Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-08 / 209. szám
1.1« .mm. w wiii: ...........-.........-____&_________________________;____s___a____________:___á---------*—-----------—.—____._.-Szép, a népi építészet hagyományait őrző ház Aranyosapátiban. Sokkal kedvesebb látvány a szemnek, mint a tájidegen, de divatos villáké Könyves trükkök Különlegesen meleg napja volt a nyíregyházi utcai könyvárusoknak a március 24 és 25-e. E két napon dőlt el licitálással, hogy ki maradhat továbbra is a placcon, illetve ki szedheti a sátorfáját. A kiírásban megjelölt kötelező dolgokat mindenütt sikerült ügyes csellel, esetleg ,jogi képviseleti” trükkel megkerülnie a már eddig is itt táborozó debreceni társaságoknak. így a megye székhelyének sétálóutcája és legforgalmasabb része teljes hosszában a debreceni árusok birodalma lett. Eltelt négy hónap és megtörtént az első visszalépés. A debreceni F. S. visszakozott. No nem a saját nevében, hanem ifj. S. B. nevében, akinek a licitben ő volt az úgynevezett jogi képviselője és köztudomású volt az is, hogy a pultot mindig F. S. üzemeltette. Amit eddig havi 46 000 forintért megkapott, ahhoz most — már F. S. néven — a feléért is hozzájutott, hiszen az egykori nyíregyházi kisvállalkozó már nem volt könyves. Újabb egy hónap és újabb helymeghirdetés. Ezúttal L. J. a másik debreceni — O.-né nyíregyházi lakos képviseletében — jutott a számára oly áhított helyhez havi 42 000 forintért, most már csodák csodájára ellenfél nélkül (a kishalak elpusztultak), immár a saját nevében 7500 forintért. Három kérdés jut eszembe, mint egykori nyíregyházi könyves kisvállalkozónak: 1. A polgármesteri hivatal által kiírt szabályt miért lehetett kijátszani jogot végzett emberek szeme láttára? 2. Ha a szabályban kikötik, hogy a visszaadó ugyanazért a helyért nem indulhat, akkor ma ezt miért nem tartják be? Ugyanis a licitálók mindkét helyre ugyanazok voltak, csak egyszer álnéven, mint „jogi képviselők” és a saját nevükön és mivoltukban. 3. A közel százezer forintos hirdetési díj mellett miért éri meg az önkormányzatnak, hogy csak ezen a két helyen valakik elnéző magatartása miatt havi 60 000, azaz a hátralévő időben több, mint fél millió forintot veszítsen a város a bevételekből? Én mindenesetre várom a folytatást, hátha valaki ismét vérszemet kap a debreceni vállalkozók közül. Remélem, az illetékesek nyilvános válaszra méltatják a sokak nevében feltett kérdéseimet. Egy volt nyíregyházi könyvterjesztő (Teljes névvel és címmel) Meló-diák Leányom a nyári szünidőben a MELÓ-DIAK-nál újságkihordást vállalt, hogy őszre vehessen magának egy cipőt. Június 16-án kezdte a munkát és egy hónapon át hetente egy alkalommal 1150 darab hirdetési lapot vitt ki a körzetébe. Azt mondták, hogy ezért ösz- szesen 1200 forintot fog kapni, váltsunk ki Posta Takarékcsekket és arra fogják utalni a munkabérét. Már háromszor reklamáltunk személyesen a pénzért, csak ígérgették, hogy utána néznek, mert a mai napig egy fillért sem láttunk. Bár előttem íratták alá, nem kapott saját példányt a munka- szerződéséből, így kissé kellemetlen helyzetbe kerültünk. Reméljük, közel két hónap után végre megkapjuk a pénzt, viszont a történtekből akkor is levonjuk a szükséges tanulságot. W. I.-né Nyíregyháza, Örökösföld (Pontos adatok) Saját költségen lehet Ez év májusában azzal a kéréssel fordultam a polgármesteri hivatalhoz, hogy a Nyírkárász, Felszabadulás u 9. szám alatti ház villanybekötéséhez járuljanak hozzá. Levelemre a TITASZ Rt. baktalórántházi kirendeltsége azt a tájékoztatást adta, hogy a meglévő oszlopos csatlakozó tovább nem bővíthető. A fogyasztó saját költségén kiépíthető a hálózat, melynél a mérőt az áramszolgáltató oszlopán kell elhelyezni. Ez az utca a főutcának kis mellékága, nem népes, csak három lakás van, ezekben öt család lakik. Fiatal házasok, akik nem mernek gyermeket vállalni áramszolgáltatás nélkül, pedig nekik is joguk van a manapság eleminek mondható áramra. A legsértőbb az ügyben, hogy tavaly az egyik lakásban a polgármesteri hivatal új hálózatot építve megteremtette az áramszolgáltatást, kétszáz méterrel lejjebb pedig már nem járul hozzá! Orosz Béla Nyírkárász Egy bútorvásárlás nagy tanulságai Egyesek a gyors meggazdagodás reményében jönnek, aztán felszámolják az üzletet Kisvárda (KM - TMI) — A magyar ember életében mindössze kétszer-három- szor cseréli a bútorait, míg a nyugat-európai családok há- rom-ötévente. Persze, nem az a különbség oka, hogy nekünk nincs igényünk az újra és divatosra, hanem igen sok magyar családnak luxus a bútorcsere. Akik bútort vesznek, többnyire évtizedeken át használják. Ezért jól teszik, ha alaposan és körültekintően vásárolnak, áht még így is érhetik őket meglepetések. A hibás ágyat eladták Egy kisvárdai család tavaly júliusban 24 200 forintért franciaágyat vett két éjjeli szekrénnyel együtt a Hármas úti bútorüzletben. A boltot egy budapesti illetőségű betéti társaság üzemeltette. Pár nap alatt kiderült, hogy nemcsak az ágy szövete színhibás, hanem apró porszemeket, pilléket ereszt. Azonnal reklamáltak, mire az üzletben megígérték, hogy az ágyat kicserélik. Szinte naponta benyitottak a boltba, mégsem történt semmi. Ez év januárban kiszakadt a rugós szerkezetet tartó léc is, az ágyneműtartó használhatatlanná vált. Mivel egyéves jótállást kaptak a bútorra és a javításban nem bíztak, kérték a kártalanítást. Azzal utasították el őket, hogy keressék meg a gyártót, ugyanis már nem készíti a franciaágyat, és azóta drágább is. A családnak egyszercsak elege lett az örökös idegeskedésből, májusban visszahurcolták az üzletbe a garnitúrát. Az ágy 19 000 forintos árát állítólag hajlandó lett volna visszaadni a bt. képviselője, ám ők ragaszkodtak a teljes vételárhoz. Megkeresték panaszukkal a Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőséget. Eközben derült ki, hogy a betéti társaság felszámolta az üzletet, megszüntette tevékenységét a megyében. A franciaágyat még azelőtt eladták más vevő- nek(!), a két szekrénykét pedig az árukészlettel együtt elvitték magukkal. Nem volt jótállási jegy A felügyelőség jogosnak ítélte a család követelését, hisz a minőségi kifogás alapos volt. Az ügyben — tekintettel arra, hogy a bt. budapesti — a Fővárosi Fogyasztóvédelmi Felügyelőséget kérték fel intézkedésre. A végeredményt még nem ismerjük. A helyszíni ellenőrzéskor számos súlyos hiányosságot találtak: a boltban lévő 215 000 forint értékű ülő- és fekvőbútorok egyikéhez sem volt jótállási jegy. (A családnak is kitöltetlen jegyet adtak, ami így nem felel meg az erre vonatkozó kormányrendeletben foglaltaknak.) Egy tétel kivételével, 192 000 forint értékű árun elfelejtették feltüntetni a fogyasztói árat, valamint hiányzott a vásárlói tájékoztató is. Ezek után nem csoda, hogy a Vásárlók Könyvét is hiába keresték a felügyelőség munkatársai. Az üzlet új bérlője semmiféle kapcsolatban nincs a bt.-vel, amelynek eljárása megcsúfolta a kereskedelmi etikát és fittyet hányt a rendeletekre. A minőségi kifogást a kereskedőknek tizenöt napon belül kötelességük volna rendezni, ők ehelyett a vásárlót küldözgették a gyártóhoz. Csakhogy ez nem a vevő dolga, mert ő az üzlettel áll szerződéses jogviszonyban. Azt pedig már nem is minősítjük, hogy a hibás és a család véleménye szerint tartós használatra alkalmatlan franciaágyat rásózták másra. Elszállították a két éjjeli szekrénykét, árukat mégsem voltak hajlandók visszafizetni. Május óta használták — talán most is ezt teszik — a család pénzét. Eltűntek a megyéből, így akinek panasza lesz, perelheti őket a bíróságon. Ha nem szűnnek meg közben igazi vagy csalárd csőd miatt... Az ilyen cégek ténykedéseinek vesztesei elsősorban a vásárlók, és a becsületesen dolgozó kereskedők. A zavarosban halászók gúnyosan szokták mondogatni, hogy a törvények csak kijátszásra valók, és meg is teszik. Ez több, mint szomorú. Legyenek újra céhek Jó volna újra erős céheket teremteni, amik szigorúan felügyelik tagjaik munkáját és erkölcseit. Ugyanis a piac ön- szabályozó mechanizmusának kialakulására — a versenyben csak a tisztességesek versenyezhetnek — még várni kell pár évet. Vannak ugyan jelei, de mint sok eset mutatja, ez korántsem elég ahhoz, hogy a fogyasztók és a tisztességes kereskedők biztonságban legyenek a piaci ragadozóktól. Szerkesztői üzenetek Dankócsik Géza, Tisza- vasvári: A társadalombiztosítási 1975. évi II. törvény 103/D paragrafusának második bekezdése alapján az egyéni vállalkozó tavaly március elsejétől a tárgyév első napján életben lévő minimálbérnek megfelelő ösz- szeg után köteles járulékot fizetni, ha az előző évi adóköteles jövedelme ezt az összeget nem éri el. Ezt az 1992. évi XLVIII. törvény úgy módosította tavaly július elsejétől, hogy a minimum járulékalapot a legkisebb bér hatvan százalékában, azaz havi 4800 forintban állapította meg. Cs. T., Vásárosnamény: A szülők halálával az öt testvér egyenlő arányban örökölte a hagyatékot. Az örökléssel a testvérek között közös tulajdon keletkezett, amelynek megszüntetését bármelyik tulajdonostárs kérheti. A közös tulajdont a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja, természetesen megfelelő ellenérték fejében. Tóth Kálmánná, Záhony: Az új munkatörvény nem ismeri a fizikai és nem fizikai állomány fogalmát, csupán a munkavállalóét. Ennek megfelelően eltérő átlagkereset kiszámítást sem ír elő. Ha a munkáltató megszűnik, lehetőség van a munka- vállaló munkaviszonyának rendes, felmondással való megszüntetésére. Ebben az esetben a törvényben előírt végkielégítést köteles kifizetni. Válaszol az illetékes Megtárgyalni a problémát Zajos Randevú címmel jelentettük meg annak a nyíregyházi, Szarvas utcai lakosnak a levelét, aki szomszédai nevében is panaszkodott a lakásához közeli Randevú presszó vendégeinek viselkedése és csendháborítása miatt. Most a presszó tulajdonosának véleményét tesz- szük közzé: Úgy vélem, ez fülemüleügy, amely a nyilvánosság kizárásával is megoldható. A levél írója és köztünk alig száz méter a távolság, tehát már eddig is leülhettünk volna és emberi módon megbeszélve a gondokat, találhattunk volna egy egészséges kompromisszumot. Levelét nem ítélem jóindulatúnak, szerintem kissé egyoldalú az álláspontja. Kérdi, hogy jogállamban élünk-e. Igen, és én nem hányok fittyet a törvényre, mint ahogy írja. Betartom az abban foglaltakat és természetesen betartatom az alkal- mazottaimmal is. Valóban jó volna, ha a polgármesteri hivatal „Mátyás király inkognitójában”, azaz bejelentés nélkül meglátogatná a presszómat és kivizsgálás után végérvényesen lezárná ezt az ügyet. Örülök, hogy van munkahelye, ez tényleg nagy dolog a mai ínséges időkben. Ám ha a levélíró elképzelése szerinti presszó csendes, nyugodt hely, ahol kávét, üdítőt, esetleg süteményt árusítanak — nos, ebben az esetben családommal és alkalmazot- taimmal együtt Szabolcs- Szatmár-Bereg megye igen népes munkanélküli táborát gyarapítanánk. így tehát javaslom a presz- szóbeli vendégek csendhá- borítására panaszkodó Szarvas utcai lakosnak, hogy üljünk le egy képzeletbeü fehér asztalhoz, beszéljük meg a dolgokat. Addig is fogadja el békejobbomat. A Randevú presszó tulajdonosa Nyíregyháza, Szarvas utca Egy nyugdíjas olvasónk hívta fel figyelmünket erre a felháborító emblémára, amely a nyíregyházi Kelet Áruház előtti megáilítótóblán éktelenkedik. Ez ugyanis nyilaskereszt, mégha négyzetet is rajzoltak a közepébe! Mert bármit ábrázolunk az ötágú csillagban, az attól még ötágú csillag marad. Jó lesz tehát gyorsan eltüntetni ezt a rossz emlékezetű jelképet a közterületről, de a közeli (zárva tartó) üzlet ablakáról is Harasztosi Pál felvételei Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó Kelet-Magyarorszag /