Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-06 / 207. szám
1993. szeptember 6., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Hogy unokáink is élhessenek Vajon a levegő szennyezettsége milyen folyamatokat indít el, milyen betegségeket okoz? Az oldatok vizsgálata a levegőhigiénes laboratóriumban Harasztosi Pál felvétele D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — A levegőszennyeződés nem ismer határokat, az emberi egészségre és a környezetre egyaránt károsan hat. Az egész világ problémája ez! Amerikában és a fejlett társadalmakban azonban tudják, mit szívnak be, addig a legtöbb országban nincs olyan mérőeszköz, amely légszennyezés mérésére alkalmas lenne. Az információk és a kutatások mai eredményei azonban arra sem elegendőek: tudjuk, milyen folyamatot, betegséget indít el szervezetünkben a szeny- nyezett levegő, melyet nap mint nap belélegzünk. Megyénk levegőjének állapotáról Kovács Zoltánná, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat kémiai laboratóriumának osztályvezetője elmondta, hogy — a vizsgálataik alapján — elfogadhatónak minősíthető. Az intézet a levegő imissziós szennyezettségét, a légtérben eloszlott káros anyagok meny- nyiségét vizsgálja. Van egy másik terület is, az emissziós mérés — például egy gyár, gépkocsi által kibocsátott szennyezettség mérése —, amely azonban a környezetvédelmi felügyelőség hatáskörébe tartozik. Az országban 1970-től építették ki azt a hálózatot, amely adott helyen, meghatározott szabvány szerint vizsgálja a levegő szennyezettségét. A rendelet azt is előírja, hol kell ezeket a készülékeket elhelyezni: város centrumaiban, lakótelepen, ipari körzetben... A szakemberek így kapnak egy reális összképet. Á megyében 18 ilyen műszer van. A WHO nemzetközi szervezet, valamint az Országos Közegészségügyi Intézet határozta meg, mit érdemes mérni. A vizsgálatok központjában a kén-dioxid áll, melyet elsősorban ipari cégek bocsátanak ki, de fűtéskor a füstölgő kémények is nagy mennyiségben „fertőzik” a levegőt. A nitrogén-dioxid szintén az iparból, valamint a forgalomból származik. A levegő kéndioxid és nitrogén-dioxid tartalma határérték alatt van, a megye ebből a szempontból tisztának tekinthető. A mérések átlageredménye elfogadható, azonban vannak időpontok, mikor magasabb a szeny- nyezettség. A kémiai laborban elemzik a levegő ülepedő-, valamint szállópor tartalmát is. Ezt hetente egyszer mérik Nyíregyházán, a bíróság épülete előtt. A szállópor sajnos határérték feletti. A porhoz hozzákötődnek különböző vegyi szennyeződések, melyek a légzéskor bejutnak az emberi szervezetbe, az pedig kiszámíthatatlan, milyen betegségeket okoznak. Vizsgálják még az ólom és szénhidrogén mennyiségét is. Az ólom szintén magasabb a megengedettnél, amely többek között idegrendszeri problémák elindítója. Ennek a mérésére is — az egész megyében — csupán egy helyen van lehetőség. Kovács Zoltánná és munkatársai — önszorgalomból — a levegő formaldehid tartalmáról is kimutatásokat készítenek. Ennek a vizsgálatát a OKI nem követeli meg, azonban veszélyességére tekintettel elemzik ezt a területet is. A formaldehidet ugyanis rákkeltő anyagként tartják nyilván, amelyből több van a kelleténél. A megyében lévő imissziós mintavevő készülékek arra alkalmasak, hogy előrejelzéseket adjanak a levegő szeny- nyezettségének mennyiségéről. Azt, hogy ma milyen a levegő állapota, nem tudják megmondani, ugyanis a rendelkezésükre álló műszerek segítségével csak 2-4 hét késéssel készül el az eredmény. Budapest és általában az ország többi részén már korszerű felszerelések vannak, ebből egy darab körülbelül 10-15 millió forintba kerül. Az intézet valószínű, erre anyagi fedezetet az államtól nem kap, oldja meg az önkormányzat. Azonban kevés áldozatot hozunk önmagunk megmentéséért, reméljük a természet erősebb áz embernél és törvényei nem engedik felborítani a biológiai egyensúlyt. Kilencvenötmillió forint megyénknek Nyíregyháza (KM - N. L.) — A munkaügyi kormányzat az utóbbi időben több intézkedést hozott a pályakezdő fiatalok érdekében, a hátrányos helyzetben lévő térségek foglalkoztatási gondjainak enyhítésére. Megyénk milyen összegekre számíthat ? — kérdeztük Juhász Gábort, a megyei munkaügyi központ igazgatóját. Az igazgató elmondta, a kormányzat a hátrányos térségekben gyorsítani akarja a gondok orvoslását. A Foglakoztatási Alapból erre a célra országos szinten elkülönítettek egy 1,3 milliárd forintos keretet. Az arányok elosztásáról döntött a minap a Munkaerőpiaci Bizottság. A döntés értelmében 200 millió forintot a pályakezdő fiatalok képzésére, illetve munkába állításának elősegítésére fordítanak. Ebből az összegből megyénk 16,6 millió forintot kapott. A szakemberek most dolgozzák ki: miként lehetne optimálisan felhasználni a pluszként kapott összeget. Egy elképzelés, illetve egy terv szerint több szabolcs-szatmárberegi fiatal munkába állhatna, s egy darabig a bérét az említett plusz keretből fizetnék, ezzel tehermentesítenék a munkaadókat. Az 1,3 milliárd forintból 300 millió forintot fordítanak a hátrányos rétegek felzárkóztatására. Az elosztásnál a megyékben élő tartós munkanélküliek számát vették figyelembe. így megyénk 28,7 millió forintot kapott a 300 millióból. Az összegből a tartós munkanélküliek, a megváltozott munkaképességűek és a munkanélküli-járadékban már nem részesülők foglalkoztatását, munkába állítását segíthetik elő. A Foglakoztatási Alap felhasználását felülvizsgálta a Munkaerőpiaci Bizottság. Újrafelosztást határoztak el a bizottság tagjai, így megyénk az alapból pluszként kapott még 49,8 millió forintot. Á megyei munkaügyi tanács a soron következő, szeptemberi ülésén dönti el, hogy az eszközrendszereken belül az igényeknek megfelelően milyen arányban kerüljön elosztásra a csaknem 50 milliós keret.--------------Tárca— j j ál’ istennek, hogy véget LL ért a szabadság! — sóhajtott fel, amint belépett a munkahelyére. Pár hétig volt csak otthon, de jobban elfáradt, mintha reggeltől estig dolgozott volna. Soha nem gondolta volna, hogy egy nyolc hónapos kisbaba ennyire fárasztó tud lenni. Ha valami miatt sírt az apróság, sietett megvigasztalni, ha pedig semmi nesz nem jött a kisszoba felől, akkor pedig az volt a gyanús. Mivel a kiságy szűk teret jelentett a babának, gyakran átvitte a másik szobába, hogy kedvére játszhasson. Csakhogy a kis huncut hamar megunta a játékait, jobban vonzották a virágok, a fémasztal ezüstösen csillogó talpa. Kúszott, mászott a kicsi, minden erejét összeszedte, hogy eljuthasson a számára oly titokzatos tárgyakhoz. Hiába szóltak rá, hogy nem szabad, a nevét hallva ránézett szüleire, szája nevetésre húzódott, s már „ spurizott’’ is tovább. Shaaz apja nem kapta el időben, egy pillanat múlva már élvezettel vájkált a virágföldben. Az etetések is „kétemberesek” voltak, szükség volt az apára, az anyára is, hiszen a baba mindennel foglalkozott, legkevésbé az étellel. Még csak egy jót sem tudott aludni a szabadság alatt, hiszen reggel hatkor a kicsi már ébresztette őket. Ha még csak reggel ébredt volna fel! Az első időszakban minden éjjel két-három óránként felsírt a baba. Hiába olvasta át a szakirodalmakat, nemigen talált választ a problémára. Gondolt az éhségre, a nagy nyári melegre, míg végül arra a megállapításra jutott: kicsi az ágy, s az álmában forgolódó gyermek gyakran megüti magát. Nem volt mit tenni, a padlószőnyegre ágyaztak meg a gyermeknek. Hiába barikádozta azonban körül párnákkal, hajnalra a radiátor alatt szuszogott a kicsi. „Rosszkutya’’ — mondogatták a szülők, ám a nagyik leintették őket: nem rossz az, hanem eleven. „Vajon kire ütött ez a gyermek?" — tették fel oly sokszor a kérdést. „Lehet, hogy elcserélték a kórházban?" A barátoktól kaptak kölcsön egy járókát, hogy abban semmi rosszat nem tud csinálni a kicsi. Am alig hagyták magára, hangos visításra figyeltek fel. A baba a kezét addig tekergette a járóka hálójába, míg a zsinór teljesen elszorította az ujját. A telefon csörgése repítette vissza a jelenbe, s hirtelen a féltékenység lett úrrá rajta. O itt a hivatalban iratokat rendezget, egész nap a számítógép monitorját nézi, a felesége pedig részese lehet a „rosszaság" minden mozdulatának, minden mosolyának, gügyögésének. Még csak pár órája jött el otthonról, de már hiányzott az örökösen mozgó „üldögélő bájosság”. Ö sszeszedte minden bátorságát, s bekopogtatott a főnökéhez, hogy fejfájásra hivatkozva hazakéredz- kedhessen... M. Magyar László A „rosszkutya” Nézőpont) Szállás az ólban Balogh Géza M ost, hogy beköszöntött a rossz idő, minduntalan arra gondolok, vajon hogyan alusznak az én újdonsült székely, meg román barátaim. Idénymunkások ők, s valahol Szabolcs meg Hajdú határán ismerkedtem meg velük paprikaszedés közben. Még a nyár derekán érkeztek, bekóborolták a fél Tiszántúlt, s végül kikötöttek egy hajdúsági községben. Egy ottani vállalkozó fogadta fel őket, aki Szabolcsban kertészkedik. Ötszáz forintot fizet nekik naponta, s végső soron mindenki elégedett. A vállalkozó potom pénzért jut napszámoshoz, ráadásul adót sem kell fizetnie, a Romániából jöttek pedig az ottani viszonyokhoz képest degeszre keresik magukat. A legjobban azonban mégis azok járnak, akik szállást adnak nekik. Már ha szállásnak lehet nevezni azokat az ólakat, istállókat, ahol éjszakánként meghúzzák magukat. Van olyan porta, ahol tíz-tizenöt vendégmunkás alszik, fejenként száz forintért. A gazdának nincs semmi dolga, csak lehint egy ölnyi szalmát a földre, s naponta zsebre vágja az ezerötszáz forintját. Akár címmel is szolgálhatnék, ám hosszas töprengés után mégsem teszem. Annak ellenére, hogy ezzel végső soron saját magamat is megkárosítom, hiszen az államkasszába befolyt adókból néhány fillér azért engem is megillet. Nem a kertészt, s különösen nem a szállásadót sajnálom persze, ők igencsak megérdemelnék, hogy valaki a körmükre nézzen, de ha kiadjuk őket, akkor fülön csípik a vendégmunkásokat is. Ha lebuktatjuk az adócsalót, kiseprűzik az idénymunkásokat is. E helyzet persze tarthatatlan, még ha most titokban is tartjuk a konkrét helyszínt. Annál is inkább beszélnünk kell róla, mert előttünk a nagy őszi betakarítás, s biztosak lehetünk benne, napokon belül százak és százak jönnek majd át a határon, hogy a szabolcsi almáskertekben találjanak munkát. A mi nem baj, így van ez sokfelé Európában, de ott törvények, rendeletek szabályozzák mindezt. S ellenőrzik azok betartását. Amúgy európai módon. Nemzetközi kézműves-kiállítás nyílt szeptember 4- én a művelődési központ szabadidős termében Harasztosi Pál felvétele Kommentár Húskoreográfia Máthé Csaba A koreográfia ezúttal sem változott. Elég volt halványan érzékeltetni a leendő áremelést, egy pici gyomorideget vinni az emberekbe. A hatás frenetikus volt és azonnal keményebben fogott a toll, még újabb forintokat tettek rá az árra. Az indokok természetesen most sem változtak: a csökkenő belföldi vásárlóerő, a felvásárlási árak növekedése, a szigorú exportfeltételek, a nyugat-európai országok szankciói. Ugyanezeket el lehet mondani a gyümölcsre, a zöldségre, a konzervre, a búzára, a tejre, szóval a ' teljes élelmiszer skálára. És elmondják, bedobják a lehetőséget, majd azzal az indokkal, na ugye megmondtuk, egy hét múlva árat emelnek. Akaratlanul is ez a legjobb reklám a húsmentes étkezésnek, hiszen a szombati megszokott tenyér alakú rántotthúsból egyszer csak az ujjnyi vastag panír fog megmaradni. Az, hogy a vásárlók már csak egy-két szelet karajt vásárolnak, vagy a combnál kidekázzák a mennyiséget és még véletlenül sem engedik meg a hentesnek, hogy akár pár dekával több legyen a lemért mennyiség, nem sokakat érdekel. Egy ismerősöm nyilatkozta nem is olyan régen, hogy jobban szereti a sűrű fillért, mint a kevés forintot. Valahogy ezt a szlogent követhetnék a gyártók is, hiszen manapság egyre jobban kettészakad a mezőny. Egy szűk réteg az exkluzív kiszerelésű, változatos, ízletes újdonságokat keresi, a többiek anyagi helyzetüket figyelembe véve megmaradnak a pa- rizernél. j T tóbbi is egyre vékony- (_/ kára sikeredik, sokszor a kenyéren lévő vajat jobban lehet látni, mint a rajta lévő szalámit. A következő koreográfia? Jönni fog...
