Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-27 / 225. szám
1993. szeptember 27., hétfő HATTER Kelet-Magyarorszag 3 Nagyobb felelősséggel önmagunkért A magyarok a százpontos minősítésben csak harmincegyet értek el a munkaerők rangsorában Erős lesz az aktív dolgozók terhelése Szekeres Tibor felvétele D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) —- Németországban egy felmérést készítettek: ki számít ma a legjobb munkaerőnek. Kiderült, hogy a japánok és a svájciak teljesítménye a legjobb. A magyarok a százpontos minősítésben csak 31-et értek el, az indiaiak és a törökök is megelőznek bennünket. A közvéleménykutatás szerint ma már egyáltalán nem számítunk olcsó és jól képzett munkaerőnek. Mindez Komenyeczki István előadásában hangzott el, aki a Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézetének az igazgatója. A rendezvényt a szakszervezetek megyei könyvtára szervezte,, melyet szeptember 23-án az Érdekvédelmi Akadémia előadás- sorozatán belül tartottak meg Nyíregyházán. Szociális gondok Az egész napos programra a szakszervezeti tisztségviselők és az üzemi tanácsok tagjai kaptak meghívást. Komenyeczki István előadásában a foglalkoztatáspolitikáról és annak eszközrendszerérői szólt. A munkanélküliség, a foglalkoztatás megoldatlan és kilátástalannak tűnő helyzete napjainkban a legtöbb embert érdekli és valamilyen formában érinti is. Vagy úgy, hogy már munkanélküli az illető, vagy hamarosan azzá válik, vagy pedig, mint aktív dolgozó a keresete meghatározott százalékát a szolidalitási alapba fizeti, amely fedezi a munkanélküli-járadékok költségeit. Az előadó szerint a munka- nélküliség az év végére a jelenlegitől még súlyosabb problémát fog jelenteni. Novemberben várhatóan közel 250 ezer ember kerül ki a munkanélküli-járadék alól. Az ezzel járó szociális gondokat az önkormányzatok nem tudják megoldani. Anyagi fedezetük, de valójában koncepciójuk sincs. Kezelésre szorulnak Tartós feszültséget teremtenek a társadalombiztosítás területén lecsapódó ellentmondások is. A TB-ellátásra óriási igény van, hiszen a munka- nélküliek jelentős része egészségügyi kezelésre szorul, viszont részükről befizetés nem történik. Nyugat Európában az átlagos munkanélküliség 10 százalék fölött van, míg hazánkban 13-20 százalék közötti. Gyakran olvasni olyan statisztikát, hogy a regisztrált munkanélküliek száma csökken, összességében azonban a munkanélküliek tábora növekszik. Azok, akik valamikor munkavállalók voltak, de nem vették őket nyilvántartásba: 140 ezren lehetnek. Ehhez jön még 150 ezer személy, akik most végeznek az iskolákban, de nem tudnak elhelyezkedni. Európában a munkanélküliség növekedése sehol sem történt ilyen robbanásszerűen, mint hazánkban. Szellemi leépülés A szak-emberek nem tudtak felkészülni, és a probléma kezelésére megfelelő eszköz- rendszert kiépíteni. A segélyezés nem megoldás! Egyébként sem ez volna a munkaügyi központok feladata, ezért elképzelhető, hogy 1-2 év múlva ezeket a kifizetéseket a társadalombiztosítási intézeten keresztül fogják teljesíteni. Az előadó szerint a munka- nélkülivé vált személy egy év után fizikailag és szellemileg is leépül. Óriási szükség volna arra, hogy valamilyen formában állandó tréningben legyenek, ne veszítsék el szakmai tudásukat, szellemi frissességüket. Azt is rendezni kellene, hogy a különböző oktatási intézmények milyen szakmákra képezzék az embereket. Inkább a háztartásban Nyugat Európában például több munkaigényes beruházást létesítettek, amellyel nagyobb százalékban csökkent a munkanélküliek száma, mint a gazdasági növekedés mutatója. Magyarországon is elképzelhető hasonló megoldás. A munkanélküliek számát azzal is lehetne csökkenteni, ha a nők egy része — akik szívesen foglalkoznának inkább a gyerekeikkel és a háztartás vezetésével — reális anyagi juttatás mellett otthon maradhatnának. Rontja a helyzetet, valamint a munkába állás esélyét a külföldi munkavállalók száma: legálisan és illegálisan körülbelül 200 ezren vannak. E területhez tartozik a parttalannak tűnő importliberalizáció is, mely lényegesen megnehezíti a hazai áruk kelendőségét. Átszövi életünket A foglalkoztatás kérdése szinte teljesen átszövi társadalmi, politikai életünket. Nem elég azonban, ha központi, szervezett intézkedésekkel próbáljuk a problémát megoldani, hanem az érintett személyeknek is akarni kell a változást. Korábban hozzászoktunk: mások gondolkodnak helyettünk, eldöntik mit, hogyan tegyünk, ma viszont ez már nem megy! Felelősek vagyunk önmagunkért. Hogyan lehetne csökkenteni a munkanélküliek számát? Számos koncepció készül: a részmunkaidő bevezetése, „te- lemunka” otthoni foglalkoztatással, nyugdíjkorhatár emelése, munkaidő csökkentése... A különböző számítások szerint a jövőben azonban nem csak a munkanélküliek helyzete lesz nehéz, hanem a munkahellyel rendelkező személyeké is. A születések száma jobban fog csökkenni, mint a haláleseteké, 2020-ra hazánk lakossága várhatóan 9,5 millió alatt lesz. A lakosság elöregedése miatt az aktív dolgozók leterheltsége erősebbé válik. Nulladik évfolyam Nyíregyháza (KM) — A továbbtanulni szándékozó, de felsőfokú intézetbe fel nem vett fiatalok számára kínál egyéves előkészítésre lehetőséget Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskola. A nulladik évfolyamra jelentkezők péntek délutánonként és szombat délelőttönként kapnak előkészítést a főiskolai tanulmányokhoz, és három alkalommal kell vizsgázniuk. A nulladik évfolyam tandíja 90 ezer forint, amit három részletben kell befizetni. Akik viszont jól tanulnak, s az első két vizsgán nyolcvan százalék fölött teljesítenek, a harmadik 30 ezer forintot már nem kell befizetniük. A nulladik évfolyamon középszintű szakképesítés is szerezhető.---------------------Tárca— F ranyó bácsi nemrég nagy elhatározásra jutott. Úgy döntött megfogadja az orvosok tanácsait, az egészséges életmód minden intelmét. Alkoholt legfeljebb családi, ünnepi események alkalmával fogyaszt. Hozzálát a jó- gázáshoz is, ami sokak szerint évekkel, netán évtizedekkel képes meghosszabbítani az emberi életet. Fontolgatja, hogy esetleg áttér a vegetáriánus táplálkozásra, húst egyáltalán nem vesz magához. De ez még ma inkább vágyálom, vagy inkább rossz álom, mert Franyó bácsi imádja a húst. Mi késztette a derék állampolgárt eme elhatározására? Azt gondolhatnánk, az a természetes igyekezet, hogy sokáig szeretne élni. Ez igaz is, azonban Franyó bácsi esetében—ahogyan a lélekgyógyászok mondanák — egy különleges motívum is közrejátszik. Nem titkolja, sőt baráti körben terejeszti is, azért szeretne matuzsálemi kort megérni, hogy anyagi romlásba vigye a tb-t. Már ő is csak így mondja: tb, hisz mindenki tudja, arról az intézPáll Géza Bosszú ményről van szó, amelyhez a nyugdíjjárulékok befutnak, s amelynek nemrég új nevet is adtak. Evek óta foglalkoztatja Franyó bácsit, hány forintot vonnak le tőle, mint mondja látatlanból, hisz senkinek sincs a homlokára írva meddig fog élni. Halom számítást végzett már a tb-hez eddig a fizetéséből befolyt összegekről, s mindig arra a következtetésre jutott, valami itt nincs rendjén. Legalább egy tucat ismerőséről, rokonról, barátról tud, akiktől évekig, évtizedekig vonták a szokásos nyugdíj járulékot, de azok már békében nyugosznak, nem érték meg a nyugdíjaskort. Ez a tömérdek pénz elveszett, érvel Franyó bácsi, legalábbis a leginkább érdekeltek számára. A családtagok, rokonok nem öröklik az így befizetett összegeket, holott valami kárpótlásféle azért járna nekik. Így a tb nagy kalapjában marad az idő előtt elhunytak pénze, s ez sehogyan sem egyezik Franyó bácsi igazságérzetével. Ezért jutott arra az elhatározásra, hogy nemes bosz- szút áll a tb-n, legalább kilencven évig, vagy még tovább fog élni, kieszi, vagy inkább kiéli a vagyonából a nyugdíjasok tekintélyes intézményét. Erre, ha jól belegondolunk, minden esélye megvan. Franyó bácsi ugyanis, népes családja, barátai körében épp a közelmúltban ünnepelte 35. születésnapját. Ebből az alkalomból táviratot küldött a TB Főigazgatóságának, lakonikusan rövid szöveggel: Reszkessetek, száz évig fogok élni... Konszolidáció Balogh József A múlt hét egyik sokakat megnyugtató híre, volt, hogy — amint azt az Állami Bankfelügyelet elnökasszonya bejelentette: folytatódik a bankkonszolidáció. Elkezdődött a pénzintézetek karcsúsítása, ebben a hitelkonszolidációnak volt nagy jelentősége, most a bankok feltőkésítése következik. Ezután kerül majd sor az adósok konszolidációjára, végezetül pedig visszafizetik a betétesek bankban rekedt pénzét is. Őszintén szólva bennem felemás érzéseket váltott ki az elnökasszony bejelentése. Addig még csak rendben is lenne, hogy karcsúsítanak, meg hogy visszafizetik a tönkrement takarékszövetkezetekben, bankokban elhelyezett pénzt, ám az nagyon hiányzott nekem a felsorolásból, hogy konszolidálják a szélhámosokat is. Mert az egyáltalán nincs rendben, hogy az állam, vagyis hát a mi pénzünkből teszik oda a korrupcióval, a fedezetlen váltókkal, az előre látható csalásokkal kiszedett milliárdokat, s abból fizetik ki a károsultakat, a csalók meg jót röhögnek a markukba. Gondolom sokan el tudnánk képzelni egy ilyen szélhámoskonszolidációt is, mégpedig úgy, hogy azok zsebéből, tulajdonából, eldugott vagyonából vinnék véghez a konszolidációt, akik a csődöt, a hiányt, ezek nyomán pedig a pénzintézetek iránti bizalmatlanságot okozták. Ilyesmikről beszélgettünk két-három napja egy közgazdász ismerősömmel, s szóba került a konszolidáció fogalma is. Azt kérdezi: tudod te mit jelent az a konszolidáció? Tudom persze, hogy tudom, válaszoltam kicsit sértődötten és felmondtam neki a leckét. A konszolidáció valamely állapot rendeződését, megszilárdulását jelenti, a gazdaságban pedig a válság utáni kiegyensúlyozott állapotra szokták mondani. A fenét—mondta ismerősöm és eképp válaszolt. Amikor Malinovszkij marsall elfoglalta Szegedet, három nap szabadrablást en- gedélyzett katonáinak. Hát ezt jelenti a bankokban is a konszolidáció. Csak azt kellene pontosan tudni: ki volt a bankoknál a Malinovszkij. A százkettedik kiskutya Vincze Péter felvételé Kommentár Magad uram... Galambos Béla edvezményes almaszü- A rét nyugdíjasoknak címmel az alábbi hírt olvastam a hírügynökségi jelentések között: „Jelentős kedvezményt ad a nyugdíjasoknak az almavásárláskor az Eurotrust Consult(Kft. — az egykori Alagi Állami Tangazdaság gyümölcsöskertjének tulajdonosa —, amely a szobi kerületben szedd magad akciót tart. A társaság a jonatánalmát 22 forintért számolja fel, míg a nyugdíjasoknak csupán 19 forintot kell fizetniük érte kilónként. A goldenért 20 forint helyett 17 forintot, míg a star- king fajtáért 22 forint helyett mindössze 16 forint 50 fillért számláznak a nyugdíjasoknak." Megmondom őszintén, megöl az irigység, ha erre a szedd magad akcióra és az alagi gyümölcsös gazdáira gondolok. Csak kiírják a kapufélfára: 19 forint (kizárólag nyugdíjasoknak!) az alma kilója és várják karba tett kézzel, hogy a vevő a maga szedte alma után leszurkolja az igencsak tisztességes árat a pénztárba. Hát ezt teszi a nagyváros közelsége, a gazdaságföldrajzi értelemben vett jó fekvés. Megfordítva a dolgot: ezért (is) hátrányos helyzetűek a keleti végeken élők. Kis túlzással állítom, hogy az a szabolcs-szatmár-bere- gi termelő, aki most a szüretidő derekán még azt sem tudja, megveszi-e valaki egyáltalán az almáját, akinek még egy kifli árát sem kínálják a gyümölcs kilójáért, 19 forintért tán még meg is törölgetne minden ládába tett darabot. Am abban egészen biztos vagyok, hogy a pesti nyugdíjasnak nem kellene az alma után kapaszkodnia, mert a legközelebbi piactéren is megvehetné a szabolcsiaktól, akik ennyiért örömmel odaszállítanák. Ha megszervezné nekik az ilyen akciókat valaki. Tartok tőle azonban, hogy még mindig nem hiszik a termelőink, hogy helyettük ezt már senki nem fogja megtenni. Csak magukra számíthatnak. * Nézőpont )
