Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
1993. szeptember 4., szombat Kelet-Magyarország 3 Nem csak a költségvetésből Interjú az expo előkészületeiről Barsiné Pataki Etelkával, a világkiállítás főbiztosával A megyébe látogatók közül sokan felkeresik majd a tákosi templomot Elek Emil felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — A Világkiállítási Programiroda harmadik nagy vidéki rendezvényének az elmúlt hét végén Nyíregyháza volt a színhelye. Az expo előkészületeiről, az idei munkákról Barsiné Pataki Etelka, a világkiállítás főbiztosa tájékoztatta az érdeklődőket, tartott sajtótájékoztatót, majd válaszolt kérdéseinkre. □ Kérem főbiztos asszonyt, adjon rövid képet a jelenlegi helyzetről. — A legfrissebb adatok szerint huszonöt ország jelezte eddig részvételi szándékát abból a 185-ből, ahová az ENSZ és különböző missziók segítségével eljuttattuk a miniszter- elnök által aláírt meghívólevelet. Mi negyven-negyvenöt ország részvételére, tíz-tizenöt millió közötti látogatóra számítunk. □ Ön nagyon bizakodó, de azt tudnia kell, hogy az ellenzékipártok nem akarták az expót. Mi történik akkor, ha az ellenzék jut hatalomra? — Én nagyon törvénytisztelő ember vagyok, s ráadásul módfelett hiszek a demokráciában. Az expo kapcsán soha nem bocsátkoztam választási jóslásokba. Egyébként a legitimen megválasztott magyar parlament meghozta azt a döntését, hogy legyen expo, és a legitimen megválasztott magyar miniszterelnök aláírásával a világ összes országába eljutottak a meghívók. Azt hiszem, ez magáért beszél. Nem lehet mindig és mindent újra megkérdőjelezni. Az a véleményem, hogy ha a választások után az új kormány meg fogja tárgyalni az expo kérdését, akkor ezeket a körülményeket mindenképpen mérlegelnie kell. □ A minap a televízióban hangzott el: van olyan terv is, amely négy hónapja vár engedélyezésre. Nem lehetséges, hogy az expót ellenző erők így akarják késleltetni a megvalósítást? — Nem egy, hanem sok létesítményünk vár telekhasználati engedélyre, és nagyon sok hatósággal kell egyeztetni. Mivel a puding próbája az evés, a közműveknél elindítottunk egy eljárási folyamatot, hogy lássuk: mennyi időt vesz igénybe, függetlenül attól, hogy vannak hivatalos előírások egy-egy engedély elbírálására. Azt a következtetést vontuk le — miután öt-hat esetben hónapok óta várni kell —, hogy összehívjuk ezeket a hatóságokat, és megbeszéljük, hogyan lehetne az eljárást felgyorsítani. E pillanatban egyetlen lehetőséget látok a problémák elkerülésére, ez pedig a jó szó. Ha ez nem segít, akkor tovább kell gondolkodni a megoldáson. Mellesleg az expo nemzeti ügy, függetlenül attól, hogy választások lesznek Magyarországon. Azok a jogi kötelezettségvállalások, amelyek a kormány és a parlament által megtörténtek, mindenkit köteleznek. □ Milyen lehetőségei vannak a vidéknek az expóhoz való kapcsolódásra? — A megyéknek jó lehetőség kínálkozik az egyetemi épület földszintjén a bemutatkozásra. Ezen kívül az építészek a magyar pavilon elé hét tájházat terveztek, amelyek az ország hét gazdasági, földrajzi egységét szimbolizálják. Erre még az idén meghirdetjük a pályázatot. □ Mennyien pályáztak ebből a régióból az expo kiegészítő programjának rendezésére? — Hajdú-Biharból és Debrecenből 73, Szabolcs-Szat- már-Beregből és Nyíregyházáról 43, összesen 116 pályázati csomagot vettek ki az érdeklődők. Eddig harminc regisztráltatta magát, Hajdú-Biharból és Debrecenből 22, innen 8. A második forduló alapján szerződéskötésre egy- egy esetben került sor, hat pályázatot átdolgozásra javasolt a zsűri. A Szabolcsból elfogadott pályázat címe a folyók, falvak találkozása. Egyébként mindkét megye a készülődés stádiumában van. Azért szeretnénk minél hamarabb tisztán látni, hogy ezek a rendezvények is bekerüljenek az információs rendszerbe, így külföldön is reklámozni tudjuk azokat. □ Korábban arról volt szó, hogy a beruházások többségét vállalkozók pénzéből valósítják meg, most úgy hallani, hogy kevés a vállalkozó. Ezek szerint mégis a kincstár pénzéből lesz az expo? Egyáltalán mennyibe kerül a világkiállítás? — A költségvetés körülbelül egymilliárd dollár. Ennek 31 százaléka az állami támogatás. A többit az expo bevételeiből, ingatlanértékesítésből, privatizációs bevételekből és állami kötvénykibocsátásból szeretnénk fedezni, tehát nem kincstári pénzről van szó. Azt kell látni, hogy az expo maga is egy vállalkozás. Egyik része éppen az, hogy eljön ide negyvenöt ország. Nekünk kötelességünk megépíteni a pavilonokat, s ez már egy következő vállalkozás. Szeretnénk úgy megépíteni a pavilonokat, hogy azokat elbontás után újra lehesssen hasznosítani. Nemsokára felkérjük a pavilonok építésére pályázó termékgyártókat: olyan ajánlatot tegyenek, amiben vállalkoznak a másodlagos hasznosításra is. □ A külföldi vállalkozókról is alig-alig hallani, pedig arról volt szó, hogy majd özönle- ni fognak ajánlataikkal... — Tévedés, mert folyamatosan bombáznak bennünket külföldről is, de mi a magyar vállalkozóknak szeretnénk elsősorban lehetőséget adni. Azt szeretnénk, ha az expo élelmiszerrel való ellátására is magyarok jelentkeznének, mellesleg azért adtuk el az első két telket magyar vállalkozóknak — amiért sok bírálat ért bennünket —, mert a külföldiek bizalma akkor nagyobb, ha látják, hogy nemcsak velük akarunk dolgoztatni, hanem a magyarok is befektetik ebbe a vállalkozásba a pénzüket. □ Mennyi lesz a belépő ára? — Tizenegy dollárt számoltunk. Ez nem drága. Sevillában negyven dollár volt. □ Valamit a kabaláról is. Nem egészen érti a közvélemény mi olyan csodálatos a csibén, hogyan lett az a pályázat győztese. — A kabala mindenütt a világon az egyik legtöbbet vitatott kérdés. Mi egy nyilvános pályázatot írtunk ki, amelyre négyszáz pályázat érkezett. Ebből választotta ki a Rubik Ernő által vezetett zsűri — aminek én nem vagyok tagja — tíz művészt, tőlük kértek alkotásokat. A tíz közül Bányai István mint művész nyerte el az első díjat, és nem a csibéje. Tehát az igazi kabalát még nem, a művészt találtuk meg. Bányai egy Magyarországról elszármazott rendkívüli tehetség, őt kértük fel, hogy a két pályázatát (a csibét és egy emberfigurát) fejlessze tovább, s a több változatból majd eldöntjük melyik lesz az igazi. Családias falufórum Galambos Béla A megyében a mezőgazdasági szövetség vezérletével szervezett falufórumok sorában a többinél kissé forróbb hangulatot sejtetett az egyik. Előzetesen tartottak is némiképp tőle a szervezői: a helyi két szövetkezet vezetői. Végül, túlságosan is csendesen zajlott le, mondhatni érdektelenségbe fulladt szerdán délután Ujfehértón a falufórum, amelyik a meghirdetett célja szerint elsődlegesen a mezőgazdasági termelőket szektortól függetlenül tájékoztatni és az országosan beígért demonstrációt előkészíteni szándékozott. A szervezők attól tartottak, hogy a településen magukról már korábban hallató radikális földfoglalók és más szélsőséges nézeteket valló csoportok, esetleg megzavarhatják a „politika- mentes" tájékoztatás menetét. Mint utólag kiderült, ilyesmire nem került sor. Már csak azért sem, mert a fórum tulajdonképpen húsz -harminc szövetkezetinek a „házi rendezvénye” lett, miután a magántermelők nem vettek részt rajta. Távol maradt a helyi, most megalakult gazdakör is, holott az őket meginvitáló szervezők szerint az előkészítésben a megyei szervezetük még képviseltette magát. A demonstrációval kapcsolatban a mezőgazdasági szövetség álláspontját képviselő szövetkezeti elnök elmondta, hogy cáfolnia kell az FM államtitkárának újfehértói beszédében elhangzottakat, miszerint „bármit is tesz a földművelésügyi kormányzat, úgyis megtartják a demonstrációt azok, akik azt eltervezték". A szerdai fórumon is abban értettek egyet az újfehértói szövetkezetiek, hogy a demonstráció nem cél, csupán csak végső eszköz lehet. Arra csak abban az esetben kerülhet sor, ha már minden más megoldási lehetőséget kimerítettek. Nem akarnak az utakat eltorlaszoló, kamionokat borongató francia és osztrák parasztok nyomdokaiba lépni,' mert nem az a megoldás. Am azt is érzik, s éreztetni szeretnék, hogy az egész mezőgazdasági ágazat a végórái felé közeledik. Megszépült a Móricz Zsigmondi Színház belvárosi hirdetőtáblája Harasztosi Pál felvétele Kommentár _____________________ Gyermekjátékok--------------Tárca— M ég alig pitymallik, mikor valaki megkocogtatja a kisfaház ablakát. Későn feküdtünk le, az éjfél még kint, a Túr mellett talált bennünket. Szépen jött a dévér, a paluszt, s mikor a tele szákkal felbaktattunk a házhoz, jócskán bent jártunk már a mában. Félig vagyok tehát csak ébren, mikor újból koccan az ablak, s meghallom a gátőrnek, Tibinek a hangját: — Fent vagy? Csak nincs valami baj, ülök fel riadtan, s nyitom az ajtót. — Mi történt—nézek rá — megdöglött valamelyik jószág? — Dehogy döglött. Már elfelejtetted, hogy hová készülünk? Hát persze, csapok a homlokomra, a Szerelem-tagba. — Na de most, hajnalban!? — ingatom bosszúsan a fejem, ám Tibor barátom nem tágít. — Öltözz, öltözz! — biztat. — Én még visszanézek a portára, mire kész vagy, itt leszek. A hajnal párás, csípős, s komor fellegek úsznak az égen. Legszívesebben visszabújnék az ágyba, de ha már megígértem... A Szerelem-tag egy jó húsz- hektáros tábla valahol a magosligeti határban, s a barátom most kapta meg nemrég. Nagy-Ludas a becsületes neve, de Tibor ki tudja miért, elnevezte Szerelem-tagnak. Oda készülünk most, e hideg, nyárvégi reggelen. Mehetnénk Becsnek, Usz- kának is, de Tibor azt mondja, forduljunk inkább a Palá- doknak. Szebb arra a táj, s kisebb a forgalom. Én persze tudom, nem ezért kell nekünk a Paládoknak menni, nem szólok azonban semmit. Az apja is errefelé tért haza a háborúból hosszú évek után, keresztül a sonkádi, paládi határon, s e poros dűlőutakon dönthette el talán, hogy merre is vesz majd magának egy kis földet. Majdcsak húsz holdat gyűjtött össze, aztán beköszöntött a téeszvilág..., tőle is elvették a földet. Azt kapta most vissza a fia, s azt megyünk most szemrevételezni. Kispalád és Magosliget között néhány éve épült egy szép, szabályos kövesút, s azóta tudhatja az idegen is, hogy Szatmár egyik legvarázslatosabb tája ez a vidék. Dús, kövér legelők, széles fasorok, tölgy-, meg kőrisligetek, s távol, a déli, keleti szemhatáron a mármarosi bércek. Tibor elgondolkozva ül mellettem, én meg élvezettel nézem a tájat, mikor váratlanul megszólal. —Lassíts..., ez már a ligeti határ. Eddig fás, erdős vidéken jöttünk, de most hirtelen kinyílik a határ, s el lehet látni egészen Ligetig, Uszkáig. Jobbra széles kaszáló, birkanyáj legel rajta, s társam megint megszólal. —Itt vagyunk. A falu párszáz méterre, idáig hallik a kutyaugatás, és Tibor megindul szótlanul. Lassan, komótosan lépdel, szemét a földre szegezi, s megáll egy levert karónál. T. A., — olvasom, az apja nevének kezdőbetűi. Barátom áll, áll, aztán nekiindul megint. Most már hosszú, öles léptekkel halad, végig a képzeletbeli mezsgyén. Gondolatban már sorolja, itt búza lesz, ott zab, amott meg máié. — Annyi az, tíz hektár — mondja, mikor visszatér, s néz rám, furcsa, párás szemekkel. —Hát ezt is megértük, testvér — öleli át a vállam, s óvatosan megtörli a szemét. — Nézd már, nem belement valami bolond bogár! — suttogja, s úgy szorít, mintha sosem akarna elengedni. M intha csak az apját ölelné, aki összekaparta ezt a kis birtokot. Mely most visszaszólít a fiára. Réti János A mint hírül vettük, a pilisi erdőtűz gyermek- gyújtogatok tette nyomán keletkezett, most pedig azt jelentették a hírügynökségek, hogy gyermekekből álló banda vitte véghez a tatabányai bölcsődében a vandál pusztítást. Ha nem azt a világot élnénk, amit élünk, akkor most fel kellene háborodnia a kommentátornak, de mit érne vele, ha átkokat szórna azokra, akik miatt ezek a gyerekek olyanok lettek, amilyenek. De ezt a világot éljük, ezért jelen sorok írójának elszomorodni van kedve. Azon, hogy milyen felnőttek lesznek az elkövetők, ha eleve semmilyen illúzió, semmi tisztaság, rácsodálkozó naivitás nem kíséri el őket a gyorsan múló gyermekkorból az önnön életükért való felelőssé válás éveibe. Milyen irdatlan üresség, milyen könyörtelen megátalkodottság lakozik ezeknek a gyerekeknek a lelkében máris, ha örülni csak lángoló erdő látványának tudnak, ha unalmukat csak például egy bölcsőde feldú- lása, kifosztása képes elűzni. Milyen helyet keresnek —ha keresnek egyáltalán— maguknak a Nap alatt és milyet találnak abban a környezetben, aminek a pusztításához máris hozzáláttak. A jelenséget magyarázó vélhető okok közül egy mindenképpen kiemelésre kínálkozik: tömegkommunikációnkban igenis aránytalanul nagy helyet és olyan tálalást kap a bűnözés, a vandalizmus, aminek a médiaüzletre gyakorolt hatása nem akármilyen. Sajnos — ahogy azt az események mutatják — a társadalomra, az ifjúságra gyakorolt hatása sem. Balogh Géza Földnézőben RRR RH NMmm HMMHMmRIMMMIMMNi HÁTTÉR
