Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-09 / 236. szám

12 1 JA ‘Kekt-'Mmwrorszfa hétvépi meííékíete Krúdy nyomában Francia irodalombarátok Nyíregyházán Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Ér­dekes francia turistacsoport járt a napokban Nyíregyhá­zán. Bár a magyar változá­sokra is kíváncsiak voltak, elsősorban mégis az iroda­lom érdekelte őket. Nyíregy­házára Krúdy Gyula kedvé­ért jöttek. Nem írók, nem iro­dalomtörténészek, nem hiva­tásos irodalmárok, egyszerű­en irodalombarátok. Tizen­öten vannak és az a hobby- juk, hogy minden évben más közép- vagy kelet-európai országba utaznak, s annak az országnak néhány írójával kívánnak megismerkedni. Jártak már a két német állam egyesítése előtt az NDK-ban, voltak Oroszországban — akkor még Szovjetunió —, jártak Lengyelországban és Csehszlovákiában, s most Magyarországra került a sor. Útjukat egy francia és egy magyar utazási iroda szer­vezte, de a szakmai program összeállításánál a magyar Pen Club is segítséget nyúj­tott. A Pen Club javaslatára iktatták programjukba, hogy Magyarországon mindenek­előtt Krúdy Gyula és Illyés Gyula életművével kívánnak megismerkedni. De ennek a programnak a kialakítása nem most, ideérkezésükkor történt, hanem egy jó fél év­vel korábban. Egyébként nemcsak a magyar útra, ha­nem minden országba úgy készülnek, hogy otthon már igyekeznek elolvasni, megis­merni minél többet, ami az illető ország irodalmáról, fő­ként a kiválasztott íróktól Franciaországban is hozzá­férhető. Krúdyval nem volt könnyű dolguk. Sajnos, elég kevés könyve olvasható franciául, de azért nem jöttek üres kézzel, az Útitárs című regényt, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg franciául, valamennyien elolvasták, s ennek kísérőszövegéből va­lamit már az íróról is tudtak. A szervezésben közremű­ködő Pen Club Katona Béla irodalomtörténészt kérte fel, hogy Nyíregyházán kalau­zolja a francia csoportot. A csoport október 4-én ér­kezett Nyíregyházára. Előző­leg már Budapesten töltöttek két napot: jártak a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban, majd a fővárosi Krúdy-emlékhe- lyekkel ismerkedtek. Meglá­togatták Óbudán a Krúdy- házat, az író utolsó lakását, ebédeltek a Krúdy-emléktáb- lával megjelölt Kekli ven­déglőben, abban a kerthelyi­séges óbudai kocsmában, amelynek utolsó éveiben törzsvendége volt. Nyíregyházán először a Jósa András Múzeum Krúdy emlékszobáját keresték fel, ahol előadást hallgattak meg az író életéről és pályájáról, majd végigjárták a Szent Ist­ván utcai Krúdy-emékhelye- ket (szülőház, családi ház, Kossuth gimnázium). Láthatólag kellemes meg­lepetés volt számukra, hogy az író egykori iskolájának igazgatója nemcsak szívé­lyesen fogadta a társaságot, hanem a patinás díszterem­ben francia nyelven tájékoz­tatta őket a nagy múltú in­tézet történetéről és mostani életéről. Az előadás után meghatottan léptek be abba a tanterembe, amelynek bádog ablakpárkányára egykor Krúdy Gyula is felírta a ne­vét. Ezután a Sóstóra vezetett a csoport útja, ahol a Krúdy Szálló épületét, a Svájci la­kot tekintették meg, majd a parkban, az író mellszobrá­nál adóztak Krúdy emléké­nek. Végül még egy nyírbá­tori kirándulás is belefért programjukba, ahol a két hí­res templomot csodálták meg. Krúdy még ebből a kirándulásból sem maradt ki. A híres Krucsay oltárnál jó alkalom kínálkozott az író Krucsay pallosa című novel­lájának ismertetésére. A vendégek az egész na­pos eső ellenére láthatólag jó hangulatban, kellemes em­lékekkel távoztak Nyíregy­házáról. Útjuk Debrecenen át újra Budapestre vezet, ahol Illyés Gyula leányának ka­lauzolásával ismerkednek az Illyés-emlékekkel, s végül ellátogatnak Tihanyba is, ahol Illyés életének jelentős részét töltötte. De nem csak ők távoztak saját bevallásuk szerint kel­lemes benyomásokkal Nyír­egyházáról, ők is kellemes és nagyon tanulságos emléke­ket hagytak itt maguk után. — Sokszor panaszkodunk — összegezi a tanulságokat Katona tanár úr —, hogy a mi francia rajongásunk min­dig is egyoldalú, viszonzat­lan szerelem volt. Hiába ve­tettük mi vigyázó szemünket annyiszor Párizsra, a franci­ák alig vettek bennünket va­laha is észre. Ők nem igen néztek sohasem a Rajnán túl­ra. Bizony szomorúan ta­pasztaljuk, hogy a franciák gyakran összetévesztik Bu­dapestet Bukaresttel. Jó volt látni, hogy ezek a franciák nem olyanok. Amikor a Centrál Szálló udvaráról a közeli általános iskola hom­lokzatán Bem József nevét olvasták, rögtön tudták, hogy arról a Bem Józsefről van szó, akivel már Petőfi élet­rajzában is találkoztak. Jó volt hallani, hogy Petőfi, Madách, Krúdy, Kosztolányi és Illyés nevét olyan termé­szetességgel emlegették, mint amikor Victor Hugo, Zola vagy éppen Proust neve kerül szóba. Balázs Attila felvétele lserlohni tűkészlet Múzsák, ha találkoznak Böröndi Lajos Szerelmünk emlékezete Túl lassan múlik el a nyár, végtelennek tűnő haldoklás az ősz. lassan már nem is fáj, ha hirtelen merít alá a télbe egy láthatatlan kéz. Már nem tiltakozunk. tudjuk, minden összeér: ölelés a fájdalommal, kín és gyönyör. S az összegyűrt időben vacog egy mezítelenre vetkőzött gesztenyeág. Szerelmünk emlékezete. A névadó: Károli Gáspár Új szellemi vállalkozás: református egyetem • Négy szakon kezdődik majd az oktatás Budapest (MTI) — A két­millió tagot számláló, négy egyházkerületben működő Magyarországi Református Egyház működése során min­dig fontosnak tartotta az okta­tást, az iskolaügyet, mint az egyház jövőjét is meghatározó intézményt. Nem véletlen te­hát, hogy egy régi terv és szán­dék megvalósításaképpen ettől a tanévtől egy új egyetemet avarnak, Károli Gáspár Refor­mátus Egyetem néven. □ Mennyiben új ez az egye­tem, és mennyiben jelenti a meglévő és működő, egyetemi fokú Budapesti Református Teológiai Akadémia átalakítá­sát? — kérdeztük Barátossy Jenőtől, a Magyar Református Egyház Duna melléki Egy­házkerületének elnöki tanács­adójától. — A Károli Gáspár Refor­mátus Egyetem felállításának terve és szükségessége igen régi, de megvalósítása csak most kerülhetett napirendre, amikor megjelent a 30/1990- es törvény, amely szerint egyes egyházi intézmények egyetemi, főiskolai rangját el­ismerte a kormány, majd az 1993/LXXX számú, új felső- oktatási törvény melléklete ezt alátámasztotta. — Mindezek alapján a Ma­gyarországi Református Egy­házi Zsinat 1993. február 24­én kelt határozata alapján nyújtották be a kormányhoz a Károli Gáspár Református Egyetem tervét. Az egyetem a szükséges állami engedélye­zést követően négy karral mű­ködne: a budapesti teológiai és bölcsészkarral, a nagykőrösi tanítóképzővel és a kecskemé­ti jogakadémiával. □ Helyileg hol van az egye­tem? — A budapesti Ráday utcá­ban, a Duna melléki egyház- kerület tulajdonában lévő épü­letben, a Budapesti református Teológiai Akadémia bővíté­sével jött létre az új egyetem. A zsinati tanács a Duna mellé­ki egyházkerületet bízta meg a szervezési teendőkkel. A ter­vek szerint négy szakon kez­dődik meg az oktatás: magyar nyelv és irodalom, történet- tudomány, angol nyelv és iro­dalom, valamint vallástanári szakon. A zsinat elnöke és a szervező egyházkerület püs­pöke, dr. Hegedűs Lóránt az egyetem szervezésére egy évi időtartamra rektornak dr. Ben­da Kálmán akadémikust bízta meg, a bölcsészettudományi kar szervezésére pedig dr. Szi­lágyi Ferenc kandidátust, iro­dalomtörténészt kérte fel. Az egyetem szervezőinek elkép­zelése szerint a továbbiakban holland nyelv és irodalommal, valamint német nyelv és iro­dalommal bővül az egyetemi szakok választéka. □ Milyen erkölcsi és anyagi támogatást kapott a most lét­rehozott egyetem? — A szervezési munkákhoz az USA-beli Grand Rapids-i Kálvin College adott igen nagy segítséget, többek között egy nagy tapasztalatokkal ren­delkező professzor házaspárt is elküldött személyes tanács­adónak. □ Miként állnak most, a tanévkezdés idején az egyetem beindításával? — Már az 1993/94-es tan­évben szeretnénk megkezdeni az oktatást, de nyilvánosan nem hirdethettük meg az új lehetőséget addig, amíg a hi­vatalos papíroknak, az enge­délyeknek nem vagyunk bir­tokában. Mi egyébként készen állunk, és októberben minden­képpen kezdünk, addigra re­méljük elhárulnak az akadá­lyok. Eddig száz fiatal jelent­kezett, akik más egyetemen si­keres felvételi vizsgát tettek, de helyhiány miatt nem kerül­hettek be. — Mi egy szóbeli felvé­teli beszélgetés alapján dön­tünk felvételükről, felekezeti különbségek nélkül, csak a tu­dás és a keresztyéni életvitel, szellemiség dönt alapvető szempontként. A képzés öt­éves, és valamennyi hallga­tónknak két szakot kell válasz­tani. □ A tárgyi és anyagi feltéte­leken túl a személyi feltételek biztosítottak? — A legteljesebb mérték­ben. Hiszen ez ideig 60 kiváló oktató jelentette be szándékát, hogy itt szeretne tanítani, ne­ves szakemberek, sokan közü­lük külföldről jönnének haza, hogy részt vegyenek e fontos misszióban. □ Összefoglalva: végül is mi a célja ennek az új egyetem­nek? — Az elmúlt három év alatt, ötven református oktatási in­tézmény kezdhette meg mun­káját, sokan szeretnének ezek­ben tanulni, az igények meg is haladják a lehetőségeket. Igen nagy a hiány református szel­lemiségű tanárokból. 1993- ban a Kárpát-medencében hu­szonkét református gimnázi­um nyílt meg, ez önmagában is szükségessé teszi a keresz­tyén szellemiségű tanárután­pótlást. — Egyetemünk nyitott lesz, az egész Kárpát-medencei és kelet-európai helyzet javítá­sában kíván segíteni, és egy­fajta híd szerepét kívánja be­tölteni, igaz szellemi sziklavá­rat építve, melynek megtartó ereje a népek egymást becsü­lésén, tiszteletén és a feleba­ráti szereteten alapul. Oláh István Mit érek J ulcsi minden reggel fél hatkor kel, hatig tornázik. Bekapcsolja a táskarádiót: O, édes ország, gyönyörű föld. A leg­szebb az én hazám. Ha a párt szólít, jelentkezem. Munka hadának élén ő áll. Karunkkal leírunk egy teljes kört, még egyet, gyorsabban. Térdhajlí- tás. Futólépés helyben. Egy- kettőháromnégy, ekehánégy, nem alszunk, nem lankadunk, némi tehetséggel és sok edzés­sel fölállíthatjuk a helyben fu­tás európai rekordját. Tekinte­tünk a mestergerendára füg­gesztjük: jé, ükapa, te egész éjjel ott gubbasztottál a meny- nyezeten, mint egy denevér? Nem fáradtál el? A név tót­ágast áll a mestergerendán. Amikor Julcsi is, ez a fél órás torna egyik legjobb mutatvá­nya, elolvassa nyolcszáznegy- venharmadikszor: KEDVES JÓZSEF 1843. Már csak az ezresem hiányzik, az ezrede­sem, de az natívon. Ismét meghajtjuk térdünk, derekunk, ha a csigolyák ro­pognak, az se baj; ez az erő, az egészség, a töretlen bizalom jele. Gondoljuk át fél hat és hat között a test és a hit, a rendszer és a rend élettanát, és akkor hosszú életűek leszünk a földön. Záródal: a győztes hol­napot építi a nép. Ma reggeli tornánk ezzel véget ért, jó munkát kívánunk. Julcsi megissza a pohár te­jet, aztán biciklire ül, és elkari- kázik a farmra. Minden pa­raszt fazekában egy tyúk főjön vasárnaponként. A városba bemenekült parasztok kuktájá­ban. Kis szobában nagy pa­rasztok, egy pipázik, nocsak, Kentet. Leszünk mi még jobban is, a fazék marad, de a tyúk elrepül a vágóhídi villanyáram kék ütésével a lábán, a messzi Arábiába, Kongóba vagy a nyasszákhoz Nyasszaföldre, ott fődögéi majd a törzsi üst­ben. Mint egy eltévedett hittérítő százötven évvel ezelőtt. Történész ez a Julcsi, a gyarmatosítás, netán a misszi­onárius mozgalom délkelet­európai kutatója? Dehogy, de­hogy. Julcsi hat óra huszonki­lenckor befut a csirkefarm bá­dogkapuján, harminckor blok­kol, és harminckettőkor már egy nagy falapáttal szedi ki az élők alól a holtakat. Ha csak minden századik pusztul el es­tétől reggelig, az már jó. De akkor háromszáz tetemet kell föllapátoljon a kéziszekérre. Mintha gumiból lenne min- denik. Mintha a vidámparkban lennének mind, a körülöttünk léggömbként lebegő madarak­kal. Fény, sok fény. ím, fölér­tünk a teremtés-(illetve a fejlő- dés-)történet csúcsára. Nehéz volt, a világban világháborúk, a zsoldosban zsoldosháborúk, olykor vallásháborúk, a szaka­datlan függés és a folytonos függetlenség örökösödési há­borúi, de megérte. Mondotta is valaki a legutóbbi munkaláto­gatáson: e korszerű betonfarm a legszebb példája annak — elvtársaim! —, hogyan lett az Archeopterixből jóféle csirke, és az emberből óriás. Totyo- gás, csipegetés, csipogás. A koncentrált takarmány: ó, igen. A hiperkoncentrált világ­nézet — még inkább. Zúzánk- májunk oly funkcionális, hogy mást nem is vesz be. Minden egyebet kilök magából mint osztályidegent. E logikát to­vábbhegyezve magától értető­dik, hogy egyedül az egység, a szolidaritás és az elvhűség osztálya képes föl- s meg­emészteni magát. Vegyetek, egyetek, hadd nő­jön a begyetek. Julcsi, mint mindig, most is pontosan tudja, harminckét lapát holt anyagot kell bemoz­gasson a kéziszekérbe. Egy mozdulat: elméletileg tíz te­tem, de valójában csak nyolc, mert a széleken általában le­hull esy-esy, akkor tehát méz Nagy tűvágó olló a XVIII. századból

Next

/
Oldalképek
Tartalom