Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-06 / 207. szám
1993. szeptember 6., hétfő HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Keleti népvándorlás kapujában Szeptenber elsejétől hivatásos határőrök szolgálnak a csengeri kirendeltség szakaszán Tóth Kornélia Csenger (KM) — A sorkatonákat hivatásos határőrök váltották fel szeptember elsejétől az államhatár 40 kilométeres, csengeri kirendeltséghez tartozó szakaszán. Az országban már elkezdődött és a tervek szerint 1995 végére befejeződő folyamat mérföldkőnek számít a testület életében. Mit jelent a változás a határőr szolgálatot vállalóknak, s hogyan értékeli a lakosság az újdonságokat? — erről kérdeztük Seres József ezredest, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság vezetőjét. □ Miért köszön el véglegesen a sorkatonáktól a Határőrség, noha hosszú évtizedeken át megbecsült munkát végeztek az államhatáron? — Már a '80-as évek közepétől érződött, hogy új szelek fújdogálnak, s a megcsontosodott módszerekkel, régi, sztereotip megoldásokkal nem lehet egy európai ország határait védeni. A rendszerváltás idején pedig végleg bebizonyosodott, hogy a határőröknek igazodniuk kell az élet változásaihoz. Míg korábban csupán az államhatár őrizete, a határforgalom lebonyolítása és a határrend biztosítása hárult a testület tagjaira, addig ma felsorolni is nehéz, mi mindenben kell szabályszerűen, gyorsan és hatékonyan eljárnia a határőröknek. Kezdve az eddig ismeretlen embercsepészettől, a kábítószer, a lőfegyver, a sugárzó anyag megjelenéséig, hogy a zöldhatáron érkezőkről ne is beszéljünk. Nyilvánvaló, hogy az évente egymást váltó sorkatonákkal nem lehet megismertetni azokat a szakmai követelményeket, amelyek nélkülözhetetlenek a szolgálat becsületes ellátásához. Bár sok-sok éven át dolgoztunk együtt a kiskatonákkal, az élet túllépte ezt a gyakorlatot. □ A napokban szereltek le a sorkatonák, de mi lesz azokkal, akiknek még nem telt le az egyéves szolgálat? — Az, hogy az igazgatósághoz tartozó 11 határszakaszból az elsőn hivatásosok vették át a sorállományúak helyét, nem jelent végleges szakítást. A sorkatonákat a leszerelésig más kirendeltségeken foglalkoztatjuk. □ Jelent-e munkahelyteremtést az átállás? — Igen, s ez az e tekintetben is mostoha helyzetben lévő megyénkben igen nagy szó. Nem mondom azt, hogy a most fölvettek mindegyike azért jött, mert olthatatlan vágyat érez a határőrizet iránt, azt viszont nyugodt szívvel állítom: őszinte, tisztességes szándékkal öltötték fel az egyenruhát. Sok közülük nálunk töltötte a sorkatonai szolgálatát, tehát ismerjük őket, ők meg a magas szintű követelményeket. CJ A határőrökre akkor figyeltünk igazán, amikor Hegyeshalomnál felemelhették a sorompót a keletnémet emberfolyam előtt, s a mi megyénkbe pedig a romániai magyarok érkeztek tömegesen. Noha ez határátlépésnek számít, messze nem igazgatás- rendészeti, hanem politikai kérdés. Számítanak-e a határőrök arra, hogy a jövőben hasonló ügyekben kell fellépniük? — Számunkra az lenne a megnyugtató, ha a megváltozott társadalmi rendszerben, Seres József ezredes jól körülírt tennivalókat bíznának ránk és ezekért felelnénk. Egyebek mellett azért is hivatásos határőrökkel találkoznak a jövőben a határátlépők, mert a fegyveres őrizet, a tiltás mellett inkább a munkánk rendészeti jellegét kívánjuk hangsúlyozni. Azok az állampolgárok, akik turisták, rokonlátogatóba mennek, vagy éppen szeretnének bevásárolni, s nem kerülnek összeütközésbe a törvénnyel, azokat gyorsan, kulturáltan, szakszerűen engedjük át a határon. Aki viszont a bűn útjára tévedt, igyekszünk a nyomára bukkanni és a szükséges lépéseket megtenni. □ Korábban teljesen ismeretlen esetek fordulnak elő, ráadásul nagyobb számban: csempésznek fegyvert, lőszert, radioaktív vagy sugárzó anyagot, nagy értékű gépjárműveket, s mindenekelőtt embert. Felkészültek-e a határőrök a szervezett bűnözés elleni küzdelemre? — A kesztyűt fel kell vennünk, hisz a határ rendjének védelme azt is jelenti, hogy fellépünk a hazai és a nemzetközi csempészbandák ellen. Úgy gondoljuk, hogy a hivatásos határőrök egyrészt a gyakorlatban, másrészt elméletben megszerzik a szakma ellátásához nélkülözhetetlen ismereteket. Bízunk benne, hogy a most beöltözött fiatalemberek közül sokan elvégzik az egyéves alaptanfolyamot Körmenden, s néhányan oklevelet szereznek a Rendőrtiszti Főiskolán, vagy a legmagasabb végzettséget adó Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, vagy más polgári tanintézetben. □ A lakossággal korábban is jó kapcsolatot épített ki a testület, bizonyítja a határőrközség és a határőrváros címek odaítélése. Nem söpörte el a rendszerváltás ezt az elismerést? — Nem a címre, hanem a mögötte meglévő tartalomra helyezzük a hangsúlyt. Régebben egy-egy maroknyi csoport — zömében az életünk iránt érdeklődők — segítették a munkánkat járőrözéssel vagy más módon. Ma azt szeretnénk, ha az egész lakosság mögöttünk állna, hisz eredményes határőrizetet csak szilárd hátország mellett lehet végezni. Jó példa erre, hogy a Csenger környékbeli települési ön- kormányzatok az erkölcsi támogatás mellett szerény anyagiakkal is segítenek, hálásak vagyunk érte. Mi azzal tudjuk ezt viszonozni, hogy a településeken akár közösen járőrözünk a rendőrökkel. Maga a jelenlét is visszatartó erő lehet a bűn- elkövetésnél. S azt is ígérhetem, hogy a hivatásos határőrök szeme láttára nem lehet majd jogsértést, például rablást, betörést, lopást elkövetni. Megbeszéltem a nejemmel és elvállaltam Ez az utolsó lehetőség a változtatásra 35 éves korban • Kitörölni öt hónapot az életből Csenger (KM) — Eddig őrsnek hívták, szeptember elsejétől kirendeltség a neve. Jó néhány tiszthelyettesnek ez volt élete első munkanapja a gyakorlóruhában. Vajon milyen tervekkel, álmokkal öltötte fel a mundért a technikus, az anyagbeszerző, a munka nélkül maradt már nem kezdő, de még nem nyugdíjhoz közeledő családapa? Erről beszélgettünk a kirendeltség vezetőjével, Tomsics Sándor századossal, Tóth Endre törzsőrmesterrel és Kapitány Sándor törzsőrmesterrel. Tomsics századosnak a gyermekkorából származó élményei nem szívderítőek. Édesapját 1957-ben főhadnagyként szerelték le a határőrségtől, s csak a rendszerváltással szolgáltattak igazságot neki egy őrnagyi rendfokozat és az erkölcsi rehabilitáció formájában. Ha szóba került otthon a munkája a pályaválasztáshoz közeledő fia előtt, csak óvta a határőrségtől. A bot- paládi fiú villamosipari technikumban végzett, majd 13 esztendeig Fehérgyarmaton kereste a kenyerét. Katonának a nyírbátori határőrökhöz sorozták be, 24 hónapra. Szakaszparancsnok lett belőle. Közben fordult a világ. Tomsics Sándor már mást tapasztalt, mint emberöltővel korábban az apja. Megnősült, gyereke született, de a lakása még nem volt a családjának. A határőrök örömmel vették a jelentkezését, alaposan kiismerték a két év alatt a fiatalembert. A felderítő alosztályra osztották be, Tiszabecsen, Ti- szakóródon rótta a kilométereket a zöld határon. — Magával ragadott a határőr élet romantikája. Igaz, különösen eleinte, nehéz volt, Tóth Endre de valahogy a természetben szabadnak éreztem magam. S tudtam, nagyon sok múlik rajtam a határon. Azon, hogy elég szemfüles vagyok-e, hogy értem-e a szakma csín- ját-bínját. A gyakorlat mellett igyekeztem az elmélettel is lépést tartani, elvégeztem a Rendőrtiszti Főiskola igazgatásrendészeti szakát. A romániai forradalom évében minden addigi rekordot megdöntött az illegálisan bejövök száma: egy év alatt 2870 ember útját rendezgettük. Nagyon várjuk a törvényi szabályozást, mert még mindig egy 1974-es Minisztertanácsi rendelet alapján dolgozunk, amelyet jócskán túlhaladt az élet. Kellene a rendőrségi törvény, az idegenrendészeti törvény, s csak reményünk van rá, hogy a legmagasabb szintű szabályozás jogi keretei közt végezhetjük a Kapitány Sándor felelősségteljes tevékenységet. Tóth Endre törzsőrmester a tyukodi tsz-ben szerelte az autót, szerezte be a szükséges anyagokat, de amikor két kft. is kivált és az életük elbizonytalanodott, a gépjárműtechnikus is sötétebb színben látta a jövőt. Egy szép napon összefutott régi iskolatársával, Tomsics századossal. Szó szót követett és a kétgyermekes családapa eljátszott a gondolattal: ő, mint határőr... — Jó néhány álmatlan éjszakát beszélgettünk át a feleségemmel erről. Ő, mint általában az asszonyok, irtózott a fegyvertől, féltett engem és bizonytalannak látta az igen nagy lekötöttséget jelentő szolgálatot. Én úgy láttam, 35 évesen ez az utolsó lehetőség, amíg változtathatok, ha nem akarok munkanélküli lenni. A rendet, a fegyelmet egyébként Tomsics Sándor Balázs Attila felvételei is az élet egyik pillérének tekintem, így nem kellett megtagadni korábbi önmagamat a beöltözéssel. Kapitány Sándor törzsőrmester öt hónapot szívesen kitörölne az emlékezetéből. — Fehérgyarmaton könyvelői, statisztikusi, vállalattervezői szakon érettségiztem, de a környéken nem találtam még állásajánlatot sem. Apám családjában egyébként is több katonatiszt van, a határőrség közelsége hozta a döntő elhatározást: megpróbálom én is. Nyugodt családi és munkahelyi háttérrel a legnehezebb feladat megoldása sem lehetetlen. Jegyzet _________________________ Hangsúlyváltás Tóth Kornélia y egyes érzelmekkel fogadták a hírt a határőrök, hogy rövidesen valamennyien a testület tagjaiként róják a kilométereket a határnak mondott képzeletbeli vonal közelében és vigyázzák a határforgalom rendjét. Hisz amíg sorállo- mányúaknak adhattak parancsot egy feladat végrehajtására, nemigen számíthattak ellenvéleményre. Most viszont a parancsnoknak is váltania kell a stíluson, a hangnemen és a munkamódszeren, hisz kollegáival beszél. S nem is a tisztességes hang megtalálása a cél, hisz azért ezzel nem volt baj korábban sem. A lényeg az, hogy sokrétű, összetett, korábban elképzelhetetlennek tartott, csak a filmekből látott akcióknak lesznek, lehetnek részesei a hivatásos határőrök. S ha eddig egymásra utalt munkát végeztek, most százszorosán is igaz a megállapítás, mivel a nemzetközi terrorszervezetek, a csempészetre „szakosodott" bandák kifinomult módszereket választanak a nyílt erőszak helyett. Szóval, tanulhat a határőr elméletet is, gyakorlatot is, hogy a tiszta szándékkal átutazó állampolgár a lehető legkevésbé észlelje a határőrök ténykedését. Átjárható határokat sürgetnek a politikusok, aminek igazán örülnének a testületben is. Csakhogy a régiók egymáshoz kapcsolódását mifelénk már nem annyira a politikai szakadék, mint inkább a gazdasági különbség nehezíti. A szomszédos országok kereskedelmét, szolgáltatását, kulturáltságát, oktatását, egészségügyét, a lakosság fogyasztását, egy szóval életszínvonalát fényévekben mérhető távolság választja szét. S amíg ezek a különbségek falként magasodnak a nemzetek előtt, addig a határ őrizete is más tartalmat hordoz, mint a nyugati demokráciák piac- gazdaságra épülő rendszerében az ott élők ezt megszokták. Az állam határán Vigyázó szemek pásztázzák a szatmár rónát: nincs- e gyanús mozgás a környéken? A kollegákkal rádión tartják a kapcsolatot a járőrök, s ha a helyzet úgy kívánná, egységesen lépnének fel a rossz szándékkal közeledőkkel szemben Eligazítást tart a hadnagy: ki milyen feladatot old meg a számára kijelölt határszakaszon, s hogyan érik el egymást, ha szükséges Kora reggel Ilyen tömeg várt belépésre egész nyáron a csengersimai határátkelőnél. Igen sokan érkeztek gyalog a túloldali falvakból. Egy gyors bevásárlás után néhány órával később már igyekeztek haza. Szeptember elsejétől autóbusz viszi a bevásárló turistákat a román és a magyar határátkelő között. Katona Gyula felvétele
