Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-15 / 241. szám

1993. október 15., péntek Kelet-Magyarország 3 A hét elejétől folyamatosan szállítják az almát a tuzséri átrakóból az Eurotat Kft. megbízásából. Az első három napon több mint kétezer tonna jó minőségű almát indítottak útnak a fák országaiba Elek Emil felvételei Almaügyben még van remény... Kovács Éva Budapest (KM) — Sza­bolcs aranya — mondták va­lamikor az almára és a krumplira, ezzel is jelezve, hogy megyénk két fő mező- gazdasági terméke biztos megélhetést jelent az itt élők­nek. Hol vannak már azok az idők, és mi lett az arany­ból! — mondhatjuk most, amikor naponta látjuk és halljuk, még a fákon van a gyümölcs, kétségbeestek, elégedetlenek az emberek... Jakab Ferenc, megyénk MDF-es képviselője, a parla­ment mezőgazdasági bizottsá­gának alelnöke egyike azok­nak, akik megpróbálnak min­dent megtenni a probléma megoldásáért, az almaháború megnyeréséért. — Először is azt szeretném elmondani, hogy szerintünk nem voltak hiába azok az erő­feszítések, amelyeket eddig képviselőtársaimmal együtt tettünk. Első sikerünket a gön­gyöleg biztosításában értük el. Sajnos, nem sokáig örülhet­tünk a dolognak, mert mire ez kiderült, az exportpiac kilátá­sai egyre romlottak, s mára odajutottunk, hogy van ugyan láda, csak éppen nincs, ahová szállítsanak benne. A Szovjet­unió országainak kiesését nem lehet pótolni, hiszen felbom­lásával összesen kétszázezer tonna alma piaca lett oda. □ Egyesek szerint Önök ki­csit későn ébredtek. A képvise­lők számára mikor derült ki, hogy az exportszállítás kútba­. esett? .. . — Pontos dátumot tudok. Július 27-én, amikor a hagyo­mányos exportőröket felke­restük, és kiderült, konkrét szerződést nem tudnak felmu­tatni. Azt pedig, hogy későn ébredtünk, nem tudom elfo­gadni, hiszen az almaszezon augusztus végén indul. □ Ha nem kellett az alma exportra, kellhetett volna még lének. Csakhogy mint tudjuk, annak sincs igazi piaca... — Súlyos, összetett problé­ma ez. Tárgyalásunk kezdetén a következőket tapasztaltuk: a szálkái almasűrítmény-gyártó üzemben elmaradt a karban­tartás, a nyírségi konzervipari vállalat vajai léüzeme meg­szűnt, berendezéseinek lesze­relése folyamatban volt, a Va- jafrouct előző évben megépí­tett új üzeme ugyancsak mű­ködésképtelen volt, tulajdono­sát nem találtuk, amikor pedig ráakadtunk, kiderült, több mint fél milliárd adósságot ha­gyott hátra a bankoknak. □ Ezek után kérdezem: mi a helyzet ma? — Elmondhatjuk, hogy a legnagyobb lé- ős sűrítmény­gyártó üzemek teljes kapaci­tással működnek, az állami tá­mogatással együtt nagyobbik részük nyolc forintért veszi a léalmát. □ A nyolc forint, sajnos hi­bádzik kicsit. Többen állítják, hiába írnak az újságok nyolc forintról, egyesek még négyet is alig fizetnek... — A nyolc forintot azok tudják kifizetni a termelőnek, akik a három forint állami tá­mogatást igénybe veszik. Éz a támogatás nem a kereskedőt, hanem az almatermelőt illeti, a kereskedő csak kiközvetíti azt. Akik a nyolc forintot fizetik, — Vaja, Anarcs, Mátészalka —, azok olyan exportszerző­déssel rendelkeznek, amely garantálja, hogy a teljes ka­pacitásukat kitöltő sűrítményt el is tudják adni. Nem árt tud­ni, hogy a háromforintos álla­mi támogatáson túlmenően to­vábbi jelentős támogatást kap­nak a feldolgozók akkor, ami­kor az általuk gyártott sűrít­mény elhagyja az országot, rá­adásul ez a pénz, ez a nem ke­vés haszon mind az övék marad. □ Erre fogják azt mondani a kereskedők, hogy csak marad­na, mert a világban másutt is terem alma, és nem csak a ma­gyar exportalmának, a ma­gyar sűrítménynek sincs pi­aca... — Nekem ezzel szemben olyan információim vannak, hogy sem tavaly, sem az idén nem tudtuk kielégíteni az ame­rikai piaci igényeket. A ma­gyar almasűrítmény népszerű­ségének oka, hogy kitűnő sav­tartalma miatt alkalmas a gyengébb minőségű argentin, kanadai és amerikai almasűrít­mény feljavítására. Azt hi­szem, nyugodt szívvel kije­lenthetem, aki nem fizet a ter­melőnek nyolc forintot, tehet­ségtelen kereskedő. Számom­ra a szálkái példa is bizonyítja, nem mindig van a legjobb ke­zekben az almakereskedelem, aminek, sajnos a termelők isz- szák meg a levét. A feldolgo­zók egy része segíti a termelőt, igényli a támogatást, a másik része pedig fütyül az egészre. A nyíregyházi konzervipari vállalat, a megye legnagyobb kapacitással rendelkező üze­me kilencezer tonna almát tudna feldolgozni évente, s úgy tudjuk, kapacitása nincs lekötve, ezért nem pályázta meg a háromforintos állami támogatást, s nem tud fizetni kilónként nyolc forintot. □ Az almaügyben intézkedő MDF-es képviselőket többen vádolják azzal, akciójuk csak trükk, nem több, mint válasz­tás előtti kortesfogás... — Szó sincs kortesfogásról, hiszen mi voltunk azok, akik az Almatermesztők Szövet­ségének programját elfogad­tuk, és minden erőnkkel azon voltunk, hogy az abban foglal­taknak eleget tegyünk. Ugyanakkor nagyon fontos­nak tartom, hogy Szabolcs- Szatmár-Beregben jöjjön létre az almatermelők valós szövet­sége, itt alakuljon meg az az alma terméktanács, amely a termelők, a kereskedők és a fogyasztók érdekeit egyaránt védi és képviseli.--------------Kitekintő A z újrafelfedezések ko­rát éljük. Mivel a világűr kutatása költséges, a Földön pedig mindenütt jártak a nagy elődök, a mai felfedezők kénytelenek beérni az elődök cáfolatával. Mint ahogy ez lett volna a feladata négy, fa­törzsből kivájt csónaknak is, amelyek augusztusban indul­tak a szenegáli Dakar kikötő­jéből, az evezőpadokon min­denre elszánt afrikaiakkal. Be akarták bizonyítani a világ­nak, hogy Kolumbusz elkésett Amerika felfedezésével. Közel 180 évvel megelőzte II. Baka- ri. Hogy ki volt II. Bakari? Nos, éppen ez a demonstráció lényege. A világ — pontosab­ban a fehér Európa — nem hajlandó elismerni a fekete Afrika történelmi érdemeit, érvelnek a fekete kontinensen. Például Amerika felfedezését, ami egyetlen szenegáli diák előtt sem kétséges. Szerintük ez a „mansa”, II. Bakari csá­szár nevéhez fűződik, mivel­hogy egy szép napon, „gigan­tikus” flottája élén elindult nyugati irányba, a tengeren. A kétezer fatörzscsónakból egy sem tért vissza, ellenben hazarepültek a császár posta­galambjai... Legalábbis így emlékezik a mandinka nugyumuny, t c, ­mészetesen hősköltemények­ben. Bakari császárt tehát felfedezőnek tekintik, ámbá­tor a túlparton semmi nyoma sincs a dolognak. M ost következik majd a bizonyítás: a műholdak korában elindult a négy fa- törzscsónak, bár a külde­tés szervezői hangsúlyozták, hogy teljes mértékben a hét évszázaddal ezelőtti feltételek szerint kívánták megtenni az utat, és nyilvánvalóvá teszik a világ előtt, hogy Európa elké­sett 1492-ben... Afrika Amerikát követeli Nézőpont) Négy terepszínű, vöröskeresztes AN-2-es repülő­gép érkezett Horvátországból nagyjavításra a Nyír- Rep Kft. telephelyére, a nyíregyházi repülőtérre Szekeres Tibor felvétele A Lövérek alatt Balogh Géza n ossz helyre születtünk 1\ mi szabolcsiak,r szat­máriak, beregiek. Én ezt már régóta sejtem, de vég­képp akkor bizonyosodtam meg róla, mikor a minap ke­zembe került egy hirdető új­ság. Egy Sopron környéki telket kínáltak eladásra ben­ne. Kétszáz négyszögölet, s 4,8 millió forint volt az ára. Édes jó istenem, sóhajtot­tam fel, hiszen az a két te- niszpályányi terület — rá­adásul nem is bent, a törté­nelmi városmagban, hanem valahol kint a hegyoldalak egyikén — ezek szerint há­romszor, négyszer annyit ér, mint a korosztályomhoz tar­tozók többségének húsz évi munkával összekapart teljes vagyona. S mi még hallgat­hatunk is, hiszen elmond­hatjuk, ha másra nem is, de legalább egy blokklakásra, egy használt autóra mégis csak futotta az elmúlt két év­tized alatt. De hány tanárt, színészt, mérnökembert is­merünk, akiknek még ennyi­jük sincs, akik máról hol­napra élnek...!? Mit tegyünk hát? Szedjük a betyárbútort, s költözzünk a nyugati határszélre? Meg­tehetnénk, mint ahogy egyre több orvos, fogtechnikus, élelmes vállalkozó meg is te­szi. Am mi lenne ebből az országból, ha mindenki a Dunántúlra tódulna, ha mindenki ott keresné a bol­dogulást? Ki művelné meg a földet, ki etetné a jószágot, ki sütné a kenyeret...? Ki ta­nítana, gyóntatna, gyógyí­tana, ha mindenki az Alpok alját választaná? Még ha nem is magáért, mert azt azért nem lehet várni, hogy ott aztán mindenki egy csa­pásra meggazdagszik, de legalább a gyermeke indul­hasson nagyobb eséllyel az életnek. Am már így is fél oldalas ez a kis ország, az a csoda, hogy még eddig fel nem bo­rult. Hamarosan bizony megeshet ez is. Mert fogy­nak sajnos azok, akiknek még jelent valamit a szabol­csi földvár, a csekei temető, a ligeti ősláp, Móricz „fic- fás Tiszahátja”. Csak nehogy egyedül ma­radjanak, mint Váci magá­nyos, őrt álló jegenyéi! Kommentár _______________ Halálos játszma Cselényi György n emélem, az emberek az /V őket érő számos kelle­metlenség ellenére sem vesztik el hitüket a technikai fejlődés nélkülözhetetlensé­gében. Mégis, kicsit megér­tem a rossz hírek hallatán elszomorodókat. Nemrégen például egy nagy utasszál­lító repülőgép balesete nyo­mán felvetődött: a kompute­rizálás, illetve a gép vezeté­sére hivatott emberek szá­mának radikális csökken­tése nyomán egy pilótának annyi mindenre kell figyel­nie, amit már igen nehéz tel­jesíteni. S az egyébként bá­mulatosan precíz műszerek megmagyarázhatatlan ok­ból bakiztak. A hírek szerint legutóbb Japánban nem állt meg a kívánt a helyen egy vezető nélküli villamos, aminek kö­vetkeztében több mint két­százan sérültek meg. A sze­rencsétlenség oka egyelőre kideríthetetlen. Aztán arról is hallani, hogy néhány év­vel ezelőtt valamelyik atom­nagyhatalomnál bekövetke­zett komputerhiba miatt nem voltunk messze a nukleáris háború kirobbanásától. A tengereken pedig manapság is hatalmas hajók, ütköznek, borulnak, süllyednek el. Tudjuk, közlekedni, s élni kell. A technikai újdonságok nélkül az embereket a jelen­leginél is nagyobb veszélyek fenyegetnék. A modernizá­ció alkalmazásáról, áldá­sairól botorság lenne bárkit is lebeszélni. Kétségtelen, a világon semmi se tökéletes, illetve bármi a százszoros ellenőrzés mellett is a legvá­ratlanabb pillanatban elro­molhat. A tragédiáknak talán annyi tanulsága mégis van: ne essünk át a ló túlsó oldalára. A legcsodálato­sabb szerkentyűk birtoká­ban se felejtkezzünk meg a huszadik század végén is utolérhetetlen, felülmúlha­tatlan alkotmányról, az em­berről. Bízzunk annyira ma­gunkban, hogy a magunk ér­dekében magunkkal folyta­tott játszmából ne hagyjuk ki magunkat, mert az mind­annyiunkra halálos lehet. HÁTTÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom