Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-30 / 228. szám
12 Kelet-Magyarország Főpróba után Nagy Zsuzsanna Nyíregyháza — Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy színdarab élete a bemutató és az utána következő előadások által indul el. Tény és való: a próba mint állandó ismétlés ellentmondásban áll magával az előadással, mely a műből annyit mutat be, ami épp akkor megjelenik. A „repeti- ton” és ^representation” ellentéte ez, hiszen az ismétlés tagadja az élőt, lényege a statikusság. Az előadás azonban új életre kelt, megjelenít, elemei estéről estére változnak. Hogy ez az ellentmondás nem válik feloldhatatlanná, az a közönségnek köszönhető, mely az életből jön. Abból az életből, mely alapvetően ugyanolyan fontos ismétlés, mint a színház a próbákon. Az előadáson viszont minden feszültebb, mivel a közönség asszisztál a színésznek, és lényegében ez a közönség teljesíti be az alkotás folyamatát. Az első tiszta lejátszása ennek a hatásmechanizmusnak a nyilvános főpróba. Ez még a munka része, még ha a legvégső fázisa is. Kevés kivételtől eltekintve a nyíregyházi színházban az eddigi főpróbákon a közönség pasz- szív résztvevőként volt jelen. Ráadásul e közönség egy része válogatott is azáltal, hogy az iskolák és művelődési intézmények meghívásként jegyeket kapnak a nyilvános főpróbára. A nyilvános főpróba rendben lezajlik, talán túlságosan is rendben, ugyanis úgy funkcionál, mintha ez már az előadás lenne. A felvonások után felhangzik a menet- rendszerű taps, a függöny jelzi, vége a közös feladatnak, a színészek lemossák festékeiket, a közönség az utcán szétszéled, a színházban kialszanak a fények. Ezért érte nagy meglepetésként a közönséget, hogy a napokban az Othello főpróbája végén arra kérték az ott lévőket, maradjanak még, mert az igazgató-rendező szívesen venné, ha véleményt, bírálatot hallhatna munkájáról. Nem is váratott sokáig magára Verebes István, ott volt, kérdezett, kért, magyarázott. A főleg taná- rokoól álló kis csoport pedig megilletődötten bár, de kihasználta ezt a nem mindennapi lehetőséget, sőt meglepődve tapasztalták, hogy mennyire fontosnak tartják őket a színház vezetői: mivel úgymond a bérletek révén a diákok színházlátogatását a tanárok irányítják, és várhatóan egy-egy darab lényegét is ők adják majd át. Ezért hangsúlyozta az igazgató, hogy az ifjúsági előadások enyhébb változatúak lesznek, mint a felnőtt előadások. Nyilván a fülünkbe cseng a Gál Erzsébet rendezte Gyöngyélet, melynek bérletes előadásai éppen a tanárok tiltakozására kerültek le a műsorról. A dologból akkor országos botrány lett, és bár Verebes István nem hivatkozott erre, egy biztos, szeretné megnyerni a város tanárainak rokonszenvét. Ezért az érdesebb megoldásokat a kamaraszínpadra helyezi. Volt, ami volt, lesz, ami lesz. Most azonban mindenképpen fontos dolog történt. Mi, akik ott maradtunk a nyilvános főpróba után, egy iszonyatosan nagy munka részesei lehettünk, de úgy, hogy mindez a játék élményét adta, mert igazából nem is éreztük munkának. Mesebohózat Jelenet a mesedarabból Szekeres Tibor felvétele Nyíregyháza (KM) — Színházunkban most szeptemberben a tizenharmadik évad kezdődött el. Ha visz- szatekintünk az elmúlt tizenkét évadra, folyamatosan napirenden lévő kívánság volt mind a közönség, mind a közönségszervezők részéről az, hogy legyen több gyermekdarab. A művész-közönség találkozókon, a színházi ankétokon az első kérdések között hangzott el, miért nem játszik a színház több mesejátékot, miért nem tűznek műsorra több olyan darabot, ami a legifjabb korosztály színházi nézővé nevelését szolgálná. Az új évad küszöbén megint kíváncsian várjuk, mivel kedveskedik a társulat annak a közönségnek, amelynek a szíve még nyitott és tiszta, kész a művészi élmény befogadására. Itt van mindjárt az első bemutató, melyre gyermekeket várnak. Október 2-án, szombaton délután 2 órakor lesz a premierje a Füst Milán művéből írt mesebohózatnak, melyet Presser Gábor és Valló Péter dolgozott színpadra A sanda bohóc címmel. A címszereplő Avass Attila, a főbb szerepeket Zubör Agnes, Gábos Katalin, Horváth László Attila, Bajomi Nagy György, Sándor Júlia alakítja. A koreográfus Bán Teodóra, a rendező Várnai Vanda m.v. A sanda bohócot október folyamán hat alkalommal játsszák: 6-án a Tudor-, 8-án a Hófehérke-, 11-én a Vidor-, 15-én az Arany, 21-én a Hapci-, 27-én a Hunyadibérlet érvényes. Az előadások mindig délután 2 órakor kezdődnek. # Hüvelyk Matyi és az ifjú házasok Megkezdődött az évad, de még tart a bérletek értékesítése is a színház jegyirodájában SZÍNLAP 1993. szeptember 30., csütörtök Kezdődik az évad Elek Emil felvétele Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Az évadnyitó gálaesttel megkezdődött az 1993/94-es szezon a nyíregyházi Móricz Zsig- mond színházban, de még tovább folytatódik a közönségszervezés és a bérletek értékesítése a színház Országzászló téri jegyirodájában. Hogyan kezdődik ez a színházi szezon a bérletezés szempontjából, miként jutnak el a színház munkatársai a nézőkhöz azután, hogy az üzemek, intézmények nagy része széthullik, átalakul, megszűnőben vannak a közönségszervezés klasszikus formái, és az embereknek kevesebb pénzük jut kultúrára? Erről kérdeztük Ungvári Sándort, a szervező- iroda vezetőjét, Iglainé Szent- péteri Éva szervezőt és Tóth Jánosné pénztárost. A színház koncepciója szerint már a gyermekek körében igyekeznek megkedveltetni Thália világát, hogy a fiataloknak természetes igényükké váljék a színház jelenléte az életükben. Ezért helyeznek nagy súlyt a gyermek- és ifjúsági bérletekre. A legfiatalabb színházlátogatók bérlete a Hüvelyk Matyi- sorozat, ami az alsó tagozatos gyermekeké. Ez most két előadás megtekintésére jogosít: A sanda bohóc és A tűz balladája című darabokra. Mindkettő ajánlható e korosztálynak. Felső tagozatosoké a Maxi-bérletsorozat, ennek nézőközönsége nyolc házat tesz ki. A felsősök is két előadást kapnak a bérlet keretében, az egyik A sanda bohóc, a másik a Pippin című zenés játék, melynek történelmi magva van, és a színház modem eszközeivel szólítja meg a közönséget. Jól haladnak a középiskolások ifjúsági bérleteinek szervezésével, főként ott, ahol az ügyet lelkes tanárok is szorgalmazzák. Megemlítik a Bánki Donát, a Krúdy, a Széchenyi középiskolákat, ahol a diákokat az előadásokra megfelelően felkészítik. Az ismeretlenebb darabok szövegkönyvét a tanárok előre tanulmányozzák, s megbeszélik a diákokkal, mit fognak látni. Szinte minden diáknak van bérlete a Széchenyi szakközépiskolában és a Kölcseyben, jó a színházlátogatók aránya a Kossuth gimnáziumból, Nagykálló két középiskolájából, a művészeti szakközépiskolából. Dicséretes, hogy az első szezontól mostanáig milyen nagy gondot fordítanak a bérletek beszerzésére Baktaló- rántháza és Tiszabercel mező- gazdasági szakmunkásképző iskoláiban. Ugyancsak figyelemre méltó az ófehértói tanári kar színházszeretete: testületileg több mint harmincán bérelnek helyeket. Ebbe a sorozatba tartozik a Bessenyei-bérlet is, amely a tanárképző főiskolásoké. Ezzel kapcsolatban említik meg azt a tervüket, amely a főiskolai hallgatók nagy létszámával kapcsolatos. Úgy vélik, nem csak egy házat tudna megtölteni a több, mint kétezer főiskolás diák, ezért — bár tisztában vannak vele, hogy a főiskolásoknak sok az elfoglaltságuk — megpróbálják körükben jobban népszerűsíteni a színházi előadásokat. A diákok bérlete öt előadásra érvényes: a most bemutatott Othello után Mrozek Tangóját, a Pippint, Brecht Koldusoperáját és Móricz Sári bíróját fogják megnézni. Tanárok kérdéseiből arra következtethetünk, nem eléggé tisztázott, milyen kedvezményt ad a színház a kísérőta- námak. Kisiskolások esetében harminc, felsősöknél ötven gyermek után ajánlanak fel egy kísérőjegyet a tanároknak, ez érvényes a középiskolákra is, amennyiben azt igénylik. A diákbérleteknél említett öt darab közül négyet besoroltak a színház felnőtt látogatóinak bérletébe is, kivétel a kamaraszínházban bemutatandó darab, a Tangó, ami helyett a felnőttek bérletében a Nyitott ablak szerepel. Ez az ismert kabarészerző Nóti Károly műve, amiből Fényes Szabolcs zenéjével, Szenes Iván szövegeivel lett zenés bohózat. Újdonság a kamarabérlet, amelyben három darabot kínálnak megtekintésre. Peter Weiss-től a Marat halálát, továbbá Gyurkovits Tibor komédiáját Császármorzsa címmel, valamint Jókai Mór drámáját Miltonról. Vannak bizonyos bérletek, amelyek keretében az előadások mindig a hétnek ugyanarra a napjára kerülnek. Ezek a bérletek különösen kedveltek, az ezeket lefoglaló közönség évek óta visszajár. Felhívják a figyelmet, hogy továbbra is létezik a Kiss Mányi-bérlet, amelynek előadásai mindig szombati napon, este 6-kor kezdődnek. Ezt főként kisgyermekes ifjú házasoknak ajánlják, ugyanis igény szerint szakképzett gondozók vigyáznak a gyermekekre az előadás ideje alatt. Nem könnyű manapság új bérletes nézőket szervezni az előadásokra, hiszen az emberek nagy része a főállása mellett dolgozik, vagy ha éppen nincs munkája, akkor rendszerint a pénze is kevés, azt nem kulturális célokra költi el. Különösen nehéz a közönség- szervezés azok után, hogy számos olyan üzem megszűnt, átalakult, kft.-vé bomlott, ahol azelőtt jelentős volt a bérletesek száma. Ezért is örvendetes, ha a régi bérlők ragaszkodnak a színházhoz, s nem minden esetben intézményesen, a szervezőkön, vagy a szakszervezeteken keresztül, hatiem egyénileg jutnak hozzá a bérletekhez. Erre is van példájuk, miként arra is, hogy van azért még néhány munkahely, ahol az üzemi közönségszervező a megváltozott körülmények között is folytatja munkáját. Ilyen például a tejipar, a volt papírgyár, a vízügyi igazgatóság, és nagy örömükre visszatért a Tiszavasvári Alkaloida is. Még egy példa: a kórházban régebben a szakszervezet száznál több bérletet vásárolt, ez megszűnt, ezért most helyükbe mennek a szervezők az egészségügyi dolgozóknak, s ebédidőben a kórházban helyben kínálják a bérleteket. Még viszonylag újnak számít az a gyakorlat is, hogy egyes településeken hivatalból vásárolnak bérleteket a polgármesteri hivatalok. Tavaly Kemecse kezdte meg a sort, ebben az évben az elsők között Ibrány (20 darab), Nyírbog- dány (45 darab!) és a kicsi Vasmegyer (10 darab) élt ezzel a lehetőséggel. Amint elmondták, nem elsősorban a polgármesteri hivatal dolgozóinak vették meg a bérleteket, hanem a falu polgárai közül azoknak, akiknek ezzel örömet tudnak szerezni. Bár az évad elkezdődött, várják a megye területéről az érdeklődők jelentkezését, hiszen a bérletezés jelenleg is folyamatosan tovább tart. Tíz éve, hogy macskát alakít Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Nagy sikere volt Bencze Ilonának a múlt héten Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban megrendezett Itt és most című évadnyitó gálaműsorban. A színésznő bensőségesen énekelt, líraian szép dalával méltán aratott sikert. Bencze Ilona mostanában többször is szerepelt Nyíregyházán. A nézők közül még bizonyára sokan emlékeznek rá, ő énekelte a Szabadtéri Színpadon bemutatott Macskák című muzikelben Izabellát. Hálás feladat volt a megöregedett macska szerepe: nemcsak szép betétszámai, hanem jelleme miatt is. Egyébként a világsikert arató Macskák című darabban Magyarországon alapíBencze Ilona Harasztosi Pál felvétele tótag, egyike azoknak a keveseknek, akik kezdettől fogva, tíz éve játszanak benne. □ Kedves Művésznő! Nem unalmas ennyi időn át, egy darabban játszani? — Egyáltalában nem. Tulajdonképpen ez már egy másik Macska, amelyben szinte minden kicsérélődőtt, és én is más szerepet alakítok benne. □ A türelmen kívül mi kell ahhoz, hogy egy színész felszínen maradjon, neve legyen? — Kitartás, nagyon sok akarás, nagyon sok munka. Valójában kevés az olyan kolléga, aki az évek során lemorzsolódik. De az is igaz, nagyon sokat kell dolgozni azért, hogy a pályán maradjunk. □ A tehetséget nem is említettük... — Egyszerű volna azt mondani, hogy tehetség vagy szerencse kérdése. Nem így van. Annyi minden kell ahhoz, hogy valakinek neve legyen. Ezt .inkább a közönség tudná megmondani. Egy biztos, mindent meg kell tenni ennek érdekében. Akkor sem adtam fel amikor nehéz volt: a lelki és a testi kondíciómat mindig igyekeztem olyan szinten tartani, hogy soha ne érjen meglepetés, ha váratlan feladatok elé állítanak. □ Említette a kondíciót. Ennek érdekében mit tesz? Karcsúvá alakja van. — Rendszeresen tornázom. Ha nincs nagyon feszített tempó, minden nap minimálisan egy órát tornázom, aerobiko- zom. Muszáj, másképp nem megy. □ Hol találja meg most a helyét, a színházi életben felfordult világban? — Szabadúszó vagyok, de az új évadban is sok jó szerep vár rám. A Macskák mellett játszom az Apácákban, és próbálunk már egy Artur Miller- darabot, amelyben jó karakterszerepet kaptam. Úgy gondolom, havi 12-14 este lépek fel, ennél többre már nem is igen vágyom.
