Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

Nyéki Zsolt A z evezős tú­rák kiinduló ál- lomásaként nemzetközileg is egyre ismer­tebbé váló Tiszabecs a me­gyeszékhelytől legtávolabb eső települések egyike, a Fel- ső-Tisza szépsége azonban e távolság ellenére idecsalo­gatja a természet, a folyó sze­relmeseit. Az utazók többsé­ge csupán csak érinti a köz­beeső községeket, köztük a Túr révén hasonló adottsá­gokkal büszkélkedhető Son- kádot. A mellőzöttség min­den hátránya mellett van eb­ben némi szerencse, hiszen a feltehetően honfoglalás ide­jén keletkezett települést ed­dig elkerülte a tömeg, a zsú­foltság és ami általában ezzel jár. A természeti adottságok­ban rejlő lehetőségek kihasz­nálásakor az értékek megőr­zésének kényes egyensúlyára is ügyelnek errefelé. A fennmaradt leírásokból levonható következtetések alapján Sonkád területét a honfoglalás idején összefüg­gő erdő bontotta. A IX-X. században kezdődött meg az erdők irtása, amellyel az itt letelepedők megteremtették az állattartáshoz, a megélhe­téshez szükséges réteket, le­gelőket. A név eredetével kapcsolatban az elbeszélések a vidéken bőven termő somot említik, amelyet nagy kádak­ban gyűjtöttek össze. A szó- összetétel valószínűleg a könnyebb kiejtés miatt mó­dosult Sonkádra. A legkoráb­bi tárgyi emlék a község életéből az éppen felújítás alatt álló templom. Az alap­épületet 1490-ben építették fel katolikus stílusban. Az idő előre haladtával azonban a lakosság körében a refor­mátus vallás lett az általános (ma már csak egy-két katoli­kus család él itt), így az 1700-as években hozzáépí­tett torony már református je­gyeket mutat. A község életében megha­tározó a folyó közelsége, szinte teljesen körülöleli az Öreg- és az Új-Túr. Az egye­dülállóan szép látvánnyal szolgáló Kisbukótól a Nagy­bukóig tartó Új-Túr csatorná­jának építését 1928-ban kezdték meg, ekkor kapott védőgátat a folyó. Addig egy-egy nagyobb esőzést kö­vetően szinte minden évben víz borította a területet, az áradás örök rettegésben tar­totta a környéket. Igaz, a helybéliek egy részének meg éppen a biztos megélhetést jelentette, sokan űzték a halá­szat ősi mesterségét. Az ipa­rosodás elkerülte ezt a vidé­ket, bár hal már régen nincs annyi, mint egykoron, a víz a mai napig megőrizte jó minő­ségét, a táj pedig az eredeti szépségét. A 730 lelket számláló tele­pülés életében igazi változást hozott a rendszerváltást kö­vető választás. Korábban öt, egymáshoz közeli község al­kotott egy közigazgatási egy­séget, melynek központja Kölese volt. Az elszakadási törekvések 1990-ben váltak valóra, ekkor hoztak létre ön­álló hivatalt Sonkád lakói. Az önállósulással járó leg­fontosabb feladatokat, a kez­deti időszak nehézségeit a helyi polgármester, Bandies Zsigmond mutatja be. — Az összevont igazgatási rendszerben a központi tele­pülések előnyt élveztek, mi­vel a középületeket folyama­tosan karbantartották. Son­kád önálló hivatalának létre­hozásakor a helyiségek kiala­kításához rendelkezésre álló épületeink állaga messze el­maradt a kívánalmaktól, leg­gyorsabban ezeket újítottuk fel. A beköltözés után befe­jeztük az új ravatalozó építé­sét, majd saját gázcseretele­pet létesítettünk. Fontos be­ruházás volt a művelődési ház felújítása és korszerűsíté­se, amely 1,2 millió forintot emésztett fel. Helyrehoztuk az ifjúsági klubunkat, itt ka­pott helyet a házasságkötő te­rem is. A szinte érintetlen Felső-Tisza vidékének felfe­dezését, a turizmus élénkülé­sét, ha mérsékelten is, de sze­retnénk kihasználni. Az Öreg-Túr mentén 65 közmű­vesített, villannyal, vízzel és utakkal ellátott üdülőtelket alakítottunk ki. Ezek értéke­sítése folyamatos, már csak néhány hely maradt gazdát­lanul. Az érdeklődés egyre nagyobb, érkezett ajánlat már folyóparti panzió építésére is, de nem szeretnénk túlzsúfol­ni a vidéket, mert akkor meg­szűnne a táj vonzereje. Az eltelt bő három év alatt a legnagyobb beruházás a belterületi utak portalanítása volt, éppen ezen a héten kap­ták meg a nemrég elkészült úthálózatra az ideiglenes for­galomba helyezési enge­délyt. A megvalósításhoz szükséges anyagiaknak csak a felét sikerült saját erőből fedezni, a befejezéshez elke­rülhetetlenné vált 5 millió forintos hitel felvétele. Eb­ben az évben kezdődött el a templom felújítása is, amely eddig az önkormányzat és a lakosság közel félmillió fo­rintos hozzájárulásán alapult. Ez az összeg a torony rend- behozatalára volt elegendő, a Műemléki Felügyelőségtől remélt pénz egyelőre még nem érkezett meg. Az ígére­tek szerint azonban 1994-ben lehetőség nyílik majd az alapépítmény eredeti állapo­tának visszaállítására, s a je­lenlegi palatetőt talán sikerül lecserélni zsindelyes tetőre. Bár közeleg az új választás ideje, egy ilyen kis település életében ez aligha fog gyöke­res változásokat eredmé­nyezni, így a jelenlegi önkor­mányzati vezetés bátran sző- heti a község fejlődését szol­gáló terveit. A Tiszahát ti­zennégy településének társu­lásával szeretnének bekap­csolódni az országos gázhá­lózati programba. A községi tanulmányterv már elkészült, a pályázatot is beadták az Állami Fejlesztési Intézet­hez. A remények szerint 50 százalékos támogatás mellett akár a jövő héten elkezdőd­hetnek a beruházás munkála­tai. Ezzel párhuzamosan ter­vezik a telefonhálózat kiépí­tését is, hiszen kézenfekvő megoldás lenne a gázvezeté­kek nyomvonalába fektetni a kábeleket. Nagy sikerként könyvelhető el a szennyvíz- tisztító telep létesítését meg­célzó, Kölesével közösen el­készített pályázat pozitív el­bírálása. Ä Magyar Közlöny­ben megjelent információk alapján ennek megépítéséhez hatvan százalékos támogatást nyertekéi. A település 85 iskoláskorú gyereke jelenleg iskolabusz- szal naponta átjár Kölesére. Az ingázás megszüntetése érdekében Sonkád a mai napig sem mondott le arról, hogy néhány éven belül saját iskolával rendelkezzen. A megoldás azonban pénzkér­dés. A polgárokat nem tudják terhelni, a munkaképes la­kosság egyharmada, mintegy száz ember részesül munka­nélküli-segélyben, s harmin­cán kapnak jövedelempótló támogatást. Az átalakult, de a szomszédos községekkel még közös mezőgazdasági szövetkezet csak időszako­san tud munkát adni. a júni­usi munkabért is csak a na­pokban kapták meg a dolgo­zók. A kilépés lehetőségével kevesen éltek, a kárpótlási területek kijelölése zökkenő- mentesen zajlott le. Az eddi­gi két árverésen a területek fele került új gazdához, a fennmaradó részt pedig a kárpótlásra jogosultak szá­mára mérték ki ideiglenes használatra. Sajnos, az önál­lóan vagy egymással társulva gazdálkodó családok nem túl jó tapasztalatokat szereztek eddig. Az aszály miatt kevés termés volt, ez sok ember kedvét és termelésbe vetett hitét szegte. A hivatal a maga szerény eszközeivel igyekszik segíte­ni az embereken. Jelentős mértékben hozzájárulnak a helybéli óvoda gyerekeinek napi étkeztetéséhez, s a nyugdíj nagyságától függő kedvezményt nyújtanak az arra rászoruló idősebbeknek. Az iskola kezdésekor átlago­san 2500 forintos támogatás­ban részesültek a tanulók, ezen felül a nagycsaládosok és munkanélküli szülők gye­rekei a tankönyveket ingyen kapták meg. A lakosság részére már évek óta országjáró kirándu­lásokat szerveznek, s a nem­régiben vásárolt korszerű kisbuszt a járóbeteg-ellátás­tól kezdve a lakodalmak le­bonyolításáig igénybe vehe­tik az emberek. Három élel­miszerbolt minden alapvető cikkel ellátja a községet, az orvos pedig hetente két alka­lommal rendel helyben. A polgármester el­mondása szerint errefelé nem jel­lemző a gazdag­ság, de éhezni sem kell senkinek. Azonban az biztos, hogy kedves, ven­dégszerető és nyíltszívű em­berek vendégként fogadják az idetévedt látogatókat. meffét&te } 15 H?"1'.' i' i " ", .........................................I 1993. szeptember 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom