Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-01 / 229. szám
1993. október 1., péntek Nem ellenség a kereskedő Almapiaci helyzetkép a túloldalról • Visszafogott az érdeklődés • A legfontosabb partner HÁTTÉR A nyíregyházi Diruváll 80 százalékban német és francia piacra bérmunkát végez, s ez évben három új nyugati megrendelővel tárgyalt és kötött velük szerződést. Képünkön próbababán a legújabb őszi divatkabát Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - G. B.) — Sok cikk jelenik meg lapunk hasábjain is az alma értékesítési nehézségeiről. Nem véletlenül, hiszen megyénkben kevés fontosabb kérdés van annál, hogy milyen az almatermés és azt hová, mennyiért lehet eladni. A kialakult siralmas piaci helyzettel kapcsolatos eddigi véleménynyilvánítások abban az értelemben egyoldalúak voltak, hogy nem szólalt meg a másik fél: a kereskedő. Gyakorló kertészmérnökből lett kereskedelmi vezető Spitzmüller Józsefa nyíregyházi Prim Export-Import Kft.- nél. Az első kamion szabolcsi almát a napokban indították útnak Moszkvába egy nagyobb üzletkötés részeként. Ez adta apropóját mostani beszélgetésünknek. □ Az alaphelyzet ismert. Adva van a megyében egy koncentrált almatermő terület, idén egy közepes terméssel. Ugyanakkor adott a gazdasági környezet, benne egy mérsékelt felvevőképeségű piac. — Megyénkben valóban sok alma van, ráadásul elavult fajtaösszetételben. Ezzel szemben áll egy igen visszafogott piaci érdeklődés. A meglévő ültetvényeink, almafajtáink által meghatározott minőséggel csak keleten tudunk megjelenni. A nyugati értékesítés kereslet hiányában szinte lehetetlen. Rontja a helyzetünket továbbá az is, hogy a keleti piac kegyeire más, környező országok is pályáznak. Egy szó mint száz, a szabolcsi alma piacra jutási lehetősége igencsak behatárolt. Röviden azt mondanám: Spitzmüller József Balázs Attila Felvétele ma nem az alma szabályozza a piacot. □ Ez kitapintható. Eddig alig-alig történt export szállítás és felhalmozódtak a leszedett, eladatlan léalma készletek is. A termelők körében ezért pánik, az érdekeikért harcbaszállók részéről pedig bizonyos kereskedő ellenes hangulat érezhető. Mondják, hiába határozott többlet export támogatásról a kormány, nem mozdul rá az exportőr. — Kissé megkésettnek találom mind a helyi szervezetek, mind pedig az FM-nek az árakkal és egyáltalán az almával kapcsolatos intézkedéseit. Augusztus 25-én jöttek ki a többlet-export támogatási rendelettel, amit most 10 napja már módosítottak, amikor javában benne vagyunk a szüretben. Jóval korábban kellett volna, hogy mind a termelő, mind a kereskedő felkészülhessen azokra a problémákra, amikkel szembe kell nézni. Érdekvédelmi szervezet és több politikus is foglalkozik az almával, de piacot eddig senki nem szerzett neki. Én nem hallottam, hogy közülük valaki is megmondta volna pontosan mennyi almát tud eladni, milyen felvásárlási árat fizetve érte. Pedig csak ez jelenthet megoldást. Hiszem, hogy a termelőnek nem ellensége, hanem legfontosabb partnere a kereskedő. □ Miért nem fizetik az oly sokat emlegetett 16 forintos export étkezési és a 8 forintos léalmaárat a kereskedők és a feldolgozók, amikor ahhoz kötötten kaphatnak 1 forintot a kormányzattól? — Először is, az alma árát a külföldi partner és az eladók fogják mindig is kialakítani. Nem elegendő ebben egyedül döntenie a termelőnek. Még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy az érdekeit meg kell védeni, megjelenítve az árakban a valós ráfordításokat. Nem tartom helyesnek, hogy egyidejűleg akarja a kormányzat megoldani a kereskedő és a termelő támogatását. Most az történik, hogy a kereskedő terhére, ráadásul későn akarják segíteni a termelőket, holott kínálkozna egyéb lehetőség is a közvetlen támogatásukra. Miért nem fizetjük a küszöbárat? Én csak az étkezési alma exportról beszélek. Egyáltalán nem mindegy, hogy 160 ezer forintomból 10 tonna almát csupán megvenni tudok, vagy el is tudom belőle azonnal küldeni a vevőnek. Ezért ebből a pénzből, miután ilyen a kereslet-kínálat, mondjuk csak 120 ezret költők az almára és a maradék 40 ezerből megfinanszírozom a hozzá szükséges göngyöleget. □ Önöknek milyen konkrét piacot sikerült felderíteni és milyen problémákkal kell szembe nézni? — A Prim Export-Import Kft.-nek jelenleg 5000 tonna étkezési almára van igen kedvező kiviteli lehetősége Oroszországba. Ennek a mennyiségnek a négy-ötszörösére volna igény, de csakis barter, azaz csere ügylet keretében. Erre viszont most már, az ősz előrehaladtával esetleg csak részben tudunk vállalkozni. E megkésett külkereskedelmi kötésnek is olyan prózai oka van, mint a rendkívül lassú kinti ügyintézés. Az orosz partnerek eleve lassan reagálnak az ajánlatokra. Azután az ottani hagyományosan nagy bürokrácia, meg a mostani tulajdonos változások közepette igen nehézkesen képesek megszervezni az üzlet feltételeit. A pénz konvertálása is nehézkes, a bankok közötti együttműködés hiánya miatt. □ Miben segíthet a termelő a kereskedőnek a jobb együttműködés érdekében? — A kereskedő dilemmája jelenleg, hogy egyrészt megpróbálja a piacot visszaszerezni keleten, másrészt ha talál is vevőt, szembe kell néznie a kinti fizetőképesség korlátáival. Meg kell alkudni azzal, hogy a vevők kisebb része képes készpénzes fizetésre, a zömük csak áruval tudja kiegyenlíteni az alma árát. A kereskedőellenességnek ezért nincs semmi értelme. Azt nem szítani, hanem csillapítani kellene. Mindenesetre mi szeretnénk minél több almát eladni. A termelők ebben úgy tudnak igazán segíteni, ha a kereskedő által közvetített igényeket maximálisan kielégítik és csak olyan almát csomagolnak be, amely megfelel a vevő minőségi elvárásainak.--------------Tárca — / ó ma a déli napsütésben leülni a park valamelyik padjára. A szem a pasztell legszebb színeiben gyönyörködhet. A kecskerágó borvörös levelei mellett ott bólogatnak a citromsárga díszbe öltözött kőrisfa ágai. Törzséből lehet, hogy holnapra már tűzifa lesz, vagy egy jól elkészített sífutóléc, amelyik a karácsonyfa alatt az öröm párájával homályosítja el a megajándékozott pupilláját. Am korai még a havas tél szépségeire és örömeire gondolni. Soha nem szabad a tegnapi és a holnapi napot belekeverni a ma történéseibe. Ma olyan sejtelmesen fátyoloskék az ég, mint egy Benczúr Gyula festmény. De biztos, hogy soha többé nem lesz ugyanilyen. Nesztelenül úgy fut el az ágak között a szél, hogy csak a hatalmas levelű platánok reagálnak a jelenlétére. Ók is csak annyira, hogy a legkisebb rezdülésre elválnak attól az ágtól, amelyhez eddig szinte letéphetetlen/ szívósággal ragaszkodtak. Érthető, az jelentette számukra az életet. Mára már saját súlyukat nem bírják megtartani. Mégsem lehet a hulló levelek láttán csupán az elmúlásra gondolni. Egy idősebb pár gázol át a frissen hullott levéltakarón. A bácsi kezében görbebot, ősz haja a déli napfényben ezüstösen ragyog. Párjával kéz a kézben lassan lépdelnek és olyan békésen, halkan beszélgetnek, hogy az embernek kedve támad egy ilyen szép öregségre. A történelem viharai egészen biztos, hogy őket is többször próbára tették. Ezeket a próbatételeket csak töretlen hittel, lelkierővel és szeretettel lehet átvészelni. És pontosan ezek a szétszakítani, összetörni akaró erők kovácsolják össze eltéphetetleniil az egymáshoz valóban tartozni akarókat. A leghatalmasabb tölgyben sincs annyi erő, mint két ember egymás iránti sze- retetében, ragaszkodásában. Talán a lehullásra készülő színes levelek, vagy a tavalyi avar kipárolgása teszi, hogy a fényes napsütés ellenére szokatlanul fanyar illata van a levegőnek. Nem bántó, nem köhögtető sőt, szinte álmatagon öleli körül a platán alatti pádon ülő szemlélődőt. Mert szép így üldögélve szemlélni azt a színes csodát, amit a park fái, bokrai nyújtanak. Olyan békés minden, hogy semmi sem indokolja azt a mélabút, ami rátelepszik az emberre és észrevétlenül a szívébe lopódzik. Az értelem tudja, hogy tavasszal ugyanitt, ugyenezek a fák és bokrok újból élettől fognak duzzadni és tele lesznek trillázó, fészket rakó madarakkal. A park megtelik rohangáló, vagy még botladozó gyerekekkel és a nyüzsgés zajával. De most álmatag az idő. Az idős pár már a park szélén bandukol csendesen, megfontoltan. A harmadik pádon egy ifjú pár két csók között a jövőt tervezi. Miért is hát ez a melankólia? Cserbakőy Levente Őszi melankólia Kelet-Magyarország 3 Nézőpont') Az igazak bűnhődése Réti János t j amarosan elindulnak il engedélyekkel, stemp- likkel és aláírásokkal fűtőolajért a benzinkutakhoz mindazok, akik eddig sem vettek részt sötét iizelmek- ben. Akik ezután sem szándékoznak sem olajban, sem másban utazó maffia tagjává válni. Mert természetesen a rendelet, a jogi retorzió, az ostor most is — mint legtöbbször a történelemben — a vétleneken csattan a legnagyobbat. Egy verssor kísért ezzel kapcsolatban, amit pontosan már nem tudnék idézni, de a tartalma az, hogy minek egy besurranó tolvaj miatt őrséget állítani tíz igazhoz. Mármint a poéta szerint. Bezzeg a világ mindennapi gyakorlata merőben más. Mert az olajügyben is, ugyebár egy, tíz, néhány ügyeskedő, aki még úgy érezte, hogy nem szedte meg magát eléggé, elkezdte a fűtőolaj-gázolaj manipulációt. Először nyilván kicsiben, aztán vérszemet kapva egyre inkább. A lebukásokat elhatározás, majd tett—nevezetesen jogi szabályozás — követte az állam részéről. A bűnre jött a bűnhődés: a kis olajfogyasztónak, aki a szétesni készülő kályhájába hordja az olajat elgémberedett ujjakkal a tél legköze- pén, ki kellett lépnie, hány négyzetméteren dőzsöl a folyékony arany melegénél. Ezzel az adattal menni a polgármesteri hivatalba igazolásért, hogy állítása megfelel a valóságnak és nem egy álruhás olajsejk búvik meg az olcsó boltban túrt ruhák redői mögött. Innen irány a pénzügyőrség, ahol remélhetőleg elhiszik, hogy minden úgy van, ahogy beleírta a nyomtatványba és kiadják az engedélyt. Eztán már semmi az egész: irány a kút, a topogásos sorállás a hidegben. Úgy kell neki, bűnhődjön! Elvégre miért olyan fűtőanyaggal melegít, amivel milliós visszaélések is elkö- vethetők? Házszem Elek Emil felvétele Kommentár Szükség és segítség Cservenyák Katalin n égebben gondatlannak iv nevezték azt a szülőt, aki úgy indította útnak iskolába gyerekét, hogy nem adott neki reggelit, nem csomagolt tízórait. Sajnos, egyre többen kerülnek manapság abba a helyzetbe, hogy szívesen csomagolnának, de nincs mit. Az önkormányzatok igyekeznek támogatni azokat a gyerekeket, akik nehéz anyagi helyzetben nevelkednek. Nyíregyházán étkezési térítési díjkedvezményre — az óvodáskorú- aktól a középiskolásokig — egész évre összesen 75 millió forint áll rendelkezésre. Most ez az összeg a Soros Alapítvány jóvoltából körülbelül még 40 millióval egészül ki, ugyanis 400 ezer dollárral támogatja a megyeszékhely általános iskolás korú gyermekeinek étkeztetését. A városban tizenháromezer általános iskolás korú gyermek él, ha valamennyien egyformán kapnának a keretből, háromezer forint jutna egynek. Természetesen nem „egyenlős- diről” van szó, hiszen éppen az a cél, hogy bővüljön a támogatási keret, illetve nagyobb összegű segítséget kapjanak, akik rászorultab- bak. A rászorultságot viszont nagyon nehéz a kereseti igazolásból megállapítani. Hiszen a puszta számok nem beszélik el, vajon a szülők keresetéből mennyit visz el a lakáshitel törlesztése, mibe kerül havonta a gyógyszere a súlyos beteg családtagnak, s mi marad mindebből a megélhetésre. De az sem derül ki az igazolásokból, hogy a munkanélküli-segélyen lévő szülőnek a piaci árusításból mennyi bevétele származik még. Nagyon fontos elve az elosztásnak, hogy differenciáltan kapják az egyes iskolák, függetlenül attól, hogy önkormányzati vagy egyházi tulajdonban vannak. A központban a gyermek áll, akit azonban csak az iskolán keresztül érhetnek el. Azzal pedig, hogy az elosztás a szülők véleményének figyelembevételével az-iskola feladata, lehetőség nyílik az egyedi elbírálásra. S ez a lényege a dolognak, hiszen, a pedagógus az, aki a gyerekek között élve meg tudja állapítani, kinek volna szüksége segítségre. R
