Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-08 / 209. szám
1993. szeptember 8., szerda HÁTTÉR Halvány reménysugár a vasasoknál Tartoznak a németek, az olaszok # Szövetkezetből részvénytársaság lett • Döntenek a bírók Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Pár éve még fél Európában ismert és híres volt a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet. Állunk a Derkovits utcai vasasüzem csarnokai kozott. Nemrég nyüzsgő volt itt az élet, vasak pengése töltötte be a szűkebb környezetet. Most rozsdásodó ajtók sértik a szemünket, a betonlapok illeszkedésénél itt-ott kinőtt a gaz. Csak két műhely ajtaján szűrődik ki kisebb munka zaja. Ebben a csendben paradoxnak tűnik, hogy az egyik műhelyben légkalapácsokat gyártanak. Gondokról, halvány elképzelésekről szól majd ez az írásunk. Lehangoló tájékoztató A cégtábláról, a bélyegzőkről azt olvashatjuk le, hogy most Vas-, Fémipari és Kereskedelmi Részvénytársaság a cég hivatalos neve. Az rt. többnyire tőkeerős üzemet takar. Az itteni vasasoknak azonban — stílusosan szólva — egy vasuk sincs. Őket is elérte a vasipari ágazat mély válsága. A valaha „menő” szövetkezet önhibáján kívül jutott ide. Az előzményekről, az okokról Szabó József elnökigazgató ad lehangoló tájékoztatót. Hosszú sóhajtás után előbb az adminisztrációs és jogi bonyodalmakról, ellentmondásokról szól. Mint mondja, a törvény értelmében mint minden ipari szövetkezetnek, ennek a cégnek is át kellett alakulni határidőn belül. A dolgozók, a szövetkezeti tagok döntése alapján részvénytársasággá alakultak át. Jogutódjaként a szövetkezetnek. Ám a cégbíróság még mindig nem jegyezte be a céget, így jogiÄg az rt. mintha nem is létezne. Ez év márciusában a pénzügyi gondok megoldhatatlannak látszottak, az rt. kénytelen volt öncsődöt jelenteni. A csődbejelentést jogilag nem rendezték, hiszen az rt. a cégbíróság által nincs bejegyezve. Papíron se rt., se csőd, a valóságban mind a kettő. A csődbejelentésnek a hátránya papíron is létezik. A bank papíijain. Ugyanis a bevételek átutalását a bank letiltotta, így a kevés pénzhez sem juthattak hozzá a vasasok, hitelt sem vehettek fel alapanyag beszerzésére. Pedig égetően fontos lett volna az alapanyag: egy közepesnek mondható megrendelés érkezett. Ördögi kör ez — hangsúlyozzuk az elnök igazgatóval. Ő még hozzá teszi: ebből a körből úgy próbáltak kilépni, hogy keresetet nyújtottak be a Legfelső Bírósághoz, ebben kérték ügyük gyors jogi rendezését. Ä bírák a több hete beadott keresetre még nem válaszoltak. Csődbejutott megrendelők Az adminisztratív ügyek ismertetése után a gazdasági összefüggéseket ismerteti Szabó József. Mindenekelőtt arról szól, hogy a régi, nagy belföldi megrendelők csődbe jutottak, így külföldi megrendelők után kutattak. Legnagyobb örömükre találtak is. Áz elnök hangsúllyal mondja: Németországban és Olaszországban. Vagyis abban a két országban, amely különösen nagy segítséget ígért hazánknak a rendszerváltás után. A nyíregyházi vasasok lelkesen dolgoztak, időben és jó minőségben teljesítették mind a német, mind az olasz megrendelést. S várták a fizetést. Várják ma is. A németek nem kevesebb mint 40 millió forinttal, az olaszok 20 millió forinttal tartoznak. Szakemberek szennt mindkét követelés jogos, s mindkét követelés kifizetésére ígéretet tettek. (Az olasz cég képviselője szeptember közepére ígérte ideutazását.) Gondolni lehet: a felsorolt gondok miatt drasztikus létszámleépítésekre került sor. Az elnök látható szomorúsággal mondja: igen, sok jó szakembertől kénytelenek voltak megválni. Pár éve ez az üzem 600 dolgozónak adott kenyeret, tavaly 350, ez év elején már csak 200 volt a létszám. Jelenleg harmincán vannak. Érthetően bizonytalanságban. Jóba Elek műszaki vezető azzal folytatja, hogy az elbocsátott, végkielégítésre váró dolgozók nem értik meg sem az adminisztrációs és jogi nehézségeket, a gazdasági összefüggésekre sem kíváncsiak. Nekik munka, vagy p'énz kellene, vagy mindkettő. A reklamációjuk, az indulatuk viszont az itteni irodán csapódik le... Bővülés, fejlesztés Megtudtuk, az egyik műhelyben tizenöt volt szövetkezeti dolgozóval megalakult a Vasfém-Forg-Ker Kft. Ügyvezetője, Balogh Sándor arról tájékoztat, hogy az rt.-től bérlik a műhelyt és a munkagépeket. Az országbah egyelőre csak ők gyártanak légkalapácsokat bányáknak, útépítőknek és másoknak. A javítás, karbantartás is tevékenységi körükhöz tartozik. Megrendelés bőven van, szakmunkástanulók gyakorlati oktatását is vállalták, mert fejleszteni, bővülni akarnak. Az elnök-igazgató végül a terveket ismerteti. Remélik a 60 millió behajtását. Abban is bíznak, hogy 20 ezer négyzetméter alapterületű műhely és raktár vevőre, vagy bérlőre talál, esetleg a régi dolgozók közül jó páran visszajönnak és jó ötletekkel itt kezdenek kisvállalkozásba. Paiazs Attila felvétele Tiszta Amerika __Tárca Ö ten állunk és beszélgetünk a tokaji Rákóczi pince előterében. Kardos Tiborcz Hollandiában élő költő, Mészöly Dezső író, műfordító. Bodnár Boglárka és Szabó Gyöngyi szakközépiskolai tanulók és e sorok írója. Mögöttünk sok-sok boroshordó, előttünk pedig jövő-menő íróvendégek. Benn Ináncsi Miklós népes társaságnak mond pohárköszöntőt. Arról beszél, miért szponzorálja a magyar irodalmat. Szavaihoz az ódon pince mellett csengő poharak, tányérok és koccintások adnak alaphangulatot. Mi Boglárka versmondó stílusáról és Ratkó József Törvénytelen halottaim című költeményéről beszélgetünk. Tiborcz, aki már korábban is ismerte tanítványomat, kiejtési és testtartási tanácsokat ad. Bilabiális, nazális!... Tartsd a vállad egyenesen! — pattognak féltő vezényszavai. Segítségkérőén Mészöly Dezsőhöz fordul... A mester készséggel vállalkozik a feladatra, meghallgatja a költeményt. Boglárka láthatóan izgul, az író feszülten figyel. Nem lehet gond — villan át rajtam. Bogi a felét tudja a versnek, és jól is mondja... A részlet meghallgatása után az író gratulál, és elragadtatással beszél. Boglárka boldog... Mészöly Dezső kezet csókol a két lánynak, velünk is kezet szorít és távozik, mert protokoláris kötelezettségei vannak. Napok múltán is elevenen élt bennem a beszélgetés. Tizennégy középiskolás lánnyal, fiúval vettem részt a tokaji írótábor rendezvényein, fogadásán. Érett hölgyként, fiatalemberként viselkedtek. L ehet, hogy az iskola nem úgy vesz tudomást a valóságról, mint az irodalom? Tóth László Kézcsókok Kelet-Magyarorszag o Nézőpont j Válasz a vádakra Balogh József / me egy újabb bizonyíték arra, hogy működik Magyarországon a demokrácia: a Pesti Központi Kerületi Bíróság hatályon kívül helyezte a BRFK-nak a mezőgazdasági termelők szeptember 14-én a Kossuth térre tervezett nagygyűlését megtiltó határozatát. Tehát ha a termelők a jelzett időben tüntetni akarnak, lelkűk rajta. Mindjárt az elején ide kívánkozik: e sorok írója — gondolom sokadmagával — nem ért egyet a tüntetéssel, az ugyanis nem oldja meg termelők gondjait, de a bíróság döntése többről szól, mint erről az egyetlen eseményről, túlmutat egy egyszeri történés fontosságán és jelentőségén. Azt mondja: lám igaztalanul érik vádak gyakran a bíróságokat, nem fedi a valóságot, hogy az Igazságügyi Minisztérium beleszól a döntésekbe. Talán nem is kellett e döntésig várni arra, hogy az imént említett dolgok valósak, hiszen az Alkotmánybíróság számtalan döntést hozott már, amelyik nem a kormány, vagy a parlamenti többség által hozott törvényt alkotmányba ütközőnek tartotta, s így nem léphetett az hatályba. Azokra azonban azt is rá lehetett mondani: naná, az Alkotmánybíróság nincs alárendelve a kormánynak. Hogy lesz-e demonstráció, vagy sem, az most már a szervezők döntésétől függ, a bírósági határozat rájuk ruházza a felelősséget. Oda hívhatják a termelőket a Parlament elé, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a kormány agrárpolitikája ellen, noha az átalakulás, a magánosítás folyamata, a piacvesztés szinte természetesen vet fel korábban nem tapasztalt gondokat. A ' m arra mégis kifejezetten alkalmas volt e döntés, hogy előre mutassa: akkor sem szenved csorbát a demokrácia, ha netán az ügyészség munkáját is a kormány felügyeletére bízzák, mert az nem azonos a beleszólással, az igazságszolgáltatásnak a jogállamban természetesen kijáró függetlenség csorbításával. Kommentár Adjuk, vagy ne adjuk Galambos Béla / gén csak gondban vannak a megye almatermelői. Különösen azok, akik hallották az újfehértói értékesítési tanácskozáson elhangzott, dorgálva biztató szavakat. Most adják, vagy ne adják az almájukat any- nyiért, amennyire jelenleg taksálja azt a piac? Vagy várjanak türelemmel szebb napokra? A biztatás ugyanis úgy hangzott — a termelőknek az értékesítésben segíteni próbáló megyei politikusok szájából —, hogy ne adja oda senki olcsóbban nyolc forintnál az ipari és 17 forintnál az asztali exportalmáját, mert ennyit meg kell kapni a gyümölcsért. Itt az ideje — s ezzel csak egyet lehet érteni —, hogy vége legyen a lehetetlen gyakorlatnak, miközben . a termelő alig boldogul, a kereskedőknél,feldolgozóknál csapódik le a haszon döntő része. Ki kell tartani az árakban, mert a mintegy félmillió tonnás megyei termés ellenére lesz piaca az almának. Nem csak 1 forintos kilónkénti támogatással ösztönzik az átvevőket a kívánt ár megfizetésére, de állami és banki pénzeket hajtottak ki a képviselők, hogy a megye minden feldolgozóüzemében megindulhasson a termelés, vele pedig a felvásárlás. Dolgoznak hazai kereskedők a pénzzel, vagy áruval fizetni képes orosz, ukrán, és szibériai piacokon, ahová sok-sok almát el lehet adni. Am legyen tartás a gazdákban — tárolják a termés egy részét—, de a kereskedőinkben is, ne adják oda a termelő kontójára, olcsón az almát. Mitagadás, jó volt hallani az almás gazdák számos gondjára megoldást kínáló bejelentéseket. Szerettünk volna nem hinni az akkor, melegében hozzászóló és óvatosságával nem igazán népszerűvé vált kereskedőnek: „A valóság más, mint a termelők helyzetén javítani akaró nemes elképzelések. Sajnos nem mi vagyunk meghatározók a világpiacon. A meghirdetett léalma- árral, az almasűrítmény- gyártásunk gazdaságtalan, hisz versenyeznünk kell a hatalmas támogatásban részesülő lengyelekkel, csehekkel." A pillanatnyi helyzet a pesszimistábbakat igazolja: az alma ára elmarad az előzetes termelői elképzelésektől. Az is igaz persze, hogy még nem indult be minden léüzem, minden exportcsatorna. Talán később a nagyobb kereslet jó hatással lesz az árakra. Nehéz dolog a várakozás. Csak itt készítenek légkalapácsokat A SZERZŐ FELVÉTELE
