Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-14 / 240. szám

1993. október 14., csütörtök HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Ha minden törvényt betartanának... Az altatónővér esetenként kevesebbet keres, mint a műtősfiú vagy a takarítónő Tóth M. Ildikó Nyíregyháza (KM) — Bárhogy szépítgetjük, az egészségügy régóta tartó krónikus betegsége egyre sú­lyosabb. A kórházak teli be­tegekkel, az orvosok, asszisz­tensek, ápolónők többsége rabszolgabérért robotol. Tu­lajdonképpen a hivatástudat tartja őket a pályán és a lel­kiismeret. Ilyen anyagi elismeréssel (valóban ennyit érnek a társa­dalomnak?) örökös megaláz­tatástudatuk van. A közvéle­mény egyes orvosok kiemel­kedően magas jövedelméből hamis értékítéletet alkot, ho­lott még ezek a keresetek is eltörpülnek sok vállalkozóé mellett. Úgy tűnik, már-már eljutottunk oda, hogy gyors „tűzoltásokkal” tartható csak fenn az egészségügy műkö­dőképessége. Minden altatásnál segítenek A Jósa András Kórházban, amelyhez a Sóstói Úti Kórház is tartozik, naponta 40-50 kisebb-nagyobb műtétet vé­geznek el. Ezek között van olyan, amelyik tíz órán keresz­tül tart. A kórházban hivatalosan 19 aneszteziológus asszisztensnő (altatónővér) dolgozik, ám közülük ketten tartósan távol vannak, így 17-en látják el a nagy idegi megterheléssel járó, felelősségteljes felada­tokat. Ennek érzékeltetéséül: gon­doskodnak az altatás előkészí­téséről, az altatógép minden­napi üzemképességéről, a mű­tét alatt az altatóorvossal együtt felügyelik a beteg ál­lapotát, a narkózisból éb­resztik, utána állandóan figye­lik élettani funkcióit. Sokrétű munkájukkal az altatóorvost segítik. Naponta nyolc órát dolgoznak és havonta (hétvé­geken is) legalább hatszor ügyelnek. Az aneszteziológus asszisz­tensek érettségi után még négy évet tanulnak: az ápolói, szakápolói és szakasszisztensi végzettséget kell megszerez­niük. Ehhez képest fizetésük annyira kicsi, hogy némelyi­küké a műtősfiútól és a ta­karítónőétől is alacsonyabb! Többen el akarnak menni az osztályról, csakhogy akkor nagy baj lesz, hisz csupán a központi műtőben naponta 30- 40 narkózist végeznek és ahol altatnak, ott szükség van aneszteziológus assziszten­sekre is! Bíró Katalin hat éve dolgo­zik aneszteziológus asszisz­tensként, fizetése bruttó 10 950 forint, azelőtt 10 550 fo­rint volt. Három évvel ezelőtt kapott 150 forint fizetéseme­lést. Huszonnégy éves. — Akármilyen fiatal va­gyok, én is szeretnék családot alapítani, pihenni, de ezt így nem lehet. Az idősebb kollé­ganők helyett gyakran mi ügyelünk, nekem nyáron ha­vonta nyolc-kilenc ügyeletem volt. A munkánkban sok a ve­szélyforrás, az altatógáz ká­rosítja a májfunkciókat, rönt­gensugárzás is érhet. Szeretjük a szakmánkat, de úgy érezzük, sem a tudásunkat, sem a munkánkat nem ismerik el — mondja. Nincs utánpótlás Cserhalmi Erzsébet az aneszteziológiai osztály veze­tő asszisztense is méltatlanul kicsinek tartja a fizetéseket. Mutatja a listából, hogy egy 30 éve dolgozó szakasszisz­tens most 17 450 forintot plusz ügyeletenként 530 forintot, azaz havonta alig több mint bruttó 20 ezer forintot keres Ebből járulékokat fizet és adó­zik is. (Ugyanígy kínlódik az egészségügy legtöbb robotosa.) — A mi munkánk különö­sen lelkileg megerőltető, mert a legkisebb dologra is nagyon oda kell figyelni, pontosan, gyorsan dolgozni — teszi hoz­zá. — Páran azt mondták, el­mennek innen, mert ezt nem hajlandók ennyi pénzért csi­nálni. Megértem a fiatalokat, nekik is igazuk van. Az egyik nagy gondunk, hogy egy éve nincs utánpótlás, mert ha egy fiatal meghallja, milyen fize­tést kap, azt mondja, köszöni, de ebből nem kér. A másik, hogy a derékhad negyven­évesnél idősebbekből áll, van pár fiatal, és nincs középré­teg... Rendezik a béreket Dr. Makláry Elek az anaesthesiológiai és intenzív therápiás osztály osztályveze­tő főorvosa ismeri a szak- asszisztensek gondjait. — Kevés szakképzett alta­tónővérünk van, a magyar nor­matíva szerint műtőasztalon­ként kettő kellene, vagyis harminckettő, mert csak itt a megyei kórházban naponta ti­zenhat műtőasztalon műtenek. Ugyanez a probléma az al­tatóorvosoknál. Az orvosok, szakasszisztensek rendkívül megterheltek, kis fízetésűek — mondja. — A munkájuk­ban fennáll a fertőzésveszély, vérrel dolgoznak, az altatógá­zok és gőzök aktív elszívása a központi műtőben megoldott, de a Sóstói úti kórházban, a gégészeten, szülészeten nem. A női dolgozók vetéléseinek száma körülbelül négyszeres, és a májkárosító hatást sem lehet egyértelműen kizárni. A szabadnapokat időben nem tudjuk kiadni, mert a műtéti programhoz kell igazodni, a szabadságolásokat is nehezen tudjuk megoldani, mert ren­geteg a munka és a kis fizetés miatt nincs elegendő létszám az osztályon. Elmondjuk a mi gondjainkat, de a bért a mun­kaadó állapítja meg, ő rendel­kezik az elosztható bérkeret­tel... Juhasz Janosne a kórház ápolási igazgatója megerősíti a hírt, amit Cserhalmi Erzsé­bettől hallottam: 311 ezer fo­rintot kaptak az összintézeti bérkeretből, hogy rendezzék az aneszteziológusok, közpon­ti műtőben dolgozó műtősnők, az intenzív therápiás osztály dolgozói, az osztályvezető fő­nővérek. és vezető asszisz­tensek bérét. — Tavaly volt fizetésren­dezés, de akkor nem volt rá le­hetőségem, hogy külön vá­lasszam az orvosok, szakdol­gozók és gazdasági-műszaki alkalmazottak béremelését. A béraránytalanság azóta meg­van, vagy két éve én is hason­ló béraránnyal vettem át — magyarázza. — Ebből a pénz­ből úgy differenciálunk, hogy a ledolgozott évek száma és a szakképesítés szerint elérjék azt a bérszintet, amit az aneszteziológus asszisztensek ma elérhetnek. így a kezdők fizetése 15-16 ezer, a régi dol­gozóké pedig 23 ezer forinttól több lesz, amit május elsejétől visszamenőleg a novemberi fizetéskor vehetnek fel. Ez valóban jó hír, csakhogy vannak más problémák is (sejthetően mindenütt meg­találhatók az egészségügy­ben): Az egészségre különö­sen ártalmas és fokozottan veszélyes munkakörben napi hat óránál tovább nem foglal­koztatható a munkavállaló. A túlmunka és készenlét elren­delése nem veszélyeztetheti a munkavállaló egészségét, testi épségét, a családi életére és egyéb körülményeire arányta­lan terhet nem jelenthet. A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló (legyen férfi vagy nő) gyermeke négyéves koráig csak beleegyezésével vehető igénybe túlmunkára, készenlétre. Igenám, de ha minden tör­vényt betartanának, mi lenne a betegekkel? így viszont mi lesz az egészségügyi dolgo­zókkal? Fellebben a vasfüggöny A német csoport a gimnáziumban Szekeres Tibor felvétele Mobil telefon Budapest (KM) — Ma­gyarországon a telefonhely­zet katasztrofális, tenderek ide, vagy oda... A végső megoldásig a mobiltelefon az egyetlen lehetőség. Még ez év végéig országossá bő­vül a Westel mobiltelefon szolgáltatása, amiben jelen­leg mintegy 35 ezer tele­fontulajdonost tartanak nyil­ván, közelítve ezzel a rend­szer végső kapacitásához, azaz az 50-60 ezres előfi­zetői körhöz. A jövőre működésbe lépő digitális rendszerük viszont új helyzetet teremt a mobi­lizálható távközléstechni­kában. A magyar-amerikai közös vállalkozás ez idáig eredményesen használta ki lehetőségeit, a jelenleg üze­melő mobil-hálózat létre­hozására. Ennek köszönhetően ma már az ország területének jelentős részén lehet hasz­nálni a rádiótelefon készülé­keket, s a még hiányzó „fe­hér foltok” lefedése sem vá­rat sokáig magára. A Westel tervei szerint mindenekelőtt a vidéket, a főútvonalaktól távoli helye­ket célozza meg. A vízmű- és közműdolgozók, vala­mint az orvosok számára komoly kedvezmények be­vezetését tervezi. Nyíregyháza (KM - T. K.) — A legtöbben életükben elő­ször léptek be a csak pár éve porba döntött vasfüggöny mö­gé. A német gimnazisták — életkoruknál fogva — jóval kevesebb előítélettel érkeztek a nyíregyházi Kölcsey Gim­náziumba, mint az felnőtt ese­tében történhetett volna. Ők őszinte kíváncsisággal kopog­tattak a testvérvárosi kapcsolat révén összehozott intézmény­ben: szeretnék megismerni a röpke hét alatt, hogyan élnek a magyar fiatalok, milyen világ­képet rakosgatnak össze ma­gukban, mit várnak az élettől, mit tesznek személyes boldo­gulásukért? Három év szem- pillantásnyi idő a történelem­ben, Kalucza Lajos igazgató mégis meggyökerező kapcso­lat elemeit sorolhatja fel. Már másodszor keresik fel egymást az iserlohni Märkisches gim­názium diákcsoportjával, ám voltak, akik a hivatalos kap­csolaton túl nyáron baráti láto­gatásra érkeztek egymáshoz: a szállást ugyanis családoknál szervezték mindkét ország­ban, s az együttlakás baráti szálakat szövögetett. A német fiatalok elsősorban a németórákra mentek be, s lemérhették: milyen szintre ju­tottak a magyar diákok. A hétvége óta Nyíregyházán tartózkodó 27 fős német cso­port — Manfred Wilshues és Thomas Brenck irányításával — igyekszik nemcsak me­gyénk irodalmi, történelmi emlékhelyeit, a Hortobágy, Tokaj és Sárospatak, valamint a főváros nevezetességeit megismerni, hanem anyanyel­vükön hallgatják meg Kalucza Lajos, a Kölcsey igazgatójá­nak bevezető előadását a ma­gyar történelemről. Holnap Módi Zoltán pol­gármester hivatalába látogat­nak, majd sóstói grillsütés után köszönnek el a vendég­látóktól. Jegyzet Két keréken a halálba Kovács Éva M egdöbbentő statiszti­kákat olvasunk nap mint nap. A közlekedésben évente falunyi ember veszíti életét, s nincs hét, hogy vala­mi szörnyű tragédiáról ne értesülnénk. Hovatovább ott tartunk, hogy ha „csak” egy ember hal meg egyszerre, szinte oda sem figyelnünk, egy egész autónyi utas tragé­diája az, amit észreveszünk. Az embernek az az érzése, az országutakon elszabadult a pokol. Ahhoz, hogy az ér­zésből tapasztalati úton szer­zett bizonyosság legyen, elég beülni az autóba, s rögtön kiderül, ilyenkor ősz tájékán különösen tragikus a helyzet. Amit pedig közlekedés címén a kerékpárosok művelnek, egyszerűen felháborító! A korai sötétségben kivilágí- tatlanul, észrevétlenül imbo- lyognak, s ha párban van­nak, nem egymás után, kizá­rólag egymás mellett halad­nak. A lovasfogatok, szeke­rek se külömbek. Egyetlen aprócska fényforrás nélkül, a legnagyobb nyugalommal ülnek a kocsisok a rakomány tetején, komoly veszélyt je­lentve ezzel önmagukra, s a többi közlekedőre is. Komolyan mondom, irigy­lem a kivilágítatlan bicikli­sek, fogatosok nyugalmát, s váltig elgondolkodom azon, ugyan mit remélnek, kitől várnak védelmet?! Miért az autósokra bízzák, hogy majd vigyázzanak rájuk, s ugyan milyen alapon bíznak meg másokban ennyire?! Sokszor az a csoda, hogy eljutnak egyik faluból a másikba, hogy vaksötétbe burkolózva egyáltalán elérnek otthonuk­ba, s nem gázolják el őket az első kanyar után. Lehetne persze néhány kérdésünk a rendőrökhöz is. Közöttük az első, hogy a kivilágítatlan bicikliseket, szekereseket miért nem el­lenőrzik gyakrabban? S ha netán ellenőrzik, miért a falu közepén, ahol még van is némi fény, s miért nem az országúton, ahol százszorta nagyobb a veszély? Ha az autóról állítólag levehetik a rendszámot, mert nincs kéz­nél a kötelező befizetést iga­zoló csekk, akkor az ön- és közveszélyes biciklikkel mi­ért tehetetlenek? rz ell lennie megoldásnak, A hiszen a helyzet tra­gikus. Úgy tűnik, a rá­beszélés, a szép szó már nemigen segít. Ideje lenne eredményesebb ötletre talál­ni... Tanulságos vevőtipológia Nyíregyháza (KM - SzJ) — Mostanában egyre gyak­rabban előfordul, hogy mo­demnek ítélt szakirodalmak meglehetősen „idős” forrá­sokhoz nyúlnak. Persze, nem is szégyen olyan szerzőhöz visszatérni, hivatkozni, aki olyasmit fedezett fel, ami időtállónak bizonyult. Ilyen például az a nemrégiben ke­zembe került könyv, melyet egy neves, korszerű kiadó gondozott, amely már a bel­ső borítón bevallotta,.az egé­szet nem ő találta ki, hanem még egy 1942-ben (már akkor második kiadás volt) Orel Géza által megalkotott szakismeretcsomagot ad to­vább. Aki ráadásul igen gya­korlatias (persze, a régi ke­reskedelmi szaktudományt leginkább ez jellemezte) tud­nivalókat foglalt össze az ügyes eladó kézikönyvében. Nem akarom most az olvasót az egyébként a ránk mint vevőkre nem tartozó isme­retanyaggal untatni, annál inkább közreadásra érde­mesnek, tanulságosnak talál­tam azt a fejezetet, mely a leggyakoribb vevőtípusok legfőbb tulajdonságait tag­lalja. (Jó, ha tudjuk, mind­egyikhez használati utasítást is adva. De ez szintén nem a mi dolgunk.) Lehet, hogy nem ártana, ha szembenéz­nénk vevőmagunkkal, elhe­lyeznénk magunkat ebben a csoportosításban, talán néha megértőbbek lennénk min­dennapi vásárlásaink során. A szerző szerint a vevők általában két fő csoportba oszthatók: nehezen és köny- nyen kezelhető vevőkre. Az első kategória az igazán iz­galmas. Ebbe a körbe tartoz­nak például a rosszindulatú­nak nevezhetők. Ők nagy igénnyel lépnek fel, úgy vé­lik, az árut jobban ismerik, mint a legtapasztaltabb el­árusító. Az árakat minden esetben sokallják. Élvezik, ha próbára tehetik az eladó türelmét, így a pult túlol­dalán lévő sohasem tudja, haragszik-e. Az érzékeny vevő mindenért megsértő­dik, az alkalmazottak igazi réme. A nyegle vevő maga­san hordja az orrát. Sokszor megenged magának otromba bizalmasságokat is. Számára az eladó alárendelt. Vala­mennyien ismerjük a tola­kodót, aki azt hiszi, hogy a személyzet az üzletben csak­is őmiatta van ott. A fél rak­tárt kihordatja, ám a legtöbb­ször nem is vesz semmit. A követelődző vásárlónak semmi sem tetszik, amit ajánlanak. Gőgös, nem tűri a felvilágosítást. A beképzelt vevő fölényeskedik, előkelő­nek akar látszani, megköve­teli az azonnali kiszolgálást. Aki ingerlékeny, az egy­szersmind kiszámíthatatlan is, ezt a tulajdonságát fész- kelődése is elárulja. Az izga­tott vevőt az ujjak állandó mozgatása, a nyugtalan áll- dogálás, az orr és a szem rán­gatózása jellemzi. Elveszti .türelmét, ha nem szolgálják ki azonnal, ám a legtöbb esetben nem jelöli meg kö­zelebbről, hogy mit kíván. Izgalmában elhamarkodva határoz. A hiú vevőt még könnyebb felismerni, ugyan­is az üzletbe belépve szinte azonnal keresi a tükröt. Felvidul előnyös jellemző­inek szóbahozásakor. Ez a tí­pus mindenhez ért, igyek­szik is mindenki tudtára adni állítólagos szakismeretét. A nagyzoló vásárló megsértő­dik, ha olcsó árut mutatnak neki, hiúságból vásárol, a fe­csegő mindenfélét beszél, még családi viszonyaikba is beavatják az árusítót. Ha az akaratos vevő — aki ragaszkodik szellemi függet­lenségéhez — észreveszi, hogy az eladó befolyásolni akarja, rögtön ellenkező ál­láspontra helyezkedik. Van­nak határozatlan vevők is — az ő egész lényük nyugtalan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom