Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
Aktuális kérdések Remény és derű a színházban rioQ * Balázs Attila felvétele Nagy István.Attila Nyíregyháza (KM) — Mostanra már megkopott az újdonság varázsa, Verebes István, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója félig- meddig otthonosan érzi magát Nyíregyházán. Sok emberrel megismerkedett, őt is sokan megismerték. Szeptember elején arról beszélgetünk, milyen helyzetben van a színház, s mit várhat az „ezerfejű Caesar”, a néző a hamarosan megkezdődő új évadtól. — Nagyon izgalmasnak tartom a színházkezdés pillanatát. Magát a működés lendületét, és, hogy hamarosan a közönség előtt is szélesre tárulnak az ajtók, s megkezdődik a szezon. Kíváncsi vagyok a felkért rendezők munkájára, és persze a saját teljesítményemre is. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a nekem szóló felkérésben benne volt az is, amit az elmúlt huszonöt évben csináltam. De pontosan tudom, hogy mindaz most érvénytelen. □ Miért? — Korábban csak egyetlen produkcióra kellett koncentrálnom, könnyebb volt minőséget létrehozni. Most viszont egy egész társulat munkáját kell irányítani, úgy, hogy az érték végig, az évad egészében megjelenjen. □ Senki se születik igazgatónak... — Tulajdonképpen egyelőre csak örömöm van a munkában. Ez az úgynevezett színházirányítás lényegesen egyszerűbb, mint gondoltam. Megfelelő erkölcsi kondíció kell hozzá, humanizmus, türelem, a hiúságnak és az önhittségnek a kiűzése a lelkűnkből, valamint a gondok azonnali megoldására való készség. □ Megváltozott-e az életed azóta, hogy direktor lettél? — Nagyon. De nem azért, Verebes István mert eljöttem Budapestről, hiszen a fővárosba csak akkor megyek már, ha nagyon muszáj. Ott vagyok fél napot, fejvesztve menekülök haza, nyíregyházi otthonomba. Itt több a szabad időm, mint Pesten volt. Biciklizek, úszom, pihenek, emberekkel találkozom. Jól esik a pesti hajsza után lecsendesedni. Szép a város, s a megyében is akárhová megy az ember a szépséggel, a magától értetődő egyszerűséggel találkozik. □ Hogyan sikerült az új évad előkészítése? — Szerencsére volt idő az előkészítő munkára, ezért, ha nem úgy sikerül majd valami, ahogyan elterveztem, senki mást nem okolhatok csak magamat. Örömmel mondhatom, hogy az előző igazgatóval, Csikós Sándorral a lehető legtökéletesebb volt az együttműködésünk, minden segítséget megadott ahhoz, hogy az évadunk idén sikeres lehessen. □ Azért nem árt, ha a tervekhez rendelkezésre áll a pénz is. — Színházban a pénz sohasem lehet elég. Mi most folyamatosan felújítjuk a klubunkat, jövőre szeretnénk rendbehozni a színészházat is. Sikerült változtatni a színészfizetések alacsony színvonalán. Jelenleg a 3.-4. helyen állunk a vidéki színházak tekintetében. Korábban a nyíregyházi színészek voltak a legrosszabbul megfizetve. A mai eredmények a megyei és a városi ön- kormányzatoknak köszönhetők. Mindkettő áldozatosan segíti a színházat, s bizton remélem, hogy ez így marad a jövőben is. Örülök, hogy a színház nincs kiszolgáltatva semmilyen politikai érdeknek. A mi dolgunk az, hogy jó színházat csináljunk. □ Mégis, milyet? — Az biztos, hogy a mostani évad elkerüli a botrányos politikai, ideológiai konfliktusokat. Társadalomkritikája csak az emberi portrékon keresztül jelenik meg. Az emberben vizsgálja a világot, s nem a világban az embert. Úgy gondolom, hogy napjainkban a színháznézőket nem érdekli a polémiákkal megterhelt társadalomelemzés. Derűt és reményt várnak a színháztól. Persze, nem elégedhetünk meg olcsó megoldásokkal, ebben a színházban — szándékaim szerint — nem lesz helye a felszínességnek, az ízléstelenségnek. □ Minden próbálkozást a közönség igazol vissza. Milyen helyzetben van ebből a szempontból a színház? — Tavaly mindössze 2300 bérletesünk volt. Hol van ez az eddigi legmagasabb, nyolcezres csúcstól? Szeretnénk elmozdulni, s még ebben az évadban elérni a négyezret. Optimista vagyok. Bízom a közönségben, mert ha mi meggyőzőek vagyunk és leszünk, akkor nem fog elkerülni bennünket. Az előadásokkal kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk a figyelmére és a sze- retetére. Számomra éppen ezért nem a bemutató az igazi ünnep, hanem a naponkénti előadás. □ Új műsorhoz új férfi kell... Mit őriz meg az új vezetés a színház múltjából? — Az irányítás eddigi szerkezetén változtattam, úgy gondolom, mára ésszerűbb lett. A színház műszaki része kitűnően dolgozik, igazából ott sem kellett rendet csinálni. □ Mi várható a következő néhány hétben? — Szeptember 24-én évadnyitó gálaest lesz a színházban. A megyéhez és a színházhoz kötődő művészek lépnek majd fel, többek között Hegedűs D. Géza, Voith Ági, Cserhalmi György, Szakály György és mások. Jelen lesz a három volt igazgató is. Másnap az Othello kerül színre. Október másodikán a Sanda bohóccal a gyerekeknek szeretnénk örömet szerezni, míg nyolcadikén a Krúdy Kamaraszínházban Mrozek Tangóját láthatják a nézők. Október harmincadikén lesz a Pippin bemutatója, másnap pedig a most alakuló művészkör első rendezvényére kerül sor. Ezen a napon a megye jeles művészei, kreatív értelmiségiek a közönséggel találkoznak. Lesz koncert, tárlat, irodalmi est, vita, tóksó. Színháztörténeti kiállítás nyílik az emeleti előcsarnokban, amely az épp százéves nyíregyházi színház tárgyi emlékeit mutatja be. A TARTALOMBÓL: • A kaszinó, az álmok kapuja • Thália templomát ékesítette • Szilvaaszalás kisari módra • A szlovákiai nemesítő r n KM galéria fytyjytóza eCBépzeCBetetíen Bizonyos jeC- Jellegzetesen Bozzá tartozó szeméíye^ ttéC- BüC, mint amilyen soBunBjsmerőse, ZsáBZoltán volt. (Budapesten született 1917-Ben, (Afyíregy- Búzára a Bét évi BatonásBpdás és Hadifogság után a BúgáBoz jött, s itt telepedett le. Bár a fényképészet nem volt az eredeti, tanult mestersége, szívesen fotózgatott, majd vizsgát tett a szakmáiéi, s főBivatású fotósként működött. (Különös érzékenységű szociofotósa volt személy élen a városnak és a megyének megörökítette a múlt emlékeit, az építkezéseket, számos dokumentumértékűfotográfiát Hagyva az utókorra. 1KépeiBóla közelmúltSan látBattunkkiállítást a Városi (jalériálan, most pedig a (jalériagondozásálan egy kiadvány jelenik meg ez év őszére a nyíregyHázi fotós munkáilól Z^áí^ZoCtánfotói Csarodai templom 1973 A meggazdagodás anatómiája AT agyon elcsendesedett 1V mindenki a gávavencsel- lői takarékszövetkezet csődje körül. Egy hangot sem hallani arról a vállalkozóról, aki személyszállító járműként értékesítette a külföldről behozott haszonjárműveket, így a vámon és az áfa visszaigénylésével tetemes összeget tett zsebre. Csak találgatnak az emberek, mi van azzal a vállalkozóval, aki négyszázmilliós kölcsön felvételéhez fiktív bizonylatot adott fedezetül. Pedig naponta láthatjuk a gávai hitelmilliókból épített lakások gazdáit, akiktől egy forintot sem kért még senki, a milliók nekik kamatoznak, miközben a betétesek némelyike koldusbotra jutott; naponta lenézően mosolyog sokmilliós kocsijából, aki dedós módszerrel ültette fenékre—tételezzük fel a legjobbat — a jóhiszemű bankot. Hogy van ez nálunk? Milyenek itt a törvények, ha büntetlenül lehet kft.-két alakítani, a pénzt egyikből a másikba he- lyezgetni, s akik munkájukat, terméküket, pénzüket adták, üres zsebbel futhatnak az igazuk után? Ha nem is ilyen egyszerű a dolog, sok az igazság ezekben' a feltételezésekben. Mert kétségtelen, hogy sok vállalkozás az őt körülvevők csődje miatt válik fizetésképtelenné, jut a felszámolás sorsára, ám kialakultak már azok a trükkök is, amelyekkel szépen ki lehet bújni a hézagosra formázott törvény paragrafusai között. Lehet, hogy valaki túlvásárol, túl nagy üzletbe vág, eladogat, s nem biztos, hogy utána lehet nyúlni. De az is lehet, hogy már építgeti a jövőt, van egy jegyzett tőkéje, mondjuk egymillió, azzal felel a tartozásaiért, a forgalma meg eléri a százmilliót, s ha baj van, csak az egymillióval kell helytállni. A dörzsöltebbek módszeresen készülnek fel a nagy játszmára és nem egy nagy vagyonú és a bűncselekmény fogalmát kimerítő felszámolásba mennek bele. Nagy értékű lízingszerződéseket kötnek járművekre, szuperokos számítógépekre és nem az utolsó pillanatban rámolják ki a céget — mert a felszámoló egy évre visszamenőleg megtámadhatja a szeződéseket —> hanem amikor a vagyont érő berendezések futamideje lejárt, megveszik a kft tagjai, vezetői, kivárják az egy évet, addig úgy ahogy talpon maradnak aztán kezdődhet a felszámolás, csak már nincs mit támadni. Hogy a példánál maradjunk: a gávavencsellői takaréknál elhelyezett pénzek visz- szaszerzésére nem sok esély látszik. Ha elkészül a mérleg és kiderül, mennyi pénz teremthető elő, akkor lehet megállapítani, hogy mivel az eltűnt összegnek például csak a húsz százaléka van meg, a betétben elhelyezett összegnek is csak 20-20 százalékát kapják vissza a károsultak. Mert a sorrendben a magánszemélyek követelése a negyedik helyen áll. (A Szabolcs Cipőgyár hitelezői kb. 5 százalékát kapják követelésüknek). A jogszabálynak differenciálni kellene, hogy valaki azért került csődhelyzetbe, mert egyértelműen rosszul gazdálkodott, vagy mások csődje miatt jutott ebbe a helyzetbe. (Pl a Vertical-t a kintlévőségei miatt kell felszámolni, pedig eredményesn gazdálkodott volna). Ezt nem kellene jogkövetkezményekkel sújtani, más lehetne a megítélése azzal szemben aki felhalmozott egy csomó tartozást, miközben kintlévőséget alig tud felmutatni. Joggal kérdezhetjük: miért nem indul eljárás? Miért nem emelnek még vádat sem ilyen ügyben? Mert annyi helyen ki lehet bújni alóla és csak az eredménytelen ügyészi tevékenységek számát szaporítaná. Ahhoz már nagyon primitíven kell elkövetni az ilyen cselekményeket, hogy alkalmasak legyenek vádemelésre. Aki csak egy kicsit is dörzsölt, nincs büntetőjogi fenyegetettség, mert ilyen bűncselekmények miatt nem indul eljárás. j j a valaki tönkretett két- [1 három kft.-t, hiába állnak otthon a milliók, a bíróság akkor is tehetetlen. Mert az otthoni pénz magánvagyon, nem a cég vagyona. És akit becsaptak, az a kft.-t perelheti, amely korlátolt felelősségű, csak a bevitt vagyonával felel. A károsult meg látja, hogy sok milliós kocsin furikázik és röhög a szemébe annak a szegény özvegynek, akinek az egész évi munkája bérét nem fizeti ki. •Remélem ez nem magánvélemény! 9t/£a^áivüéCemény Balogh József
