Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-13 / 239. szám
1993. október 13., szerda HÄHER Kelet-Magyarország 3 Hűtőház hűteni való nélkül / Átmenetileg ipari termékeket raktároznak • Tavasszal negyven forint lesz egy darab alma? Ezen a néhány tartályláda almán kívül nincs betárolás az ezervagonos vajai hűtőházba A szerző felvétele Vaja (KM-GB) — A léüzemek betonciszternáiban már nem lehet férni a sok esetben étkezési minőségű almától. Az éppen hogy csak csöpögő exportszállítások sem igazán „fogyasztják” a megyét mind jobban idegesítő, fán és fa alatti ládákba csöndben pettyesedő almatermést. Ezek ismeretében enyhén szólva meghökkentő az információ, miszerint a megye almatermésének közel egyti- zedét befogadni képes hűtő- tároló-kapacitás, jószerivel egyáltalán nincs kihasználva. A vajai hűtőház telephelyére ma könnyen beléphet az idegen. A portásfülke elhagyatottan áll, az egész üzem kihaltnak tűnik. Ha nem lenne mozgás a bérlőknek kiadott, távolabbi kisebb épületek környékén, azt hihetné az ember itt megszűnt az élet. A portától balra lévő kis faház a hűtőházat üzemeltető Alma Busines Kft. irodája. A benn dolgozó néhány hölgy egyike Kozma Istvánná főkönyvelő. Csak megerősíteni tudja a hírt: — Igaz. Sajnos, az egész vajai hűtőház üres. A megye legnagyobb hasonló létesítményeiben is ugyanez a helyzet. Jó, ha a tíz százalékot meghaladja az összes hűtőkapacitás jelenlegi kihasználása. Itt Vaján a bő ezervagonos tárolónknak az egy tizenhatodát bérelte ki a napokban egy mátészalkai társaság. A többire egyelőre nincs igény. A vajai hűtőházat 1982-ben építette négy termelőszövetkezet. Az alapító tulajdonosok, akiknek a száma az azóta végbement osztódások következtében megduplázódott, a megye akkor legkorszerűbb hűtőházát hozták létre a községet Nyíregyházával összekötő vasútvonal mellett legyalult homokdombok helyén. A tizenhat hűtőkamrából — közte néhány szabályozott légterű teremből — álló 1036 vagonos tároló már akkori áron számolva is rengetegbe került. — Milliárdos beruházás volt — meséli Agárdi Attila a hűtőház műszaki vezetője, akivel végigjárva a létesítményt megállunk a gépházban is — Csak ezek, az összértéknek csupán töredékét képező 130 lóerős villanymotorok kerülnének ma egyenként 7 millió forintba. Ezekből itt összesen hét darab dolgozik, azaz hogy dolgozna, ha lenne mit hűteni. De nincs. Üresek a termek, és a már említett egy kivételével most nem is úgy néz ki, hogy lesz bennük egyáltalán alma. Ez pedig bizony nagy baj, mert akkor a hajdani 350-ről mára tizenötre apasztott személyzetre, azaz ránk, az üzemeltető kft.-re sem lesz szükség. Reális lenne a veszélye annak, hogy ebek harmincadjára kerül egy olyan hatalmas értékű hűtőház, amelyhez hasonlók sokaságáról álmodoznak a megye kertészei. Legalább átmenetileg tárolnának benne ipari termékeket, például kozmetikumot mint azt a miskolci hűtőházban teszik — vetem közbe —, az így befolyt ösz- szegből meg lehetne őrizni a létesítmény állagát szebb időkre. — Mi örömest kiadnánk bármi más elhelyezésére, de sajnos itt nincs igény ilyesmire — mondja a műszaki vezető. — így csak egyetlen dologban reménykedhetünk: hátha rájön néhány kereskedő, hogy érdemes az almát betárolni, s mégiscsak kibérelik a hűtőháznak egy jelentős részét. Ismét benn vagyunk a főkönyvelőnél, ahol mi másról beszélhetnénk, mint a kongó hűtőházak okairól. — Nincs, aki finanszírozza az alma felvásárlását, és a hűtve tárolás, manipulálás komoly summát, kilónként és havonként további két forintot is kitevő költségeit — vélekedik Kozmáné. — Régen ezt egy állami vállalat, a Hungarofruct végezte, állami pénzen. Most, helyettük valaki másnak, vagy másoknak kellene ezt tenni. Erre a „valakire” vár most egy sor minőségi almát előállító termelő a megyében. Még talán nem késő — bár a huszonnegyedik órában vagyunk —, hogy néhány cég, no meg egykét bank is ráébredjen: egész biztosan jól jár idén az, aki betárol. Mert nagy ára lesz még februárban a piac által most nem sokra becsült almának. Csak nehogy negyven forint legyen darabja tavasszal az igazán szép példányoknak. Akadémikusok Nyíregyházán Nyíregyháza (KM - GB) — Rangos eseményre kerül sor október 19-én Nyíregyházán. A megye történetében először fordul elő, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egyik osztálya testületileg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe utazik. Az MTA Agrár- tudományi Osztálya ugyanis a megyei tudományos testület, a mezőgazdasági főiskola, a megyei közgyűlés elnöke, valamint a városi önkormányzat vezetésének meghívására a megyeházán tartja kihelyezett osztályülését e napon. Megyénk gazdaságának jellegét továbbra is a szántóföldi, kertészeti növénytermelés és erdészet határozza meg, ezért igen nagy jelentősége van annak, hogy a magyar agrártudomány legjelesebb képviselőit magába foglaló akadémiai osztály hozzánk érkezik megvitatni az itteni mezőgazdaság helyzetét. Október 19- én több mint 20 akadémikus és az osztály mintegy 15 tanácskozási jogú tagja folytat majd magas szintű tanácskozást a megye és a város vezetőivel, a megyei tudományos testület elnökségének tagjaival s az itteni kutatóhelyek, mint a DATE Kutató Központ, az Újfehértói Kutató Állomás, a Tiszavasvári Alkaloida Rt., az Állategészségügyi Állomás, a FEFAG és a GATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar szakembereivel. — A megyénkbe kihelyezett akadémiai osztályülés megtartásához nagyban hozzájárult, hogy az osztály elnöke Stefa- novits Pál és helyettese Kovács Ferenc akadémikusok is szívügyüknek tekintik megyénk mezőgazdaságának fellendítését. A tanácskozáson elhangzottakat írásos formában is megjelentetik az MTA Agrártudományi Osztályának értesítőjében — mondta Kecskés Mihály professzor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testület elnöke.--------------------Tárca— |7> gyik ismerősömhöz ven- J-j dég érkezett a szomszédos országból: régi, ifjúkori barát. A vendég is, a vendéglátó is nyugdíjaskorú már; sétát, beszélgetést, közös, szótlan elmélkedést kedvelők. A régi emlékek, ifjúkori svi- hákságok felidézése után a vendég így szólt: — Most pedig kísérj el engem egy olyan boltba, ahol szép festményt vásárolhatok. — Mégis milyen jellegű képre gondolsz? — Olyanra, ami a szerelmet, a szeretetet fejezi ki. —A lányodnak vennéd? — Nem. A kis barátnőmet szeretném megajándékozni vele — hangzott a válasz. A vendéglátónak elnyílt a szája a csodálkozástól, hiszen vendége már túl van a hetvenen. Szálegyenes, magas, mozgékony és jó kedélyű, fiatalkorában a női test értő csodálójának mutatkozott. Elvitte ősz fejű barátját több boltba is. Az egyikben vásároltak is egy festményt, pipacsból és búzavirágból kötött csokrot ábrázol. Tetszett mind a kettőjüknek annyira, hogy hazatérve éjfélig nézegették, forgatták, találgatták, vajon tetszik-e majd annak, aki ajándékul kapja. — Barátom — szólalt meg elalvás előtti utolsó pipánál a vendég.—Eszembe jutott valami... —No, mi? — Nem tudom, hogy a. búzavirág és a pipacs minek a Tóth M. Ildikó Dilemma jelképe, nem fejez-e ki valami illetlenséget, vagy olyasmit, amit célzásnak lehet venni — aggodalmaskodott. — Hány éves a barátnőd? —Harminchatodik. „Mit feleljek erre?”, kérdezte a vendéglátó gondolatban. A virágokhoz kapcsolódó, kultúrkörönként eltérő szimbolikus tartalom oly ellentmondó, hogy nincs virág, amihez minden vonatkozásban csak jó és rossz jelentés tartozna. A virágokhoz a néphit színük, formájuk, illatuk, gyógyító vagy mérgező természetük alapján más és más jelentést költ. — Tehát azt akarod tudni, mit jelent virágnyelven a pipacs és a búzavirág? — kérdezte gyors, rövid töpregés után. —Pontosan! — Ha a férfi búzavirágot küld a nőnek, az azt jelenti: Lelkem mindig veled van. Akinek kedvence a búzavirág, azt szellemi világosság, szűziesség jellemi. — Ezzel nem is volna baj, de a pipacs...az valahogy... aggodalmaskodott a vendég. — A pipacs jelentése: Szerelmedet csak mutatod! Vagyis kedves kételkedés, enyhe féltékenység. A nő iránt a férfi ennyit sértés nélkül is megengedhet magának, ilyen gyönge, árnyéknyi bizalmatlanság a nő részére is hízelgő...—magyarázta a vendéglátó. — Ez is rendben van, de a pipacsot vadmáknak is nevezik, és a mák a bűbájosság, a kábaság jelképe. Azt mondják a rossz magaviseletűekről, hogy mákvirágok. Attól félek, hogy így értelmezi és megsértődik... Ezt igazán nem szeretném —óvatoskodott. —A mák sok-sok magja miatt a bőséget, a termékenységet is jelenti, tehát nem csak rosszat. A mákvirág a szó- használatban sem rosszat jelent, hanem csupán kedvesen rosszalló jelző. A pipacs másik jelentése: igényesség a barátságban, szerelemben, a bennünket körülvevők iránt. Megfigyelték, hogy amíg a pipacs nagyon jól megél a búzában, addig a rozsvetésben nem marad meg, mert igényes a környezetére. De ha már ennyire kételkedsz, mondok a búzavirágról is valamit még: a görög mitológiában a kentaurok sebüket búzavirággal gyógyítják. — Akkor jól választottam, meggyőztél! — mondta kis gondolkodás után a vendég, aztán falnak fordulva elaludt. A vendéglátó eloltotta a lámpát, és arra gondolt: a halovány szirmú mákvirágot a mezők apácájának is nevezik, mert a mák bóbitája olyankor hasonlít a túlvilá- gian fehér vásznat viselő apácák fejére. Ha ez így van, akkor a pipacs virága színe szerint a szerelem jegyese, piros apáca. Mi lesz, ha a vendég kis barátnője a pipacsnak ezt a jelentését ismeri? Közétkeztetésre is vállalkozik majd az 1200 adagos csengeri konyha és étterem, amelyet az ÉKISZ Kft. épít Elek Emil felvétele Nézőpont) Átláthatóság Máthé Csaba A marketing és a sajtómunkát dicsérte Szabó Tamás, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter, aki szerint napjainkra átláthatóvá és követhetővé vált a privatizációs folyamat. Számokkal is igazolta tételét, hozzátette, összesen 580 millió forintot költött az AVÜ reklámcélokra. Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen a miniszter elismerte, a privatizációs eladások közel felénél felmerül a korrupció gyanúja, igencsak megváltozott a véleménye. Lehet, mindezt azért jelentette ki, hogy ellensúlyozza a napokban kirobban több tízmilliós végkielégítési botrányt. A mérleg serpenyőjének egyik oldalában valóban a több információ, a megyei AVÜ-irodák megnyitása, a budapesti információs centrum beindítása szerepel, amelyek célja éppen az, hogy a kis befektetők, a tűztől messzebbre kerültek is lehetőséghez jussanak. A másik oldalon annak a néhány embernek a szemérmetlenül magas végkielégítése, valamint a privatizációval kapcsolatos peres ügyek, vizsgálati anyagok szerepelnek. Most jelentsük ki, hogy korruptak vagyunk, egy minimális összedolgozással százmilliókat, netán milliárdokat lehet megszerezni? A miniszter, úgy érzem a marketingmunkát és a sajtót dicsérve próbálja elterelni a figyelmet a valós privatizációs gondokról. Főleg akkor igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy az állami vagyon 90 százaléka vár még privatizálásra, és az eredetileg eltervezett privatizációs ütemtervben mekkorák a csúszások. A sajtónyilvánosság valóban az egyik formája lehet annak, hogy átlátható, közérthető legyen a privatizáció, de ehhez nemcsak az előzetes és kezdeti információk szükségesek, hanem a pályázatok elbírálásánál a nyertesről alkotott vélemény és a vételár. Utóbbi mellé nem árt odaírni az illető cég vagyonértékét sem. Kommentár Beteg egészség Kovács Éva at em tudom, valójában i V mit csinálnak, s kik azok a pumpatechnikusok, de igazából nem is ez érdekel. Az sem tartozik rám, hány hét gyakorlás után állíthatók a műtőbe, s hidegen hagy, kik azok, akiknek tiszte és joga szakmai tudásukat elbírálni... Engem csak az érdekel, illetve érdekelne, hogyan fajulhat egy klinikán a hatalmi harc ódáig, hogy fontos, életmentő műtétek maradnak el, hogy gyakorlatilag leáll az elet, s tüntetésre gyűlnek az operált, vagy éppen operációra váró betegek..? Mint hírlik, jó ideje áll a botrány a fővárosi Orvostovábbképző Egyetemen, a szív- és érrendszeri klinika ügye mostanra országossá lett. A történet a pumpatechnikusokkal kezdődött, majd tizenegy, intenzív osztályon dolgozó nővér sztrájkjával folytatódott, s a műtéti rend felfüggesztésénél, majd teljes leállításánál tart most. Aki kicsit is figyelemmel kíséri az ügyet, az már régóta tudja, egyáltalán nem a nővérek és technikusok, sokkal inkább az orvosok, főorvosok, professzorok harcolnak itt. A nyilatkozatokat olvasva és hallva az is rövidesen kiderül, lehet valaki kiváló szakember, a legjobbak közé tartozó szívsebész, ha emberi értékekben szűkölködik, ha vezetőként egészen egyszerűen alkalmatlannak minősíthető, ha szőkébb vagy tágabb környezete képtelen szót érteni vele. Márpedig a konkrét esetben valami ilyesféle dologról lehet szó: a nagytudású professzor szakmailag kitűnő, emberileg azonban már közel sem ennyire tisz- telnivaló. A felettesek tehetetlenek, az orvosbotrányt szerintük ma már nem lehet a minisztériumból, hatalmi szóval megszüntetni, hiszen az nem lenne demokratikus. Ezért is mondják, a problémát csakis annak szereplői tudják, ha akarják végérvényesen megoldani. Csakhogy a nyilatkozatokból úgy tűnik, egyáltalán nem akarják ezt. Inkább tüntetést szerveznek, szomorú szemmel nyilatkoznak, s míg beszélnek, szavaikból kitartó makacsság sugárzik. A betegek meg tüntetnek, sírnak és érvelnek: mintha súlyos szívbetegként nem lenne egyébként is épp elég bajuk...
