilyen nincs, akkor az örökös, s csak utána jöhet a képzett aranykorona. így nem fordulhat elő, hogy volt tulajdonos, vagy örökös kiszorul. Ha sok a tulajdonos, vagy az örökös, akkor jön a sorsolás. Természetes az igény a részarány-tulajdonosoké is, hiszen ők a mezőgazdaságra tették fel az életüket, de nem azoknak a kárára, akiknek az ősi földje volt. De a petri határ nem lesz nagyobb attól, hogy sokan szeremének földet maguknak. Van egy olyan tábor Pócspetriben, amelyik nem lépett be a szövetkezetbe, vagy 1960-ban lépett be. Nekik kiadták a jó föld helyett a homokon a földet és most ezek az emberek nem találják, hogy hol a földjük. A földhivataloknál nem vezették át, vagy ha igen, már nem olyan aranykoronaértékben, mint amennyi a valóságos értéke volt. Ez a falu lakóinak negyedét érinti, s ezek az emberek sokkal jobban jártak volna, ha tagjai lettek volna a szövetkezetnek. Volt aki háromévi tagság után 22 aranykoronát kapott, s volt aki ledolgozta az életét, nem nevesítettek neki egy aranykoronát sem. De van más baj is. Egy tanyát emlegetnek, aminek megvolt a maga gazdája a körülötte lévő földdel együtt, aztán valaki teleültette nyárfával, felvette rá az állami támogatást, és most már a tulajdonos mehet ahová akar. Aztán egy mégnagyobb területen a búzaföldet is megfogta magának. Munkahely — hálából Kérdezgetem, kiről van szó, de nem mondják: tudja azt Petriben mindenki, másnak meg mit sem mond a név. Aztán rákérdezek: a volt tsz-el- nökről van szó? Hallgatás rá a válasz. De, hogy nem lehet messze az igazság, arra utalnak a válaszolatlan kérdés után következő mondatok. Először a földkiadó bizottságba is azok lettek beválasztva, akiket a tsz-vezetőség akart. Hálából a mai napig munkát kapnak a szövetkezetben. Pedig nem biztos, hogy ugyanaz lenne a véleményük, ha nekik sem lenne munkahelyük, vagy ők sem jutnának hozzá a nekik jogosan járó földhöz. Kitekintő Vendégmunkás „II. János Pál pápa azon kevés lengyel közé tartozik, aki munkát talált magának Olaszországban.” Jósé Artur, francia publicista Hit, tan „Egészen 22 esztendős koromig vallásos életet éltem. Akkor felfigyeltem arra, hogy vannak emberek, akik Marxszal foglalkoznak, s közben elszántan vallásosakká válnak. Én Aquinói Szent Tamást kutattam, s rájöttem, hogy az ő igazsága nem egyeSzövegelés zik az enyémmel.” Umberto Eco, olasz író Világtükör „Ha a világot az újságnak nevezett tükörben vizsgáljuk. láthatjuk, hogy a haladás valójában a legjobb módszer ahhoz, hogy megtudjuk, mekkora az a lemaradás, ami előttünk áll a széles földkerekségen.” Karl Kraus, osztrák publicista Nehéz kérdés „Az arab-izraeli megbékélés korában nem időszerű az arab-arab békesség is?” E. AMel Megid. az Arab Liga JOlilKur u Érzéki csalódás „Oroszország újjászületik, súgja az ösztönöm. Ez azonban csak érzés, minden észszerű alap nélkül.” A. Szolzsenyicin, orosz író Vészjel „Amikor a politikusok sokat beszélnek, ez kétségtelen jele annak, hogy baj van.” Steve Hanke, amerikai közgazda Nézőpont) Igény kulcsemberekre Kováts Dénes rp rdekes és tanulsáLL gos kezdeményezésről adott hírt a minap a távirati iroda: a fejvadászok munkájáról, a kulcsemberek kezeléséről, a kvalifikált munkaerő megszerzésének és megtartásának módszereiről szerveznek ezentúl rendszeres tanácskozást. A szervezők azért tartják ezt a témát fontosnak, mert bár Magyarországon jelentős a munkanélküliség, mégis a vállalkozások legnagyobb gondja, hogy nem találnak megfelelő szakembereket. Különösen a jól felkészült menedzserek hiányoznak, ám sokszor nagyban akadályozza a vállalkozások terjeszkedését, napi működését, hogy hiányzik a képzett kiszolgáló személyzet is. E furcsa kettősség: a munkanélküliség és a szakemberhiány a lakosság szélesebb körét érinti. Még annak tudatában is, hogy a munkanélküliek egy része bizony híján van a szakképzettségnek. De a jelek szerint a jól képzett szakembereket is keresni kell. Remélhetőleg nem elsősorban azért, mert nincsenek, hanem mert tevékenységük, tudásuk kevéssé ismert, vagy mert olyan helyeken dolgoznak, ahonnan nem kívánkoznak el. Kétségtelen tény: a jólképzett szakemberek nélkül nem prosperálhat sokáig egy-egy vállalat, vállalkozás. Ezért nem véletlen, hogy egyes cégek mindent megtesznek nemcsak megszerzésükért, de megtartásukért is. A nagy fizetések mellett egyéb juttatásokkal is dotálva őket. A kulcsemberek iránti igény lendületet adhat, távlatokat nyithat azok előtt, akik tudnak és akarnak minél többet teljesíteni, akik sikerre vágynak. Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Arra ösztönözve valamennyiünket, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból, mert érdemes. És akkor nemcsak a szakemberekre vadászók, de a kiszemeltek is jól járhatnak. A lehetőség adott: meg kell próbálni élni vele. Kommentár rált hasznosítással. Megoldást hozhat a műemlékvédelem és a turizmus összekapcsolása, mivel a turizmusban az egyik legnagyobb vonzerő éppen a műemlék, és amit oda befektet az önkormányzat és a műemlékvédelmi ágazat, az az idegenforgalmon és a turizmuson keresztül térül vissza. Logikus, hogy a szakemberek a konferencia vendégeit fogadó Nyírbátor példáját említették éppen a pénzszegénység miatt: fontos volna, hogy egy ilyen típusú, nagy műemléki vonzerejű kisvárosban az idegenforgalom megerősödjék, és annak a jövedelmei részben helyben visszacsatolha- tóak legyenek. Érdemes tovább gondolni az ötletet is, akár azzal együtt, hogy az országos műemlékvédelmi alap mellé egy helyi is létesüljön. Nem szabad félni az új eszközök alkalmazásától, fogalmazta meg a műemlékvédelmi hivatal elnöke. Véleményével egyetérthetünk, már csak azért is, mert éppen a konferencia vendégei mind dicsérően szóltak a város látványosságairól, a háromszáz szakember minőségi és profi szintű fogadásáról, elhelyezéséről és ellátásáról. Baraksó Erzsébet AT agyon szimpatikusnak IV találtuk mi tudósítók a napokban a műemlékvédelmi szakemberek Nyírbátorban megtartott országos konferenciáján azt az új utakat kereső törekvést, hogy megtalálják a feleletet arra a kérdésre: ebben a változó világban mi legyen a sorsuk a mostanra reánk maradt régi, de megfelelő védelem nélkül veszélybe kerülő épületekkel. Az épületek csak romlanak az idő múlásával, felújításukra a pénz kevés, ezért folytattak közös töprengést arról, hogyan lehetne azokat az értékes épületeket megmenteni. Amint azt a lapunknak adott nyilatkozatában Fe- jérdy Tamás, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke is kiemelte, azt kell most súlyozniuk a szakembereknek, mi az, amit tenni kellene, mi az, amit meg lehet tenni, s milyen eszközök állnak rendelkezésre. A három szekcióban megrendezett vitában a műemlékek kulturális hasznosításáról az kristályosodott ki: nem cél, hogy a műemlék feltétlenül múzeum legyen, hanem az élet részévé kell válnia, az úgynevezett integFarkas Viktor kislétai korongozó munka közben ■ Elek Emil felvétele • A legnagyobb vonzerő
